2015. szeptember 24., csütörtök

Harminckilencedik

Sziasztok! :)
Huhú... Utolsó rész... Igazából el sem hiszem, hogy eljutottunk idáig, és annyira imádlak titeket. Most hamarabb hoztam, direkt, mert vasárnap szeretném felrakni majd az epilógust, és búcsút mondhatunk az első évadnak. Annyira hihetetlen számomra, és annyira imádok mindenkit. Még az epilógus után érkezek egy összegző bejegyzéssel, de fú :) 
Jó olvasást! :)



Sóhajtva kortyolok bele a kávémba, és meredek az előttem ülő lányra. A tegnap 
estét követően ma reggel Harry szokatlanul bújós volt, és egy hatalmas búcsúcsókot kaptam tőle, mikor eljöttem. Olyan volt, mintha tényleg ez lenne az utolsó, de ez csak egy rossz megérzés, ami egész nap a fejemben motoszkált. Sophia elhívott kávézni, így kicsit fájó szívvel hagytam magára a barátomat, aki látszólag egész reggel feszengett, ha kérdeztem, dadogott, és eléggé furcsán viselkedett. Igyekeztem a legaranyosabb arcomat elővenni, mert nagyon aggasztotta valami, de a világért se mondta volna el. Így hát kicsit fájó szívvel távoztam, miután elengedett, és közölte, hogy szeret, mindennél jobban.
A tegnap este után gondoltam, hogy fog boldogan felébredni, mintha mi nem történ volna, de akkor se gondoltam, hogy így le lesz lombozódva. Reggel puszikkal ébresztettem, de akkor se tudtam kiszedni belőle semmit. Egyszerűen végig fogta a kezem, a derekamat ölelte, vagy csak egyszerűen magához húzott, és szorosan átölelt. Egész reggel csókokkal halmozott el, és bevallom, nem bántam, de azért kicsit meglepő volt. Nincs is jobb dolog ennél, de akkor sem tudom, mi játszódik le benne, és ez dühítő.
- Angel, figyelsz rám? - mered rám egy idegesen barna szempár, mire megrázom a fejem, és próbálok Sophiára figyelni, aki mindjárt felrobban az idegtől. Újabbat kortyolok a meleg kávémba, és az összes figyelmemet a lányra szentelem.
- Bocs, megismételnéd? - kérdezem félve, mire egy hatalmasat fújtat, és lehunyja a szemét.
- Csak azt kérdeztem, hogy minden oké veled? Eléggé feszült vagy ma - jegyzi meg, miközben megköszörüli a torkát.
- Nem én, inkább Harry. Olyan furán viselkedett, és gondolom, átragadt ez rám is - húzom el a számat kiöntve a lelkem a barátnőmnek.
- Mi van vele? Még a kajáldában normális volt - veszi azonnal a lapot, és elkezdjük kibeszélni Harryt. Jó, nem úgy kibeszélni, de végül is, róla beszélünk, tehát majdnem ugyanaz.
- Tudom. Aztán este eléggé búcsúzósra vette a figurát, éjszaka pedig arra ébredtem, hogy nem fekszik mellettem. Jó, akkor csak vécére ment, mert nem tudott aludni, de ma reggel is, végig fogta a kezem, ölelt, csókolt - kezdem el sorolni sóhajtva, mire felhúzza a szemöldökét.
- És ez miért baj? - kérdezi mosolyogva, mire csak megvonom a vállam. Magam sem tudom erre az ésszerű választ.
- Nem baj, csak... Sose szokott így viselkedni. Mi változott egy délután alatt? - akadok ki teljesen, mire csak elneveti magát.
- Olyan bolond vagy - mosolyodik el szélesen, de én csak sóhajtva hátradőlök a székben.
- De most komolyan - emelem rá a tekintetem, de csak egy értetlen szempárba ütközök.
- Jó, most mégis mi a bajod? - kérdezi még mindig mosolyogva, de én elkezdem az ujjaimat tördelni. 
