2015. szeptember 19., szombat

Harmincnyolcadik

Sziasztok! :)
Íme itt az utolsó előtti rész, és hú... Nem is tudom mit mondjak :')





A nap besüt a nyitott ablakon keresztül és hűs szellő száguld be, ami a hajunkba kap. Picit felkönyökölök és az órára sandítok fél szemmel, ami nyolc órát mutat. Sóhajtva dőlök vissza és
gyorsan Harryre pillantok. Békésen szunyókál felém fordulva, keze tehetetlenül fekszik mellette, mellkasa egyenletesen süllyed fel és le, majd a hátára fordul és tovább alszik. Szempillái árnyékot vetnek az arcára, göndör haja a szemébe lóg, dús ajkai kicsit elnyílnak egymástól.
Mosolyogva felé fordulok és csak nézem tökéletesnek mondható vonásait.
Vajon a gyerekünk mit fog örökölni tőle? A göndör fürtöket? A telt ajkakat? A smaragdzöld íriszeket?
Hogyan mondhatnám el neki? És a fontosabb kérdés, hogy mikor. Tudom, hogy minél tovább halogatom, annál nehezebb lesz. A héten véget kell vetnem ennek és elmondani neki. Joga van tudni, hiszen szeretné ezt a babát és, hát na, az övé.
Egyszerűen nem zajlott még le a fejemben a jelenet, mikor elmondom neki, hogy apa lesz. Nem látom magam előtt a reakcióját, egyszerűen semmit sem tudok. Csak remélni merem, hogy örülni fog...
Bár most itt ez a költözés is. Lehet, hogy terhesen, nagy hassal nem lesz a legjobb egy teljesen új házba menni, de ha ez kell ahhoz, hogy boldogok legyünk, ezer dobozt is elcipelek. Érte és a babáért mindent.
Ha lány lenne, tuti, hogy Brianna lenne a neve. Ha fiú, akkor egyelőre még nem tudom. Tetszik a Noah, de majd szerintem a neten utána nézek még több névnek. A kezem akaratlanul is a hasamra vándorol, amin egyelőre egyáltalán nem látszik, hogy bizony növekszik benne valami. Egyszerűen nem tudom elképzelni magam anyaként. Az úgy valamiért nem én vagyok...
Gyorsan megrázom a fejem, és inkább a barátomra pillantok.
Ujjaimat rákulcsolom az övéire és szorosan lehunyom a szemem. Dünnyögve felémfordul, átölel és magához húz. Felnézek rá, de csukott szemmel, egyenletes légzéssel alszik tovább, mintha nem is történt volna semmi. Számat az övére helyezem és egy lassú csókot lehelek rá. Dörmögve a fenekemhez csúsztatja a szabad kezét és a köztünk lévő távolságot miliméterekre csökkenti. Átveszi az irányítást és a csípőjére ültet, de nem szakítja meg a csókunkat. Az alváshoz használt fehér póló - ami igazából a Harryé, de lenyúltam tőle, mert olyan kényelmes - széléhez nyúl, de nem veszi le, csupán fordít a helyzetünkön, és rám nehezedik. Elszakad tőlem és áttér a nyakamra, miközben végigsimít az oldalamon. A legérzékenyebb területet kezdi el szívni, mire egy hangos nyögés hagyja el a számat. Vigyorogva rám emeli zöld csillogó szempárját és az oldalam mellett nyugtatja hatalmas tenyerét.
- Minden reggel ébrednék így - motyogja és közelebb hajol hozzám. Átkulcsolom a nyakát, majd hatalmas mosollyal nyomok egy puszit a szájára.
- Minden reggel kelthetlek így, ha szeretnéd - hunyom le a szemem mikor a nyakamba temeti az arcát és szaggatottan kifújja a levegőt. - Mi a baj? - kérdezem aggódva. Ma egészen más a viselkedése. Sokkal ragaszkodóbb, sokkal jobban bújik hozzám, sokkal tovább és több szenvedéllyel csókol, mint alapból. Lehet, hogy csak ilyen napja van, mindenesetre ma rajta tartom a szemem.
