2016. január 10., vasárnap

II. Negyedik

Drága olvasók! :)
A napokban lett a blog egy éves <3 szeretném megköszönni annak a 167+ embernek, akik mellettem állnak <3
Ti vagytok a legjobbak :)



Mióta Harry visszajött, kezdek megőrülni. Egyszerűen annyira irritál, zavarba hoz, mégis melegséggel tölt el, hogy lassan már az agyamra megy. A közelében lenni jó érzés, mégis olyan, mintha tiltott gyümölcs után vágyakoznék. Rengeteget segít, bár néha már túl sokat is, ami kicsit bosszantó. Louis-nak elmondtam, mi a helyzet egyszer a játszótéren, de még egy kicsit örült is neki, mert így el tudnak menni hétvégén a családjához, akik eléggé messze laknak. Tehát, ez is meg van oldva, Harryvel és Hope-pal ma fogunk menni Gemmáékhoz, akik már nagyon várnak minket, Anne egész délelőtt süt-főz, Harry unokatesója pedig már izgatottan várja a lányunkat. Kicsit izgulok, hiszen még sosem találkoztam a lánnyal, de Gemma szerint nincs miért aggódnom, nem velem fog foglalkozni, hanem Hope-pal. Hát oké...
Sóhajtva kavargatom a kávémat, és a kislányra pillantok, aki álmosan, csillogó szemekkel ásít egyet. Én az alváshoz használt fehér pólóban és bugyiban ácsorgok, ami nem túl szerencsés, mert már eléggé hideg van, így kortyolok bele a meleg italba, miközben Hope-hoz fordulok, de beleütközök egy izmos mellkasba, szokás szerint. Harry álmosan néz rám, de gyorsan hátrál egy lépést, és mosolyogva a kislányunkhoz fordul, és kikapja az etető székből.
- Hogy van ma apuci szeme fénye? - kérdezi a kicsitől, aki nevetve meghúzogatja Harry haját. Nem bírom ki, mosolyogva figyelem az édes jelenetet, és boldogsággal tölti el a szívemet Harry első mondata. 
Annyira aranyosan bánik Hope-pal... Annyira felnőttes, apás az egész fiú, hogy lassan el kéne gondolkoznom azon, hogy pontosan mit is akarok. Hope jövőjének kell lebegnie a szemem előtt, mert ez nem állapot. Egy házban élek az apjával, miközben még mi sem tudjuk, mi van köztünk... Barátságnak nem nevezném, mert barátságból nem szokott az embernek gyereke születni. Kapcsolat se lehet, hiszen nem vagyunk együtt. Mint két idegen, akiket összeköt egy kislány...
Krákogásra leszek figyelmes, így gyorsan eloszlatom a gondolataimat, és az előttem álló fiúra nézek, aki karjában a kislányunkat tartja. 
- Angel, itt vagy? - kérdezi óvatos mosollyal, mire megrázom a fejem, és bólintok. 
- Megismételnéd? - harapom be az alsó ajkam, mire elneveti magát, és elkezdi ringatni Hope-ot. 
- Azt kérdeztem, mikor indulunk? - megiszom az utolsó pár korty kávémat, és az órára pillantok. 
- Oké, nyolc óra van, kilencre elkészülünk, és utána indulhatunk - csapom össze a tenyeremet, és elveszem tőle Hope-ot.
- És akkor úgy jó, ha valahol megállunk reggelit venni? - kérdezi még a hátam mögül, mire hátrafordulva megállok. 
- Persze. És akkor ebédre ott leszünk - kezdek el számolgatni, de csak fürkésző tekintetével találom szemben magam. - Mi az? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel, mire megrázza a fejét, és mosolyogva válaszol.
- Jót tett neked az anyaság - mondja sejtelmesen, és ellép mellőlem, hogy kikerüljön. 
- Szerintem nem - sütöm le a szemem, és reménykedek benne, hogy nem hallotta meg, de egy kezet érzek meg a derekamon, és szembe fordít magával. A kislány a kezemben értetlenül figyeli a helyzetet, én pedig tekintetemet belefúrom Harryébe. 
