2015. június 29., hétfő

Huszadik

Sziasztok, rózsácskák! :)
Igen, egy újabb résszel érkeztem, ami már a 20. El sem hiszem, hogy idáig eljutottunk, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy sikerült. 
Szeretném megköszönni a 83 feliratkozót, sose gondoltam volna, hogy egyszer ennyi lesz. Mindig meg tudtok lepni, ami most is sikerült... :') 
Köszönöm, hogy vagytok nekem! :) 
Jó olvasást szeretnék kívánni ehhez a részhez is! :)




A saját ágyamban ébredni a lehető legjobb dolog a hét után.
Tegnap, éjfél körül érkeztünk haza, így miután Harryt kidobtuk a háza előtt, egyből bedőltem az ágyba.
A búcsúzás volt a hét legrosszabb pillanata. Ahogy apa a keblére ölelt, és mikor Sophia könnyes szemmel bámult rám, nem akartam hazajönni. De sajnos muszáj volt, és bár nagyon jól éreztem magam Harryvel és velük, viszont anya és a bátyám hiánya már kicsit kezdett felemészteni.
De bármit is tett Aaron, a bizalmam még nem teljesen az övé. Sokszor belegondolok abba, hogy miket  is tett velem, és ez tökéletesen elég arra, hogy minden belevetett reményem elszálljon. De az emberek tudnak változni, reménykedem benne, hogy neki is sikerül. Talán az az új lány majd jobb útra tereli...
Tehát, visszatérve, mikor elbúcsúztunk, megígértem Sophiának, hogy hívni fogom. Vagy ha én elfelejtem, ő hív, és majd az esküvőre is várnak, ami egy hónap múlva lesz. Liam eléggé jól fogatta a dolgot, örült annak, hogy apa lesz, így szerencsére a lány is megnyugodhatott. Azt hiszem, a jövőhéten fognak menni nőgyógyászhoz, és akkor már biztos lesz minden, egyelőre még csak az egzotikus üzletben tett látogatásunkkor megismert lány szava az egyetlen biztos pont. De Sophia reménykedik, és jól is teszi. 
Apa és Karen megígérték, hogy még hívnak, és minden héten fogunk beszélni, amit nem bánok. Egyszerűen, bármennyire is gyerekesnek hangzik, szükségem van az apukámra. Két évvel ezelőttig mindenben számíthattam rá, több titkomról tudott, mint anya, vagy bárki más, mert sokkal engedékenyebb volt. És most, igaz egy ország választ el minket egymástól, alkalmam nyílik újrakezdeni vele mindent. 
Lassan nyitom ki a szemem, és a póló, amit jelenleg pizsamának használok, kissé felgyűrődik, mikor felülök. Az órára pillantok, és kicsit ledöbbenek, mikor az tizenegy órát mutat. Nem tűnt fel, hogy ennyi ideig aludtam, bár ez még nem sok, ahhoz képest, ami akkor volt, mikor ott voltunk. 
Felkapom a köntösöm, és résnyire nyitom az ajtót. A hangokból ítélve, már mindenki elment dolgozni, amit azért sajnálok, mert nem is tudtam normálisan beszélni senkivel. 
A konyhába érve kiöntöm a maradék kávét, amit hagytak nekem, és a hűtőbe nyúlva tejet keresek. Mivel közben a müzlit is kiszúrom, egy tálat is veszek elő, majd leülök reggelizni. Mielőtt bekapnám az első falatot, előveszem a zsebemből a mobilom. A telefonomon négy nem fogadott hívás van, ebből három Sophia, egy pedig Harry. Kis gondolkodás után a lány számát tárcsázom, de mivel nem veszi fel, Harry számát ütöm be. Harmadik csörgésre veszi fel, és nevetve beleszól a telefonba. 
- Nyisd ki az ajtót - mondja köszönés helyett. 
- Várj - állok fel sóhajtva, majd az ajtó felé veszem az irányt. Kicsit megtorpanok, de végül kitárom az ajtót. Harry áll ott két szatyorral a kezében, majd belép mellettem, és ledobja a cipőjét. Mosolyogva zárom be az ajtót, majd nézek rá. Smaragdzöld szemei csillognak, és kisfiús mosolya ott bujkál az arcán, mikor a derekamnál fogva magához húz, és rátapasztja száját az enyémekre. - Milyen fitt vagy ma reggel - válok el tőle nevetve. 
- Ó, már kilenc óta fent vagyok. Elugrottam a pékségbe, remélem, még nem kajáltál - fogja meg a kezem, és húz a konyha felé. 
- Még nem. De készültem - megyek utána.
A helyiségbe beérve, lerakja a két szatyrot, és őrült pakolásba kezd. 
- Hoztam neked buktát, kakaós csigát, és mindent,a mit reményeim szerint megeszel - mosolyog rám, miközben tányért rak elém. 
- Reggelizel velem? - kérdezem, miközben hagyom, hogy kirakjon mindent egy tálcára. 
- Persze - nevet. 
Mosolyogva veszek el egy kakaós csigát, és kicsit megcsóválom a fejem, amiért ideállított ennyi kajával. Leül velem szembe, majd megszólal. 
- És, van két jó hírem - mosolyog sejtelmesen. 
- Kettő? - húzom fel a szemöldököm.
- Kettő - bólint.
 - Szeretnéd hallani őket? - vigyorog. 
Harry és az értelmes kérdései.
- Igen - sürgetem.
- Az első, hogy megvan az állásod - mondja semleges hangon, de nekem megakad a falat a torkomon. Köhögve nézek rá, majd mikor kicsit magamhoz térek, elgondolkozok. 
Harrynek köszönhetően lesz állásom, és ezt nehezen fogom tudni meghálálni neki. Automatikus mosolyra húzom a számat, és végiggondolom, mennyi mindent köszönhetek már neki.
- Komolyan? - pattanok fel hirtelen. 
- Igen, de azért ne fulladj meg - nevet, majd magához ránt. 
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm - puszilom össze-vissza az arcát. Nevetve megrázza a fejét, majd megszólal. 
- És érdekel a másik jó hír? - kérdezi suttogva. 
- Először ezt meg kell emésztenem - támasztom meg a fejem a mellkasán. 
- Hétfőn kezdhetsz - nyom egy apró puszit a homlokomra. 
- Hogy hálálhatom meg? - fogom meg a kezem, és mélyen a szemébe nézek. 
- Ha elfogadod a következő meglepetésemet - húzza huncut mosolyra a száját. 
- Félnem kellene? 
- Nem, csak egy egyszerű ajándék - süti le a szemét. 
- És mi az? - kulcsolom át a kezem a nyaka körül. 
- Egy kulcs. A lakásomhoz - nyúl bele a hátsó zsebébe. 
Ledöbbenve pillantok rá, és végiggondolom a hallottakat. 
Képes lenne értem feladni az agglegénylakását. Arra következtetek, hogy tényleg komolyan gondolja, elvégre, nem sok srác tenné meg ezt egy lányért. Félve várja a reakciómat, de nekem könnybe lábad a szemem. Nem tehetek róla, túl érzékeny vagyok az utóbbi időszakban. A lehető legkedvesebb dolgokon is el tudom magam sírni. Talán, egyszer ez okozza majd a vesztemet. A könnyek tehát gyűlnek, és Harry félve néz rám. Arcán tükröződik, hogy fogalma sincs, mit mondjon most, vagy mit tegyen, így csak mélyen a szemembe néz.
- Nem - mondom ki egyszerűen, majd egy zsebkendőért nyúlok.
- De. Én szeretném - makacsolja meg magát.
- De ez a te lakásod. Te vetted, te laksz ott, és nem akarom felborítani a napjaidat a váratlan látogatásimmal - lépek oda hozzá.
- Nem érdekel ez az egész. Most úgy érzem, ez a kulcs a tiéd. Ki másnak adjam? - nevet fel, majd óvatosan a kezembe csúsztatja. Lepillantok a kezemben tartott apró tárgyra, majd összezárom, és a szemébe nézek.
- Rendben. Köszönöm - puszilom meg az arcát. - Mit csináljunk ma? - ülök vissza a helyemre.
- Van még fél órám, és indulok dolgozni - húzza el a száját.
- Ó, oké. Akkor szerintem elugrok Sophiához. Tudtad, hogy pattognak a szikrák közte és Niall között? - török le egy darabot a kakaós csigámból.
- Ez pontosan mit takar? - ráncolja össze a szemöldökét.
- Hogy mikor hívtam, Niall vette fel. Ezzel csak az a baj, hogy Sophiát nem engedik nagyon fiúzni - húzom el a szám.
- Ja, persze, erről tudtam - legyint. - De nem hiszem, hogy komoly lesz a dolog.
- Most miért mondod ezt? - kérdezem nevetve.
- Niall nem olyan - mondja, nekem pedig egyből Liam ugrik be. Sophia is azt mondta rá, mégis, most boldogan élnek, és várják a gyereküket.
- De megváltozhat - mosolygok rá.
- Igaz. Én is sokat változtam, mióta ismerlek - nyom puszit a homlokomra.
Így végig gondolva a dolgokat, én is rengeteget változtam. Eddig egy szürke kisegér voltam, szomorúan, és egyedül. Mikor megismertem Harryt, folyamatosan kinyíltam neki, és most, ott vagyok, ahol sosem gondoltam volna, hogy leszek. Van legjobb barátom, a bátyám újra normális, apával kibékültem, és itt van nekem Ő.
- Azt hiszem, én is - bólintok.
Miután megreggelizünk, Harry elmegy dolgozni. Megígérte, hogy hívni fog, és akár ott is aludhatnék, ha szeretnék, de ettől egyelőre félek. Egyszerűen nem tudom, kicsit korainak tartom a dolgokat, de egyszer majd az is eljön.
És elmondta, hogy holnap tíztől kezdhetek. Kicsit izgatott vagyok az állás miatt, de persze, ezt nem mondtam Harrynek. Még fogalmam sincs, mihez kezdjek az életemmel, de ez egy jó kezdés. Természetesen jelentkeztem egyetemre, de az a szak is olyan, hogy semmi biztosat nem ad.
A délután további részében egyedül ücsörgök itthon, és megnézek egy romantikus filmet, majd felhívom Sophiát. Második csörgésre felveszi, és nevetve szól bele.
- Szió, Angel!
- Szia! Otthon vagy? - kérdezem, miközben egy fiú nevetést is hallok. Tehát megint Niallel van...
- Persze! Átugrassz?
- Ha nem zavarok - mosolygok.
- Dehogy zavarsz! Várunk! - teszi le. Kicsit megakad a szemem a "várunk"-on, de fejcsóválva  felveszem a cipőm.
Szóval, Niall megint ott van nála. Igazából nem zavar, sőt, örülök, hogy Soph boldog, és ha Niall tényleg olyan srác, aki boldoggá teszi, akkor én leszek a legvidámabb lány a Földön. 
Felkapom a kocsikulcsom, és kimegyek a házból. Gondosan bezárom az ajtót, majd beülök az autómba, és benyomom a rádiót. Szerencsére Sophia a közelben lakik, így pár perc autókázás után odaérek. 
Az ajtó előtt megtorpanok, majd halkan kopogok. Mikor kinyílik, egy szőke fejet pillantok meg, és a hozzátartozó szempárt. Kicsit ledöbbenek, de belépek mellette. 
- Szia - köszönök semleges hangnemben. 
- Ó, szia Angel - vakarja meg a fejét. - Hát te? - érdeklődik. Ledobom a cipőm, és a nappali felé veszem az irányt. Csoda, hogy Soph hazahozta a fiút, de gondolhattam volna, hogy a szülei nincsenek itthon. 
- Ezt én is kérdezhetném tőled - pillantok hátra a vállam felett. 
Soph a narancssárga kanapén fekszik, fehér fodros ruhában, és a tévét nézi. Barna haja göndören omlik a vállára, és érkezésemre felkapja a fejét. 
- Sziaaa - ölel át. - Annyira, de annyira hiányoztál. Mesélj, milyen volt? - lelkesedik be. 
- Ó, nagyon jó - ülök le mellé. - Apa sokat változott, de kibékültünk - dobom át a hajam a vállam felett. Niall leül a fotelba, és a tévét kezdi el bámulni. Eléggé fura a szituáció, de próbálok eltekinteni attól, hogy a szőke srác fültanúja a beszélgetésnek. 
- És a barna hercegünk? - vigyorog. Niall felröhög a megszólításra, én meg lesütöm a szemem. 
- Dolgozik - vágom rá. 
- Jaj, nem úgy gondoltam - legyint semmitmondóan. - Lefeküdtetek? - kérdezi. Elkerekedett szemekkel bámulok rá, és elgondolkozok azon, ez egy tízes skálán mennyire volt ciki. Durván üti a százat... 
- Nem fogok egy hét járás után lefeküdni valakivel - sütöm le a szemem. 
- A barátság extrákkal sose baj - szól bele Niall, mire Soph elvörösödve belebokszol a vállába. 
- Idióta vagy - forgatja meg a szemét a lány. 
- De bírod az idióta fejem, nem? - kérdezi a szőke vigyorogva. 
- Most erre mit mondjak? - nevet a lány. 
- Angel előtt semmit - teszem fel a kezem védekezően. Mindketten rámpillantanak, és mintha leesne nekik a dolog, a fejükhöz kapnak. 
- Bocsi, megszoktam, hogy csak ketten vagyunk - röhög Niall. 
- Hogyhogy? - húzom fel a szemöldököm. 
- Apu tárgyaláson van, anyu elkísérte - vonja meg a vállát Soph. - És mivel Ni szabadságon van, átjött, hogy ne unatkozzak - mosolyog. 
- Szuper. Szóval, most barátok vagytok? - játszom a hülyét. Ha azt hiszik, hogy bedőlök ennek a sablonos szövegnek, tévednek. 
- Igen - bólint a lány. 
- És csak barátok? 
- Csak barátok - szól bele Niall. 
- Ha ti mondjátok... - sóhajtok. Ezekből nehéz kiszedni bármit is, az tény...
- És, milyen volt az út? Hoztál nekem valamit? - kérdezi Soph vigyorogva. 
- Persze - nyúlok bele a táskámba. 
Utolsó nap felvásároltam minden szuvenírt. Sophiának egy pólót, egy kulcstartót és egy hűtőmágnest hoztam, anyának bögrét, kulcstartót, Aaronnak pedig egy együttes pólót. Meg persze magamnak is hoztam sok dísztárgyat, de ez mellékes. 
- Úristen, nagyon-nagyon köszönöm - kapja ki a kezemből, és szorosan átölel. Nevetve viszonzom, majd ránézek. 
- Szívesen. Niall, bocsi, de neked nem hoztam semmit - rágom a szám szélét.
- Nem baj, Harry hozott - röhög fel. 
- Tudom - forgatom meg a szemem mosolyogva. 
Még egy kicsit beszélgetünk, majd hazaindulok együtt hagyva ezzel a szerelmespárt. Furán viselkedtek, de inkább majd később tárgyalom meg a lánnyal. Megbeszéltük, hogy hétvégén elmegyünk vásárolni, és beszélgetünk egy kicsit. 
Harry küldött egy SMS-t, hogy hamarabb végez, és ha gondolom, menjek át hozzá, így éppen a ház előtt vagyok, és szájrágva nézem az ajtót. Sóhajtva kopogok, és feszülten várom, hogy a srác kinyissa az ajtót. 
Mikor ez megtörténik, a kezemnél fogva ránt be, és időm sincs fellélegezni, azonnal rátapasztja száját az enyémre. A hajamba túr, miközben átkarolom a nyakát, és belemosolygok a csókba. Mentol és eper illata terjeng a házban, és a melegről beérve, a légkondi miatt kicsit megborzongok. 
- Van egy meglepetésem - suttogja a fülembe. 
- Mi az? - kérdezem nevetve. 
- Két hét múlva jön hozzám Lux, és szeretném, ha vigyáznál ránk - vigyorog. 
- Nagyfiú vagy, nem? - puszilom meg a száját. 
- De én szeretném - biggyeszti le telt ajkait. 
- Akkor segítek - ölelem át. 
- Nem vagy éhes? - fúrja bele a fejét a nyakamba.
- Te mindig éhes vagy? - forgatom meg a szemem mosolyogva.
- Csak ha veled vagyok, de akkor másra éhezem - és végre megtalálja ajkaival az enyémeket...

