Mikor Harry felajánlotta, hogy ugorjunk el bevásárolni karácsonyra, nem mondtam nemet. Sőt, kifejezetten örültem is neki, mert már mindenki karácsonyi lázban ég, én viszont azt se tudom, hol áll a fejem. Ajj...
Visszatértek a viszonylag nyugis hétköznapok, amikor Hope-pal egyedül vagyunk otthon, takarítok, főzök, mosok, és teljes állású anya vagyok. Délután, mikor a srác hazaér, beszámol arról, milyen napja volt miközben eszik, majd a lányával foglalkozik.
És hogy milyen az új munkája? Maradjunk annyiban, hogy imádja. Egyszerűen nem tud betelni vele, újra azt csinálhatja, amit szeret. És én örülök ennek, mert újra visszatért az a szokásos csillogás a szemébe.
Visszatérve a bevásárlásra, gyorsan megetettem Hope-ot, beraktuk a bébihordozóba és már indultunk is, egyenesen a bevásárlóközpont felé. Nem csak ajándékot, kaját is kell vennünk, így már a gondosan összeírt listámmal a kezemben vágódok be Harry mellé a kocsiba. A srác elindítja a motort, és az ujjaival dobol a kormányon, miközben elindulunk.
Hope a cumijával a szájában a fülét birizgálja, és álmosakat pislog. Vissza kell érnünk a délutáni alvásra, különben hisztizni fog. És nincs rosszabb, mint egy emberekkel zsúfolt helyen egy ordító kisbaba. Azt is nagyon remélem, hogy semmi ismerőssel nem futunk össze, mert nem hiányzik, hogy elkezdjék gyomrozni, és túlságosan bepörögjön. Mindenesetre hoztam mindent, amivel el lehet hallgattatni: itt van a kis állatkája, amivel aludni szokott, egy cumisüveg, tartalék cumi, pelenka, keksz, és még sok minden más. Harry egyszerűen csak kiröhögött, mikor felpakoltam, de majd meglátja, vészhelyzet esetén milyen jó lesz az a babapiskóta.
Egyébként, a Louis eset óta kicsit zavarban vagyunk egymás előtt, de ez annyira nem is baj, hiszen így nem próbálkozik annyira. Kicsit nyugisabbak a közös percek, na.
- Pontosan hova is kell mennünk? - kérdezi Harry és megvakarja a fejét.
- Ühm. Jó lenne, ha valami szupermarketbe mennénk, mert kell kaja, viszont a Plaza-ba is be kell mennünk, ajándékszerzés miatt - vázolom neki a helyzetet, mire csak bólint.
- Akkor azt hiszem, egy olyan helyre megyünk, ahol minden kívánságod teljesíthetem - kacsint rám kétértelműen.
- Miért érzem azt, hogy egy szexshopba akarsz vinni? - forgatom meg a szemem, mire felröhög.
- Ott tudnám teljesíteni minden kívánságod? - kérdezi rekedtesen.
- Mindig kiforgatod a szavaimat - nevetem el magam.
- Ahhoz, hogy minden vágyad kielégítsem, nem kell messzire menni, otthon is képes vagyok rá - mondja önelégült mosollyal.
- Ne a gyerek előtt legyél perverz - szólok rá lesütött szemmel.
- Úgyse érti. Még kicsi hozzá - pillant hátra a babánkra, aki csak nagyokat pislogva hallgatja a szituációt.
- De hát nem akarja tudni ezeket a hálószobatitkokat - nyúlok hátra és megsimítom az arcát.
- Akkor vannak hálószobatitkaink? Érdekes, egy ideje már nem voltunk együtt - mintha a hangjában egy kicsi szemrehányás lenne, de nem bírom ki, visszaszólok neki.
- És nem is nagyon leszünk - köhint egyet, és rosszallóan megcsóválja a fejét.
- Várd ki a végét - huncutul elmosolyodik, mire megforgatom a szemem.
- Mostanában túl sok az ilyesmi megjegyzésed - jegyzem meg halkan.
- És mind a gyerek előtt, igaz? - neveti el magát, és úgy érzem, most eléggé gúnyosra sikerül neki, így összefonom kezem a mellkasom előtt, és sértődötten nézek rá.
