2015. február 15., vasárnap

Ötödik

Sziasztok! 
Igen, két hét telt el az előző rész kitétele óta, ami nagyon sok idő, de a blog tervezése előtt is így gondoltam, és hát szerintem ezentúl így is lesz. Köszöntöm az új feliratkozókat nagy szeretettel. Az előző bejegyzésben (ha jól tudom) még a majdnem 2500+ oldalmegjelenítést köszöntem, most viszont a 3500+ kattintásért vagyok iszonyú hálás. Mit hagytam még ki? Jut eszembe, elfelejtettem eddig szólni, hogy a drága Barby elkészítette a blog trailerét, amit megtekinthettek a menüpontban. És hamarosan egy új bloggal is szolgálhatok nektek, akik benne vannak a Facebook csoportban (link) azok egy órára betekintést nyerhettek. :) Csatlakozzatok, ha szeretnétek értesülni néhány infóról. Például, minden pénteken megosztok egy kis részletet az epilógusnak szánt levélből, és már most agyalok a második évad történésein, amiben lesz minden. De erről később.. 
Most, tehát, jó olvasást! :)


Lassan egy hónap telt el, azóta a bizonyos nap óta. Egyből kocsiba ültünk, és elindultunk. Igazából eddig nem tudtam, hogyan működnek ezek a dolgok, és most sem lettem okosabb, mert az egészet Anya és a Göndör intézte, míg én kint álltam Aaronnal. Megbeszéltünk mindent, és őszintén, nagyon örülök, amiért bele ment, és végre a régi lesz. Jó, persze ezt semmi sem garantálja, de elmondása szerint most komolyan gondolja. És én hiszek neki.
Tehát, miután ők elintézték az egész dolgot, Aaront körbevezették, mi pedig hazamentünk. Már aznap délután hazacuccoltam, és végre, minden reggel a saját ágyamban kelek fel. Kicsit fájó szívvel búcsúztam el aznap délután a Göndörtől, aki persze segítette nekünk mindenben. De rá inkább később térnék ki.
Anya kivett egy hét szabadságot, és megpróbáltuk bepótolni az elmúlt heteket. Mindig is jó kapcsolatunk volt, mindkettőnket nagyon bántott, hogy az utóbbi időben egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Így például tegnap elmentünk bevásárolni, aztán beültünk a cukrászdába csak úgy a semmiről beszélgetni. És bevallom, ez sokkal jobban esett, mint az, ha mindent megbeszéltünk volna. Pontosan ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk.
Sophie is hazaért végre a nyaralásukról, és ameddig a hajamat festették, a srácról beszélt, akit megismert, és ha jól tudom, most távkapcsolatban élnek. Hát, ha egy hét ismeretség után képesek erre, akkor hatalmas gratuláció nekik. Apropó, igen, egy kicsit befestettük a hajam. Anya elmondása szerint rám fért, így bejelentett a fodrászhoz, és kaptam egy kicsit sötétebb melír csíkokat az amúgy szőke hajamba. Éppen hogy észrevehető, de nekem nagyon tetszik. Elmondása szerint lezártunk egy korszakot, és csak egy küldő újítással tudunk újat kezdeni. Hát, kicsit máshogy gondolkodunk pár dologról, de rendben, belementem.
Amit talán még muszáj megemlítenem, az az apától kapott levél. Összeráncolt szemöldökkel fogtam a kezem közé a kis borítékot, amin az én nevem virított, és titokban reménykedtem benne, hogy a Göndörtől jött. De nem.
A levél rövid volt, és lényegre törő, de az állt benne, hogy szeretne látni minket a nyáron, és örülne, ha elmennék hozzá, és a barátnőjéhez egy hétre, hogy jobban megismerjük, találkozzunk a fiával - akinek most nem ugrik be a neve, pedig említette - és végre lásson minket. Egyelőre nem írtam semmit vissza, de nem is nagyon tervezem. Őszintén, mit válaszoljak, ha teljesen furán érint a gondolat is, hogy mi ott legyünk. Aaron tuti, hogy belemenne, én viszont még gondolkozok egy kicsit.
És a legfontosabbat hagytam utoljára. Vagyis, ha úgy vesszük, nem ez a legfontosabb, mert ebben a témában semmi fejlemény nincs, ami borzasztóan dühít. Akkor, mikor kiszálltunk a kocsiból, azt mondta, hogy hívni fog, de persze, mit tett? Semmit. Nem írt, nem hívott, nem keresett. Semmi életjelet nem hagyott, és őszintén, mélyen belül sejtettem. Hogy csak púp voltam a hátán, és soha nem fog többé keresni. Viszont nekem még meg kell köszönnöm mindent, amit értem tett. De tényleg, csak egy SMS-t írhatott volna. Feltéve, ha ugye, mindenben hazudott, és barátnője van a kezdetektől, mert akkor megértek mindent. Nyilván, ha lenne barátom, én sem keresném annyira a társaságát, mint így, hogy szingli vagyok. Oké, eddigi életemben nagy részében csak szingli voltam, leszámítva azt az egy srácot, akivel jártam. Igen, Angel Blacknek volt valaha barátja. Aaron egyik akkori haverjával, akinek Jeremy volt a neve. Csak azért múlt idő, mert elköltözött az anyukájával, és az óta semmi hír nincs róla. Oké, annyira azért nem hiányzik, mert csúnyán dobott egy másik lány miatt, de jó lenne néha hallani róla. Igen, az, hogy csúnyán dobott egy lány miatt, azt takarja, hogy megcsalt. De az már a múlté, igaz? Jó, kicsit nagyon ki voltam borulva. Oké, egy hónapba telt, mire feldolgoztam. És talán ez az oka annak, hogy nem bízok a férfiakban.