2015. június 23., kedd

Tizenkilencedik




Sziasztok, drága rózsácskák! :) 
Igen, tizenkilencedik rész... Hú, hát ez is eljött. 
A héten ne számítsatok többre, mert nem leszek itthon, így nem tudok kirakni részt sem, de jövőhéten jövök a huszadik résszel, valamint valami mással is... :) 
Lépjetek be a Facebook-csoportba, hogy megtudjátok, miről beszélek! :) 
Jó olvasást kívánok! :) 



Mikor este lefekszel, semmi sem garantálja, hogy reggel felkelsz. Az álmaidban ott lehetsz, ahol szeretnél, azzal, akivel szeretnél. Viszont, mikor reggel kinyitod a szemed, és meggyőződsz róla, hogy még élsz, és mással is szemben találod magad, mosolyra húzódik a szád. Ha fekszik melletted egy fiú, és ölelő kezek óvnak, megérte felkelni.
Ezen a reggelen sincs ez máshogy.
Göndör fürtjei össze-vissza állnak, és kisfiúsan mosolyog. Fogalmam sincs, mire gondolhat, de annyira aranyosan fest, hogy legszívesebben egész reggel csak nézném.
De mivel nem tehetem ezt meg, nyomok egy puszit az arcára és felállok. Csendben nyitom ki az ajtót, nehogy felkeltsem, és mosolyogva sétálok végig. A nappaliban apa ül, éppen újságot olvas.
- Jó reggelt - köszönök, miközben lepattanok mellé.
- Ó, jó reggelt. Hogyhogy ilyen korán? - teszi félre a napilapot.
- Csak nem tudtam aludni - vonom meg a vállam.
- Harry?
- Alszik.
- Kávét, vagy valamit? - áll fel.
- Egy kávét elfogadok, köszi - állok fel én is.
- Maradj nyugodtan, mindjárt hozom. Addig kapcsold be a tévét, vagy valami - hagy ott. Elterülök a kanapén, és a plafont kezdem tanulmányozni. A fejem rettentően fájni kezd, de megpróbálok nem foglalkozni vele.
Apa visszatér, kezében egy csészével, mire felülök és elveszem. - Köszi - mosolygok rá.
- És mesélj - veszi bizalmasra a figurát. - Mi van közted és Harry között?
- Együtt vagyunk - motyogom halkan.
- És szereted?
- Nem apa, azért vagyok vele együtt, mert nem szeretem - forgatom meg a szemem. - Persze hogy szeretem - adom meg az egyértelmű választ.
- És ő is szeret?
- Azt hiszem - mondom a számat rágva.
- És ugye anyád tudja? - sóhajt.
- Még nem mondtuk el neki, de basszus, egy hete sem vagyunk együtt - forgatom meg a szemem.
- Értem - bólint. - Jut eszembe, ezeket oda kell adnom, Sophia személyesen akarta odaadni, de azt mondta, egy apa-lánya beszélgetés közben odaadhatnám, mert dolgozni ment - húz elő egy borítékot a zsebéből.
- Esküvői meghívó? - veszem el a fehér-bordó levelet.
- Igen - bólint. Magam mellé teszem, mire kérdőn néz rám. - Nem bontod ki?
- Majd Harryvel. Ugye ő is meg van hívva? - húzom fel a szemöldököm.
- Persze - forgatja meg a szemeit.
- Mikor lesz?
- Egy hónap múlva, már elkezdték rendelni a dolgokat - válaszol.
- Szuper.
- Van mára valami tervetek?
- Arra gondoltunk, hogy kivonulunk a kertbe, vagy lemegyünk a partra.
- Jó! Nekem be kell mennem dolgozni majd, de Karen itthon lesz - mosolyog.
- Oké - állok fel. - Megyek, felkeltem.
- Rendben.
A szobába érve, Harry még mindig fekszik, de már a hátán. A takaró lecsúszik derekáig, láthatóvá téve így meztelen felsőtestét. Mosolyogva lehuppanok az ágyra, és keltegetni kezdem.
- Harry - simítok ki egy tincset az arcából. - Jó reggelt - hajolok le hozzá, és nyomok egy puszit a szájára. Morogva elkapja a csuklóm, és magára ránt. Még mindig csukott szemmel csókol meg, mire mosolyogva félredobom a hajam.
- Jó reggelt - válik el tőlem, és a mellkasára húz. - Erre szeretnék kelni ezentúl minden reggel - motyogja rekedtes hangján.
- Hát, még három napig kelhetsz erre - nézek fel rá.
- Utána is - mondja könyörögve. - Ugye majd alszol nálam néha?
- Persze - mosolygok.
- És majd bemutatlak a családomnak.
- Igen, majd bemutatsz - nevetek.
- És majd egyszer odaköltözöl hozzám.
- Igen - pillantok rá elérzékenyülve.