- Még mindig nem mondtam el neki a gyereket, és borzasztóan rossz előérzetem van a mai nappal kapcsolatban - mondom ki egy szuszra, és picit mintha engedne a torkomban lévő gombóc, de még így is eléggé fojtogat. 
Egész reggel ezen agyaltam, és még mindig lejátszódik a szemem előtt a reggeli jelenet, mikor ittam a kávémat. Végig azt hajtogatta, mennyire szeret, az ölébe húzott, és halkan azt suttogta, hogy sajnálja. Nem válaszoltam, úgy tettem, mintha nem hallanám, és viszonoztam a szeretet kirohanását, de azért magam feltettem a kérdést: mit sajnál? Mégis mi ez az egész?
- Még nem mondtad el neki? - hát persze, hogy mondandóm első felét emeli ki, és azon akad fent. Mérges tekintetét látva azonnal értetlenül nézek rá, de csak dühöngve csapkodja a kezét az asztalra. 
- Mert keresem a megfelelő pillanatot - sütöm le a szemem egy pillanatra, de rideg szavakkal folytatja. 
- Olyan naiv vagy. Várja ezt a gyereket, te is várod valószínűleg, hol itt a probléma? - csattan fel, mire belőlem is kivált egy kisebb fajta dühkitörést. 
- Te nem érted ezt az egészet - emelem fel egy picit a hangom, de a körülöttünk lévők felénk kapják a fejüket, így valamivel halkabban folytatom.
- Ó, talán azért nem értem ezt az egészet, mert nekem sose lesz gyerekem? - kérezi könnyes szemmel, mire értetlenül a szemébe nézek. Hirtelen a szája elé kapja a kezét, és lesüti a szemét, mint aki bánja, hogy kimondta ezeket a szavakat, de én még mindig furán nézek rá Ezt mégis hogy érti? Mi az, hogy sose lesz gyereke? Talán Niall nem nemzőképes? 
- Mi? - csak ennyit tudok kinyögni, pedig rengeteg kérdés cikázik a fejemben. 
- Niall halálosan komolyan megmondta, hogy neki nem kell gyerek, mert még ő maga is egy nagy kölyök - válaszol motyogva, de bennem felmegy a pumpa, még jobban, és egy pillanatra elfelejtem a saját problémáimat. 
- És ezt így a szemedbe mondta? - akadok fel ezen a témán. 
- Igen. Tegnap este, mikor megemlítettem neki, hogy talán leállhatnék a gyógyszer szedéssel, egyszerűen csak kijelentette, hogy akkor ezentúl óvszert vesz - harapja be az alsó ajkát, majd hangos sóhajjal folytatja. - Szerencsésebb vagy, mint gondolnád. Harry jobban akar gyereket, mint te, egy rendes, figyelmes srác, aki olyan szerelemmel néz rád, hogy szinte a pillantásától én is szerelmes leszek - neveti el magát, de gyorsan folytatja. - Niall egyszerűen nem ilyen - vonja meg a vállát egy szomorú mosollyal, mire megragadom az asztal fölött a kezét, és idegesen elkezdem rázni, hátha észhez tér. Kicsit sem nézhetnek hülyének az emberek. 
- Amint hazaérsz, leülteted, és közlöd vele, hogy oké. Nem kell most a gyerek, ha nem akarja, de nem fogsz az örökkévalóságig várni arra, hogy felnőjön - forgatom meg a szemem, mire őszintén elmosolyodik, és az asztal fölött jól megszorongat. 
- És ha azt mondja, hogy akkor vége? Én szeretem őt - kérdezi még mindig meggyötört hangom, mire csak sóhajtva lehunyom a szemem, és magamban elszámolok tízig. 
- Ha erre azt mondja, hogy akkor menj el, ő a legnagyobb barom a világon - válaszolom őszintén, mire felnevet, és magához ölel. 
- Imádlak - vigyorodik rám, mire csak elnevetem magam én is. 
- Az ilyeneket bármikor megbeszélheted velem - mondom teljesen őszintén, mire csak bólint, és elenged. 