És lehet, hogy ezért érint olyan rosszul, hogy a Göndör átvágott. De csak lehet.
Valaki beront a szobámba, megzavarva ezzel gondolatmenetemet. Bosszúsan fordulok a személy felé, aki legnagyobb meglepetésemre barna hajú barátnőm, Sophie. Vigyorogva jön oda hozzám, és ráugrik az ágyamra, leterítve ezzel engem is.
- Helóka! - köszön, miközben elkezdi legkedveltebb elfoglaltságát, vagyis, hogy elkezd csikizni. Persze, ezt hangos visítással, és rúgkaplással díjazom. Miután egy szépen ívelt rúgással leszállítom magamról, visszaül az ágyra. Arcán látom, hogy ezer mondandója van, így hagyom, hadd beszéljen.
- Szia. Mesélj - dőlök hátra, és a szoba mennyezetét kezdem el csodálni. Őszintén, semmi érdekeset nem találok a kékre festett falban, de hirtelen ez tűnik a legjobb dolognak, amit tehetek, amíg Sophie mesél.
- Tudod, van az a fiú. - kezd bele a történetbe, amit már annyiszor hallottam.
- Hogy is hívják? Alejandro? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel, mert hirtelen nem ugrik be a név, amit szerintem többször hallottam az utóbbi napokban, mint a sajátomat. Eddigi életemben.
- Dehogy! Alexander! De a barátainak csak Alex, nekem pedig csak Al - mondja, miközben rágóját csattogtatja. Rengetegszer kérdezték már meg, hogyan lehetünk mi barátok. Elvégre Sophie mindig vidám, mindig mosolyog, egy nagyon pozitív lány. Én pedig? Hát, messze nem ezekről vagyok híres. Csendes, nyugodt, visszafogott, és sohasem tudnék valakibe egy hét ismeretség után beleszeretni. Elvégre, a Göndörbe se szerettem bele, csupán hiányzik. Ez még nem jelent semmit. Igaz?
- A lényeg? - sóhajtok fel, mert a végén még elkezdi magyarázni, honnan származik, hány éves, hogy ismerkedtek meg, stb..
- Na, szóval. A nagynénje történetesen itt lakik, a városban, és ma fognak jönni, és látni akar - kezd vigyorogva beleavatni a nagyon fontos dolgokba. - Hát nem szuper? - kérdezi visítva.
- De, szuper - próbálok egy kis örömöt belecsempészni a hangomba, nagyon nehezen. Persze, örülök neki, meg minden, de nem tudom, nekem ehhez mi közöm. Ráadásul pont akkor jön Soph is, mikor éppen az élet nagy dolgain gondolkozok, így például nem tudtam végig gondolni mindent, a Göndörrel kapcsolatban.
- Na, ennyire ne legyél lelkes - nevet fel. - Mi a baj? - néz rám nagy, barna szemeivel, amikben kíváncsiság rejtőzik. Nyilván, érdekli, mit hallgatok el előle, hisz' nem hülye, egyből rájött, hogy a baleset estéjén nem azért hívtam, hogy megkérdezzem, hogy van.
- Semmi - vonom meg a vállam, de természetesen nem dől be nekem, mert világéletemben rosszul hazudtam.
- Naa! Ne akard, hogy anyudat faggassam ki! - emeli fel fenyegetően a mutatóujját.
- Ő sem tud semmiről - mondom ki azt, ami leghamarabb eszembe jut, de azonnal szám elé teszem a kezem. Én, meg a nagy szám, megint alkottunk.
- Tudtam! Angel Black, kötelessége elmondani, mi történt azon a héten! Azt már tudom, hogy Aaron elküldött itthonról, de azt nem mondtad, hogy hol aludtál! Tudtam, hogy fiú-ügy van a dolog háta mögött! - nevet fel tipikus tinilányosan, ahogy a filmbeli főszereplő legjobb barátnője szokott.
- Nincs semmi - mondom, és érzem, hogy az arcom egy picit vörösebb lesz. Gratulálok, Angel! Gyakorolj még hazudni!
- Persze, persze! Mikor találkoztatok, hol, hogy néz ki, milyen? - zúdítja rám egyszerre az összes kérdését.
- Addig nem nyugszol, amíg be nem avatlak? - kérdezem sóhajtva, és idegesen a hajamba túrok.
- Tudod a választ - vigyorodik el újra.
Belekezdek az egész elmesélésébe. Soph figyelmesen hallgat, néhányszor felnevet, majd elkomorodik, a szája elé kapja a kezét, vagy esetleg mosolyog. Minden apró részletbe beleavatom, és őszintén, jólesik valakink kiönteni a szívem. Mikor végzek, felvonom a szemöldököm, és várom a reakcióját.
- Azta - csak ennyit tud mondani a döbbenettől, és megértően bólintok.
