2015. szeptember 13., vasárnap

Harminchetedik

Tegnap nem mondtam semmit Harrynek, túlságosan féltem. Hogy mitől? Az egész terhességtől. Még most se sikerült felfogni, hogy anya leszek, de remélem hamarosan a tudatomba kúszik a tény.
Őszintén, senkinek nem szóltam semmiről, se anyának, se Sophiának, senkinek.
Mikor Harry hazajött, már öt óra körül járt az idő, gyorsan evett és elugrottunk bevásárolni. Ez egy óráig tartott, utána hazajöttünk, mindent kipakoltunk és elvitt moziba, mert állítása szerint alig megyünk el otthonról kettesben. És igaza van... 
Most alig várom, hogy már hazaérjen és elindulhassunk Sophiáékhoz. A lány már teljesen bezsongott, nagyon kíváncsi a véleményünkre. Elmesélte, hogy már nagyjából berendezkedtek, bevásároltak egy csomó húst, üditőt, pedig csak négyen leszünk. Hasonló esetben természetesen én is így csináltam volna, sőt, ha elköltözünk, pontosan így fogom csinálni. Harry az ebédszünetében tovább nézelődött és valószínűleg megtalálta a tökéletes házat. Fél órányi útra tőlünk, csendes környék, szép ház, beépített úszómedence - ami Harry szerint fontos, szerintem már kevésbé -, hatalmas nappali, konyha, 5 szoba (kettő lent, három fent) két fürdőszoba, garázs, vagyis minden, ami kell. És ehhez képest, borzasztóan olcsó. Hétvégén mehetünk el megnézni, minden le van rendezve. 
Gyorsan az órára pillantok és megállapítom, hogy Harry bármelyik pillanatban hazaérhet. Gyorsan megigazítom a fekete topot, amit felvettem és a famerszoknyámat, amit a szekrény aljáról halásztam elő. 
A bejárati ajtó nyitódik, Harry pedig hamarosan belép a nappaliba, lepattan mellém, a vállamnál fogva magához húz és vigyorogva köszönt egy gyors csókkal. Illetve, én úgy tervezem, de ő a combom alá nyúl, és azonnal az ölébe húz. Mosolyogva megrázom a fejem és mielőtt újra az ajkamra tapadhatna, átölelem a nyakát. 
- Végre megjöttél - a fejem a mellkasán megtámasztom, de csak megvonja a vállát és szorosan magához húz. 
- Siettem - megsimítja az arcom, mire leszállok róla, de a kezét nem engedem el. 
- Eszel valamit? - kérdezem, miközben ő is feláll és követ a konyhába. 
- Nem, Sophia megtiltotta - nevet fel, mire csak mosolyogva bólintok. - Akkor mehetünk? - ujjait rákulcsolja az enyémekre és az előszobába húz. Felkapja a cipőjét, én belebújok a szandálomba, majd kinyitja a bejárati ajtót és előreenged. 
- Milyen udvarias valaki - mondom kuncogva, de csak megvillantja a legszebb mosolyát. 
- A szép hölgyeknek bármit - kacsint egyet, majd bezárja mögöttünk az ajtót. A kocsiajtót is kitárja előttem, megvárja míg beülök és csak azután sétál a másik oldalra. Bepattan, elindítja az autót, gázt ad, és el is indulunk. 
- Olyan meleg van - fejemet beletemetem az ülésbe, ő pedig nevetve a combomra simítja a kezét és mutatóujjával körkörös mozdulatokat ír le. 
- Imádom mikor szoknyát veszel fel - fordul felém egy pillanatra, de csak rosszalóan összehúzom a szemöldököm. 
- Ezt nem most kéne és nem itt - a fejemet fegyelmezően ingatom, de figyelmen kívül hagy és benyomja a rádiót. 
- Szerintem ez egy tökéletes időpont - még mindig vigyorogva kötekedik, mire egy picit felnevetek és jobbnak látom, ha jobb kezére rálulcsolom az enyémet. Kicsit duzzogva néz rám, de csak mosolyogva állom a tekintetét és várom, hogy odaérjünk. - A költözést, említsük nekik? - pillantása komollyá változik, szóra nyitom a számat, aztán jobban átgondolom. Most az ő házukat fogjuk felavatni, nem lenne érdemes beállítani ezzel a ténnyel. 
- Még ne - nemlegesen rázom a fejem, mire bólint. - Még mi sem tudjuk biztosan, addig felesleges. 
- És akkor szombaton megyünk - picit szorít a kezemen, de csak mosolyogva figyelem. Göndör haja már eléggé megnőtt, de így talán még jobban néz ki. A fehér pólója kihangsúlyozza barnaságát, zöld szemei csillognak, rózsaszín ajkai hívogatóan néznek rám, de csak megrázom a fejem és elfordítom a másik irányba. 