- Igen - motyogom duzzogva.
- Akkor azt mondod, ne legyek perverz? - kérdezi sejtelmesen.
- Azt - válaszomra elvigyorodik, és le is parkol a kocsival.
- Akkor tegyél meg nekem valamit - csatolja ki a biztonsági övét.
- És mégis mit? - ráncolom össze a szemöldököm.
- Majd meglátod - pattan ki vigyorogva, és kiszedi a kislányunkat hátulról. Én is kiszállok miközben megforgatom a szemem. Sose fog felnőni...
- Na, és hol kezdünk? - miközben egymás mellett haladunk a bevásárlóközpont felé, amit még sose láttam, Hope az igazak álmát alussza.
- Szerintem az ajándékszerzéssel, mert a kaja akkor addigra megromlik, mire hazavisszük. Úgyhogy szerintem először menjünk be a drogériába - nézegetem a listámat.
- Oda minek? - ráncolja össze a szemöldökét.
- Mert ötletem sincs, Sophiaéknak mit vegyünk, úgyhogy kapnak ilyen drogériás ajándékcsomagot. Tudod, van benne tusfürdő, parfüm, sampon meg ilyesmik - magyarázom neki, és amint beérünk, célirányosan arra kezdünk menni.
- Vágom. Anyáméknak mit vegyünk? - meglepve nézek rá, és inkább szaggatottan kifújom a levegőt.
- Harry Edward Styles. Mondd, hogy tudod mit akarsz venni nekik - hunyom le a szemem egy pillanatra. Beharapja az első ajkát, és félve megrázza a fejét.
- Öhm, akkor inkább nem is mondok semmit - köhint egyet.
- Istenem - sóhajtok egyet, és be is lépünk az üzletbe.
- Hé, te vagy a nő a kapcsolatunkban, neked kell ezekre gondolnod - érvel szerinte helyesen.
- És ha én ezekre nem gondolok? - akadok ki egy kicsit, de nem túl hangosan.
- Akkor majd most kitaláljuk - feleli egyszerűen.
- Utálom a spontán döntéseket - morgok egy sort.
- Hé, nyugi már. Mitől vagy ilyen feszült?
- Nem vagyok feszült. De mindent rám bízol. Én se tarthatok mindent fejben - veszek le a polcról három ajándékcsomagot. - Egy Sophiának, egy Niallnek, egy Aaronnak, egy Gemmának - nyomom a kezébe, és egy sorral arrébb lépve egy doboz pelenkát is megfogok. - Fogyóban van - magyarázom értetlen arckifejezését látva.
- Pelenkából sose elég, mi? - dobja be a kosárba azt is.
- Igen. Innen mi kell még? - kérdezem inkább magamtól.
- Szerintem semmi. De nézd meg a listán - vonja meg a vállát.
- Látom sok kedved van ehhez az egészhez - jegyzem meg halkan, mire nem reagál. A pénztárhoz sétálunk, Harry fizet, majd továbbhaladunk.
- Fáradt vagyok - ad választ a kérdésemre.
- Én is. De minél nagyobb lelkesedést mutatsz, annál gyorsabban végzünk, és akkor mehetünk is haza - a következő bolt, ami előtt megállunk, egy ruhaüzlet. Harry elhúzza a száját, majd amint megpillantja a fehérneműrészleget, perverz vigyorra húzza a száját.
- Azt hiszem, tudom mit fogok csinálni - már el is tűnik a gyerekkel a kezében, mire megforgatom a szemem, és a babaholmikat kezdem el nézegetni. Mióta anya vagyok, alig vettem magamra valamit, mert mindig azon jár a fejem, hogy mire van szüksége Hope-nak. Miután az édes kis cipőket megnézegetem, kiválasztok egyet a kicsim méretében, megjelenik Harry is, ugyanazzal a perverz vigyorral, amivel elment.
- Nézd, hát nem édes? - mutatom meg neki, mire semleges arckifejezéssel bólint.
- Szerintem ez a nagyon szexi - húz elő egy vörös csipkés melltartó-tanga párosítást, mire pislogás nélkül meredek rá.