- Pedig hidd el. Megváltoztál, de legbelül ugyanaz az Angel vagy, bármennyire is próbálod tagadni. Felelősségteljesebb lettél, magabiztosabb. Bárki rád néz, egy csillogó szemű, boldog anyukát lát, akinek mindene a lánya. És az a csillogás a szemedben még erősebb lesz, mikor az apukára néz - vigyorodik el, én pedig megforgatom a szemem. - Egyszerűen kivirultál - fejezi be a gondolatmenetét, mire hálásan pillantok rá. 
- Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt gondolod - hajtom le egy kicsit a fejem, de az állam alá nyúlva felemeli a fejem. Őszinte mosollyal tekint végig rajtam, majd közelebb húz magához egy óvatos, baráti ölelésre. Sóhajtva temetem a fejem a vállába, és ügyelek arra, hogy Hope-ot ne nyomjuk össze.
- Ez csak az igazság, ezen nincs mit köszönnöd. Másfél év borzasztó sok idő, gondolom én is változtam egy keveset - mosolyodik el az orra alatt, miután elenged.
- Igen, határozottan változtál - ráadásul jó sokat és jó irányba, de ezt nem mondtam ki hangosabb.
- Hát igen, sokkal helyesebb lettem - mondja öntelten, mire nevetve megcsóválóm a fejem. Mindig el kell rontania ezeket a romantikus pillanatokat valami oda nem illő beszólásával... Igen, tipikus Harry. - Meg bővültem egy gyerekkel - teszi hozzá eléggé töprengős fejjel, mire Hope, mintha megérezné, hogy róla beszéltünk, hangosan kacag egyet, és a vállamra dől.
- Tényleg sok az a másfél év - mondom kicsit hangosabban, és még mindig kacagva, mire Harry furán néz rám. Mármint, fura vigyorral az arcán, majd megköszörüli a torkát.
- De annyira nem sok, hogy kiszeress valakiből - motyogja lehajtott fejjel, de próbálok nem tudomást venni róla, inkább Hope picike ujjait veszem a kezeim közé. Annyira puha bababőre van, hogy az már irigylésre méltó. Nem mondom azt, hogy huszonegy évesen ráncos vagyok, mert én még nem fedeztem fel magamon ráncokat, de annyira jó lenne az ilyen feszes bababőr.
- Szerintem pontosan elég arra, hogy újra gondold az életed, rájöjj arra, ki számít neked, és kinek számítasz te. Pontosabban, nekem erre volt tökéletes ez a másfél év - töprengek hangosan, mire döbbentem néz rám.
- Te komolyan azt hiszed, hogy nem vagy fontos nekem? - kérdezi elkerekedett szemekkel.
- Ha valakit elhagysz, valószínűleg nem fontos neked - vonom meg a vállam. A fejemben százszor hoztam fel ezt a témát pro és kontra érveket gyűjtve, de mindig arra lyukadtam ki, hogy nem vagyok fontos neki. Erre nincs más magyarázat, akit szeretek, azt nem hagyom magára.
Látszólag teljesen ledöbben, ráeszmél, mire is gondolhatok, mert mikor ellépnék mellette, megfogja a kezem, és maga felé fordít. Ahogy hozzám ér, bőröm égni kezd, nyelek egy hatalmasat.
- Mindig is fontos voltál, és az is vagy - néz mélyen a szemembe, de szomorú mosollyal az arcomon megrázom a fejem, kitépem a kezem a szorításából, és elindulok fel a lépcsőn. Elhagyott. Bármit mondd, nem érzem magam fontosnak, hiszen egyszer már átvert. Mikor azt mondta, szeret, az is egy rohadt nagy átverés volt, hiszen ha valakit szeretek, mellette maradok... Most már hivatalosan is kijelentem: Harry Styles az egyetlen ember, aki képes teljesen összezavarni, és elhitetni velem, hogy egy senki vagyok...