***

Mosolyogva a szememre tolom a napszemüveget. Harry felém hajol, és nevetve megrázza a fejét. A nap ezerrel süt, a víz huszonnyolc fokos, és egy pléden fekszünk. A Göndör csak egy fürdőgatyát visel, én csak egy bikinit. Dél körül lehet az idő, és két órája fekszünk itt. Miután apa elment, megreggeliztünk, és megígértük Karennek, hogy elleszünk, tehát kijöttünk ide. Először csak a napágyban feküdtünk, de aztán átjöttük a medence széléhez. A Harry felvetette, hogy játszunk, és ismerjük meg jobban egymást.
- Én jövök - könyököl fel. - Hány barátod volt eddig?
- Kettő - vágom rá kapásból.
- Te jössz - mosolyog.
- Ha nem orvos lennél, mit csinálnál?
- Hú, nehéz kérdés. Talán tanár lennék - gondolkozik el.
- Tanár? És milyen?
- Gimis - mondja mosolyogva.
- Nem hagynám, hogy gimis tanár legyél - rázom meg a fejem. Elképzelem, ahogy a három évvel fiatalabb lányok nyálcsorgatva flörtölnek Harryvel, és ösztönösen összerándul a gyomrom.
- Féltékeny vagy? - vigyorog.
- Nem - forgatom meg a szemem - Csak egy kicsit.
- De mivel kettőt kérdeztél, én jövök - nevet. - Mikor van a szülinapod?
- Huszadikán - mosolygok.
- Akkor két hét múlva - töpreng.
- Igen - bólintok.
- De két hét múlva vigyáznom kell majd Luxra - számolgat fejben.
- Ó, nem baj - sóhajtok.
Bevallom, kicsit rossz érzés, hogy Harry nem lesz velem a születésnapomon, elvégre ez lesz a huszadik. De persze, a család az első, így megértem.
- És remélem, segítesz majd - nyom puszit a számra.
- Hány napig lesz nálad?
- Csak egy hétvége, a szülei esküvőre mennek, és nem akarják vinni - vonja meg a vállát.
- Imádom a gyerekeket - túrok bele hajába.
- Lux a világ egyik legaranyosabb kislánya. Nagyon szeretem - mondja aranyosan.
- Szeretnél gyerekeket? - dobom oda a kérdést, és enyhe gyomorgörccsel várom a választ.
- Persze, ki nem? - mosolyog.
- Te jössz.
- Mennyire bízol már bennem egy tízes skálán? - kérdezi komolyan.
Elgondolkozok a kérdésén. Az exem mindent lerombolt bennem, és Harry kezdi a várat felépíteni. Nehezek a kövek, de megbirkózik vele, és egyre jobban sikerül neki.
- Egy erős nyolcas - mosolygok biztatóan.
- Gyere - fogja meg a kezem, és beleugrik a vízbe. Nevetve hagyom, hogy belerántson, és amint belemerülök, lehúzom magammal. Átkulcsolom lábam a dereka körül, és kinyitom a szemem. Mosolyogva magához húz, és felmegy levegőért. Vele együtt megyek én is, és nevetve hátrasimítom vizes hajam. A cseppek rátapadnak a homlokára, haja vizesen lóg, és kisfiús mosolya ott ül a szája sarkában.
- Csókolóztál már víz alatt? - kérdezi vigyorogva, mire nemlegesen megrázom a fejem.
Egy pillanatban lebukik a víz alá, így csak levegőt van időm venni, máris ott találom magam. Derekamra helyezi a kezét, és közel ránt magához, majd ajkait rátapasztja az enyémekre.
Bevallom, sosem gondoltam volna, hogy valaha Harryvel a víz alatt fogok csókolózni, de ahogy átölel, és lábamat a dereka köré szorítom, így tartva magam, minden félelmem elszáll.
Levegő hiányában hamar feljövünk a felszínre, és nevetve lököm meg a vállát.
- Őrült vagy - forgatom meg a szemem.
- Te váltod ki belőlem ezt - suttogja komolyan.
- Mást is kiváltok? - kulcsolom nyaka köré a kezem.
- Igen - bólint.
- És mit? - húzom tovább az agyát.
- Ha elmondom, az nem olyan igazi. Megmutatnám - mosolyog.
- Most?
- Folyamatosan - kuncog.
- Hát jó - puszilom meg az arcát.
A telefonom csörgése zavarja meg a pillanatot, mire Harry elenged.
Anya neve virít a kijelzőn, mosolyogva veszem fel.
- Szia! - köszöntem boldogan.
- Angel Black! - ordít, mire elhúzom a számat. - Hogy gondoltad azt, hogy eltűnsz Harryvel, és fel sem hívsz? Halálra aggódtam magam!
- Izé... Én akartalak hívni, de... - keresem a kifogásokat.
- Szép, mondhatom! Így neveltelek? Aghh, na mindegy. Mesélj! Hogy érzitek magatokat? - vált hangnemet.
- Minden nagyon szuper - mosolygok.
- Remek! Képzeld! Aaron hazahozta a barátnőjét!
- És milyen? - döbbenek le.
- Kedvesnek tűnik, bár nem nyugtat meg a tudat, hogy az elvonóról jön - hallom hangjában az aggodalmat.
- Hát, nem tudom - húzom el a szám. - De nagyon aranyos.
- Ez a lényeg - nevetek fel, Harry pedig vigyorogva fröcskölni kezd. Szememmel szikrákat szórok, de folytatja tevékenységét.
- Apád hívott, gondolom, lesz mit mesélned - mondja.
- Hát, lesz - mosolygok.
- Na jó, nem zavarlak, élvezd még ezt a három napot! Szia, kincsem - teszi le. Félreteszem a mobilt, és Harryre nézek.
- Ha harc, hát legyen harc - húzom össze a szemem, és megtámadom. Össze-vissza fröcsköl, miközben nevetve a hátára mászok.
- Te kérted - dob hátra, minek következtében a vízbe csattanok. Prüszkölve jövök fel, de elkapja a kezem, és magához ránt. - Na jó, békén hagylak - nyom puszit a homlokomra és elenged. A medence széléhez sétál és kiszáll. Ledöbbenve nézek rá, mire felhúzza szemöldökét.
- Most itt hagysz? - kérdezem szomorúan.
- Megyek inni. A hercegnő kér valamit? - mosolyog kisfiúsan.
- Igen. Hozol nekem limonádét? - csillan fel a szemem.
- Hozok - nevet, és bemegy.
Mosolyogva megyek ki a medence szélére. Előhúzom a telefonom, és tárcsázom Sophia számát. A harmadik csörgésre veszi fel, azonban nem a lány szól bele.
- Igen? - hallom meg Niall ismerős hangját. Összeráncolt szemöldökkel pillantok a készülékre, majd elnevetem magam.
- Niall? - kérdezem vigyorogva.
- Öhm... Izé. Nem Niall vagyok - mélyíti el a hangját. Hallom, hogy Sophia röhög a háttérben, így mosolyogva megforgatom a szemem.
- Már késő. Sophia ott van?
- Francba. Persze, adom - sóhajt.
- Szia Angel - köszön most már Sophia.
- Szia! Hallom nem unatkozol. Zavarok? - mosolygok.
- Nem, csak izé. Most értünk haza, voltunk vásárolni, meg ilyenek - hebeg.
- Anyudék?
- Niallnél vagyunk, úgy tudják, veled mentem el - nevet. Tipikus Sophia.
- Borzasztó vagy - forgatom meg a szemem.
- Máshogy nem engednek el - mondja halkan.
És tényleg. Sophiát erősen óvják a fiúktól, de ezzel csak azt érik el, hogy még jobban keresi őket. Egyszer úgy tudták, nálunk alszik, de persze, éppen randin volt, és mikor beállítottak, csúnyán lebuktunk, és a lányt két hét szobafogságra ítélték. A régi szép idők...
- És együtt vagytok? - kérdezem, mire röhögni kezd.
- Megőrültél? Pár hete ismerem - nevet.
- És? Én is csak két hónapja ismerem Harryt - az említett személy lazán kisétál az ajtón, egy tálcával a kezében. A nap megcsillan vizes testén, haja kócosan és csapzottan áll, és tetoválásai jól láthatók.
- De az más - sóhajt. - Ni nem olyan.
- Dehogynem! - mosolygok rá az előttem álló srácra, aki leteszi elém a poharam. - Köszönöm - suttogom neki halkan, hogy Sophai ne hallja.
- Na mindegy. És a te barna herceged hogy van? - kérdezi mosolyogva.
- De hülye vagy - forgatom meg a szemem. - Egyébként, jól - mondom titokzatosan.
- Miért érzem azt, hogy sok megbeszélnivalónk lesz? - nevet.
- Lesz - bólogatok.
- Akkor összehozunk egy csajos napot?
- Persze - mosolygok.
- Na jó, most mennem kell - köszön el.
- Három nap múlva találkozunk - teszem le.
- Sophia volt az? - csobban be mellém Harry. Nevetve belekortyolok a limonádémba, és mosolyogva nézek rá.
- Igen. Mármint, az otthoni - töprengek.
- Engem is hívott Niall. Totál szerelmes - mosolyog.
- Sophiába? - húzom fel a szemöldököm.
- Tagadja, de látszik rajta - forgatja meg a szemét.
- Sophia nem szerelmes - rágom a szám szélét.
- Ebben nem hasonlít rám - vigyorog. - Bolond vagy - ölelem át.
- Tudom. De ezt is szereted bennem - húzza magabiztos mosolyra száját.
- Mit nem? - emelem az égnek a tekintetem.
- Sok nem szerethető tulajdonságom van - suttogja a fülembe.
- Például? - húzom fel a szemöldököm.
- Na jó, nem tudok példát, de biztos van - röhög.
- Alig várom, hogy dolgozhassak - váltok témát.
- Majd beszélek a haverommal - mosolyog.
- Ó, nem kell, majd elmegyek én, nem akarom, hogy te szerezz nekem munkát - sütöm le a szemem.
- Miért?
- A saját lábamra akarok állni - jelentem ki.
- De azért majd felhívom neked - puszilja meg a homlokom. 
- Borzasztó vagy - forgatom meg a szemem mosolyogva.
- Hát, ez van - vonja meg a vállát.

2015. június 20., szombat

Tizennyolcadik

Sziasztok, rózsácskák! :) 
Igen, 18. rész, ami meglehetősen hosszúra sikeredett, remélem, tetszeni fog.
Azt hiszem, kifogytam a szavakból, de valamit mindig fogok írni Nektek a fejezetek előtt :D
Jó olvasást! :) 







