II. Tizenharmadik

Sóhajtva zárom be kulcsra a fürdőajtót, és vetem le magamról a fekete felsőmet meg a nadrágomat. Megengedem a vizet, miközben már egy szál melltartóban és bugyiban állok a tükör előtt, és az alakomat nézegetem. Azt hiszem, lassan sikerül teljesem visszanyerni a szülés előtti alkatomat. De azért, nem szeretném, hogy bárki is így lásson... 

Sóhajtva öltözök le teljesen meztelenre, és bemászok a kádba, a forró vízbe. Kicsit megborzongok az érzésre, de azonnal ellazítom az egész testemet. 

Nincs is jobb hely gondolkozni, mint a kádban...

Louis-val bármi is volt, vége lett. De ott van a másik fontos kérdés, aki éppen az a srác, aki valószínűleg most éppen a babát próbálja elaltatni. Vagyis Harry. 

Az már tisztázódott bennem, hogy még mindig szeretem, és az is, hogy fogalmam sincs, mihez kezdjek a helyzetben. Már számtalanszor gondoltam arra, hogy ha visszafogadnám, esetleg elhagyna megint. De ha meg se próbálom, akkor honnan tudhatnám, mit kéne tennem? Miért nincs egy őrangyalom, aki ilyenkor megmondja, mi a teendőm? 

Sajnos magamnak kell meghoznom a döntést. Visszafogadni Harryt, vagy folytatni tovább ezt a se veled se nélküled kapcsolatot? 

Ha továbbra is marad a mostani helyzet, beleőszülök. Egyszerűen képtelen vagyok már tovább színlelni, hogy nem szeretem. Mert szeretem. Nagyon is.

Talán ezzel Hope-ot is bántjuk, ami miatt borzasztóan dühös vagyok rá is és magamra is. Ha ezzel valami maradandó lelki sérülést okoznánk az én kicsikémnek, akkor én lennék a legrosszabb anya a világon. Hope miatt valahogy hamarosan düllőre kell jutnom. Tudnom kell, hogy akarom-e mindezt...

El kéne mennem valami jósnőhöz, aki megjósolja, hogy Harry karjában kötök-e ki, vagy nem? 

Sóhajtva lehunyom a szemem, és egy kis tusfürdőt nyomok a kezembe, majd mindenhol beszappanozomna testem. Akárhányszor végigrágom ezt a témát, sose jutok düllőre. Pedig lassan kellene. Vagy hagyjam, hogy a dolgok csak úgy maguktól megtörténjenek, és ne tervezzek előre? Igen. Pontosan ezt fogom tenni. 

A bébiőr, ami mindig ott van a fürdőszobában, most Hope sírását jelzi, és tudom, hogy Harry nem fogja meghallani, így kipattanok a kádból. Felöltözni nincs idő, csak gyorsan kihúzom a dugót, és magamra kapom a rózsaszín köntösöm, fehérneműmet, és már ott se vagyok. A hajam útközben kiengedem, hiszen eddig fel volt csatolva, a göndör fürtjeim az arcomba csapódnak, ahogy benyitok a kicsi szobájába. Hope a kis kezeivel kapálózik felfelé, és egyből a karjaimba emelem. 

- Ne, kicsikém, mi a baj? Mi fáj? A pocikád? - kezdem el büfiztetni, és finoman ütögetni a hátát, mire abbahagyja a sírást. Miután végre büfizik, és nyugodtan elkezdi a cumiját szopizni, lerakom az ágyba. A kis éjjeli lámpát felkapcsolom, a kis plüssállatkáját rárakom, az ablakot bukóra megnyitom, a picikémet betakarom, majd lábujjhegyen kisétálok a szobából. Már éppen zárom be az ajtót, mikor egy erős kéz ragadja meg a derekamat, és nyom a falnak. 

- Mit csinálsz? - nézek türelmesen az előttem álló fiúra. Közelebb lép hozzám, már amennyire lehet, és elvigyorodik. 

- Semmit - zöld szemei csillognak, és fejét egyre közelíti hozzám. 