- Tudom - vonom meg a vállam mosolyogva, de mikor elmondja, valójában miért is akadt ki, mosolyom lehervad. Nagyon nem ugyanarra gondolunk.
- Te szerelmes vagy - három szóval fejezi ki azt, ami képtelenség, hülyeség, és ezeknek a szinonimái. Persze, hogy nem leszek szerelmes valakibe, akit alig ismerek. Azt sem tudom, mi az, hogy szerelem.
- Mi? Te teljesen hülye vagy - csóválom meg a fejem nevetve, de elképedt fejét látva nagyon komolyan gondolja.
- Ne izélj már! Gondolj bele! Olyan átéléssel, és csodálattal beszéltél, amivel még sose hallottalak beszélni senkiről. Felcsillan a szemed, ha kimondod a nevét. Hogy is hívják? - kérdezi töprengve, mire szemforgatva válaszolok.
- Harry.
- Na, látod? Elvarázsoltak a smaragdzöld szemei, a göndör fürtjei, amik olyan aranyosan keretezik be az arcát - idéz engem, mire lesütöm a szemem. Jó, talán egy kicsit többet beszéltem róla, mint kellett volna, de.. De ez még nem bizonyít semmit!
- Ez még nem bizonyít semmit! - ismétlem meg hangosan azt, amit gondolok. Sophie legyint egyet, majd agyalni kezd.
- Van róla képed? - csillan fel a szeme.
- Persze hogy nincs! - ahogy belegondolok, rá kell döbbennem, hogy van. Mikor elkérte a telefonom, készített magáról egy képet, amit be is állított a telefonszámához, hívó képnek. - Na jó, lehet, hogy van egy.
- Mutasd! - kéri azonnal. Leveszem az íróasztalomról a telefonom, gyorsan megkeresem a képet, majd felé fordítom a készüléket. Először csak leesett állal nézi, aztán rám néz, majd vissza a képre. - Váóó! Miért nem engem ütött el? - töpreng ámuldozva.
- De hülye vagy! - csóválom meg nevetve a fejem.
- Most miért? Ez egy isten! - nézi még mindig nyálcsorgatva az amúgy egyszerű képet.
- És? Mi van akkor? Azóta sem keresett - nevetek fel.
- Tényleg? Ez egy szemét - változik meg egy pillanat alatt a véleménye.
- Nem szemét! Lehet, hogy komoly oka vannak, miért nem hív! - védem meg azonnal.
- Ahha! Most elbuktál! Angelnek tetszik egy fiú - dől hátra az ágyra, és gondolkozva mered maga elé.
- Nem igaz!
Itt abba is marad a beszélgetésünk, mert Soph kap egy hívást, és haza kell rohannia. Így egyedül maradok a kis szobámban, a kis gondolataimmal. Mennyire lenne a gáz, ha bevallanám magamnak az amúgy is nyilvánvalót? Igen, talán egy fura érzés kerít hatalmába, mikor a Göndörre nézek. Talán kicsit szaporábban veszem a levegőt. Talán kicsit kellemetlenül érzem magam. Talán szerelmes vagyok. De csak talán.
Oké, biztos vagyok benne. Ki vagyok én, és hova tettem Angel Blacket? Én még soha, de soha nem voltam szerelmes úgy igazából. Nem is értem, mi ez pontosan, de egy biztos: a Göndör nem viszonozná.
Éppen ezen gondolkozom, és hirtelen felindulásból előkapom a telefonom, és tárcsázom a számot. Kicseng.
Már azt hiszem, sohasem veszi fel, mikor végre beleszól egy hang.
- Haló? - el sem hiszem. A hang, melyet már egy hónapja várok, végre felcsendül. Oké, álmaimban ez a jelenet teljesen máshogy zajlott. Felhív, én felveszem, randira hív. Aha, majdnem.
- Öhm. Szia. Angel vagyok - hadarom, de semmi válasz.
- Ja, igen. Szia - látom lelki szemeim előtt, ahogy a fejéhez kap. De ez a "Ja, tényleg" szörnyen fáj. Ezek szerint nem hiányoztam neki semennyire sem. Szuper.- Mit szeretnél? - kérdezi nem túl kedvesen. Ez annyira szíven üt, hogy megszólalni sem tudok hirtelen. Egészen addig, amíg meg nem hallok egy nevetést. Egy női hang nevetését. Szóval ott van nála a barátnője.
- Öhm. Nem akarok zavarni, szia - gyorsan lecsapom a telefont, és az ajkamba harapok. Gondolhattam volna. A rendes fiúk általában becsapják az embert. Azt mondja, nincs barátnője, de ha azt mondja, akkor az biztos hazugság.
És én mennyire hülye voltam! Bedőltem ennek az aranyos kinézetnek, amihez egy kedves modor is hozzájárult, és máris szerelembe esek! Hülye hormonok.
Ránézek az órára, és már fél tizet mutat. Nem akarom tudni, pontosan mit zavartam meg a telefonhívásommal, bár a nevetgélő hangokból következtetve tudom.
Angel, Black, gratulálok. Életedben egyszer vagy szerelmes úgy igazából, azt is mindössze egy nap ismeretség után szerezted, ráadásul egy olyan srácba zúgtál bele, aki átvert, otthagyott, és még barátnője is van. Természetesen nem is te lennél. Szóval, ajánlom, hogy mondj le arról a fiúról, akinek göndör fürtjei vannak, smaragdzöld íriszei, és a világ legaranyosabb mosolya.
Ezekkel a gondolatokkal kell magam álomba ringatnom, ami bevallom, most az egyszer nagyon nehezen megy.