Visszajöttünk, rendeltünk két pizzát, és elolvastuk apuék üzenetét, miszerint bevásárolni mentek.
Liamék elugrottak a gyógyszertárba, így Harryvel, mivel nem tudtunk mást csinálni, kiültünk a kertbe. Jelenleg is ott tartózkodunk, egy hintaágyban a medence szélénél.
- Tudom mit fogok csinálni holnap - mondom, miközben fejem a fiú mellkasán pihen.
- Mit? - nyom puszit a homlokomra.
- Kijövök ide napozni - hunyom be a szemem.
- Jó ötlet - mosolyog.
- Jössz velem? - pillantok rá.
- Kérdezned sem kell - kacsint. Belefúrom az arcom a mellkasába, és nagyot sóhajtok.
- És medencézni is fogok - sorolom tovább.
- Te is hoztál fürdőruhát? - vigyorog.
- Igen. Gondolom, te is.
- Igen.
- És Lana zaklat még? - térek rá arra, ami a legjobban foglalkoztat.
- Még? Persze... Az a csaj nem áll le egyik napról a másikra - csóválja a fejét.
- Hogy tudtál vele együtt lenni? Vagy, hogy tudsz velem együtt lenni? Ég és föld vagyunk - tolom a fejemre a napszemüvegem.
- Mikor megismertem, nem ilyen volt.
- Hanem? - kérdezem.
- Új lány volt a gimiben. Barna hajú, kék szemű, és ugyanolyan volt a természete, mint neked. Hamar összejöttünk, a második randinkon le is feküdtünk - mondja, mire rosszallóan megrázom a fejem. - Mi az? Ő siettette - magyarázza.
- Tovább? - sürgetem.
- Aztán, megváltozott. Először befestette a haját. Utána egyre feltűnőbb ruhákat hordott. A viselkedése is, mert egyre többször próbált társaságban kezdeményezni. Ismersz, milyen vagyok. Persze hogy feltűnt a dolog - forgatja meg a szemeit. - De még mindig ragaszkodtam a lányhoz, akit megismertem - fejezi be.
- Túl kedves vagy - reagálom le.
Mosolyogva megsimítja az arcom, és ad egy gyengéd puszit a számra.
- Nem igaz. Tudok én nagyon nem kedves is lenni - vigyorog.
- Nem szeretném azt a Harryt megismerni - rázom a fejem komolyan.
- Azt a Harryt senki sem ismeri - mondja.
- És senki sem akarja megismerni - teszem hozzá.
- Ha nem lennék kedves, akkor is szeretnél? - komolyodik el.
- Nem tudom. Nem szeretem az erőszakos embereket - szépítek.
- Szóval akkor nem - arcán megjelenik a szomorúság és a kétségbeesés.
- De. Akkor is szeretnélek, de akkor biztos, hogy később kezdtem volna el bízni benned. A volt barátom elérte azt, hogy örökre elveszítsem a bizalmamat a férfiak iránt. Aztán jöttél te. De ez még mindig nem százas - sütöm le a szemem.
- Mit tett veled, ami ilyen maradandó sérüléseket okozott? - kérdezi suttogva.
- Egy nagyon titokzatos srácról beszélünk. Mikor először megláttam, megakartam ismerni. Elhívott randizni, és azon az estén lefektetett. Nem volt gyengéd, pedig az volt az első - itt hangom elcsuklik, és nem merek Harry szemébe nézni - Rossz dolgokat műveltetett velem. Sokszor, mikor ideges volt, majdnem megvert, és eléggé zűrös ügyei voltak, amikbe egyszer engem is belerángatott. Aztán, megcsalt és lelépett. Azóta senkivel sem voltam együtt, és senkiben nem bíztam. Aztán jöttél te - fejezem be, még mindig a füvet bámulva. Az emlékek beugranak, és könnyek szöknek a szemembe. Egy könnycsepp gurul végig az arcomon, le egészen. Harry megfogja az állam és felemeli, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Shh... Ne sírj amiatt az idióta miatt - puszilja le a könnycseppet.
- De olyan rossz. Úgy szeretnék bízni benned... De nem megy... Mi van, ha te is elhagysz? - pillantok rá.
- Nem foglak. Ígérem. Eléggé mélyről kell kezdenünk, de el fogjuk érni, hogy bízz bennem, rendben? - mosolyog.
- Rendben - ölelem át.
- Addig semmi olyan nem lesz köztünk, ígérem - puszilja meg a hajam.
- Annyira szeretlek - suttogom a mellkasába.
- De ez nem elég ahhoz, hogy bízz bennem - húzza szomorú mosolyra telt ajkait.
- Nem ezt mondtam... Kérlek, ne csináld ezt - gyűlnek könnyek a szemembe - Így is rosszul érzem magam emiatt - sütöm le a szemem.
- Sajnálom, nem úgy értettem - simít végig az arcomon. - Én vártam rád. Képes vagyok még várni - mosolyodik el.
- Köszönöm - hunyom le a szemem, és a vállára hajtom a fejem.
- Ha az ember szeret valakit, képes áldozatot hozni - puszilja meg a számat. Közelsége jól esik, és érezni, hogy itt van velem, felemelő.
- Szeretlek - suttogom a mellkasába, és komolyan gondolom.
- Tégy meg nekem valamit - simít ki egy tincset a hajamból.
- Mit? - pillantok rá.
- Gyere el velem a szüleimhez - mondja ki, nekem pedig gombóc keletkezik a torkomban. Gemmával már találkoztam, és őszintén, fogalmam sincs, mit gondol rólam. Csak jött, és máris ment.
- És ha nem tetszem nekik? - kérdezem, miközben lesütöm a szemem.
- Imádni fognak - mosolyog. - Lanát nem kedvelték - néz maga elé. Nagyot nyelek. Vajon őt is ilyen hamar bemutatta nekik? Mintha kitalálná a gondolataimat, elvigyorodik. - Nyugi, őt három hónap járás után vittem el, de akkor is úgy, hogy ő akarta.
- Miért nem vitted önként?
- Mert nem éreztem, hogy szeretni fogják. És beigazolódott a gyanúm - motyogja az orra alatt az utolsó mondatot.
- Nem bírták?
- Anya nem szól bele a dolgaimba, de sokszor láttam rajta, hogy nem tetszik neki sok minden. Apa örült, hogy végre van valakim. De Gemma... Ő ki nem állta - csóválja meg a fejét.
- Miért?
- Utálja a ribancokat. Te viszont tetszel neki - kacsint.
- Pedig úgy otthagyott minket, mikor találkoztunk - motyogom. - Oké, hogy programja volt, de akkor is.
- Rosszul esett? - kérdezi, és megjelennek gödröcskéi.
- Kicsit...
- Nem volt programja. Előtte öntöttem ki a szívem, és látta rajtam, hogy beszélni szeretnék veled, ezért hagyott ott. Bír téged, szimpi vagy neki, nyugi - puszilja meg a fejemet.
- Rendben, megyek veled. Az én családom már úgyis ismer - ölelem át. A derekamra teszi a kezét, és az állát a nyakhajlatomba temeti.
- Az enyém pedig meg fog ismerni - suttogja.
- Jó napot, fiatalok - jelenik meg Liam az ajtóban, Sophiával az oldalán.
- Csak négy évvel vagyok fiatalabb - nyújtom ki a nyelvem.
- Miért? Tizenkilenc vagy? - lepődik meg, majd lepattan egy székre.
- Igen. Három hét múlva lesz a szülinapom - válaszolok.
- Idősebbnek néztelek - kapcsolódik be Sophia.
- Mindenki mindig idősebbnek néz - nevetek.
- És te, Harry? - biccent Liam.
- Huszonegy - mosolyog a fiú.
- Úristen, én vagyok itt a legidősebb - röhög a barna hajú srác.
- Amúgy hányra megyünk? - kérdezi Harry.
- Teljesen mindegy, egy klubba megyünk - von vállat Sophia.
- De úgy nagyjából - szólok bele.
- Mondjuk nyolckor indulunk. Úgy jó? - kérdezi Liam.
- Akkor hatkor el kell kezdenem készülődni - gondolkozik Sophia.
- Hatkor? - vonja fel a szemöldökét Harry.
- Igen! És Angelnek is! Majd segíthetsz neki felhúzni a cipzárt - vigyorog a lány, és Harry megforgatja a szemeit.
- Mennyi az idő? - kérdezem a sráctól.
- Három óra - válaszol mosolyogva.
- Akkor van három szabad óránk - hajtom vissza a fejem a mellkasára. - Maradjunk itt, és élvezzük az életet - dől hátra Liam.
- Édes - kezdi ravaszul mosolyogva Sophia.
- Igen? - néz rá a srác.
- Segíts már egy kicsit. Meg kéne mérni, hány fokos a medence - válaszol, nekem meg beugrik mit akar. Láthatólag Harrynek is, mert csak bólint.
- Medencézni akarsz? - áll fel sóhajtva a fiú.
- Igen! Olyan jó idő van - nyújtózkodik a lány.
- De csak mert olyan szépen kéred - sétál oda Liam Sophiával a nyomában.
A srác megáll a medence szélénél és leguggol. Sophia vigyorogva néz ránk, majd a következő pillanatban meglöki Liamet, aki a hirtelen nyomástól elveszti az egyensúlyát, és a medencébe esik. Harryvel egyszerre röhögünk fel, és sétálunk oda. Liam prüszkölve jön a felszínre, és nevetve néz a kedvesére.
- Héé. Ez nem volt szép - lubickol.
- De vicces volt - kacsint a lány, majd leül a medence szélére, és belelógatja a lábát a vízbe. Liam odaúszik hozzá, és megáll előtte.
- Normál körülmények között belerántanálak - nyom puszit a lány arcára.
- Mi az akadálya? - kacsint Sophia.
- Ilyenkor szokott megjönni neked - mondja, Sophia pedig lefehéredik, és nyel egyet. Felém fordul, és segítségkérően pillant rám. Harry követi a mozdulatot, és először furán néz, majd leesik neki.
- Angyalom, segítenél megkeresni azt a pólómat? - fordít maga felé Harry. Liam és Sophia nem figyelnek, így a fülembe suttog. - Hagyjuk őket most - bólintok, és követem be a házba. A hosszú folyosó végén lévő szobába megyünk, és Harry bezárja az ajtót. Az ágynál hirtelen megfordul, és mosolyogva megfogja a kezem.
- Gondolom, te tudod, miért fura Sophia - suttogja.
- Igen - bólintok, miközben kezét a derekamra csúsztatja. Fejemmel követem a mozdulatot, és széles mosolyra húzom a szám.
- És nem fogod elárulni, igaz? - hajol a fülemhez.
- Nem - mondom egyszerűen. Ajkait a nyakamra tapasztja, és nedves puszikat hagy ott. Sóhajtva a hajába túrok, és óvatosan meghúzom a tincseit. - Hé, nem ér így kiszedni belőlem - tolom el magamtól nevetve. Mosolyogva megrázza a fejét, és nekitámasztja homlokát az enyémnek.
- Már rég nem ott járok. Úgyis elmondod, ha fontos - vonja meg a vállát.
- Egyébként, elmondanám, ha szabadna. De megígértem neki - puszilom meg az arcát.
- Rendben - mosolyog. - Várom az estét - kacsint.
- Miért? Csak egy egyszerű táncos dolog - ráncolom a szemöldököm.
- Nem igaz - csóválja meg a fejét. - Sokkal több. Én szeretek táncolni - fogja meg a kezem.
- És tudsz is? - nevetek.
- Nagyon is jól táncolok - erősködik.
- Tényleg? - mosolygok.
- Megmutassam? - vonja fel a szemöldökét.
- Nem kell. Hiszek neked - nyomok puszit a szájára. Mosolyogva lehuppan az ágyra, és az ölébe húz. Kicsit feszengve, és vörös fejjel pillantok fel rá.
- Mikor megyünk a szüleidhez? - hajtom a fejem a mellkasára.
- Ha visszaértünk, dolgozni megyek - húzza el a száját.
- Te jó ég - csapok a homlokomra.
- Mi az?
- Nem is tudom, mivel foglalkozol - rágom a szám szélét.
- Mondtam már, hogy orvosnak tanultam, nem? - mosolyog.
- De. De azt sose mondtad, hogy hol.
- Egy magánrendelőben vagyok az orvos helyettese. Heti öt nap vagyok bent, vagy délelőtt, vagy délután - válaszol.
- És most hogy leszel? - hajtom a fejem a nyakhajlatába.
- Délelőtt.
- És fáradt szoktál lenni utána? - kérdezem suttogva.
- Nem. Csak üldögélek, egy-egy beteget megvizsgálok, igazolásokat gyártok, elmegyek kajáért és ennyi. Mr. Wends jó fej - nevet.
- Akkor délután találkozhatunk? - hunyom le a szemem.
- Majd ha hazaértünk, adok neked egy kulcsot, és akkor bármikor jöhetsz - mondja halkan. Nagyot dobban a szívem kijelentésére, és ösztönösen elmosolyodom. A hajába túrok, és sóhajtok egyet.
- Nem! Az a te saját lakásod! - ellenkezek, bár legszívesebben a nyakába ugranék.
- Egyszer úgyis odaköltözöl - kacsint, mire megforgatom a szemem.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Sose voltam ennél biztosabb semmiben - mondja és megcsókol.