- Harry, mit művelsz? - kérdezem most már türelmetlenül, és megmerevedek. 

- Látnod kellene magad így - suttogja és szemét végigvezeti rajtam. 

- Mégis hogy? Mire gondolsz? - nevetem el magam, és a mellkasára helyezve a kezem, és próbálom eltolni magamtól, de nem enged. 

- Egy szál köntösben - simít végig a nyakrészemnél. - Annyira gyönyörű vagy - hajol még közelebb hozzám. 

- Harry, kérlek - kezdem feszengve, de átvált idegesbe, és beletúr az egyik kezével a hajába, a.másikkal megragadja a karom. 

- Nem. Most én beszélek. Elegem van ebből az egészből. Még mindig szeretsz engem, de magadnak sem mered bevallani. Én még mindig szeretlek, és ez a helyzet el van cseszve. Minket egymásnak teremtettek, van egy közös gyerekünk! Eleget vártam, hagytalak gondolkozni, de ennek itt és most vége. Elviseltem Louist, mindent! De én akarlak, most azonnal, mindeneddel együtt. Szükségem van az érintésedre, arra, hogy szeress és megmutasd, mit érzel irántam. Kérlek, Angel, döntened kell. Ha úgy akarod, eltűnök az életedből, visszrepülök New Yorkba, de ha azt mondod, még van ránk esély, akkor csináljunk valamit, mert... - a szívem hevesen ver a kis monológjára, és be kell vallanom, hogy teljesen igaza van. Még mindig szeretem, és minden szar, úgy, ahogy van. Még folytatná, de szabad kezemmel átkarolom a nyakát, és nekinyomom ajkaimat az övéinek. Először meglepve hátrál egy lépést, majd a derekam után kap, és szorosan magához húz. Lábujjhegyre állva érek fel hozzá, de eszem ágában sincs lehúzni magamhoz. Édesen becézgeti ajkaimat, derekamat erősen szorítja, sűrű szempillái árnyékot vetnek tökéletes arcára, és mikor észreveszi, hogy a csókunk közben őt figyelem, mosolyogva megszakítja azt. Számról áttér az arcom többi részére, majd a nyakamat veszi kezelésbe. Sóhajtva belemarkolok az ismerős érzésre a hajába, mire abbahagyja a kényeztetést, és a fülemhez hajol. 

- Ugorj - suttogja rekedtesen, mire eleget teszek a kérésének, és miközben újabb csókot kezdeményezek, az ölébe ugrok. A fenekemnél tartva, és belemarkolva kezd el araszolni velem a hálószoba felé. Mikor a lábával rúgja be az ajtót, és egyenesen az ágyra rak, majd egyből felettem terem és fenekembe erősen belemarkol, egy hatalmas nyögés hagyja el a számat. Újra számra tapad, és nagy kezeivel végigszánt a hajamon. Kicsit felkönyökölök, mire derekem alá nyúlva még közelebb húz magához, és kiköti a köntösömet, de még nem veszi le rólam, csupán két oldalra simítja. Magamtól bújok ki belőle, és a srác hajítja a a szoba másik végébe. Vágytól elsötétült szemmel néz végig rajtam, majd a rekedtes hangján megszólal. 

- Annyira gyönyörű vagy - temeti fejét a nyakamba, mire kicsit kellemetlenül érzem magam. 

- Meghíztam a terhesség alatt - hunyom be a szemem, de hirtelen megszívja a kulccsontom, mire majdnem felsikítok, de kezét a számra szorítja. 

- Shh, szerelmem, azért nem kéne, hogy Hope meghalljon minket - szid le vigyorogva. Tetszik neki, hogy teljes mértékben rábízom magam, és minden egyes érintése ekkora szenvedélyt vált ki belőlem. 

Zavar, hogy rajta még minden rajta van, mikor én már csak egy szál fehérneműben fekszek alatta, így a pólója alá nyúlva kapom le róla, és a melegítőalsóját a lábammal tolom le róla, és már az alsója után nyúlnék, mikor elkapja a kezem és a fejem fölött összekulcsolja. 