***

Sóhajtva emelem ki a kisbabánkat a kocsiból a hordozóval együtt, de mielőtt észbekapnék, Harry elveszi tőlem, majd egy hamis mosollyal lezárja a kocsit. Máskor is teljesen nyugodtan jövök ide, hiszen tudom, hogy mindig szívesen látnak, sőt, követelik, hogy menjek, mert állításuk szerint sosem látják a picit. Aki már nem is olyan pici, de egyszerűen imádnivaló. Így eddig is minden hétvégén hivatalosak voltunk Hope-pal ide, de most, hogy Harry visszajött, szerintem minden egyes napot itt fogunk tölteni. Nem zavar, sőt, imádok itt lenni, annyira családias az egész környezet, mint nálunk otthon. Anyának is elmondtam, hogy Harry hazajött, és igazából eléggé semlegesen fogadta. Azt mondta, az én életem, az én döntéseim, ő kedvelte a srácot, akkor is, ha egy paraszt volt. Hozzátette, hogy a pasik mindig meggondolatlanul cselekszenek, utána sírnak a nőknek, hogy fogadják vissza őket, és általában ez be is következik. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek,  miénkben ez az egy és fél év az volt... De ezt csak anya mondta, én nem így látom.
- Angel, itt vagy? - hallom meg Harry hangját valahonnan jó messziről, de gyorsan próbálok ráfigyelni.
- Mi? Persze - gyorsan megrázom a fejem, és elindulok, meg sem várva Harryt. Hallok egy elfojtott kacagást a hátam mögül, de már szinte az ajtónál vagyok, ahol Harry beér, és megnyomja a csengőt. Szinte azonnal kitárul, Gemma jelenik meg, és a nyakamba ugrik, tudomást sem véve Harryről. Összenyom, mégis viszonzom a kedvességét, és mosolyogva hagyom, hogy jól megölelgessen. 
- Végre itt vagytok. Lizzie és Anna nagyon várnak már titeket - mondja inkább Hope-nak intézve a szavait, mert közben már el is vette a bátyjától a babánkat. 
- Lizzie és Anna is itt van? - kérdezi Harry eléggé furán. 
- Ühüm - válaszol Gemma, és becsapja mögöttünk az ajtót. 
- Kik ők? - kérdezem suttogva Harrytől, mikor Gemma már elhagyja az előszobát. Harry feltűnően közel hajol hozzám, és úgy mondja a mondandóját, miközben engem kiráz a hideg. 
- Az unokatesóink - köszörüli meg a torkát.
Elindulok a nappali felé, Harry pedig követ. Amint odaérek, hatalmas mosollyal nézek végig a két lányon, akik már Hope-ot nyomorgatják. Amint észrevesznek, azonnal felpattannak, és az egyikül visítva ugrik a nyakamba, majd Harryébe. A másik, aki kicsit komolyabb, Hope-ot tartja a karjában, és egy óvatos ölelést követően megállnak egymás mellett, és bemutatkoznak. 
- Anna vagyok - barna haja és szeme tökéletesen passzolnak egymáshoz, az egész lány eléggé hiperaktívnak tűnik, és már azonnal Harry mellett terem és vadul magyarázni kezd neki. 
A másik barna hajú, fogszabályzós lányra nézek, aki mosolyogva pillant vissza rám. 
- Lizzie vagyok. Anna kicsit fel van ma pörögve, ne haragudj érte. Bizonyára Angel vagy, Gemma rengeteget mesélt rólad. Igazából, mindenről tudunk, szóval nyugi - vonja meg a vállát, és a kezembe nyomja a kisbabámat. - Hope egyébként annyira aranyos. Néztünk Harryről kiskori képeket, teljesen hasonlít rá.