***

Sóhajtva nézek a tükörbe. A kék ruha tökéletesen simul rám, viszont a hajammal nem tudok mit kezdeni. Ha csak úgy simán hagyom, akkor túl közönséges. Ha összefogom, akkor nem illik a programhoz. A sminkem most nem nagyon érdekel, ezért csak egy kicsit felfrissítettem, és a számra tettem egy kicsit élénkebb szájfényt.
Erős karok fonódnak a derekam köré, és göndör fürtök csikizik a bőröm.
- Segíts - sóhajtok.
- Miben? - fordít szembe magával.
- Hogy legyen a hajam? - túrok bele idegesen.
- Mindenhogy tökéletes - mosolyog.
- De komolyan - forgatom meg a szemem.
- Kérj Sophiától valamit - ajánlja - Egyébként, talán a göndör jól állna - vigyorog.
- Oké.
Sophiától egy hajsütővasat kapok, amivel visszatérek a szobába.
- Szerinted - nézek a srácra. - Nagyon durván legyen göndör, vagy csak hullámos?
- Bár imádom a hajam göndörségét, a hullámosra szavazok - húzza elő a telefonját.
Mosolyogva elkezdem a hajamat begöndöríteni. Harry sóhajtva elrakja a telefonját, és gondterhelten néz rám.
- Mi történt? - húzom ki a konvektorból a sütővasat. A hajam laza hullámokban terül szét, és beleteszem a sötétkék virágot. Lehuppanok az ágyra, és előveszem a fekete szandálom.
- Lana, de már nem is érdekel - legyint, és magához húz.
- Változtasd meg a számod - teszem a kezem a mellkasára.
- Jó lenne, de nem - sóhajt. - A sok beteg, meg minden - rázza meg a fejét.
- Akkor nem tudom. Ne foglalkozz vele - hajolok közelebb hozzá.
- Fenyegetőzik - suttogja elkeseredve.
- Nem tud ártani neked - túrok bele a hajába.
- Nem is magam miatt aggódom. Miattad - süti le a szemét. Ösztönösen elmosolyodom, de egy kicsit félek is. Nem tudom, mire képes Lana, de biztos nem százas, ha fenyegetőzik.
- Ne aggódj. Én sem félek - mosolygok rá biztatóan.
- Pedig lehetne rá okod - mondja komolyan.
- Most nem akarok foglalkozni vele - fogom meg a bicepszét. - Arra gondoltam, hogy keresek valami munkát.
- Az egyik ismerősöm alkalmazottat keres a fagyizójába. Beszéljek vele? - húz az ölébe.
- Megtennéd? - kérdezem, miközben átkulcsolom kezeimet a nyaka körül.
- Persze - hajol közelebb és megcsókol.
Éppen elveszek karjaiban, mikor kopogást hallunk. Gyorsan leszállok, és zihálva nézek az ajtóra. Sophia jelenik meg, nyomában Liammel. A lány már a vörös ruhát viseli, és Liam valami elképesztően ronda színes inget. Harryvel összenézünk, és egyszerre tör ki belőlünk a röhögés.
- Hé, mi az? - háborodik fel a srác.
- Borzasztó ez az ing - mondja Harry.
- Neked is hoztam egyet - dob neki egy hasonló darabot. Annyi a különbség, hogy ezen kék minta van, így passzol a ruhámhoz.
- Kizárt dolog - jelenti ki Harry.
- Na, a kedvemért - nézek rá bociszemekkel.
- Bocs, de nem - csóválja meg a fejét.
- Harry - sóhajtok - Elmentem egy egzotikus üzletbe, felháborítóan sok pénzt ott hagytam ezért a ruháért, csak azért, mert táncolni akartál. Leszel szíves felvenni - vigyorgok.
- De nem szívesen - dünnyög.
- Na, akkor vedd fel, és gyertek - megy ki Sophia.
Harry sóhajtva lekapja a pólóját, így pár pillanatig meglátom izmos hasát és tetkóit. Mikor azt hittem, hogy csak pár tetoválás borítja testét, nagyot tévedtem. Sóhajtva nézek rá, mikor vigyorogva begombolja az inget.
- Tudod, nem zavar, ha nézel, de azért egy kicsit zavarba hozol - vallja be.
- Én.. Nem... Izé - dadogom.
- Na, milyen? - fordul szembe velem. A rövidnadrág és az ing tökéletesen passzolnak, és mosolyogva nézek rá.
- Tökéletes - csúszik ki a számon, de azonnal elvörösödöm.
- Gyere, menjünk - fogja meg a kezem nevetve.
Az előszobában Liam és Sophia már türelmetlenül állnak.
- Na végre - nyitja ki az ajtót Liam.
Követjük őt az autójához, és miközben Sophia előreszáll be, mi Harryvel hátra.
- Tudtok táncolni? - fordul hátra a lány.
- Nem - vallom be.
- Igen - vágja rá Harry. - Tudsz táncolni - fordul felém.
- Nem igaz - mondom.
- Azon a bulin is táncoltál velem - emlékeztet.
- De akkor is te vezettél - csóválom a fejem.
- De attól még tudsz táncolni - mosolyog.
Sóhajtva ráhagyom, és az ablakon bámulok kifelé.
Egy tíz percnyi kocsikázás után Liam leparkol. Egy klub előtt...
- Liam, ez mi? - ráncolja össze a szemöldökét Sophia.
- Itt vagyunk - helyesel a fiú.
- Te idióta! Nem ide jövünk - csapja karon Sophia.
- De ott van - mutat előre Liam. És valóban. Ki van világítva egy épület és Sophia sóhajtva odanéz.
- Akkor, kedves Liam, megtennéd, hogy mondjuk ott parkolsz le? - emeli fel a hangját a lány.
- Jól van na - hajtja le a fejét a srác.
- Furcsa páros - suttogja nekem Harry.
- Az - tátogom neki.
Liam már a normális hely előtt leparkol, és kiszállunk. Egy ittas fiútársaság áll mellettünk, és füttyögve néznek ránk. Harry megfogja a kezem, és mosolyogva néz rám, majd megfeszül, mikor a srácoktól a következő szavak hangzanak el:
- Nézd már, milyen jó bige!
- Ja, dugnám!
- Ez a két pöcs...
- Hé, cicák, nincs kedvetek itt maradni bulizni?
Sophia megalázóan elröhögi magát és odafordul.
- Soha az életben - vágja rá szemrebbenés nélkül.
- Meggondolhatnád - lép közelebb hozzá az egyik fiú, de Liam arrébb löki.
- Ebből ma nem eszel, barátom - mondja neki, mire az ittas szőke sértődötten visszaballag.
- És a másik? - pillantanak rám, mire Harry védekezően elém áll.
- Ideje tovább menni - mondja parancsolóan, mire megcsóválom a fejem.
- Harry - suttogom neki halkan. - Nem éri meg, gyere - húzom tovább.
- Nem akarlak még egyszer meglátni - fenyegeti meg a gyereket, de elhúzom onnan.
- Ez mi volt? - kérdezem, mikor arrébb érünk.
- Ezek a kis pöcsök rád másztak - fújtat. Bevallom, nagyon édes, mikor féltékeny, de azért ez egy kicsit sok.
- És? Nem jelentett semmit, a szívem már a tiéd - mosolygok rá biztatóan, mire ellágyul.
- Elegem van ebből az estéből - sóhajt.
- Nyugi - szorítom meg a kezét.
A hely előtt Liam vált pár szót a biztonsági őrrel, aki mosolyogva enged be minket.
Belül van egy hatalmas tánc tér, jobb oldalon néhány asztal, és egy hosszú bárpult. Ahhoz képest, eléggé sok ember lébecol ott. Füst és eper illat terjeng a levegőben vegyítve egy kis alkohollal. Harry a derekamra csúsztatja kezét, és magához húz. Mosolyogva néz rám, és ahogy közelebb érünk a pulthoz, egyre hevesebben kezd verni a szívem. Ahogy ujjait rákulcsolja az enyémekre, és ahogyan kifejezi, hogy hozzátartozok, boldogságot vált ki belőlem.
- Kértek valamit inni? - fordul felénk Liam.
- Én egy kólát kérek - szólalok meg.
- Én is - helyesel Harry.
- Ne már! Igyatok valamit! Neked a szokásos, drágám? - kérdezi Sophiától, aki elhúzza a száját.
- Izé... Most nem kérek semmit - habog a lány lefehéredve. - Beszélhetnék veled majd négyszemközt?
- Mi oda leülünk - mondja Harry, és elveszi a kólánkat. Mosolyogva követem egy asztalhoz, és lepattanok mellé.
- Te ugye tudod, miről beszélnek? - hajol közel hozzám, hogy a zenétől halljam, amit mond.
- Igen - bólintok, és követem a kezét, amit a combomra helyez.
- És elmondod? - suttogja, úgy, hogy alig hallom. Lehelete csikizi a bőröm, és ahogy puszit nyom a nyakamra, ösztönösen felhúzom a vállam, és felnevetek.
- Úgyis megtudja ma Liam, szóval el - vonom meg a vállam sóhajtva. - Sophia terhes - mondom, és összeráncolja a szemöldökét, majd széles mosolyra húzza a száját.
- Ez tök jó. Mindig is arról álmodtam, hogy majd a karomban tartom a kislányomat - mosolyog, én pedig akaratlanul is elképzelem újra a jelenetet.
- Vagy fiadat - jegyzem meg.
- Vagy lányomat - javít ki.
- Szóval lányt szeretnél?
- Igen. A keresztlányomat is imádom - húzza mosolyra a száját.
- Van keresztlányod? - kérdezem, miközben Sophiáékra pillantok. A lány megállás nélkül hadar, szinte már a sírás határán van, a fiú pedig maga elé mered. Arcán a kétségbeesés és az öröm fut át, majd mosolyogva felnéz, és magához húzza Sophia. Ő megnyugszik, és a fejét Liam mellkasára teszi.
- Van. És imádom - nyom puszit az arcomra.
- És egyszer majd találkozhatok vele? - hajolok közelebb hozzá.
- Persze. Szereted a három éves gyerekeket?
- Ők a legaranyosabbak - nézek mélyen a szemébe.
- Eléggé sokszor szoktam rá vigyázni. Legközelebb segíthetsz - suttogja az ajkaimra.
- Mi van itt, fiatalok? - pattan le Harry mellé Liam, mellém pedig Sophia.
Harry sóhajtva elválik tőlem, de kezét továbbra is a combomon tartja.
- Mi történt? - kérdezi Harry, miközben beleiszik a kólájába.
- Apa leszek - mondja Liam még mindig extázisban.
- Gratulálok - pacsizik le vele Harry.
- Köszi - mosolyog a srác.
- Gyertek táncolni - áll fel Sophia, és megfogja Liam kezét. Harry nevetve felhúz, és a táncparkettre vezet. - Tudjátok, hogy kell? - próbálja túl kiabálni a tömeget.
- Igen - bólint Harry, majd egyik kezét a derekamra vezeti. A másikkal megfogja a kezem, és közel húz magához.
- Én viszont nem - húzom el a szám.
- Csak bízz bennem - suttogja a fülembe.
A zene felcsendül, Harry pedig lép. Megpróbálom követni, és vele együtt mozdulok. Beindul a zene, és megfordítva magához ránt. Csípőnk egyszerre mozdul, és ahogy a fülembe liheg, akaratlanul is bizsergés járja át a testem. Karjaiba simulok, és mosolyogva hagyom, hogy vezessen. A nyakamra hint lágy puszikat, majd újra szembe fordít magával, és elkezd húzni. Megforgat, és hátradönt. Felhúz, majd a karjaiba zár, és hozzámsimul. Sophia és Liam felveszik a pozíciót, és gyors csókot váltanak.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - suttogja Harry rekedtesen a fülembe. Sóhajtva beletúrok a hajába, és lehunyom a szemem.
Újra megpörget, majd megint magához húz, és hátradönt. A zene véget ér, és kifulladva emel fel. Mosolyogva nyomok egy csókot az ajkaira, és belenézek a szemébe.
- Mehet még egyszer? - kérdezi suttogva.