Pár perc múlva meg is érkezünk, Harry leparkol és mire kiszállok a kocsiból, már mellettem is terem, és fél kézzel átkarolja a derekamat. 
Végignézek az aranyos házon, ami narancssárga színben pompázik, és a kis teraszon, ami tökéletesen passzol a házhoz. Az előkertben pár fa van ültetve és ahogy az ajtóhoz érünk, Harry megnyomja a csengőt. Szinte azonnal kinyílik és a kis szerelmespár jelenik meg csillogó szemmel. 
- Na végre itt vagytok - Niall próbál megvetően ránk nézni, de azért vigyorogva pacsizik le Harryvel, Sophia pedig a nyakamba ugrik. 
- Gyertek, nézzétek meg - Harry elenged miután barátnőm konkrétan beráncigál a házba és lelkesen körbe nem vezet. 
- Még nem nagyon rendezkedtünk be - vakarja meg Niall a fejét és ezzel egyet kell értenünk. A konyhában dobozok állnak, néhány műanyagtányér van a pulton, a mosogatóban tányér halmok és Sophia azonnal odaugrik, hogy egy picit leöblítse őket. A fiúk folytatják a körbevezetést, én azonban nekitámaszkodok a pultnak és segítek Sophiának. Hálásan pillant rám és hatalmas sóhaj kíséretében veszi elő a mosogatószert. 
- Nem ilyen az egész ház - kezd el magyarázkodni. - A hálóban és a fürdőben már minden kész van, de az nem segít, hogy Ni éjjel-nappal dolgozik. Egyedül meg hogy álljak neki mindennek? - az összes teher az ő vállára szakadt most, de azért ennyire nem kilátástalan a helyzet. 
- Hé, én otthon vagyok, nekem bármikor szólhatsz - egy mosolyt erőltet magára, és folytatja a mesélést. 
- Köszi. Nem gondoltam, hogy egy összeköltözés ennyi nyűggel jár - hajtja le egy pillanatra a fejét. - De legalább most már nem kell a szüleimtől függnöm - megvonja a vállát a kijelentésére, mire egy hangos kacagás hagyja el a számat. 
- Figyelj, legalább van egy kis fészketek, ahova bármikor elvonulhattok - az utolsó tányért sikálom éppen, így mikoe befejezem, Sophia továbbvezet. A nappali kábé akkora, mint a miénk és teljesen otthonosan van berendezve. Igaz, az egyik sarokban itt is dobozok állnak, de egy hatalmas sarokülő, tévé, szekrénysor, könyvespolc, két fotel, szőnyeg, állólámpa és minden van ami kell egy nappaliba. Kellemes barnás színben pompázik, a bútorokat ehhez hasonló színekben vették meg és az egész teljesen otthonos. 
- Ez is nagyjából készen van, már csak pár szekrény meg dohányzóasztal van, de azokat még nem szereltük össze - vakarja meg a fejét, majd továbbmegyünk. - Még teljesen üres szoba - mutat egy csukott ajtós szobára. - Ott a lenti fürdő - ide nem megyünk be, helyette felnyargalunk a lépcsőn, ahol három szoba és egy fürdőszoba van. Kötvetlenül a lépcső jobb oldalán a fürdő, baloldalon a háló, mellette egy üres szoba, a lépcsővel szemben beépített gardrób, a fürdő mellett egy lomos szoba. Mindegyikbe bemegyünk, majd mikor végignéztünk a házat, a hátsó kertbe megyünk. Harry és Niall már felállítottak a grillt, én gyorsan elkérem a kocsikulcsot, és Sophiával kihozzuk az üdítőket és húst, amit már otthon bepácoltam, az üditőket a hűtőbe tesszük, a húst pedig a kint felállított kis asztalkára. Már Sophia is odakészített mindent, így roskadásik megtellik a kis asztalka. 
- Ennyi kaja és csak négyen vagyunk - hüledezek, de Soph csak nevetve megvonja a vállát. 
- Majd a fiúk esznek még két ember helyett is esznek - ha már a fiúkról beszélünk, Niall ott is terem mellettünk egy üveggel a kezében. 
- Mit iszunk? - kérdezi vigyorogva és megvillantja a pálinkát. Harry négy felespohárral sétál oda és amíg Niall teletöltögeti őket, mi Sophiával elhúzzul a szánkat. Aztán eszembe jut a gyerek, és határozottan megrázom a fejem. 
- Én nem kérek - teszem fel a kezem, mire Harry szúrós pillantásokkal illet. 
- De most az új házra iszunk - magyarázza meg Niall, és Harry kezébe nyom egy poharat. 