- Ezt még te sem gondoltad komolyan - rázom meg a fejem, de látva teljesen nyugodt arcát, elkerekedik a szemem. - Mégis mit gondoltál? Hogy majd felveszem? Azonnal vidd vissza! - mondom fenyegetően és eléggé halkan.
- Most miért? Az eladónő is tökre rendes volt, és segített méretet választani - biggyeszti le az alsó ajkát.
- Ott volt Hope a kezedben és melltartót válogattál? Ráadásul egy eladó segített? Úristen, Harry - temetem a tenyerembe az arcom.
- Akkor fel se próbálod? - kérdezi szomorúan.
- Mégis mit gondoltál? Jézusom, Harry - még mindig ki vagyok akadva rá, mire megvonja a vállát, és elindul.
- Akkor ne rakassam el? - fordul még vissza egy pillanatra.
- Szerinted? - húzod fel a szemöldököm.
- Hát jó - csak ennyit mond, majd elballag. Mégis mit gondolt?
Hamarosan elhagyjuk ezt az üzletet is, és én még mindig kicsit felháborodva lépkedek mellette.
- Most hova?
- Öhm. A szülők szeretnek főzni, vagyis valami konyhai cuccot kéne nekik venni - tűnődök el egy kicsit.
- Nekem megfelel. Anyám mindig a konyhában van, ha unatkozik, szóval ennél jobb ötleted nem is lehetne - mosolyodik el.
- Szuper. Akkor menjünk.
Elveszünk egy bevásárlókocsit, Hope-ot beletesszük hordozóstul, majd Harry tolja a kosarat, míg én a listámat böngészem. A hatalmas üzletben a háztartási gépekhez megyünk, és egyforma edénykészleteket rakunk a kosárba. Úgy döntöttünk, az tökéletes ajándék lesz, hiszen abból sosem elég.
- Akkor áttérhetünk a kajára, igaz? - húzom le a listámról az ajándék részt. Mindenkinek vettünk mindent.
- Te vagy a főnök - kezd el nézelődni a srác. - Neked mit vegyek karácsonyra? - köszörüli meg a torkát, mire érdeklődve pillantok rá.
- Ezt hogy érted? - ráncolom össze a szemöldököm.
- Nincs semmi ötletem - vakarja meg a fejét.
- Nem kell nagy dolog, elég valami apróság. Sőt, nem is muszáj venned semmit - vonom meg a vállam.
- De fogok. Te is veszel nekem - adja meg a szerintem ésszerű választ.
- Igen. De nekem nem kell drága ajándékot venned - pillantok fel rá.
- Legyen meglepetés mit kapsz - vigyorodik el.
- De semmi perverz, nem vagyunk együtt - kötöm a lelkére.
- És ha addig leszünk? - simít egy hajtincset a fülem mögé.
- Miért lennénk? - kérdezek vissza.
- Miért ne? - folytatja tovább az incselkedést.
- Mi most flörtölünk? - féloldalas mosolyra húzza a száját, miközben mélyen a szemembe néz.
- Annak is mondhatjuk - vigyorog rám. Megcsóválom a fejem, és elkezdem a dolgokat a kosárba helyezni. Ez nem helyes...
Miután teljesen megpakoljuk a kosarunkat, a pénztárhoz sétálunk. Mivel minden kassza dugig van, az egyikhez beállunk, és kivárjuk a sorunkat. Egy tizenhét év körüli lány ül a kasszában, és amint odaérünk, az sem érdekli, hogy Hope ott van, hogy én ott vagyok, egyből rákattan Harryre, és vigyorogva kezdi el a termékeket húzogatni. A folyamatos kattogás, a lány vigyorgó arca az agyamra megy. Miért nézi így Harryt? Ő pedig miért nem veszi észre? Látszólag az egész szituáció nem is izgatja, csak és kizárólag Hope-ra mosolyog rá.
A lány nyávogva elmondja az összeget, Harry nyújtja a bankkártyáját, de a lány elkapja a kezét.
- Milyen szép tetoválások - Harry meglepve húzza maga mellé a karját, mire a lány megigazítja a dekoltázsát. Mennyire pofátlan! - Máshol is vannak? - kérdezi Harrytől, mire begőzölök, és közbeszólok.