***

Hatalmas sóhajjal tárom ki az ajtót, és lépek be az ajtón. Egy "megjöttem!" kiáltás hagyja el a számat, mikor ráeszmélek, hogy Harry kabátja eltűnt a fogasról. 
Sophiával elmentem még egy gyors bevásárlásra, és őszintén várom, mit mond Niall a kis ajánlatra. Ha hagyja elmenni Sophiát, ő a legnagyobb idióta. Szerintem csak magát próbálja nyugtatgatni azzal, hogy még nem elég érett az apaságra, pedig huszonkét éves. Oké, igen, az én környezetemben mindenki korán kezdi, de lehet, hogy több hónapba is bele fog telni a próbálkozás, akkor meg mindegy. 
Mosolyogva sétálok a nappaliba, ami teljesen üres, szinte már kihalt. Már nagyon a nyelvem hegyén van ez az egész sztori, legszívesebben azonnal elkotyognám Harrynek, ehhez viszont meg kéne találnom. A konyhába megyek, ott sem találom a barátom, így már összeráncolt szemöldökkel sietek a fürdőbe. Kicsit idegesebben nyitom ki az egyik fiókot, de a fogkeféje, borotvája, minden egyes fiús cucca eltűnt. Már pánikolva ülök le a kád szélére, és egyre gyorsabban kapkodom a levegőt. 
Hülye rossz előérzet! Miért kell neked mindig bejönnöd? Vajon ez minek a jele? Ha a kabátja sincs a helyén, valószínűleg elment valahová, lehet, hogy csak új dolgokat vett ezekből. De akkor tuti küld egy SMS-t, vagy felhív, hogy ne aggódjak, hamarosan hazajön, és akkor majd mindent elújságolhatok neki. 
Idegesen halászom elő a telefonom, és tárcsázom Sophia számát, aki azonnal felveszi, de mielőtt beleszólhatna, idegesen elhadarom a kérésemet. 
- Add Niallt - szinte azonnal hallom, hogy szól a srácnak, és pár pillanat múlva már Niallt hallom a telefonba. 
- Igen? - kérdezi remegő hanggal, mire lehunyom a szemem. 
- Hol van Harry? - mintha egy lány hisztérikus kérdőrevonását hallanám, és normális esetben mosolyognék ezen, most azonban csak remeg a hangom, a gyomromban hatalmas görcs keletkezik, a nyakamat mintha valami görcsösen szorítaná, és tudom, hogy a legrosszabbra kell számítanom. 
- Angel, annyira sajnálom - mondja elhaló hangon, de újra még idegesebben kérdezem. 
- Hol van Harry? - hosszú perces néma csönd keletkezik a vonal túoldalán, mire szorosan lehunyom a szemem, és mikor kinyitom, automatikus könnyezni kezdek. 
- Elment - hallok meg egy szaggatott suttogást, mire kónnyeim hullani kezdenek, kezem automatikusan a hasamra siklik, és csak meredek magam elé. 
- Mégis hova el? - hallom meg a saját hangom, ám agyam leblokkol, és fogalmam sincs, mihez kezdjek most.  
Egyszerűen így elhagyott? Minden búcsúszó nélkül elment? Hova ment? Miért kellett azt mondani, hogy szeret, ha az egész egy nagy hazugság volt? Egyszerűen nem értem. 
A fájdalom a szívembe nyilal, automatikusan szorítom meg a hasam, miközben Niall válaszát várom. Rendezetlenül kapkodom a levegőt, szinte már fulldoklásba megy át az egész, mintha pánikrohamom lenne, pedig még sose volt.
- Nem tudom. Semmit nem mondott, csak egy SMS-st kaptam. Hé, Angel nyugodj meg. Levegőt be, ki - kezd el nyugtatgatni, de csak keserves zokosásban török ki.
Hogy tehette ezt velem? Azt mondta, én vagyok a legfontosabb. Összeköltözött velem, és gyereket akart. Mégis miért kellett hazudnia ezekről? Baromira jól tud színészkedni, szemrebbenés nélkül hazudott a szemembe, és én mindent elhittem neki. És most, itt állok, húsz évesen, összetört szívvel, elhagyva, egy babával a hasamban, akinek ki tudja, merre járhat most az apja. 
Mikor kiskoromban anya azt mondta, ne csesszem el az életem, valami ilyesmire gondolt szerintem.... 
Fáj. Egyszerűen csak fáj, hogy egy szó nélkül kisétált az életemből, itt hagyott, és még csak el sem búcsúzhattam tőle. Ha tegnap este elmondja, hogy mire készül, talán lebeszélem róla. 