- Vezetek - adom meg a számomra legkézenfekvőbb választ. Erre csak morog egyet, és sértődötten legyint egyet. - Majd legközelebb - vigyorgok rá, mire ő is megenyhül és Sophia kezébe nyom egy poharat. 
- Akkor legközelebb csak Angel iszik. Helyettünk is - a szőke srác vigyorogva koccint Harryvel, aki kísérő nélkül issza meg a felest. Bár olyan undorodó arckifejezése van, megrázza magát és lerakja az asztalra a poharat, nem bírjuk ki röhögés nélkül. Soph is megissza, de közli a barátjával, hogy neki többet ne töltsenek, igyanak Harryvel. 
A fiúk elvonulnak a pecuba, mi pedig elkezdük grillezni a húsokat. 
- Ez csirke? - kérdezi Soph, mikor felemel egyet a tálcánkról. 
- Öhm, igen - válaszomra megvonja a vállát, és elkezdjük pakolgatni a grillsütőre. 
- Olyan nagy ez a ház - sóhajt egyet. - Még most sem értem, hogy költözhettünk össze - nevet fel hangosan, more csak mosolygok egyet az orrom alatt. 
- Szüleid? - kényes témához értünk, mert a lány gyorsan elkomolyodik és megköszörüli a torkát. 
- Anya elfogadta, apa meg azt mondta, hogy ha Niallel maradok, soha többé ne tegyem be a lábam a házába - felszalad a szemöldököm és értetlenül pillantok fel rá. 
- Mi baja van vele? - biccentek a srác felé, aki épp a fűnyírót tologatja, Harry meg szinte a földön van, annyira röhög valamin. Valószínűpeg a szőke srácon... 
- Autószerelő - rágja a száját. -Nem érti apu, hogy saját műhelye van, baromi jól keres. De engem ez hol érdekel? - az égre emeli a tekintetét, én pedig szomorú mosollyal kezdem el forgatni a húsokat. 
A fiúk egy újabb kört isznak, ami tíz percen belül már a második. Ha így haladnak, tuti kiütik magukat... De érezzék jól magukat, Harry se iszik minden nap. 
Lassan átsül az első adag kaja, Soph gyorsan hoz egy tálcát a konyhából amire rátehetjük az elkészült húst. 
- Fiúk, gyertek enni - nem kell kétszer mondani, azonnal ott lesznel mellettünk, vesznek egy-egy eldobható papírtányért, és leülnek. Egy pillanatra otthagyom a barátnőmet, és megállok Harry mögött. A vállára simítom a kezem, és picit előrehajolok, hogy lássam. 
- Átsült rendesen? - csak bólogatással válaszolnak, mert a szájuk tele van. 
- Kóstold meg - Harry a számba nyom egy falatot, majd odaadja az innivalóját is. Egy korty narancslével leöblítem, és tényleg átsült, nagyon finom. 
- Jót főztünk - vigyorog Sophia is, aki időközben leült Niall mellé, és elkezdett enni. Akkor már én is elveszek egy tányért és lepattanok Harry mellé. Lopok tőle egy kis kenyeret, majd átnyúlva felette elveszek egy szimpatikus húst, és enni kezdem. Tényleg jót főztünk. 
- Ez jó kaja volt - dől hátra Niall miután már úgy dönt, ennyi elég volt. - Valami zenét csinálni kéne - Harry helyeslően bólogat, így miután ő is befejezi, a két srác elsiet. Sophia átül mellém, és azonnal vadul pletykálni kezd. 
- Hallottad, hogy megkéseltek valakit az utcátokban? - kicsit nagyon összeszalad a szemöldököm és aggódva kérdezek vissza. 
- Nem. És jól van? 
- Hát, nincsenek komolyabb sérülései - vonja meg a vállát. 
- El kell mondanom valamit - mielőtt átgondolhattam volna, halkan kicsúszik a számon a terhesség. A barátnőm hangosan sikít egyet, és szemei csillogásából ítélve, hamarosan hangosan elkiáltja magát. - Ssh, még Harry se tudja - amint ezt kimondom, azonnal elhallgat, és megvetően kerekednek el a szemei. 
- Mi? Megőrültél? Muszáj elmondanod neki! - idegesen pillant a fiúk felé, hátha nem hallottak ebből semmit, vagyis meg fogja tartani a titkom.
- Ha nem tartom meg, nem muszáj tudnia - sütöm le a szemem, mire még jobban felháborodik. 
- Egy életet hordasz a szíved alatt, nem ölheted meg - próbálja elérni, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen. Nem akarom elvetetni, de ez is megfordult a fejemben. 
- Jó, tudom. Elmondom neki, ígérem - nagyjából megelégszik a nem túl őszinte válasszal, és a tovabbiakban másról kezdünk el beszélni.