8 megjegyzés:

  1. Waaaaaa ^^^ Eszméletlen ^^ Imádom ♥♥♥
    Drága Angel Black! Azt hiszem ugyanabba a fiúba vagyunk belezúgva :D
    Drága Rosalya! Hozd gyorsan a következőt ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Barby! :)
      Nagyon köszönöm.. :)
      És azt hiszem, van egy harmadik vetélytársatok is :D
      A következő rész előreláthatólag hétvégén érkezik, vagy két hét múlva.:)
      Xxx

      Törlés
  2. Oh mein Gott *.*! Csak ennyit tudok hozzáfűzni :D Ja meg még annyit, hogy: SIESS A KÖVIEEEEL!!!!!! 😄 ❤ 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár én angolos vagyok, szerintem értem mit jelent. :D
      Szerintem a hétvégén érkezik, vagy két hét múlva. :)
      Nagyon köszönöm <33
      Xxx

      Törlés
  3. Most szomorú lettem, nagyon-nagyon, hogy őszinte legyek. Azonban mégis örülök, hogy nem a szokásos... De szomivá tetté :(
    Türelmetlenül várom a következő részt...
    Sok puszi,
    Gabi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága! :)
      Igyekeztem valamit vinni bele. :) De ígérem, a következő részek nem lesznek ilyen szomorúak.. :)
      Ölel:
      RosaXxx

      Törlés
  4. Vííííííííí! Fél órája olvasom a blogod, de annyira... váááááá! Én így, hogy megnéztem a szereplőket, összeraktam magamban a történetet, de ha nem így van, legszívesebben kitekerném Harry nyakát... (kivéve ha én vagyok a nevető lány... de mivel én Angel vagyok, ez lehetetlen.:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! :)
      Hát, ha összeraktad a történetet, akkor gyere velem, tekerjük ki együtt Harry nyakát :DD
      Majd meglátod :)
      Köszönöm <33

      Törlés