2015. október 31., szombat

150 feliratkozós különkiadás

Sziasztok drága olvasók! :)
Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd ide is eljutunk, és már a 150 feliratkozós különkiadást írom! De igen, összejött, sőt, már meg is haladtuk ezt a számot, így jelenleg 153 feliratkozót köszönthetek a blogon *o* Annyira hálás vagyok érte, el sem hiszitek mennyire! :) Nagyon szépen köszönöm!
A különkiadással kapcsolatban: talán nem olyan, mint amilyenre számítottatok, de remélem tetszeni fog! :)





Ha valaki érezte már úgy, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, tudom, mit érez. Ugyanabban a cipőben járunk. Mikor úgy döntöttem, kisétálok életem szerelme életéből, egy fasz voltam. Szó szerint. Egyik pillanatban úgy éreztem, helyesen cselekszem, mert nem érdemlem meg őt, és egy rendes srácra van szüksége. A másikban elátkoztam az első pillanatot. Komolyan. Itt fekszek a New York-i bérelt kis lakásomban, miközben újra beteget jelentettem a munkahelyemen. Normális ez az élet? Mert szerintem rohadtul nem. 
Egyszerűen bárkire ránézek, ő jut eszembe. Minden egyes tárgyról, sőt, minden egyes illatról, érzésről. Másfél év. Ennyi ideje nem hallottam róla, és ennyi ideje hiányzik piszkosul. Egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből a szemeit, a haját, az érintését, a csodálatos testét, az utolsó együttlétünket. Azt, hogyan tervezgettük együtt az első gyerekünket, mennyire vártam már, hogy leteljen a műszakom, és hazatérhessek hozzá. Mikor szó szerint a nyakamba ugrott, ha meglátott. A csókjait. Istenem, Harry, túl érzelmes lettél... 
Az egyik munkatársammal próbáltam elfelejteni. Annyira hasonlítottak, a hajuk majdnem ugyanolyan volt. De bármennyire is akartam, rohadtul nem Angelt csókoltam meg abban a pillanatban, és szinte azonnal el is löktem magamtól. Úgy éreztem, megcsalom a lányt, akit én hagytam egyedül. Szorosan behunyom a szemem, és a kezemben szorongatott képet az asztalra teszem. Jobb, ha nem látom, talán akkor nem érzek akkora fájdalmat... 
Niall minden hónapban írt levelet nekem, de arról sosem mesélt, vele mi van. Gondolom nem akarja, hogy jobban hiányozzon, vagy csak be akarja tartani az ígéretét, miszerint nem fog róla írni. 
Ebben a másfél évben, csak a munkámra koncentráltam. Nem csajoztam, nem voltam együtt senkivel, mert képtelen voltam bárkihez is hozzáérni, aki nem ő. Az elején csak egy lány volt, akit véletlenül elgázoltam. De talán a sors akarta így, hiszen azóta bearanyozta a hétköznapjaimat. Túl gyáva voltam. Egyszerűen féltem elkötelezni magam, pedig mára már összeházasodtunk volna. 
A búcsúlevemben azt hazudtam neki, hogy Lana miatt megyek el, mert megfenyegetett. Pedig ez így pont nem igaz. Lanát már lerendeztem, megmondtam neki, hogy szálljon le rólunk, és vagy ő költözik el, vagy feljelentem, és halálosan komolyan. azóta nem is láttam, szerintem felfogta a szavaim súlyát... 
Próbálom kiverni a fejemből Angelt, de nem megy. Minden este vele álmodok, és csak reménykedek benne, hogy reggel ott lesz az ágam mellett. Tudom, én mondtam neki, hogy ne keressen. De azért mégis én lennék a legboldogabb ember a világon, ha beállítana hozzám. Bár nem hibáztatom. Elhessegetem a fejemből a szomorú gondolatokat, és a telefonomat ledobom magam mellé. 
És amint becsukom a szemem, egyből el is ragad az álom, és egy olyan helyre visz, ahol most legszívesebben lennék. A karjaiban...