De mit érne az én szavam, ha sose szeretett? Ha mindig is egy bábu voltam számára, akit kihasználhatott, ahogy vele tették? Miért pont engem szúrt ki magának? 
- Angel drágám, nyugodj meg - hallom meg Sophia hangját, de csak próbálom legalább összeszedni magam előtte. 
- Mi lesz velem? - kérdezem még mindig zokogva, mire egy fontosabb kérdésre világít rá. 
- Mi lesz a babával? - kérdez vissza, mire automatikusan lepillantok a hasamra. Növeszik ott bent valami, ami Harryé és az enyém. Ez a kis emberke mindig rá fog emlékeztetni, és ha nem akarom ezt, most kell eldöntenem. 
De nem. 
- Ő az egyetlen, aki még összeköt engem Harryvel. Szeretném ezt a kisbabát. Ha kell, egyedül nevelem fel, és mindent megadok neki - mondom ki határozottan, majd kinyomom a telefont.
Szinte ebben a pillanatban fel is ugrok, és a szobánkba vágtatok. 
Belököm az ajtót, de a szobában látszólag semmi sem változott. Azon kívül, hogy életem hátralévő részét egyedül kell itt eltöltenem. A szekrényhez vágtatok, és újra a sírás határán állapítom meg, hogy a ruhái is eltűntek. Újra zokogva sétálok az ágyhoz, és magzatpózban kuporodok össze rajta. Lábaimat átkarolom, és hangos sírásban török ki. Egyszerűen fáj a tudat, hogy már soha többé nem ölel át ezekben a percekben, nem ringat álomba, soha többé nem csókolhatom meg. 
Kinyitom a szemem, és a kis ágy melletti asztalon észreveszek egy kis dobozkát. Még mindig folynak a könnyeim, mikor a doboz után kapok, és kinyitom. 
Döbbent arckifejezéssel kezdem el tanulmányozni az egyszerű, mégis gyönyörű köves eljegyzi gyűrűt, és automatikusan törlöm le a könnyimet. 
Az ujjamra húzom, és tökéletesen illik rám.
Boldogok lehettünk volna. Harry, én, és a gyerekünk. 
- Ne aggódj, kicsim. Megígérem, hogy apa nélkül is te leszel a legboldogabb kisbaba - suttogom magam elé, a babámnak beszélve. 
Három hónap. Csak ennyi jutott nekünk a boodogságból, mégis, itt van a szerelmünket megpecsételő kisbaba a szívem alatt, akit a legnagyobb szeretetben fogpk nevelni, és meg fogok adni neki mindent. Most érzem azt először, hogy anya leszek. 
Harry pedig... Csak fáj. Még most sem tudom felfogni, hogy így itt hagyott, el sem mondta, hova megy, kivel, bár van egy tippem. Az egész csak azért volt, hogy Lanat elfeledje, és most, hogy ez megtörtént, újra belevág a csajozásba. 
Tisztán emlékszem az első csókunkra, mikor puha ajkai csiklandozták az enyémeket, az első alkalomra, mikor teljes egészében az enyém volt. Mikor teste minden porcikáját uraltam, belsőjével együtt, mikor megnyugtatott a legrosszabb állapotolban. 
Úgy érzem, halálos ágyamon is eszembe fog jutni a Harry Styles név, és mikor a gyerekemre pillantok majd, csak a jó emlékek fognak beugorni. Én ezt szeretném, hiszen rengeteg mindent köszönhetek neki. Bármennyire fáj, hogy így itt hagyott, bármennyire szeretem, el kell engednem, és hagyni, hogy élje az életét. Ő lezárta ezt a három hónapot, de én örökre emlékezni fogok erre. Felnevelem a közös gyermekünket, és soha nem fogom elmondani neki, ki volt az apja. Nem akarom, hogy megkeresse Harryt, mert akkor biztos, hogy én is találkoznék vele, és egy életre elég volt ebből. Képtelen lennék rá... Talán, a holnap mást hoz, egy szebb jövőt tár elém és a kisbabám elé, de az is lehet, hogy Harry örökre kísérteni fog minket valamilyen szinten. Mindenesetre, életem legemlékezetesebb, legfájdalmasabb, legszebb nyarát tudhatom magam mögött, amit valószínűleg a komor, magányos tél követ majd...
Remegő kézzel nyúlok a levél felé, és hangtalanul, néma könnyekkel kezdem olvasni a kézzel írt sorokat, összegömbölyödve, miközben folyamatosan Harryn jár az agyam...