Kicsit érdekes ez a helyzet, hiszen látszólag ők mindent tudnak rólam, én viszont semmit. Egy kicsit zavarban is vagyok, mert azok után, hogy mi volt Harryvel, ki tudja, mit gondolnak rólam. Fáj bevallani, de eléggé mély nyomot hagy benne Harry családja. Mivel már én is idetartozok...
Mikor Anne tűnik fel a konyhaajtóban, kicsit fellélegzek, és valamiféle kis biztatást várva odalépek hozzá. Olyan jóban lettünk, hogy már a tegezést is javasolta, amit eleinte nagyon nem tudtam betartani, de azóta már igen. Egyszerűen anyu tisztelettudónak nevelt, és ez van.
- Szia - lélegzek fel, és miután rámvigyorog, el is veszi Hope-ot. Szegény kislány, csak nagyokat pislog, azt se tudja, merre van. Hirtelek észbekapok, és Harry felé fordulok, aki csak furán néz rám, de mielőtt megszólalhatna, közelebb lépek hozzá, és belenyúlnék a zsebébe, de elkapja a kezem. - Kinyitnád a kocsit? Ott maradtak Hope dolgai - magyarázom, mire csak bólint, és előresiet. - Egy pillanat is jövünk - mosolygok rá Anne-re, aki Hope-pal a kezében bólint.
Követem Harryt, aki hosszú léptekkel szeli át a házat, és gyorsan kinyitja előttem az ajtót. A kocsihoz érve behajolok, kiveszem Hope cuccait, de mikor fordulnék vissza, Harrybe ütközök. 
- Tudod. Olyan rossz, hogy nem a barátnőmként mutattalak be nekik. Olyanok, mintha a húgaim lennének, és még ők is tudnak a legnagyobb hibámról - süti le a szemét. Na jó. Most lett elegem ebből az egészből. Folyamatosan ezt hajtogatja, mikor pont én nem tehetek róla. Játszhatom a sértődöttet, de nem fogom, és eddig sem tettem, erre máris azt hiszi, hogy bármikor visszamegyek hozzá. Szikrázó szemekkel, és a kezemben tartott babacuccokkal nézek mélyen a szemébe, és rendesen kiosztom.
- Fejezd ezt be. Alig egy hete jöttél vissza, és úgy csinálsz, mintha ez az egész az én hibám lenne. Elhagysz egy évre, és utána komolyan azt hitted, hogy egyből visszamegyek hozzád? Hát rohadtul nem. Elegem van ezekből a megjegyzésekből, egyszerűen lelomboz, ha egy ilyet mondasz, mert nem az én hibám, hogy most nem vagyunk együtt. Ha nem hagysz el, mára tényleg egy család lehetnénk. De így. Csak Hope köt össze minket - mondom könyörtelenül, mire a srác szemében kétségbeesés csillan meg. Máskor megsajnálnám, de elegem van belőle. Egyszerűen, nem tudom, mit képzel, és hova gondolja magát, de esküszöm, lassan rosszabb, mint egy szappanopera...
- Ha elmondod nekem a gyereket, most nincs ez - vág vissza sértődötten, de csak gúnyosan elröhögöm magam.
- Képzeld el, pontosan azon a napon akartam elmondani, hogy lesz, mikor már nem voltál otthon, te szemét - emelem fel egy kicsit hangom, és inkább kikerülve őt, berontok a házba, és rendezem egy kicsit a légzésem. Nem akadályoz meg, mint régebben, nem húz vissza, nem kezd el magyarázkodni, meg se szólal, el se indul. Tényleg változott ebben az egy évben....