***

Szorosan bújik hozzám, és szipogó hangot hallat. Sír. Nyugtatóan próbálom a hátát simogatni, de ennek hatására, csak még jobban kijön belőle az eddig felgyülemlett feszültség. A régi hálószobánkban vagyunk, és az egészet apró gyertyák világítják meg. 
- Mi történt? - kérdezem hatalmasat nyelve, és beletúrok közben a hajába. 
- Annyira hiányzol Harry - fakad ki újra keserves sírásban, mire felhúzom magamhoz. Teste pihekönnyű, egy szál fehérneműben tartom a karjaimban, és ringatom egy dalt énekelve. Fejét a mellkasomra hajtja, és szipogása felveszi a dal ritmusát. 
- Nyugodj meg, szerelmem - puszilom meg a fejét, mire megmerevedik karomban. 
- Nem vagyok a szerelmed. Elhagytál. Nem szerethetsz - motyogja maga elé, és szeme fátyolos. Hogy hiheti azt, hogy nem szeretem? Hiszen ő az életem... 
- Ne mondd ezt, angyalom. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek. A helyzet hozta így, nem a mi hibánk - suttogom neki. Annyira szeretném megcsókolni, de félek, amint megteszem, eltűnik. Mintha bármelyik pillanatban elragadhatná valami tőlem. 
- De lehetett volna választásunk. Mindig van választás - érvel tovább még mindig teljesen elkeseredve. 
- A mi esetünkben a sors akarta így - simogatom tovább a haját, de újra eltörik nála a mécses. - Hé, ne sírj. Nem haltunk meg. Bár lehet, azért találkozom most veled, mert a mennyben vagyok - mosolyodok el egy pillanatra. 
- Harry - szólít meg halkan, és felnéz rám nagy, könnyes szemeivel. Gyorsan kisimítok egy tincset a szeméből, és szorosan átölelem. 
- Igen, szerelmem? - kérdezem tőle, és hirtelen felülésével meglep. 
- Még mindig szeretsz? - kulcsolja át kezével a nyakam, és hirtelen az ölembe ül. Felnyögök az érzésre, ahogy pontosan odaült, ahova nem kellett volna. Teljesen közel hajol hozzám, és mélyen a szemembe néz. 
- Hogy tudnálak nem szeretni? Miattad éltem túl ezt a másfél évet - úgy tűnik, tetszik neki a válaszom, mert mosolyra húzza a száját, és közelebb hajol. 
- Szeretlek - mondja komolyan, és az ajkamra hajol. Erőszakosan tépi őket, miközben felsimítja kezét a karomon. Kicsit meglepődök, így nem tudom megállítani, máris a hátamon fekve találom magam, míg ő ráül a csípőmre, és folyamatosan csókol. Teljesen átveszi az irányítást, és ez tetszik. A nyakamra is áttér, és apró puszikkal halmozza el. Megragadom a derekát, és magam alá gyűröm. 
- Én is szeretlek, de lassíts egy kicsit - mosolyodok el, mire bólint. Mivel fehérneműben van, azonnal rátapadok meztelen nyakára, nyelvem végighúzom a kulcscsontján, és a fogammal kezdem el lehúzni a melltartóját. Kicsit felkuncog, felemeli felsőtestét, mire egy gyors mozdulattal kikapcsolom a kapcsot. - Annyira hiányoztál - suttogom a mellére, mire megborzong. 
Csípőjével addig ügyeskedik, míg egy vonalba nem kerül már meredező nemiszervemmel. Körkörös mozdulatokkal kezdi el mozgatni, mire felnyögök. 
- Nem voltál ilyen lényegretörő - harapok bele a fülébe. - Annyira kívánlak - suttogom vággyal teli hangon, mire megmerevedik, és felül, lelökve magáról. 
- Nem fogunk lefeküdni - jelenti ki, és magára húzza nyakig a takarót. Értetlenül nézek rá, mire újra elsírja magát. - Neked is csak a testem kell, igaz? Így, hogy nem fekszek le veled, már nem is kellek - zokogva összehúzza magát, térdét átkulcsolja a kezével. 
- Dehogyis. Miből gondolod ezt? Ki bántott? - nyúlok utána, de amint az ölembe húznám, felvisít, így inkább csak nagyon közel húzódok. 
- Te. Miattad minden önbizalmam elvesztettem - sír tovább halkan. 
- Hé, édesem. Fejezd ezt be. Mit szeretnél, mit tegyek? - kérdezem szomorúan. 
- Gyere vissza hozzám - néz rám, majd hirtelen eltűnik. 