***

Harry picit többet ivott a kelleténél, éppen ezért már éjfélkörül elindultunk. Niall nagyon rafinált volt, mert Harrynek öntötte, ő viszont csak minden másodikat itta meg, annak is csak a felét. Segítettek kihozni a kocsiig, egyedül azt nem tudom, hogy fogom bevinni a házba. De mivel ideértünk, lassan rájöhetnék...  
Csukott szemmel pihen, mert már az indulásnál is panaszkodott arra, hogy hányingere van. Remélem, picit sikerült magát összeszednie, mert ha nem segít, egyedül nem tudom bevinni a házba. Leállítom a kocsit, kiszállok, és őt is kiszedem az autóból. Teljes súlyával rámnehezedik, így lassan, de biztosan jutunk el az ajtóig, ahol fél kézzel próbálom kinyitni. Harry szó nélkül, és imbolyogva lép be egyedül, megvárja míg bezárom az ajtót, és teljes testével a falhoz szorít. A nyakamra tapad, és elkezdi szívni a legérzékenyebb bőrt. Hatalmas sóhaj hagyja el a számat, de nem hagyom, hogy keze becsússzon a pólóm alá, óvatosan ellököm magamtól. 
- Kérlek - dörmögi a nyakamra. - Már annyira kívánlak - végigsimít az oldalamom, és csipőjét az enyémhez döfi, ezzel is megmutatva, mennyire fel van izgulva. 
- Részeg vagy, Harry - próbálom nem megadni magam, és bekeményíteni, több kevesebb sikerrel. Amint lassan hozzáér a fülemhez, és beleharap egy kicsit hatalmas sóhajjal nyugtázom tettét.
- Nem vagyok - válaszol dünnyögve. 
- De az vagy - nevetek fel. Hirtelen elválik tőlem, arca zöld színt vesz fel. Mintha egy perc alatt kijózanodna, gyorsan elrohan a fürdőbe, és már csak azt hallom, hogy hányni kezd. Elhúzom a számat, a konyhába sietel, ahol töltök neki egy pohár vizet és még egy gyógyszerrel a kezemben sietek oda hozzá. A vécé mellett ül, haja előrelóg a szemébe és eléggé rosszul néz ki. 
- Soha többet nem iszok - dörmögi miközben elveszi a pohár vizet, és lehúzza a gyógyszerrel együtt. 
- Jól vagy? - kérdezem mosolyogva, de válaszra sem méltat, újra a vécéhez hajol. Gyorsan kisimítom az arcából a haját, és egy gumival összefogom neki. 
- Nem - válaszol két hányás között. Jobb lesz neki, ha minden kijön, legalább holnap nem fog fájni a feje. - Tegnap te ültél itt, ma meg én. 
Még párc percig csendben ül a kövön, én se nagyon beszéltetem, de mikor már úgy látszik, több dolog nem jön ki belőle, finoman utalni kezdek rá, hogy talán ha aludna egyet, jobb lenne. Feláll, és lassan elindul, miközben mellette vagyok, és figyelek rá. A szobában egyből befekszik az ágyba, betakargatom majd mire átveszem a pizsamámat, már szinte alszik is. Azért még átölel mikor befekszek mellé, de még utoljára félálomban a fülembe suttog.
- Szeretlek.

9 megjegyzés:

  1. Drága Rosalya! :)

    Eszméletlen lett, meddig kell még várunk a következő részre? :D Alig várom, hogy Angel elmondja a terhességet. Nem teheted meg Harryvel, hogy elveteti a babát! Hát nem ezt akarták mindketten?! Kérlek, ne tedd ezt! :(
    Nem gondoltam volna ilyen befejezésre. Olyan aranyos volt, ahogy mondta, hogy Szeretlek. :D Aww, tiszta álompár.

    Siess a következővel! ^^
    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Egy hetet :D
      Nem tervezem, hogy elveteti, de ez is egy opció volt :)
      Imádom őket *o*
      Sietek! :)
      Köszönöm szépen <3

      Törlés
  2. Uristen de jo lett!!
    Imadom a blogod!!!
    Es mint szoktam mondani meg mindig a kedvenc blogom!!!
    Siess a kovivel!!!
    Puszii R~*^❤❤

    VálaszTörlés
  3. Uristen de jo lett!!
    Imadom a blogod!!!
    Es mint szoktam mondani meg mindig a kedvenc blogom!!!
    Siess a kovivel!!!
    Puszii R~*^❤❤

    VálaszTörlés
  4. Ciao!
    Na hát ez után a sűrű,fárasztó hét,és hétvégén nagyon megörültem,hogy van rész,mindig feljöttem,hogy hátha van.A részről röviden:nagyon jó lett,mint mindig most is,és természetesen várom a következőt.
    xx
    Kk

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jo leeett:)))
    Varom a kovi reszt!!!:))) <3
    Nagy olvasod:* <3

    VálaszTörlés