11 megjegyzés:

  1. Drága Rosa!Hát gombóccal a torkomban és csorgó könnyekkel próbálok véleményt írni,amit úgy is tudsz ,hogy mi ,de elmondom sokadszorra ,hogy nagyon megható ,szomorú rész volt.Tudtam ,hogy el megy majd Harry ,de nem gondoltam ,hogy ilyen lesz a reakcióm ,mint amikor olvastam,mert hát tudtam mi lesz ,de akkor is meghatott.NAGYON.Természetesen már nagyon várom az epilógust meg majd a 2.évadot is.Le a kalappal elötted.Nagyon szeretem ahogyan írsz és persze téged is nagyon szerizlek❤❤❤Kérlek ne legyen hosszú a szünet a kövi évadig ,mert nem fogom kibírniii :O Puszillak Rosa :* Nagyon imádlak ^^

    VálaszTörlés
  2. Szia drága!
    Pár fejezettel ezelött csatlakoztam az olvasóidhoz, és most úgy döntöttem, végre kommentelek is.:D
    Imádtam.
    Egyszerűen annyira imádtam. Az előző résznél is éreztem, hogy itt valami nagyon nem lesz oké, mikor pedig olvastam, hogy Harry elhagyta, kitört belőlem a zokogás.
    Harry, miért?:(
    Nem tudom megérteni, hogy Harry, hogy lehetett ilyen hülye...
    Alig várom az epilógust, bár a második évadot is hamar hozhatnád.:D
    Lots of kisses, Aurora

    VálaszTörlés
  3. Drága Rosalya!

    Nem. Teheted. Ezt. Én már megmondtam, hogy ez lesz, de azért... Akkor megengeded, hogy ivartalaníttassam? Azért ez már több a sok(k)nál! Ott hagyja Angelt... De tuti visszajön. Happyenddel kell végződnie, vagy fúúú... Oké, tudjuk, lesz második évad (jujj, alig várom <3), de az még biztos messze van! (mihez képest?)

    Hatalmas ölelés, és válaszokat akar azonnal,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
  4. Nemár:( oké...bekönnyeztem:'( Harry ne legyen már ennyire bunkó-.- tudom ,hogy vége lett az első évadnak...de mikor jön a második??:'DDD ♥ Annyira de annyira jól irsz:) te vagy az egyik kedvenc íróm♡és annyira megváltozott az írásod (természetesen jó irányba):) ha majd egyszer kiadsz egy könyvet...ott leszek a dedikálásodon:') ♥♥:*

    Niki xx

    VálaszTörlés
  5. Nem erre a befejezésre számítottam az első évadtól:).. De borzalmasan jól megírtad.. Megsirattál,sőt. Imádom a történeted. Várom az epilógust és a 2.évadot is.. xoxo Dóra

    VálaszTörlés
  6. WOOOOW nagyon jó lett.
    Alog várom az epilógust és a második évadooooit :)
    Köcsög Harry. Ott hagyta :‘(
    Pusszancs

    VálaszTörlés
  7. Hogy teheted ezt velem/velunk..
    Nem teheted ez ilyen nincs miert..?
    Ugye talalkoznak meg es Harry elmagyarazza hogy miert ment el.???

    VálaszTörlés
  8. Hat en mar konnyezek:( hogy tehette rzt Harry? Remelem kibekulnek, vagy talalkoznakk, csak halljak Harryrol...:(
    Igy tovabb!

    VálaszTörlés
  9. Na jó hátén enyhén szólva lefagytam az idegességtől,és a szomorúságtól nem gondoltam volna,hogy ennyire rosszul érint,de ez mindegy is nagyon jól leírtad és át tudtad adni az érzéseket.Várom már,hogy ezek után még is mi fog történni.
    xx
    KK

    VálaszTörlés
  10. Ez nem lehet..jó tudom hogy nem akartad hogy tipikus legyen de :( ...akkor is...most mi lesz?!

    VálaszTörlés