A házba beérve, senkit nem találok a nappaliban, mindenki a konyhában ül az asztalnál. Bevárom Harryt, aki egy szót sem szól az iménti veszekedésünkre, hanem érdeklődve felhúzza a szemöldökét, és előreenged a konyhaajtóban. Anne gyorsan felpattan, és magyarázkodni kezd.
- A lányok már nagyon éhesek voltak, ne haragudjatok, hogy nem vártunk meg titeket - mosolyogva megrázom a fejem, hiszen nem gond, és leülök Harry mellé arra a székre, ami Hope kis etetőszékéhez a legközelebb van.
Mivel jó anya vagyok, először Hope-ot kezdem el etetni, és csak fél füllel folyok bele a beszélgetésbe. Szó esik a tanulásról, barátokról, szülőkről, és úgy mindenről. Anna szája be sem áll, Lizzie néhányszor szól bele a dolgokba, akkor is valami nagyon bölcs, fontos dolgot mond, míg egyszer Anna Harrytől nem kérdez.
- És, Harry, te merre jártál egy év alatt? Biztos sok csinos lány volt ott, volt barátnőd? - Kicsi gombóc keletkezik a torkomban, hiszen ez az téma, amit nagyon szeretnék kerülni. A srác zavartan lesüti a szemét, de azért válaszol.
- Rengeteg helyen jártam, és igen, voltak csinos lányok - motyogja halkan, és inkább a levesének szenteli az időt.
Gemma kapcsol, kihúzza magát, és újabban nekem intézi a kérdését. Természetesen ő mindenről tud, nyilván Harry agyát akarja húzni ezzel a dologgal.
- És Angel, mesélj nekünk Louis-ról - vigyorog rám, mire zavartan felnézek, és nyelek egy hatalmasat. Harry várakozó szemekkel tekint rám, így kicsit felbátorodva mondom a választ.
- Öhm.. Huszonöt éves, van egy imádnivaló kisfia. Rendkívül figyelmes, kedves, és ő az egyik legérzékenyebb férfi akivel valaha találkoztam. Imádja Hope-ot, számtalanszor vigyázott már rá, mikor mondjuk vásárolni mentem. Egyelőre nem komoly a dolog, de még bármi lehet ebből - vonom meg a vállam, mire Harry dühösen vizslat, Gemma pedig vigyorogva figyeli ezt.
- És hogy csókol? - kérdezi, de a mellettem ülő fiúnál most telt be a pohár, felpattan az asztaltól, és kiviharzik a konyhából. Mindenki értetlenül mered utána, Gemma azonban elkomorodik, én pedig csak lesütöm a szemem.
- Talán kicsit messzire mentem - harapja be az alsó ajkát Gemma, de az asztalnál halálos csönd támad. - Megyek beszélek vele - hagyja el a konyhát a lány, mire könnyek csillannak a szememben. Miattam ment el, miattam érzi magát rosszul, és miattam dühös.
Anne rámnéz, és kedvesen elmosolyodik.
- Nem a te hibád. Mindig ilyen hirtelen haragú volt. Ő hagyott el téged, viselje férfi módjára a következményeket. - Úgy látszik, Anne is velem ért egyet, így csak mosolyogva bólintok.
Talán mégsem úgy végződött ez a családi ebéd, ahogy szerettem volna... Megbántottam Harryt, aki most bizonyára utál, és soha többé nem akar majd szóba állni velem. Gratulálok Angel, ma is alkottál...