Kérdésemre izmai megfeszülnek, de mikor a hajába túrok, azonnal megadja magát. Egy mosolyt erőltet az arcára, majd még egy utolsó puszit nyom a számra, és leszáll rólam.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben - túl jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, hazudik. Süt róla, és egyébként is, pocsékul kamuzik. - Kérsz reggelit? - áll meg az ágy szélénél. Megadom magam, hagyom, hogy felhúzzon, de ehelyett mennyasszonyi stílusban a karjába kap. Nevetve döntöm neki a fejem a mellkasának, miközben bezárja a szobaajtót. Lebaktat velem a lépcsőn, majd a konyhában a földre rak. Kihúzza nekem a széket, és egy szál boxerben áll neki sütögetni. Akaratlanul is végigvezetem a tekintetem a hátán, megállva formás fenekénél, mikor mély hangján megszólal.
- Angyalom, ne ennyire feltűnően - kuncog. Lesütöm a szemem, arcom azonnal pírbe borul, és hebegve-habogva válaszolok.
- Nem tudom miről beszélsz - jelentem ki, miközben beleharapok az alsó ajkamba. Végigköveti a mozdulatot és szemében vágy csillan.
- Ne csináld ezt - morogja és inkább egy tojást helyez a serpenyőre.
- Mégis mit? - kérdezem értelmetlenül.
- Próbálok udvarias lenni és nem leteperni most azonnal, de ha továbbra is így fogod rágcsálni a szádat, sajnos a konyhapulton végzed - szinte megdöbbent őszintesége, de kissé felbátorodva mögé lépek és óvatosan belemarkolok a fenekébe. Kicsit megugrik, szembefordul velem és a konyhapulthoz szorít a csípőjével.
- Akkor azt hiszem, egyértelmű a dolog - vigyorodik el, majd a combom alá nyúlva megemel, és a pultra helyez. Mielőtt észbe kapnék, határozott mozdulattal veszi le a felsőm és tapasztja a száját az enyémre.
A mellkasára tapasztom a kezem, majd picit eltolom magamtól. Értetlenül és csalódottan kémlel zöld szemeivel, de csak közelebb húzom magamhoz, és szinte az ajkaira suttogom a szavaimat. 
- Mikor megyünk házat nézni? - kérdezem teljesen komolyan, mire hitetlenül elröhögi magát, és távolabb húzódik. De ezt nem hagyom, újra magamhoz szorítom, de a nyakára tapadok. Még sose szívtam ki a nyakát... Apró mozdulatokkal kezdem el keresni a legérzékenyebb területét, és miután megtalálom, gyengéden szívni kezdem. Egy hatalmas dörmögés hagyja el a száját, derekamat szorosabban fogja, és nagy nehezen préseli ki magából a szavakat. 
- Szombaton, este ötre kell ott lennünk - motyogja, mire abbahagyom a nyaka szívását, és beharapott ajkakkal nézem a kis lilás foltot. Hupsz... Elkerekedett szemekkel néz rám, majd szinte azonnal a nyakához kap, és egy perverz mosoly jelenik meg az arcán. - Nemár, ezt hogy fogom eltüntetni? - kérdezi, miközben morogva a nyakamba borul. - De ha már nekem is van ilyen  "jelem", te is kapsz - nem látom, de tudom, hogy vigyorogva puszilgatja végig a vállam, ugyanazzal a perverz vigyorral harap bele a fülembe, és még mindig ezzel kezdi el szívni a legérzékenyebb pontomat. Kezem akaratlanul is a hajába vándorol, fejem kicsit hátrabicsakszik, és miközben finoman a foga közé veszi a bőröm, egy kisebb nyögés hagyja el a számat. Szemeimet lehunyom, lábaimmal körbeölelem a csípőjét, és miközben szívja a nyakam, szorosabban hozzám préselődik. Vigyorogva válik el tőlem, és húzza végig az ujját a 'remekművén'.- Most már tökéletesen az enyém vagy - jelenti ki, miközben kihúzza magát. Nevetve megrázom a fejem, és a mellkasának dőlök. 
- Miért, eddig nem voltam a tiéd? - kérdezem halkan, mire államnál fogva felemeli a fejem, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek, és egy lágy csókot lehel az ajkamra. 
- De. Eddig is tökéletesen az enyém voltál - mondja kisfiús mosollyal, majd egy szenvedélyes csókban forrunk össze. 