2015. június 16., kedd

Tizenhetedik

Sziasztok, drága rózsácskák! Igen, kedd van, de itt is az újabb rész! Köszönöm a 73 kis feliratkozót <3 Ti vagytok a legjobbak! :) 
És igen, tizenhetedik rész. Igazából még mindig nehéz elhinnem, hogy idáig eljutottunk. Ez az egyetlen blogom, ami kibírta tizenöt résznél tovább.. Lehet, hogy azért, mert ilyen csapat áll mögöttem... :)
Jó olvasást! :)






A éjjel forgolódtam, összegyűrve ezzel a takarót, és Harryt szinte lelökve az ágyról. Egy körül aludtam el, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Már pár perce fent vagyok, viszont jól esik lustálkodni egy kicsit. Oldalra fordulok, és beletemetem a fejem a párnába. Magam mellé nyúlok, de csak a hideg lepedőt fogom meg. Tehát Harry már felkelt, és vagy a fürdőben van, vagy már nagyban kávézik. Tojás és bacon illata terjeng a szobába, ami azért érdekes, mert a konyha három szobányira van. Mosolyogva húzom magamra a takarót, és túrok bele a hajamba. Kinyílik a szoba ajtó, majd újra becsukódik, mire kinyitom a szemem. Harry a szekrénynél áll, és éppen leveszi a pólóját. Izmos hátát meglátva örülök, hogy felkeltem. Göndör fürtjei rendezetlenül terülnek szét, mégis, rendezett hatást keltenek. Felkap egy fehér pólót, és előhúzza a telefonját.

- Jó reggelt - szólalok meg nyújtózva.
Meglepetten megfordul, és lerakja a készüléket az asztalra. Odasétál hozzám, és leül mellém.
- Hány óra? - kérdezem ásítva.
- Kilenc. Most annyira nem aludtál sokáig - kuncog.
- Még jó - forgatom meg a szemem mosolyogva. Közelebb húz magához, édes csókot lehel ajkaimra. Mosolyogva beletemetem az arcom a nyakhajlatába, miközben átkarolja a derekamat.
- Mit fogunk ma csinálni? - kérdezem.
- Várost nézni - suttogja a fülembe. Leheletétől megborzongok, és liba őr fut át rajtam. - Liamék pedig este táncestre mennek, minket is hívtak - fejezi be.
- Tánc? - húzom fel a szemöldököm.
- Tök jó lenne - lelkesül be.
- Menjünk - egyezek bele. - Milyen tánc? - jut eszembe a legfontosabb rész.
- Valami brazil társastánc - legyint.
- Brazil?
- Ja - bólint.
- Azok szenvedélyes táncok - pirulok el.
- Pont ez a lényeg - kacsint. Megforgatom a szemem, és nyomok egy puszit az arcára.
- Sophia fent van már? - mászok ki az ágyból, és nyújtózok egyet. Harry követi a mozdulatot,  majd összeráncolja a szemöldökét.
- Sophia jobban érdekel, mint én? - néz rám bociszemekkel.
- Nem - nevetek, és a szekrényhez sétálok.
- Akkor? - duzzog.
- El kell mennem vele vásárolni - mondom. Részben igaz, de nem szeretném Harryt ezzel terhelni, pláne úgy, hogy jóban van Liammel.
- Ruhát vesztek estére? - fekszik végig az ágyon.
- Igen, valami olyasmi - mosolygok, majd besétálok a fürdőbe.
Beállok a zuhany alá, és miután ott végzek, magamra kapom a kirakott ruhát. Egy egyszerű világoskék darabról van szó, ami térd felett ér kábé tíz centivel. Egyszerű dekoltázsa van, ami nem mutat sokat, de mégsem apáca ruha.
A hajam egyszerűen befonom, hátra estig egy kicsit begöndörik, és nem lesz olyan egyenes.
Egy kis szemspirált és szájfényt is felteszek, majd kisétálok.
- Azta - néz végig rajtam Harry.
- Mi az? - huppanok le az ágyra.
- Sose láttalak ruhában, és a hajadat sem szoktad így hordani - mondja.
- A bulin láttál ruhában - kezdem - És a hajam.... Nem tetszik? - nyúlok egyből a gumi után.
- De, ki ne vedd! Nagyon jól áll - nyúl a kezem alá.
- Miért nem ezt mondtad? - forgatom meg a szemem.
- Nem megyünk? Lassan indulnunk kéne... - néz az órára.
- De, menjünk! - állok fel.
A szobából kiérve, Sophia lép ki éppen a mosdóból. Barna haja kiengedve lóg a vállára, és egy fekete rövidnadrágot visel, kék rövidujjú inggel.
- Sziasztok! - pattant oda mellénk. - Angel, délután akkor megyünk? - pillant rám.
- Ruhát venni estére? - kérdezem kacsintva. Ledöbbenve áll ott, majd látva Harry kérdő arckifejezését, azonnal bólint.
- Persze! Már el is képzeltelek egy narancssárga ruhában - mutat maga elé, jelezve, hogy képzeljük el.
- Narancssárga? - húzom el a szám.
- Ne csináld már! A narancs, piros, sárga ruhák illenek egy ilyen estre - mondja. Félve Harryre pillant, aki vigyorogva bólint.
- A narancsra szavazok.
- Látod? - kérdezi Sophia mosolyogva.
- Jó, legyen a narancssárga - egyezek bele.
- Éhesek vagytok? Apud és Karen még alszanak, szóval, velünk jöttök várost nézni - jelenik meg Liam hirtelen.
- Szuper - fog vele kezet Harry.
- De, előtte, mi vásárolni megyünk! Ráér a városnézés! - karolja át Liam derekát, és puszit nyom az arcára.
- De akkor hamar induljatok - mosolyog Liam.
- Oké. Menjünk a kedvenc butikomba, ott rengeteg jó ruha van, biztos találunk bármilyet - kezd magyarázni nekem Sophia.
- Vagy tudod, van az a másik bolt! Az az egzotikus! Lehet, hogy ott is van - szól bele Liam.
- De hülye vagyok! Ott sokkal több van! Akkor oda megyünk. Fiúk, tudtok magatoknak kaját csinálni?
- Persze, menjetek - öleli meg Liam a lányt.
- Majd találkozunk - nyom egy puszit Harry, aki immáron a barátom, a számra.
Sophia megfogja a kezem, és felkapja a kocsikulcsot, aztán kilép az ajtón. Visszanyúlok a táskámért, amiben a pénzem van, és követem a lányt ki a házból.
Egy fekete kocsi előtt megáll és beszáll. Kicsit vonakodva, de beülök mellé előre az autóba.
- Tehát. Gyorsan elmegyünk abba az egzotikus üzletbe, és mellette van egy üzlet, utána bemegyünk oda, veszünk tesztet, hazamegyünk, és holnap elküldöm a két srácit valahova, és megcsináljuk - hadarja, majd beindítja a kocsit, és gyorsan elhajt.
- Oké, de egy kicsit nyugodj le - nevetek.
- Nem tudok - sóhajt - Tegnap este is olyan rossz volt... El akartam mondani neki, de nem mertem.
- Ne félj, minden rendben lesz. Még amúgy sem biztos - nyugtatom.
- És veletek történt valami? - kérdezi vigyorogva.
- Dehogy - röhögök. - Harry nem olyan - pillantok rá.
- Itt is vagyunk - parkol le.
- Ez még nem is a város - nézek ki.
- A széle - javít ki. - Nem rég jött ide ez az üzlet, de itt minden van. Tuti találunk valami ruhát - mosolyog.
- Arra gondoltam - kezdek bele -, hogy sötétkék ruhát szeretnék - fejezem be.
- Sötétkéket? - húzza fel a szemöldökét.
- Aha. A narancs nem illik hozzám, viszont nem biztos, hogy kék van - rágom a szám szélét.
- Ha van kék, legyen - adja meg magát.
Kiszállunk az autóból, és bemegyünk a piros üzletbe. Az ajtón beérve először a színes függönyöket pillantjuk meg, majd a különböző dekorációkat. Egy eladólány jön oda hozzánk, aki olyan ruhát visel, amilyet mi szeretnénk. És sötétkéket. Haha.
- Sziasztok! Miben segíthetek? - kérdezi erős akcentussal.
- Heló! Egy brazil táncestre keresünk ruhát - mondja Sophia.
- Jó helyen jártok. Szín elképzelés? - mosolyog.
- Én valami pirosra gondoltam, de Angel sötétkéket akar - sorolja az elképzelést.
- Valami ilyesmit? - mutat magára az eladó.
- Pontosan! - bólintok.