***

Izzadtan, zihálva ülök fel, és végigtúrok a hajamon. Egy hajgumi után nyúlva gyorsan felfogom egy kontyba a rendezetlen tincseket. A fejemet a kezembe temetem, így próbálom csillapítani kusza szívverésem. Mégis mit jelent ez az álom? Miért hagyta, hogy közeledjek, ha utána mégis ellökött magától? És miért sírt ennyit? 
Nem mondta ki, de végig engem okolt. Láttam a szemében, hogy haragszik rám, mégis hiányoztam neki. És nem hibáztatom. Én is utálnám, ha hasonlóképpen tett volna. Mégis azt kérte, menjek vissza. Oké, csak álmomban mondta. De mi van akkor, ha tényleg ezt akarja? 
Nem várhatok tovább. Belepusztulok a hiányába, egyszerűen muszáj visszatérnem hozzá. Gyorsan az ölembe húzom a laptopom, és megnézem a legközelebbi járatot, ami visszavisz hozzá. Holnap reggel öt óra. Nincs miért várnom, vagy akár maradnom. Ott van a családom, a barátaim, munkát találok máshol is. És Ő is. 
Miután lefoglaltam egy jegyet, azonnal le is hajtom a laptopom. A ruháimat bedobálom egy bőröndbe, és minden olyan dolgot, ami fontos lenne. Hihetetlen, hogy egy egész korszakom belefért egyetlen bőröndbe. De nem gondolok most erre, hiszen otthon vár minden fontos dolgom. 
A telefonomon gyorsan tárcsázom a kórház titkárságát. 
- Szia Harry! - köszön Amanda a telefonba. 
- Szia! Mondd meg a főnöknek, hogy felmondok - hadarom el gyorsan. Nem is olyan nehéz kimondani...
- Mi? Mégis miért? - döbben le teljesen. Igen. Amandával volt az a kis kalandom, de utána ő vált az egyik legjobb barátommá. Aki meghallgatott. 
- Hazamegyek. Ott van a családom, a barátaim és a szerelmem - mosolyodok el. Csak neki merek ilyeneket elmondani. 
- Rendben. Azért ezt nem mondom el a főnöknek - nevet fel együttérzően. 
- Köszönöm - zárom le a bőröndöm. 
- Azért majd néha, ha eszedbe jutok, azért adj valami életjelet - hallom a hangján, hogy kicsit azért el van keseredve. 
- Tudod, hogy keresni foglak - mosolyodok el. 
- Inkább remélem - javít ki. 
- De most már tudod - röhögök fel, és nem látom, tudom, hogy megforgatja a szemét. 
- Remélem, összejön a lánnyal a dolog - mondja torkot köszörülve. 
- Én pedig azt, hogy végre megtalálod az igazit - vakarom meg a fejem. 
- Talán már megtaláltam. De neki nem én vagyok az - motyogja szomorúan. Tudom, hogy rám gondol. 
- Nézd. Ezt már rengetegszer megbeszéltük... - kezdek bele, de közbevág. 
- Ne Harry, ne magyarázkodj. Megértelek. És továbblépek. De nem tartalak fel, vár a szerelem. Szia - köszön el nevetve, mire sóhajtok. 
- Jól van, szia - teszem le a telefont, és megcsörgetem anyut. Ha már Amandának elmondtam, neki is tudnia kell. 
- Igen? - szól bele a telefonba. Szorosan lehunyom a szemem. Annyira régen hallottam már ezt a hangot. 
- Szia anyu, itt Harry - mondom viszonylag magabiztosan. 
- Tessék? Tényleg te hívtál? - lepődik meg teljesen, és hallom rajta, hogy mindjárt sír. 
- Sajnálom. Mindent sajnálok. De hazamegyek - suttogom. 
- Mi? Tényleg hazajössz? - kiállt fel elérzékenyülve. Annyira rosszul érzem most magam. Másfél évig szartam a fejére annak a nőnek, aki a világra hozott. Mindent helyre kell hoznom. 
- Igen. De első utam Angelhez fog vezetni - szögezem le. 
- De fiam. Nem állíthatsz be hozzá anélkül, hogy tudnál dolgokat - szid le azonnal. 
- Anyu. Muszáj látnom őt - sütöm le a szemem. - Már fáj a hiánya - sóhajtok. 
- Elhiszem. De majd ne nagyon lepődj meg - mondja kétértelműen. 
- Nem fogok. Csókollak anya, majd találkozunk - kezdek el búcsúzkodni. 
- Jobban jársz, ha átgondolod ezt az egészet. Szia - még utoljára kioktat, majd lerakja a telefont. 