***
- Mit vegyek fel? - kérdezem idegesen Harrytől, aki nyugodtan figyeli a kiborulásomat. Egy szál melltartóban és bugyiban turkálok a szekrényben, mire barátom csak megvonja a vállát. 
- Felőlem így is jöhetsz. Nem zavarna, tényleg - vakarja meg a fejét, de csak egy gyilkos pillantással ajándékozom meg. 
- De most komolyan - huppanok le mellé az ágyra, és hatalmas sóhajjal dőlök hátra. Szinte azonnal felém mászik, és végigsimít az oldalamon. 
- Hm... - hümmög egy sort, de csak értetlenül felhúzom a szemöldököm. - Határozottan többet kéne itthon így járkálnod - vigyorodik el, de csak szorosan behunyom a szemem, és igyekszem nem megütni. 
- Utállak - motyogom halkan, mire a nyakamra ad egy puszit. 
- Szerintem meg szeretsz - leheli a számra, de aztán elhúzódik tőlem. Durcásan megforgatom a szemem, de aztán a hajába túrva húzom le magamhoz. 
- Igazad van. Szeretlek - mondom kiskutya szemekkel, mire végre lehel egy csókot a számra. 
- Szerintem - kezd bele mosolyogva. -, az a fekete felső, azzal a rövidnadrággal tökéletesen áll rajtad - húzza végig a kezét az oldalamon. 
- Melyik? - kérdezem értetlenül, mire felnevet, és rámutat a két ruhadarabra. 
- Ezt is imádom benned - lököm le magamról óvatosan, és gyorsan magamra húzom az említett felsőt és nadrágot. 
- Ha tudom, hogy azonnal felveszed őket, később mondom - jegyzi meg halkan, mire rávetem magam. Nem számít erre, így nem fogja fel a vetődésem, aminek következménye képpen beverem a lábam az ágy sarkába. Harry aggódva néz végig rajtam, de csak nevetve ráülök a csípőjére, és végiglököm az ágyon. - Jól vagy? Nem fáj? - kérdezi még mindig picit riadtan, de csak megforgatom a szemem. 
- Nem vagyok porcelánból - emlékeztetem, míg kezemmel a mellkasán támaszkodok. 
- Szerintem meg de. Minden este szétesel a kezeim között - húzza perverz mosolyra a száját, mire csak beharapom az alsó ajkam. - Ne kínozz - csukja be a szemét hirtelen, mire értetlenül nézek rá.
- Miért kínozlak? - kérdezek vissza, de csak a derekamra simítja a kezét. 
- Komolyan nem tudod, milyen hatással van rám, ha így beharapod az ajkad? - leutánozza a mozdulatom, de csak elvörösödök, és a nyakába temetem az arcom. - Szóval nem - kuncog fel. 
- Nem - motyogom halkan. - Olyan álmos vagyok - nyújtózkodok egy kicsit, és lábamat is kinyújtom rajta. - Te meg olyan kényelmes - sorolom tovább, de továbbra is csak nevet rajtam. 
- Sokan mondták már, hogy kényelmes vagyok - mondja egoista hangján, mire továbbra is a nyakába, de kifújom a levegőt. Azonnal beleremeg, ez belőlem csak egy vigyort vált ki. 
- Ezt váltom ki belőled? - kérdezem a fülébe suttogva, mire kicsit erősebben kezdi el szorítani az oldalamat. 
- Ezt - mondja elhaló hangon. 
- Akkor jó - vigyorodok el gonoszan, majd leszállok róla és a fürdőbe sétálok. Hallom elkeseredett nyögését, de vigyorogva elkezdem fésülni a hajam. Pár pillanat múlva már mellettem is terem és a kezemnél fogva húz ki a fürdőből. 
- Niall és Sophia is jönnek velünk - vilantja meg a legszebb mosolyát, és behajtja a szobánk ajtaját. Megvonom a vállam, és pontosan abban a pillanatban kap fel a karjába, mikor rálépnék a lépcsőre. Egy kisebb sikoly hagyja el a számat, de mikor az ölébe kap, majd leszalad velem a lépcsőn, csak a mellkasába temetem az arcom.
- Tegyél le - kérem a bejárati ajtónál, és hála istennek, le is rak. Gyorsan belebújok a szandámba, és mielőtt újra felkaphatna, kirontok az ajtón. Röhögve zárja be, majd mellém lépve átkarolja a vállam, belepuszil a nyakamba. 
A kocsinál udvariasan kinyitja az én ajtómat, majd miután beszálltam, követi a példámat. Szinte azonnal elindítja az autót, és rátapos a gázra. Egy hatalmas sikoly hagyja el a számat, kezem akaratlanul is a hasamra siklik, mire Harry röhögve lassít. 