- Ha-Harry - kezdek bele, de amint beleharap a fülembe, elvesztem az eszem. 

- Igen, szerelmem? - puszilgatka tovább a nyakam. 

- Mi van, ha Hope felkel? Hogy fogunk leállni? - nyögöm ki nagy nehezen. 

- Megbeszéltem vele, hogy ne zavarjon meg semmit, mert talán attól függ, anyu és apu együtt maradnak-e - motyogja, miközben melltartóm kapcsát birizgálja. Amint kipattintja, egyből a szoba harmadik sarkába hajítja, majd ráhajol a mellemre. Az egyiket a kezével kényezteti, míg a másikat a szájába veszi és óvatosan meghúzza. Szinte már vergődök alatta a jóleső érzés miatt, de a világért se hagyná abba. Vigyorogva elválik tőlem, mire kapok az alkalmon, és fordítok helyzetünkön. Csípőjére ráülve, hajamat oldalra dobva hajolol le hozzá egy csókra, de újra belemarkol a fenekembe, így megugrok, és egyenesen az alsógatyában éledező férfiasságára esek, minek következtében mindkettőnk száját egy nyögés hagyja el. Felbátorodva kis nyolcasokat kezdek leírni a csípőmmel, miközben tovább csókolom. 

A szobát betölti Harry nyögéseinek a hangja, göndör tincsei izzadt homlokára tapadnak, és hihetetlen, hogy ekkora szenvedély van benne, amit én váltok ki. Végigsimítok mellkasán található tetoválasain, amik gyarapodtak az egy év alatt. Miután Harry megunja, ahogy kínzom, fordít a helyzetünkön, és hasamat kezdi el simogatni, egyre lejjebb haladva. Már szinte fizikai fájdalmat érzek, amiért csak bugyim szegélyét simogatja, lélegzetvételem felgyorsul, kapkodva kezdem el venni az értékes levegőt, és mikor hosszú ujjai végre becsusszanak a finom anyag alá, és megtalálják csiklómat, úgy érzem, sehol máshol nem lennék szívesebben, mint most vele, és alatta.

Óvatosan, körkörös mozdulatokkal kezd el kényeztetni, miközben újabb csókokat lehel a számra. Nyögéseim betöltik a szobát, Harry pedig a nyakamat kezdi el szívni. Először körbepuszilja a területet, majd finoman elkezdi szivogatni. 

Mikor egyik ujját belémcsúsztatja, minden önuralmam elhagy, és vergődni kezdek alatta. Vigyorogva figyeli a nyakamon hagyott művét, valamint vágytól eltorzult arcomat, de amint egyre közelebb érek a csúcshoz, rámfekszik, és kuncogva abbahagyja minden eddigi tevékenységét. Nyűszítve próbálok többért könyörögni, de szabad kezével megkeresi az enyémet, és összekulcsolja ujjainkat. 

- Ha-Harry - próbálok megszólalni. - Kér-Kérlek - hunyom le szorosan a szemeimet, miközben próbálom a légzésemet csillapítani. 

- Tudom, szerelmem. De le kell nyugodnod. Még nem szabad elmenned - nyugodjak le. Persze, úgy, hogy közben az ujjait körkörökösen mozgatja bennem. - Kövesd a játékszabályokat - kuncog bele a hajamba, miközben még egy ujját felvezeti. 

- Utállak - morgom abban a pillanatban, mikor kihúzza az ujjait. Lenyalogatja róla nedveimet, és vigyorogva nyom egy csókot a számra.