Akik a brazil táncra gondolnak, azoknak az ugrik be, hogy egy bugyiba, és melltartószerűségbe rázzák magukat az emberek, de nem csak ez van. Egy egyszerű térd felett érő finom anyagú pántos ruha is táncruha. És mi ilyet keresünk.
- Kövessetek - int, és elindul. Az üzlet egyik sarkában áll meg, és elkezd kotorászni egy polcon. Két piros, és három sötétkék ruhát tart a kezében, majd felváltva végignéz rajtunk, és a kezünkbe nyom egyet-egyet. - Szerintem ezek a méretek jók lesznek. Ott van két próbafülke, vegyétek fel őket - mutat az említett fülkék irányába.
Sophia vigyorogva bemegy, és én követem őt a másikba. Sóhajtva leveszem a ruháimat, majd a kezemben tartott sötétkékre nézek. Sóhajtva belebújok és belenézek a tükörbe. A ruha pontosan illik rám, még azt is mondhatom, hogy egészen jól áll. Bár a dekoltázsa nekem kicsit többet mutat a kelleténél, még így is jó.
- Kész vagy? - hallom meg Sophia hangját.
- Aha - kiáltok vissza.
- Mutasd - húzza el a függönyt. A piros ruha kiemeli az alakját, és a vörös rúzs, amit visel, tökéletesen illik hozzá. - Azta, ez nagyon jó - néz végig rajtam.
- Nagyon illik hozzád ez a szín - mosolygok.
- Köszi - simít végig rajta.
- Akkor megvagyunk? - kérdezem.
- Nem! Még kiegészítőt kell keresnünk! - mondja.
- Gondoltam rátok - jön az eladó lány, kezében két nyaklánccal, karkötővel, és egy piros, és kék virággal, amiket a hajba kell rakni.
- Ezek tökéletesek, köszönjük - veszi el tőle Sophia az ékszereket.
- Akkor öltözzünk, fizessünk és menjünk - húzom el a függönyt, és lehámozom magamról a brazil ruhát.
- Oké - hallom Sophia hangját.
Felveszem a ruhám, belebújok a cipőmbe, és a brazil ruhával a kezemben kisétálok. Sophia éppen az eladóval tárgyal, mikor odaérek mellé.
- Érzem a kisbabád - teszi rá a lány a kezét Sophia hasára, aki meglepve néz rá.
- Tényleg? De még csak pár hetes - húzza el a száját.
- Ez ilyen ősi családi trükk. Megérezzük a gyermekeket - mosolyog.
- Hú... Akkor tesztet se vegyek? - gondolkozik.
- Nem. Már szinte biztos.
- Katerina elég lesz! Ne ijeszd meg a vevőket! - jelenik meg egy idős nő. Ősz haja kontyba van fogva, és a lány vállára teszi a kezét.
- Igen, mama. Külön lesz fizetve? - szontyolódik el.
- Igen - bólintok. - Fizess nyugodtan először - mondom Sophiának.
Miután Sophia kifizeti a ruhát, és az ékszereket, felém fordul.
- Kint várlak a kocsiban - mosolyog.
- Oké - sóhajtom.
Kifizetem a ruhát, és a kezemben tartott ékszerekre nézek.
- És ezek? - húzom elő újra a pénztárcám.
- Ajándék. Szerelmet látok a jövődben - mosolyog a néni, mire kicsit megszeppenek.
- Nagyon szépen köszönöm - mondom, majd eléggé búcsúzóra veszem a figurát.
- Gyertek máskor is. Szívesen látunk titeket - köszönnek egyszerre.
- Köszönjük, viszlát - intek, majd kisétálok.
Sophia kocsijához érve, a lány éppen a telefonját szorongatja.
- Felhívjam? - fordul felém.
- Szerintem este beszélj vele - kötöm be a biztonsági övet.
- Igazad van. Tehát, akkor tesztet se kell vennünk - mondja, mire felhúzom a szemöldököm.
- Elhitted neki?
- Persze! Meg amúgy is! Inkább elmegyek Liammel nőgyógyászhoz...
- Te tudod - hagyom rá.
A telefonom csörgése zavar meg, és Harry neve virít a kijelzőn.
- Szia! - köszönök.
- Szia, Angyalom! Kábé mikor jöttök? - kérdezi mély hangján.
- Már végeztünk - mondom neki. - Sophia, mikor érünk oda? - kérdezem a lánytól.
- Öt perc - kanyarodik éppen.
- Öt perc - ismétlem Harrynek.
- Várunk - mondja aranyosan. - Maradtál a narancssárga ruhánál? - nevet.
- Nem - rázom meg a fejem - Sötétkék lett.
- Jobban illik hozzád - hallom hangján, hogy mosolyog. - Na jó, leteszem. Találkozunk négy perc múlva - köszön el.
- Szia - teszem le a telefont.
Hamarosan valóban megérkezünk. Sophia kinyitja a bejárati ajtót, lerúgjuk a cipőinket, és meg sem állunk a szobákig. Ott gondosan berakom a szekrénybe a ruhát, mellé a kiegészítőket, majd kisétálok. A nappaliba érve, megpillantom a srácokat. Harry a kanapén ül, Liam egy fotelben fekszik, és mindketten a tévét nézik. Lepattanok Harry mellé, és nyomok egy puszit az arcára.
- Megjöttetek? Sikerült? - érdeklődik kedvesen Liam, mikor Sophia besétál, és leül az ölébe.
- Igen. Végül abba az egzotikus boltba mentünk, és egyből találtunk mindent - ecseteli a lány. Harry átkarolja a derekam, és belepuszil a nyakamba, mire megborzongok, és mosolyogva nézek rá.
- Akkor lassan indulhatunk? Végül megbeszéltük, hogy csak a főtérre megyünk, meg abba a kilátóba - dől hátra Liam.
- Melyik kilátóba? - ráncolja össze a szemöldökét Sophia.
- Tudod, abba a fehérbe! - magyarázza Liam.
- De édes - kezdi nyugodtan Sophia - Az a város másik végén van - mosolyog a fejét csóválva.
- Tényleg - vakarja meg a fejét.
- Akkor csak a főtérre menjünk ? - kapcsolódok be a beszélgetésbe.
- Szerintem igen - mondja Sophia.
- Nekem mindegy - szólal meg a két fiú egyszerre.
***
Fogalmam sncs, kinek az ötlete volt negyven fokban sétálgatni, de köszönjük neki. Most itt vagyunk a főtéren, Sophia és Liam eltűntek, Harry azt se tudja, merre kell menni, én pedig kezdek ideges lenni. Az emberek nincsenek sokan, nyilván, akinek van egy kis esze, az nem jön ilyenkor ide. Emlékeztetnem kell magam, hogy legközelebb nem hallgatok Sophiára, aki szerint ez az egész jó buli. Köszönjük, Sophia...
- Hol vannak már? - sóhajtom, Harry pedig kedvesen néz rám.
- Nyugi, nem fogunk elveszni - mosolyog.
- Jó, de már a kiszáradás szélén állok - nyafogok.
- Gyere, vegyünk inni - kulcsolja rá ujjait az enyémekre.
- Oké - egyezek bele, így a legközelebbi árushoz megyünk. Két üveg vízzel gazdagodtunk mi, az árus pedig felháborítóan sok pénzzel. Nem értem, miért adják annyiért a vizet, mintha aranyból lenne. Persze a hülye ember így is, úgyis megveszi, szóval csak jól járnak.
- Elnézést, csinálnának rólunk egy fényképet? - kérdezi egy mellettünk álló néni egy bácsival az oldalán.
- Természetesen - veszem el a felém nyújtott fényképezőgépet. Harry elengedi a kezem, és hagyja, hogy lefotózzam az idős párt. Miután készítettem három képet, visszanyújtom a gépet.
- Köszönjük szépen - veszi el. - Tudod, most ünnepeljük az ötvenedik házassági évfordulónkat - mosolyog rám.
- Ötven év? Az rengeteg idő - ámuldozok.
- A hosszú házasság titka a feltétel nélküli szeretet. Még egyszer köszönjük - mosolyog, majd elmennek.
- A hosszú házasság titka a feltétel nélküli szeretet - ismétlem meg a mondatot, majd megpillantom Sophiáékat. - Ott vannak - mondom Harrynek, és elkezdem húzni.
- Végre - sóhajt, mikor odaérünk.
- Csak megvagytok! - bosszankodik Sophia.
- Ti tüntetek el! - mondom neki.
- Menjünk haza, már láttatok mindent - nyafog a lány.
- Szerintem is menjünk, itt nagyon meleg van - állok mellé.
- Az van, amit a nők akarnak - röhög össze Liam Harryvel.
- Menjünk - fogja meg a kezem Harry.