- Utállak - jelentem ki újra, mire szomorú, lebiggyesztett ajkakkal fordul felém. 
- Azt hittem szeretsz - játssza el a műsírást. 
- Azt hittem tisztában vagy a sebesség korlátozással - fonom keresztbe a kezem a mellem előtt. 
- Tisztában vagyok - vigyorog rám. - Megjöttünk - parkol le. 
Szinte azonnal kipattanok, de így is gyorsabb, mint én, ujjainkat egyből összefonja, és magához húz. Sóhajtva hagyom magam, és átölelem a szabad kezemmel. 
- Hé, fiatalok - jelenik meg egy szőke fel mellettünk, és Sophia. - Ölelkezünk a parkolóban? Ez egy nyilvános hely, gyerekek is vannak - csóválja meg Niall a fejét, mire Harry lepacsizik vele. 
- Tudom - vigyorodik el a göndör srác.
- Pontosan hova is jöttünk? - kérdezem kikukucskálva Harry válla fölött, de csak az utat látom, és valami erdőt. A barátom kuncogva megfordít, és elém tárul a gyorskajálda. Jellemző...  Mindhárman hatalmas röhögésben törnek ki, de csak duzzogva összefonom magam előtt a karom. Honnan kellett volna látnom? Harry még mindig nevetve lefejti a kezemet, rákulcsolja ujjait az enyémekre, majd maga után húzva elindulunk. Az étteremhez hasonlító kis helyiségben egy szimpatikus, négyszemélyes asztalnál foglalunk helyet, és szinte azonnal mellettünk terem egy pincérsrác.
- Mit hozhatok? - villantja meg az egyik legszebb mosolyát, de egyikünkre se néz, a kis noteszébe irkálgat valamit. Szép sorban mindenki leadja a rendelést, már csak rám várnak, de még mindig az étlapot nézegetem. Olyan éhes vagyok...
- Egy óriás hamburger, óriás krumplival, és literes kólával - mondom vigyorogva, mire a srác bólint, és el is tűnik. Mindhárman pislogás nélkül merednek rám, mire összevonom a szemöldököm, és érdeklődve nézek köre. - Mi az? - kérdezem furán.
- Te ennyit fogsz enni? - kérdezi Sophia, mire beharapom az alsó ajkamat.
- Éhes vagyok - adom meg a választ, mire mindhárman egyszerre röhögik el magukat. Milyen jó, hogy így szórakoznak rajtam...
- Elmegyek a mosdóba - jelenti ki Harry, és már fel is áll. Időközben a srác megérkezik a kajákkal, legelőször az enyémet hozza ki, mire Niall értetlenül felhúzza a szemöldökét. Figyelmen kívül hagyom, és lassan enni kezdek, de még mindig pislogás nélkül mered rám.
- Mi a baj? Én két ember helyett eszem - mondom mosolyogva, de amint eljut a tudatomig, azonnal le is fehéredek, a mosoly lehervad a számról, és gyorsabban kezdem el venni a levegőt. Niall, ha lehet még jobban lesápad, és még értetlenebbül néz rám.
Basszus... Hogy szólhattam el magam ennyire?
- Mi? - kérdezi kettővel magasabb hangom a normálisnál, de nem tudok válaszolni, mert Harry visszaér, és becsúszik mellém. Lesütött szemmel kezdem el enni a hamburgerem, ami bár nagyon finom, nem fogom tudni megenni.
A levegő borzasztó feszült, majd mikor a srác visszajön  kajákkal, eltolom magamtól a tányért. Nem bírok tovább enni... Harry vigyorogva lop tőlem egy krumplit, de csak erőltetett mosollyal nyugtázom tettét. Niall az asztal alatt nyomkodja a telefonját, majd az enyém is rezegni kezd, mire értetlenül kapom elő.
"Megtartom a titkod. Nem mondtad el neki?"
A sorokat olvasva csak alig észrevehetően megrázom a fejem, mire egy sóhajt hallat, és eltátogom neki, hogy köszönöm. Ez baromira rendes tőle. Egy bólintással jelzi, hogy szívesen, míg Harry át nem karolja a vállam, és a számba nem nyom egy kis krumplit. Nevetve elfordítom a fejem, mert már tényleg nem bírok enni, mire csak egy fejcsóválással jelzi, hogy nagyon nem örül ennek. Így történik, hogy Harry eszi meg az én kajámat is.