28 megjegyzés:

  1. Jezusisten:o
    Erre szavak sincsenek. Mindegy ki mit mond nekem most ez a kedvenc blogom:))
    (Azert az after is az ok)
    Miert nem csókolta meg??!:D
    meddig húzod még az agyunkat?:D
    ahjj..én nagyon Hangel shipper vagyok:)
    Mikor hozod a kövit?:3
    Anna.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megdoglok istenem ez volt az elso komment, es ezutan ismertuk meg egymast
      Annyira szeretlek <3

      Törlés
    2. Megdoglok istenem ez volt az elso komment, es ezutan ismertuk meg egymast
      Annyira szeretlek <3

      Törlés
  2. Hát egy szóvaal:TÖKÉLETES.Mást nem tudok erre mondani.Izgalmas volt meg igényes ,mint mindig :) Puszika Rosaa❤

    VálaszTörlés
  3. Imádom, imádom, imádom! Annyira jó ez a blog, és annyira jól írsz, hogy az hihetetlen! Nagyon várom a következő részt! ❤

    VálaszTörlés
  4. Jujj,nekem nagyon tettszett,imádtam mint mindig, nagyon remélem hogy Hatry nem lesz gyáva és addig küzd Angelért hogy ujrs bele szeressen nagyon várom a kövit :*
    Panni

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Először is furcsa az új megjelenés,de ne értsd félre nagyon tetszik!:*
    A rész pedig megint csodás lett,tetszik,hogy így viszálykodnak egymással ne kérdezd miért.:D Viszont továbbra is kitartok az az elvem mellett,hogy Harrynek igen is harcolni kell Angelért,persze tudom,hogy nem lehet könnyű Angelnek sem hiszen még is csak szerelmes belé..
    Várom a folytatást.
    xx
    KK

    VálaszTörlés
  6. Heyyy :D
    Először is, nagyon király az új kinézet! :)
    Nagyon jó volt ismételten, legszívesebben egész nap ezt olvasnám! Remélem, hogy Harry és Angel kibékülnek...azért valahol Harryt is megértem amiért elrohant.
    Nagyon siess a kövivel kérlek! <3
    All the love M

    VálaszTörlés
  7. Szokás szerint nagyon tetszett ez a rész is,úgy mint a többi:)
    IMÁDOM a blogodat!
    Mikor hozod a következő részt?
    Nagyon várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
  8. Kedvenc blog ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó lett a kinézett. Szép ez a kék.

    Annyira szuper rész bár egy kicsit idegesít Harry. Most komolyan ő lép le és Angel a hibás hát ez durva.

    Jó persze nekik szurkolok, de azért ne bocsásson még meg neki nem érdemli meg akármilyen aranyos is Hope apukájaként meg am mindig.

    Gemma nagy arc ezért komolyan jár neki a pacsi!

    Imádlak és várom a kövit. Xx FS

    VálaszTörlés
  10. "Mivel jó anya vagyok" jah, meg szuperhős...
    Tetszik a blog ( kivűl belül ), és minden nap nézem, hogy van-e új rész, de ez a mondat valahogy nem jó.

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Egyik jedvenc blog meg mindig... Anyira jol irsz ... :*

    VálaszTörlés
  13. Mikor lesz uj resz? :(

    VálaszTörlés
  14. Vár egy díj nálam :)))
    http://afterthesongbytimii1d.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  15. Szia:) Most írok először, mert csak pár napja találtam rá a blogodra, és most végeztem vele. Egyszerűen fantasztikus, ahogyan írsz, semmiképp ne hagyd abba! Nagyon szívemhez nőtt ez a történet, és már iszonyatosan várom az új részt! Megkérdezhetem mikorra várható? Siess vele, mert már nem bírok magammal!:)
    all the love
    xx B.

    VálaszTörlés
  16. Mikor jön a következő? ������

    VálaszTörlés
  17. Mikor jön a következő rész???

    VálaszTörlés
  18. Sziaaa.
    Már olyan régóta várunk, mikor olvashatjuk legközelebb a folytatást? Vagy lesz egyáltalán? :/

    VálaszTörlés
  19. Szia!
    Remélem minden rendben van veled,és csak egy írói szünet van.
    Remélem mihamarabb itt leszel mivel már több mint fél éve semmi hír rólad.:/
    Addig is türelem rózsát terem.
    Xx
    Kriszti

    VálaszTörlés
  20. Mikor lesz új rész? :) mert nagyon jól írsz

    VálaszTörlés
  21. Lesz még rész? Annyira jó ez a blog, egyik kedvencem lett, és remélem, hogy majd jelentkezel újabb részekkel! ♥

    VálaszTörlés
  22. Nagyon szuper kérlllllllleeeeeeeekkkkkm folytasdddd !!!!!!!// :)

    VálaszTörlés