2015. június 12., péntek

Tizenhatodik

Sziasztok, édes drága rózsácskák! :)
Igen, egy újabb résszel érkeztem... Nem tudom, tetszik nektek az új Harry+Angel dolog? :)
Remélem, mindenki örül, hogy végreeee együtt vannak... :D
Köszönöm szépen annak a 69 embernek, akik feliratkoztak, és a 23000+ oldalmegjelenítést! :)
Ti vagytok a legjobbak! Ha még több információt szeretnétek, lépjetek be a csoportba is: LINK
Jó olvasást! :)




Sophia segítségkérő pillantása mélyen a lelkembe hat. Ahogy rám néz, szemeibe könnycseppek gyűlnek, így tudom, hogy nagy a baj.
- Mi történt? - kérdezem.
Sóhajtva leül egy székre, és tenyerébe temeti az arcát.
- Nem vagyok benne biztos, de szerintem... Úristen, hogy mondjam el? Lehet, hogy terhes vagyok - süti le a szemét.
A hír egyszerűen felfoghatatlan. Mindig is egy kisbabára vágytam, és azt gondoltam, majd tizennyolc évesen nekem is lányom lesz. Kicsit szíven ütnek a hallottak, de próbálok egy mosolyt erőltetni arcomra.
- De Sophia! Ez csodálatos hír! Liam tudja már? - mondom viszonylag boldogan.
- Ez nem csodálatos! Liam nem akar gyereket... De még egyáltalán nem biztos. Ezért szeretnélek megkérni arra, hogy gyere el velem venni egy tesztet - pillant rám.
- Persze. Ne aggódj - nyugtatom. - Minden fiú arról álmodik, hogy egyszer a kislányát a kezében tartsa - mosolygok. Elképzelem, ahogy Harry egy aranyos göndör hajú kislányt tart a karjában, és akaratlanul mosolyogni kezdek. Jó, Angel, hagyd ezt abba...
- De Liam nem olyan - túr bele a hajába. 
- Hidd el, ha a kezében tartja majd a kislányát - kezdek bele.
- Vagy fiát - javít ki.
- Vagy fiát, minden kétsége elszáll - mosolygok rá.
- És ha elhagy? Nincs is annál rosszabb, mint egyedül felnevelni egy gyereket - suttogja szomorúan.
- Mióta vagytok együtt? - húzom fel a szemöldököm.
- Két éve - vallja be.
- Akkor ne aggódj - simítom meg a vállát. 
- Jó. De mi nem olyan mesébe illően ismerkedtünk össze, mint ti - néz maga elé.
- Kétlem, hogy az mesébe illő, mikor a srác elüti a lányt - háborodok fel.
- Komolyan? Úristen! És... Úristen, ha Liam elütött volna, feljelentettem volna - gondolkozik el.
- Valószínű egy normális embernek ez lett volna a reakciója - nevetek fel.
- De komolyan... Hű... - hüledezik még mindig.
- Honnan veszed azt, hogy terhes vagy? - kérdezem.
- Már két hete késik - sóhajt újra. - Reménytelen a helyzetem - gyűlnek könnyek a szemébe.
- Nyugi. Elmegyünk tesztet venni, és minden kiderül. Ne aggódj - simitom meg a vállát.
- Oké. Összeszedem magam - dörzsöli meg a szemét.
- Semmi baj - mosolygok rá kedvesen.
- Oké. És mesélj, mi volt délután?
- Hát, őszintén, fogalmam sincs - sóhajtom, majd beletúrok a hajamba.
- Mi az, hogy fogalmad sincs? Történt valami? - veszi elő a bizalmas formáját.
- Csókolóztunk - sütöm le a szemem.
- Más is volt? - kérdezi izgatottan.
- Az számít, hogy kézen fogva jöttünk vissza? - pirulok el.
- Úristen! Ez annyira romantikus - vigyorog, miközben feláll.
- De még nem beszéltünk semmiről - sütöm le a szemem.
- Ráértek - kacsint. - Csak vigyázz, nehogy te is úgy járj, mint én - pillant le a hasára.
- Kész van a kaja? - jelenik meg Liam az ajtóban.
- Te kis éhes - forgatja meg a szemeit mosolyogva Sophia. - Angel, vennél ki négy tányért? Legfelső polc - mutatja.
Sose tartoztam sem a kis emberekhez, sem a magasokhoz. Mindig is egy átlagos magasságú lány voltam, így a legmagasabb polcot akárhogy is próbálnám, nem érném el. A tornasor közepén álltam, és sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy valamit nem értem el. Szerencsére, így nem tűnök ki a tömegből. Ez az egyetlen előnye.
Szájrágva nézek fel, majd sóhajtva elkezdek nyújtózkodni. Liam és Sophia átmennek az étkezőbe, Harry pedig az ajtóból mosolyog rám. Lazán nekitámaszkodik az ajtófélfának, és végig szánt kezével a haján.
- Segítek - terem ott mellettem.
Egy laza mozdulattal levesz négy tányért, és elém rakja. Hozzáér a hátamhoz, miközben felnyúl a fejem fölé, és ennek hatására kicsit megborzongok.
- Köszi - átviszem Sophiaékhoz, akik átveszik tőlem, és megterítenek.
- Üljetek le nyugodtan! - mondja Liam kacsintva. Harry levágódik egy székre, én pedig mellette foglalok helyet.
Mosolyogva rám néz, majd a fülemhez hajol.
- Este beszélnünk kell - suttogja. Meleg lehellete csikizi a bőrönd, és csak bólintani tudok. Mosolyogva rám néz, majd kezét a combomra rakja. Lélegzetem kihagy egy pillanatra, és libabőrös leszek.
- És most megkóstolhatjátok Sophia isteni spagettijét - mosolyog Liam, majd lerakja a lábast az asztal közepére.
- Azért ne túlozz - követi őt az említett lány.
- Tudod, hogy imádom a főztöd - kacsint a srác.
A spagetti valóban finomnak bizonyul, Sophia tényleg jól főz, és ezt be is mutatta.
- Úristen, tele vagyok - dőlök hátra a széken.
- Alig ettél - néz rám Harry.
- Nem is igaz! - háborodok fel.
- Srácok, maradjatok nyugodtan, mi megyünk. Jó éjszakát - köszön el Liam, majd maga után húzza Sophiát.
Felállok, és megfogom a tányérom. Harry is ugyanezt teszi, és utánam jön. Mikor berakom a mosogatóba a két tányért, a fiú ráteszi kezeit a derekamra, és nyakamba hajtja a fejét.
- Nem megyünk a szobába? - kérdezi suttogva.
Szembe fordulok vele, és mosolyogva nézek rá.
- Fáradt vagy? - ölelem át.
- Kicsit - hunyja le a szemét.
- Akkor menjünk - megfogja a kezem, és végig húz a hosszú folyosón.
Az ajtót óvatosan belöki, majd a szekrényhez megy.
- Megyek lezuhanyozok, jó? - vesz ki egy pólót.
- Persze.
Ledőlök az ágyra, és magamhoz veszem a távirányítót. Harry bemegy, és becsapja az ajtót.
A tévében találok valami nagyon romantikus filmet, azt kezdem el nézni. Akik azt mondják, hogy egy film csak a nyáltól tud csöpögni, ha abba a kategóriába van besorolva, tévednek. Ilyen szívbemarkoló, mondandóval rendelkező, értelmes mozisikert még nem láttam. Egyes jeleneteknél könnyek szöknek a szemembe, másoknál elkomorodok.
Harry fél óráig van bent, és mivel csak a végét sikerül elcsípnem, pont befejeződik. Egy zsepivel letörlöm a könnyeket, pont abban a pillanatban, mikor Harry kijön.
- Hé, mi a baj? - jön oda egyből hozzám. Mosolyogva megdörzsölöm, és rá nézek.
- Semmi. Csak ez a film - a hajamat a fülem mögé rakja, majd lefekszik mellém. Egy fekete pólót és bokszert visel, haja vizesen lóg a szemébe. - Sokáig voltál - jegyzem meg.
- Tudom - bólint. - Beszélnünk kell - néz rám komolyan.
- Előbb én is lefürödhetek? - kérdezem.
- Menj nyugodtan.
A szekrényhez sétálok, és kiveszem a pizsi felsőm és nadrágom.
Bevánszorgok a fürdőbe, majd levetkőzöm. Megnyitom a csapot, a hajamat felgumizom, hogy ne legyen vizes. Beállok a zuhany alá, és hagyom, hogy a forró víz belepje az egész testem. A tusfürdőből nyomok egy keveset a kezemre, és lassan behabozom a testem, majd leöblítem.
Kiszállok a zuhanyzóból, magam köré tekerek egy törölközőt. Felveszem a pizsamámat, aztán a tükörbe nézek. Lemosom a sminkem és kisétálok.
Harry a telefonját a nyomkodja, amit úgy látom, elég sokszor csinál, ha én nem vagyok ott. Bemászom mellé az ágyba, és magamra húzom a takarót.
- Angyalom - fordul felém - Beszélnünk kell - ismétli meg, amit egész délután mondott. Nyelek egyet, és lehunyom a szemem.
- Kérlek, ne mondd azt, hogy felejtsünk el mindent, ami ma történt - suttogom előremeredve. Talán, ez lenne a legrosszabb dolog, ami most történhet. Végre itt vagyok, és kezdem azt érezni, hogy bízok Harryben. A délután történeteket soha nem tudnám elfelejteni, bármire is kérne.
Az állam alá nyúl, és felemeli azt, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Íriszei csillognak, és nyugottságot tükröznek.
- Shh - húzódik közelebb hozzám. - Nem erről van szó - mosolyog rám.
Nem értem Harryt néha. Délután megcsókol, most pedig valami fontosról szeretne beszélni. Fogalmam sincs, mi van köztünk, de amint zöld szemeibe nézek a félhomályban, minden kétségem elszáll.
- Mi van köztünk? - kérdezem, de azonnal meg is bánom.
- Pont erről szerettem volna beszélni - komolyodik el.
Sokáig csak nézünk egymásra, majd ő töri meg a kínos csendet. Beletúr a hajába, és megszólal.
- Mióta megláttalak - simít ki egy tincset az arcomból - Akarok tőled valamit. És most, hogy ki kéne mondani, nem jönnek ki szavak a torkomon - suttogja elkeseredve.
- Próbáld meg kimondani - kérlelem. Nehezemre esik másra gondolni, csak a srácra, aki előttem fekszik. Csak az éjjelilámpa világítja meg az arcát, és vonásai megenyhülnek.
- Angel Black - kezd bele. - Megkérnélek arra, hogy... Izé.. - ennél a mondatnál sóhajt egy nagyot - Lenne kedved járni velem? - mondja ki.
Szívem hevesebben kezd verni a kérdésére. Régen erre várok. Harry mellett boldog lehetek, tudom. Gyerünk, Angel, válaszolj! Vagy gondolkozz értelmesen!
Akaratlanul is elmosolyodom, és kezeimmel a keze után matatok. Amint megtalálom azokat, rákulcsolom ujjaim az övéire. Követi a mozdulatot szemével, és szájához emeli kezeinket. Ad egy gyengéd puszit az enyémre, akár egy úriember.
Mit illik mondanni egy ilyen kérdésre? Azt, hogy "igen", vagy "persze", vagy talán az "erre várok, mióta ismerlek" nem akarom mondani. Minden filmben, könyvben elhangzanak ezek a klisés mondatok, nem akarom ezeket mondani neki.
- Nem is kell kérdezned - mosolygok rá, és megszorítom a kezét.
Rám emeli tekintetét, de valami megváltozik benne. Szerelem jeleit vélem felfedezni, és gödröcskéi megjelennek.
Felkönyököl, így feje egyvonalba kerül az enyémmel.
- És most mi lesz? - kérdezi, miközben megsimítja az arcom.
Kicsit felemelkedek, és átkarolom a nyakát.
- Fogalmam sincs. A lényeg, hogy együtt vagyunk - suttogom szinte az ajkaira.
- Igazad van - bólint.
Lassan közelítek felé, miközben egyre fejjebb húzódom. Mosolyogva lenyom, és rátapasztja ajkait az enyémekre.
Csókja édes, és miközben a hajamba túr, óvatosan végigsimítok a nyakán. Mentolos illatát érzem, és akaratlanul is belemosolygok a csókba. Nyelvével bejutásért könyörög, amit azonnal megadok neki. 
Kezem a hajába vándorol, és óvatosan meghúzom azt. Végigsimít oldalamon, majd megáll a derekamnál. Óvatosan meghúzom az ajkát, mire felnevet.
Nyelveink vad táncot járnak, ahol egyik sem veszít. Gyengéden bánik velem, és belemosolyog a csókba, majd elvállik tőlem.
- Nem szeretnék semmit elsietni - suttogja, majd visszafekszik mellém. Bólintok, és azon gondolkozom, mennyire édes ez tőle. Az ember nehezen talál egy olyan srácot, aki nem akar az első adandó alkalommal lefeküdni vele. A mellkasára húz, és a hajamat simogatja.
- És most mi lesz? - kérdezi, miközben egy hajtincsemet tekergeti.
- Hát - kezdek bele mosolyogva - Elmondjuk anyuéknak, hogy együtt vagyunk. Aztán, foglalkozunk a Lana témával, és utána nem tudom. Majd kitaláljuk, együtt.
- Lanáról jut eszembe - húzza el a száját.
- Megint zaklat? - hunyom e a szemem.
- Fenyegetőzik - suttogja.
- Az a csaj nem százas - csóválom meg a fejem.
- Tudom. De ne aggódj, megoldom ezt - mondja fáradtan.
- Nem kell egyedül megoldanod - nézek a szemébe. - Itt vagyok én is. Együtt kitalálunk valamit - simítok ki egy tincset az arcából.
- Rendben - mondja vigyorogva.
- Olyan jó - mosolygok magam elé.
- Micsoda? - puszilja meg a fejemet.
- Most már bármikor megtehetem ezt - adok puszit a szájára - ezt - kulcsolom rá ujjaimat a kezére - És ezt - söprök ki egy tincset az arcából.
- Az utolsót eddig is megtehetted - szólal meg, és megjelennek gödröcskéi.
- Tudom - vonom meg a vállam. - De most jobb érzés - rajzolom át az egyik tetkóját a pólóján keresztül. - Álmos vagy? - nézek rá.
- Kicsit. Én nem aludtam nyolc órát - nevet.
- Akkor hagylak aludni - puszilom meg a száját, majd a fejemet a párnára hajtom.
- Nem muszáj - fekszik le mellém.
Mosolyogva lehunyom a szemem, és hagyom, hogy átkaroljon, és magához húzzon.
- Szeretlek - suttogja a nyakamba. Éppen, hogy meghallom, de mégis, mosolyt csal az arcomra a kijelentése. Az exem sose mondta nekem, hogy szeret. Harry más.
- Szeretlek - mondom neki.
Édesen a nyakamva szuszog, miközben elalszik. Mosolyogva nézek magam elé, és lehunyom a szemem.
Talán nem kellett volna nyolc órát egyhuzamban végigaludni, és akkor eltudnék  aludni. Az órára pillantok, ami tizenegy órát mutat. Fogalmam sincs, hogy ment el így az idő, hisz' az előbb még csak nyolc óra volt. Sóhajtva leemelem magamról Harry kezét, és megfordulok. Belefúrom a párnába a fejem, és előveszem a telefonom, majd írok egy SMS-t anyának.
Szia!
Tudom, hogy nem hívtalak, sajnálom. Minden rendben, jól vagyunk, apu is jól van, majd hívlak!
Angel