***

Mosolyogva nyomok gy puszit Harry arcára, mire a derekam után nyúl, és közelebb húz magához. Miután hazajöttünk, egész délután semmit sem csináltunk, csak kint ültünk a kertben, és a nyár utolsó napsugarait élveztük. Mert bizony, itt az ősz, ami azt jelenti, hogy vége a melegnek, beköszönt a hideg, esős hétköznapi élet. A sötétben is jól kirajzolódik barátom alakja, göndör tincsei, és vigyorogva nézek végig csupasz felsőtestén. Olyan erővel szorít magához, hogy szinte már levegőt se kapok, és mikor ujjaival megtalálja a nyakamba lévő nyakláncot, erősen megszorítja.
- Emlékszel az ígéretedre? - kérdezi nagyon halkan, hangja nem több a suttogásnál.
- Hogy addig hordom, ameddig szeretni foglak? Teljesen tisztán - hunyom le egy pillanatra a szemem, és érzem, ahogy egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. - Mi a baj? -pillantok fel rá, mikor látom, hogy szeme könnyes. Ijedten nyúlok az arcához, és végigsimítok rajta a kezemmel.
- Csak nem akarlak elveszíteni - motyogja a sírás szélén állva. Nem értem, mitől borult ki ennyire, azonnal göndör tincseibe vezetem a kezem, és nyugtatgatóan ringatni kezdem. Szinte hozzám préselődik,  annyira szorosan tart, mint aki fél, hogy valami kiragadja a karjaim közül.
- Nem fogsz. Soha - mosolygok rá biztatóan, mire csak lehajtja a fejét.
- De. Egy nap elveszítelek. Talán holnap, talán egy hét múlva, de valamikor el foglak. Én csak féltelek - édesen cirógatom az arcát, de látszólag belülről összetört, már bármit mondok, nem tudom megnyugtatni.
- Soha nem hagyom, hogy elveszíts. Mindig szeretni foglak - suttogom az ajkaira, de tovább folytatja gondolatmenetét.
- Bármi történjen, én mindig szeretni foglak, oké? Mindig - motyogja halkan, és rám fekszik. Szavai hatására nekem is könnyek szöknek a szemembe.
- Miért érzem azt, hogy ez eléggé búcsúzkodós? - kérdezem nagyon halkan, de csak megrázza a fejét. Mielőtt megcsókolna, szavait teljes szívből mondja. Érzem...
- Szeretlek - mondja ki sokkal hangosabban, és a szívem ezerrel hevesebben kezd verni. Most érzem először azt, hogy halálosan komolyan mondja...
- Szeretlek - mosolygok rá, majd fordítok a helyzetünkön, és  az ajkára tapadok, miközben fején áthúzom a pólóját.