- De attól még finom vagy - válaszára megforgatom a szemem, és kínzó lassúsággal húzom le az alsóját. A végére már megunja, és saját maga dobja a földre a fekete anyagot. Meredező férfiasságát látva nyelek egy nagyot, amit észre is vesz és huncut mosollyal néz rám. Zöld szemei csillognak, pupillája kitágult, már szinte az egész fekete. Rózsaszín ajkait a cseresznye színéhez tudnám hasonlítani, és olyan teltek, hogy legszívesebben egész nap csókolná az ember. Tökéletesen kidolgozott felsőtestét tetoválások borítják, homlokán izzadságcseppek jelentek meg, göndör fürtjei izzadtan tapadnak a nyakára, az egész fiú angyalinak hat az éjjelilámpa gyér fényében. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Ha egyszer megtapasztalod, milyen érzés érezni őt teljes egészében, soha nem akarod elengedni. Ezeknek a pillanatoknak a gondolata tartott életben mikor nem volt mellettem, és most, hogy újra itt van, sokkal boldogabb vagyok. Ezt váltja ki belőlem. Elvesztem az eszem, olyan dolgokat teszek, amiket nem mernék, úgy érzem, végre élek.

- Készen állsz, szerelmem? - egy pillanatra megáll, de mikor szélesre széttárom a lábam, bólint, és megérzem férfiasságát a bejáratomnál. Mikor elkezd belém nyomulni, kicsit felszisszenek. Régen is nehéz volt megszoknom, de minél többet voltunk együtt, annál kevesebb időbe telt. Most viszont, másfél évnyi kihagyás után, mikor semmilyen szexuális kapcsolatom nem volt, fáj. Iszonyatosan feszít, fáj ez az egész. Harry megérzi rajtam, hiszen egy szenvedélyes csókkal hallgattat el. - Szólj ha megszoktad. Vigyázok rád - suttogja a fülembe. Hihetetlenül jól esik, hogy figyel rám, és megvárja amíg megszokom. 

Egy idő után, mikor már nagyjából elfogadom az érzést, lábaimmal összekulcsolom az övéit. Mosolyogva bólint, és lassan elkezd mozogni. Újra nyögdécselni kezdek, de már ő is bekapcsolódik. Haját tépem, ő hátam simogatja, nyelvével becézgeti az enyémet, amit eleinte egy aprócska csóknak szánt, most meg egy szenvedélyes csata. Természetesen ő kerekedik felül... 

Lökései eleinte gyorsabbak, aztán hirtelen megáll, és óvatosan mozog. Az őrületbe kerget ezzel, de tökéletesen tisztában van az egésszel. Szívünk egy ütemre ver, a levegőt egyszerre vesszük, testünk szinte egybeolvad. 

- Szeretlek - nyögi ki, mire teljesen végem van. Hátam ívbe feszül, ő mélyen belémvezeti magát, a hasam görcsberándul, az orgazmus lavinaszerűen tör rám, egy visítás kíséretében. 

- Én is szeretlek - ennek hatására Harry is egy hatalmas nyögés kíséretében elélvez, rámhanyatlik, és fejét a nyakhajlatba temeti. 

- Sose volt még ennyire jó - dörmögi, miközben megcsókol. Óvatosan kihúzza magát belőlem, és mellémfekszik. Ránkhúzza a takarót, és szorosan magához húz. A mellkasára döntöm a fejem, és hatalmas sóhaj kíséretében szólalok meg. 

- Le kéne zuhanyoznunk. Összeragadunk éjszaka - kijelentésemre felnevet, és nyom egy puszit a homlokomra. 

- Nem érdekel - kezdi el birizgálni az egyik hajtincsemet. 

- Pedig kellene - mosolyodok el. 

- Mi lesz most velünk? - kérdezi, mire elkomolyodok. Miért kellett elrontania ezzel az egy mondattal? 

- Fogalmam sincs. Erre nem térhetünk vissza holnap? - ásítok egyet. Nyom egy szűzies csókot az ajkaimra, és bólint. 

- Ahogy akarod, szerelmem. Ahogy akarod - lehunyom a szemem, és még jobbam hozzábújok. 

- Jó éjt, Harry - lehelem a mellkasára, mire megborzong. 

- Jó éjt, Angyalom. 

Ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondja, Harry karjaiban fogok egy ilyen este után aludni, valószínűleg kinevetem. De most, mikor végre újra enyém Harry, képes leszek-e ésszerű döntést hozni? Szeretem őt. És ezt nem titkolom tovább...