***

Éjszaka semmit nem aludtam. Annyira féltem a találkozástól, hogy képtelen voltam lehunyni a szemem. A gépet is majdnem lekéstem, és igyekeztem magam mögött hagyni New Yorkot. Nem hagyott maradandó élményt, életem egyik legnehezebb időszaka volt, mégis túléltem. 
Niallnek hagytam egy üzenetet, de nem vártam meg a válaszát, egyből kikapcsoltam a telefonom. Nem voltam kíváncsi a kioktatásra, amit úgyis kapnék tőle, ráadásul reméltem, hogy nem szól Angelnek. 
A repülőn elképzeltem a találkozásunkat. Becsengetek, ő megjelenik, nem hisz a szemének, majd a nyakamba ugrik és megcsókol. Ledobom az összes cuccom, felkapom az ölembe, és egyből a nappaliba megyek vele. Leültetem az ölembe, elmesélem neki, mi történt ezalatt az egy év alatt, és minden újra a régi lesz. Na jó, ennyire naiv még én se vagyok... 
De ha nem dob ki egyből, már az is valamit. Annyit nem változhatott, hogy ne ismerjem meg, ráadásul, anya sem említette, hogy elköltözött, így reménykedek. 
De ha lett valakije, fogalmam sincs, mi lesz velem. Ha helyette az új pasija nyit ajtót, fogalmam sincs, mit csinálok. Nem fogom feladni, megpróbálom visszahódítani, hiszen másfél év alatt se sikerült elfelejtenem. Pedig próbáltam. De még mennyire próbáltam...
A taxi leparkol, én pedig remegő lábakkal szállok ki. A sofőr kiveszi a bőröndömet, kifizetem neki az utat, majd el is hajt. A tenyerem izzad, a lélegzetem egyenletlenné válik, a szívem hevesen ver, a térdem összecsuklik abban a percben, hogy megindulok az ajtó felé. Remegve csengetek be, és várom, hogy ajtót nyisson. 
Amint ez megtörténik, ugrik az egész tervem. Csak ott állok és nézem új haját, és a kezében tartott... Álljunk meg. Gyereket? Ahogy elnézem, vagy féléves lehet. Ami azt jelenti hogy... Van egy gyerekem?

2015. október 5., hétfő

Első évad? Végee

Sziasztok! :)
Mint mindenki látta, hivatalosan is vége az első évadnak! Köszönöm, hogy velem voltatok ezalatt az idő alatt velem voltatok, és küldök mindenkinek egy virtuális ölelést! :)


És akkor, már felvállalom, hogy igen, lesz második évad! Az időpontot még nem tudom, viszont 1-2 hónapon belül számíthattok rá. Igen, írom a második évadot, már 6 rész teljes egészében meg is van, bár ne az első évadhoz hasonló dolgokra számítsatok. Rengeteg hibát vettem észre így visszaolvasva pár részt, eléggé a Hangel szálat vittem előre, és arra koncentráltam, és így eléggé unalmasra sikeredett pár rés. A második évadban igyekszem több mellékszereplőt is bevenni, és az évadban már egy szerelmi háromszög féleséget is észrevehetünk, de nem erre alapul az évad. Hát akkor mire? Arra, hogy Angel és Harry hogyan nőttek fel a szülőségre, egyáltalán megértek-e hozzá eléggé. 
Az évadban fontos szerepet kap a kisbaba, akinek a neve ugyan még nem hivatalos, mégis már szinte mindenki tudja. 
Továbbá új szereplők is bejönnek a képbe, mint mondtam, megismerjük Angel új oldalát, Harry legromantikusabb cselekvései is ebben lesznek, valamint komolyabbra fordulnak a dolgok Niall és Sophia részén is. 
Kiderülnek Harry távozásának valódi okai, amelyeket a levélben elfelejt megemlíteni, mi is történt pontosan azalatt az egy év alatt Angellel, de még fontosabb, hogy Harrycel. Milyen új arcok térnek vissza az életéből, melyeket minél jobban szeretne eldugni, de nem sikerül neki.
Angel talán új, sokkal megbízhatóbb srácot is megszeret, ami miatt problémák lesznek? És mi van akkor, ha Harry újra el akar menni egy félresikerült este után?
Ezekre a kérdésekre mind választ kaphatsz a második évadban, ami remélhetőleg hamarosan itt lesz :)


És akkor, egy kis statisztika.
A blogon jelenleg 143 feliratkozó van, akiket imádok, és köszönöm nekik <3 150 olvasónál egy újabb Harry szemszöges különkiadással térek vissza, ami még fogalmam sincs, miről fog szólni. Remélhetőleg az egy évről...


Azt hiszem, talán így lehet a legjobban látni a mai statisztikát, és minden egyebet. És akkor, válaszolok

Kiderül pontosan, hogy Harry miért ment el? 
- Kiderül természetesen.
Hány részes lesz a 2. évad?
- 40, hasonlóan az elsőhöz :)
Mi a kedvenc zenéd (fura kérdés XD)
- Most az Infinity :) És a Last First Kiss. És a Half a heart. És a Drag me Down. És a Better Than Words. És igen, még sok XD
Mikor indul be a második évad? 
- 1-2 hónapon belül :)
Ki lesz a gyerek keresztapja/keresztanyja?
- Hát. Nem tudom. :D
Mikor jön már a második évad?
- 1-2 hónapon belül :D


És azt hiszem, ennyi :) Hamarosan második évad! :)