Egyszerűen szeretem. Mindennél jobban....

17 megjegyzés:

  1. 1.! 😊 És most megyek olvasni! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom! *-* <3 És a végén majdnem elsírtam magam! Siess a kövivel! :)

      Xoxo.
      Hope~

      Törlés
    2. Szia! :)
      Köszönöm <3
      Sietek! :)

      Törlés
  2. OMG *-* a vége nagyon ari lett ❤ és nem mondta még el a terhességet :o akkor is Hangel forever ❤

    VálaszTörlés
  3. Na... Rosalya, kezdesz az agyamra menni... MÉG MINDIG NEM MONDTA EL? Fuuu... Ne készíts ki még jobban, kivagyok én eléggé e nékül is xD
    Nagyon tetszett a rész, és Niall nagyon aranyos, hogy nem szólt semmit Harry- nek. Persze, örülnék, ha Angel végre kinyögné Harry- nek is... :D
    Jujj... A Briana (Brianna? Nem emlékszem hogy írtad xD) nagyon hasonlít a Brynnhez, szóval tök boldog vagyok. Lány legyen már xD Briana (Brianna) Styles... aww... :D

    Hatalmas ölelés, és HOLNAPRA KÖVETELI a következő részt,
    Brynn :****

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)

      Nem szándékozok senkit sem kikészíteni idegileg :'D
      Niall mindig aranyos, ahogy Harry is <3 *o*
      Nem Briana lesz egyébként :D csak majdnem XD

      Köszönöm szépen <3

      Törlés
  4. Uristen nagyon jo lett!!!
    Meg mindig imadom a blogod!!*-*❤��������
    Ilyen romantikus blogot meg soha nem olvastam!!
    Akar hany blogot is olvassak a jovobe mindig is.ez lesz a kedvencem!!❤❤
    Sok puszii R~*^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen <3
      Romantikus? :')
      Úristen, de aranyos vagy <3

      Törlés
  5. Neee ugye neeem.... Ezt nem hiszem el... Folytasd, most rogton hozd a kovit, mert meghalok a kivancsisagtol:O <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      De, sajnos de :D
      Sietek vele <3
      Köszönöm <3

      Törlés
  6. Szemét vagy Rosa úgye tudod? Rám hozod a frászt tisztázzuk te lenni gonpsz én lenni mérges. Mondja el neki Angel a babát legyenek boldogok míg meg nem halnak. Ne szedd szét őket pls!!!
    -FS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, mondták már :D
      Én lenno cuki te lenni mérges :D
      Sajnos nem így lesz :/
      Köszönöm <3

      Törlés
  7. Szia!
    Ez a rész valami woow.*-*Várom a következőt nagyon,Harry gyanús..
    xx
    KK

    VálaszTörlés
  8. Miért kellett itt befejeeezd??? :O Miért nem mondta eeel?? És miért megy el Harry???Mi a f*aszomért kell már elmenjeen??Maradjon itt:(( Most a kirohanást félretéve nagyon jó volt ,mint mindig :)) A többit meg tudod ❤❤Puszillak ^^

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jo lettt!!❤❤
    Lehet nar tudni mikor jon a kovi resz??❤❤

    VálaszTörlés