- Igen, máshol is vannak tetoválásai, és csak én láthatom őket - veszem el a felém nyújtott bankkártyát, a blokkal együtt, és elindulok magam után húzva a kocsit.
Mikor már kicsit eltávolodunk az üzlettől, Harry vigyorogva megragadja a csípőm. Érdeklődve fordulok felé, mire közelebb lép.
- Mi volt ez a jelenet? - kérdezi dörmögős hangján.
- Milyen jelenet? - kérdezek vissza.
- Ajj, ne tégy úgy, mintha nem történt volna semmi - hajol még közelebb. - Féltékeny voltál! - nevet ki.
- Nem én - rázom meg a fejem hevesen.
- Dehogynem. Úgy ráugrottal arra a lányra, mintha egy bűnös lenne - vigyorodik el.
- Mert az is! Így kikezdett veled, mikor ott volt a gyerek! És én is! - háborodok fel.
- Szóval féltékeny voltál - reagálja le kacagva.
- Nem - nézek le a cipőmre, mire még mindig nevetve az állam alá nyúl, és felemeli a fejem.
- Nem baj, ha féltékeny voltál. De az a lány túl mű volt. Észre sem vettem - mondja őszintén, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.
- Tuti? - kérdezek vissza, és kezdek feszengve egyik lábamról a másikra állni.
- Igen. Akkor most már megcsókolhatlak? - próbálkozik be, mire feleszmélek, és megcsóválom a fejem.
- Természetesen nem - Hope sírni kezd, így gyorsan a kezébe nyomok egy kekszet. Azonnal nyammogni kezd rajta, és abba is hagyja a bömbölést.
- Kár - motyogja Harry mellettem.
- Majd talán legközelebb - nevetek fel, mire felcsillan a szeme.
- Ez egy ígéret volt? - húzza fel a bal szemöldökét.
- Annak is veheted akár - vonom meg a vállam incselkedve.
- Ne flörtölj velem - kéri ki magának, mire vigyorogva megrázom a fejem.
- Nem flörtölök veled - adom az ártatlant.
- Persze - forgatja meg mosolyogva a szemét.
***
Miután hazaértünk, lefektettük Hope-ot aludni, majd én nekiálltam főzni, Harry pedig tévét nézni. Mivel gondolom semmi értelmeset nem talált, bejött hozzám, és leült az asztalhoz.
- Jövőhéten hogy dolgozol? - kérdezem tőle, hiszen csak a dúdolása tölti be a teret.
- Csak péntekig, viszont csütörtökön túlóráznom kell - vakarja meg a fejét.
- És miért? Ezt így előre tudjátok? - kavarom meg a levest, és igyekszek úgy csinálni, mintha nem zavarna a dolog. Pedig naná, hogy zavar... De még mennyire...
- Az egyik doki lebetegedett, és én helyettesítem. Azt mondják, talán előreléptetnek, de ez csak pletyka - vonja meg a vállát, semleges arckifejezéssel, de én megpördülök a tengelyem körül.
- Na, de ez szuper hír! - lelkesedek be, és őszinte mosollyal nézek mélyen a szemébe.
- Igen, szuper. De már műszakosan kell járnom, és éjszakás nem akarok lenni - húzza el a száját.
- És mik az előnyei?
- Többet fogok keresni. Majdnem a dupláját a mostaninak - vonja meg a vállát.
- Most is jól keresel, akkor még jobban fogsz? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
- Igen. Így legalább többet félretudunk tenni - magyarázza, miközben bepanírozom a húst.
- Mire kéne félretennünk?
- Bármi jöhet. De most itt a költözésünkre gondolok. Ha jön majd a második baba, kell egy nagyobb lakás - köhint egyet, nekem pedig dobban egy nagyot a szívem.
- Nézd, Harry... - kezdek el magyarázkodni, de közbeszól.
- Persze, nem vagyunk együtt, tudom - úgy tesz, mint akit nem nagyon érdekel, mit gondolok én, ő biztos abban, hogy újra együtt leszünk.
Én pedig... Fogalmam sincs, mit akarok. Beszélnem kell Louis-val, de sürgősen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése