2015. január 11., vasárnap

Első

Sziasztok! Igen, tudom, hogy jövőhétre ígértem a részt, de mivel az előírt fejezeteimből megírtam egy újat, így semmi akadálya nem volt, hogy ezt kitegyem. Viszont a Másodikra már többet kellesz várni, mert félév van, és bele kell húznom pár tantárgyból, ráadásul mindjárt itt a felvételi, amitől már most félek, fogalmam sincs, mi lesz, szóval szurkoljatok! :) Szóval valószínű, hogy két hét múlva érkezik a következő rész, addig is jó olvasást! Bár ha a hétvégén lesz egy icipici időm, plusz erőm, elkezdem írni a következő előírtat, és amint az kész, jön is a rész! :)
De nem is beszélek sokat, jöjjön a rész. Remélem, nem fogtok csalódni benne. elárulom, hogy a következő részek sokkal, de sokkal hosszabbak lesznek, bár ez is lett majdnem tízezer karakter. 
Szóval, jó olvasást!

A szoba falai mintha egy láthatatlan dobozban tartanának, ahonnan nincs kiút. Most is csak ülök, és bámulom a sötét falakat, amik talán egyszer majd összezárulnak, és beszippantanak egy fekete lyukba. Az ablakon semmi fény nem szűrődik be, de ennek talán az az oka, hogy a redőnyt teljesen lehúztam. Minden teljesen fénytelen, az orrom közepéig sem látok el. Talán így akarok védekezni a sok bántástól, ami akkor ér, ha a bátyám hazaér. Képtelen elfogadni, hogy Apa elhagyott minket, ezért italba folytja a bánatát. Ha hazajön, és túl részeg, ránk támad, de semmit nem tehetünk ellene. Többször vert már meg, amikért másnap bocsánatot kér. És mi mindig megbocsátunk, mert hisszük, hogy a holnap talán más lesz. Naiv tett, tudom.
Lassan végigsímitok a lila folton, amit tegnap rakott rám. Az ujjai belefúródtak a bőrömbe, ezzel jelezve, mit fog tenni, ha legközelebb hazajön. 
Hallom, ahogy csapódik az ajtó. Mélyen lehunyom a szemem: hazajött, és megismétlődik a tegnap, ha nem teszek valami mást. Valamit, ami talán örökre sebet ver a szívembe, és mindig elviselhetetlen bűntudatot fogok érezni. 
De nincs más választás. 
- Angel! Hol a francba vagy? - hallok egy részeg kiáltást, majd nyitódik a szoba ajtó, és meglátom Aaront bejönni a szobámba. Jobb kezében egy whiskyt tart, arcán egy hatalmas, véres karcolás fut végig. - Nem is köszönsz, hugi? - jön erőszakosan közelebb, mire egy kicsit hátrébb lépek. Ha ez a pszichopata megint annyit ivott, mint tegnap, vagy többet, megint kapok. Muszáj lesz befognom, különben nem élem meg a holnapot. 
- Szia, Aaron - szűröm a fogaim között, mire elhallat egy halk röhögést. Az üveget a földhöz vágja, ami ezer darabban terül szét a földön. Pár szilánk beleszúródik a talpamba, de most nem tudok foglalkozni a kínzó fájdalommal. Erőszakosan közelebb lép, elkapja a karom, és közelebb ránt magához. Ujjaival egy újabb pontot keres, amibe beletudja vájni ujjait, majd miután megteszi, elégedetten vizslatja a kezem. Fájdalmasan felszisszenek. 
- Ez nem volt tisztességes üdvözlés. Vagy talán akarsz még egyet a tegnapiból? - néz rám szúrósan, s kezem egyre jobban szorítja. Nem tudok parancsolni magamnak, kicsúsznak a számon azok a szavak, melyek végleg elássák a sulykot. 
- Engedj el, te beteg állat! - kiáltok rá, majd anyát látom, aki betör a szobába. Barna haja kócosan meredezik felfelé, látszólag éppen megtépték a haját. Barna szemeit rám emeli, és tekintetében félelmet vélek felfedezni. 
- Minek neveztél, te cafka? - morogja mélyen, majd a földre lök. Ebben a pillanatban anya felkiált, de Aaron őt is arrébb löki. Néhány üvegszilánk felsérti az arcomat, és mikor odakapok, érzem, hogy a meleg vér végigfolyik rajta. Hallom, hogy anya halkan elkezd sírni, miközben Aaron hajamnál megfogva felránt a földről. Felemeli kezét, nyilván azért, hogy megüssön. 
- Ne! - hallom anya hangját ugyanabban a pillanatban, amikor megérzem az első ütést az arcomon. Csatt. Csatt. Csatt. Pár ütés után végre elenged, így fájdalmasan rogyok le. Az ütések helye égetően fáj, biztos, hogy pár napig látszani fog a helye. Odakapok, de amint hozzáérek, borzasztóan elkezd bizseregni az egész. Úgy érzem, soha többet nem leszek képes mosolyogni, mert az összes arcizmom örökké sajogni fog. 
- Takarodj a házamból! - ordítja az arcomba, majd felemel, és kirángat a szobából. 
- Ez nem a te házad! - kiáltok én is vissza, miközben végighurcol az egész lakáson. Annyi időm van, hogy elvegyem a cipőmet, majd szószerint kidobott. 
- Soha többé ne gyere vissza! - bevágja az ajtót, engem pedig ott hagy a kétségeimmel küszködve. 
Fogalmam sincs, mi lesz ezek után, vagy egyáltalán hova menjek, hiszen egyetlen barátom van, ő is elutazott a hétre. 
Minden csontom fáj, alig bírok lábra állni. Semmi értelme nincs már az életemnek. Talán senkinek sem hiányoznék, ha egy nap nem találnának. 
Elindulok, minden mindegy alapon, közben megpróbálom kiszellőztetni a fejem. 
A mobilomat előhalászom a zsebemből, és tárcsázom Sophie számát. Pár csöngetés után felveszi, és vidáman szól bele.
- Szia, Angel! Mi újság? - kérdezi a lehető legkedvesebben, és úgy döntök, nem fogom tönkretenni a nyaralását a problémáimmal. 
- Semmi érdekes, gondolom, megkérdezem, hogy telik a nyaralás - nevetését hallom a vonal végéről, majd egy fiú hangét. - De nem akarok zavarni, hallom, társaságod van - önkéntelenül is elvigyorodok, ami a helyzetemen nem segít, sőt az arcom is fájdalmasan bizsereg, ezen tett hatására. 
- Nem zavarsz, de most mennem kell, majd hívlak! Szia - köszön el, és rakja le a telefont.
- Szia - sóhajtom fáradtan. 
Ahogy sétálok az utcán, több kocsi is elhajt mellettem, tudomást sem véve arról, hogy egy tizenkilenc éves kamasz lány sétál az éjszaka közepén. Fogalmam sincs, merre mehetnék. A lábaim fájnak, a szemeim minden pillanatban leakarnak csukódni, és bárhol eltudnék aludni. 
Egy útkereszteződéshez érek. A kocsiknak fel sem tűnik az, hogy én ott vagyok, eszükben sincs megállni, rohannak hazafele. Egy pillanatra elkalandozok, és lelépek az útról. 
A fekete autó, mely pont most ér oda, rátapos a fékre, de ez sem előzi meg a hangos csattanást, és a fájdalmat a csípőmnél. Egy hangos kiáltás kíséretében lehanyatlok a földre, és megmozdulni sem tudok. Egy hangos ajtócsapódást hallok, de szemem lecsukódik, és már nem érzékelek többet a külvilágból. 


***

Lebegek. Semmit nem érzek, csupán nehéznek érzem minden végtagomat. Egy folyosón lépkedek, talpig fehérben, és csodálkozva nézek az útvégén egy fehér fényre. Csalogatóan szól hozzám valaki az út végén, mire léteimet kicsit megszaporázom. 
- Gyere, Angel. Nincs mit veszítened - suttogja egy angyali hang, mire futni kezdek. Egyre közelebb kerülök az ajtóhoz, de mintha nem is mozdultam volna. - Ne ébredj fel. Jobb lesz neked itt - nyúl hirtelen ki egy kéz az ajtón.
Nem tudom, miért, de késztetést érzek arra, hogy elérjem, és megszabadítson mindentől. Nem akarok visszamenni, és nincs miért visszamennem. Aaront soha, de soha többé nem akarom látni, hiszen ez az oka mindennek. Anyára is haragszom, mert megállíthatta volna. Apára, amiért otthagyott minket, és a bátyám ilyen erőszakossá vált. A gázolóra. Rá a legjobban. Biztos, valami negyvenes, ittas pasi volt, akit aztán tök mindegy, hogy feljelentek-e, úgyis börtönbe zárnak, én pedig maradok az utcán.
De legfőképpen magamra. Mert az egész az én hibám. Ha nem érkezek meg felesleges gyereknek, akkor talán még most is boldog család lennének, mint régen. Talán anya nem temetkezne a munkába, és talán apa nem nézett volna magának egy másik nőt, akit jobban szeret nálunk. És akkor Aaron normális lenne, és akkor nem futkosnék itt, tönkretéve ezzel valakit, aki az én figyelmetlenségem miatt most valószínű börtönbe fog kerülni, mivel meg fogok halni. Igen, érzem. Ha elkapom azt a kezet, akkor talán, soha, de soha többé nem nyitom ki a szemem a földön. 
Mikor már pont elkapnám a kezet, valaki erősen megfog, és elkezd visszafele húzni.
- Ne, kérem! Jobb lesz ott nekem - kapálózok visítva, de nem tudom megakadályozni azt, ami történni fog. A mennyország kapujából visszahúznak valami sokkal mocskosabbra. A földre. 

***

Lassan nyitom ki a szemem, fejemet tompa fájdalom járja át. Aggódó zöld szempárral találom szemben magam, aki szakszemmel vizslat. Odaakarok kapni, hogy megérintsem a fájdalmas pontot, de amint felemelem a kezeimet, azok visszahanyatlanak az ágyra. 
- Kérlek, nyugodj le - szólít meg egy hang. Egy zöld szempárral rendelkező fiú az, aki legnagyobb meglepetésemre nem egy negyvenes férfi. Tökéletesen kócos, göndör fürtjei, és smaragdzöld szemei vannak. 
- Hol vagyok? - kérdezem fáradtan.
- Nálam. Annyira megijedtem, azt hittem, megfogsz halni - suttogja, mintha nem is hinné el, hogy élek. 
- Szerintem a bátyám annak örülne a legjobban - motyogom, mire egy csodálkozó tekintete látok.
- Nem hiszem. A testvérek szeretik egymást - mosolyodik el, mire édes gödröcskék jelennek meg az arcán. 
- Ő nem. Megvert, aztán kidobott az utcára - szemeim könnybe lábadnak, ha arra gondolok, mit is tett velem. 
- Micsoda? Miatta vannak ezek a hegek az arcodon? - lassan felvezeti az ujjait, és végig simít az égő ponton. Felszisszenek, mert ezzel csak azt érte el, hogy még jobban fájjon. 
- Igen - hajtom le a fejem csöndben. 
- Sajnálom, hogy elgázoltalak. Egyszer csak ott teremtél, és már késő volt.. - motyogta ő is. - Egyébként hogy hívnak? - kérdezi, hogy mondjon valamit.
- Angel.
- A neved is annyira angyali, mint te vagy - mosolyog rám. Önkéntelenül is elmosolyodok bókja hallatán, de ekkor éles fájdalom nyilall az arcomba, amitől fájdalmasan felnyögök. - Mi történt? Jól vagy? Vigyelek kórházba? Úristen, miért nem figyeltem oda, amikor elsősegélyt tanítottak a suliban - motyogta az utolsó mondatot. 
- Jól, csak az arcom. Nagyon fáj.. - könnyes szemmel nézek rá, mire arca fájdalomba burkolózik. 
- Gyere, itt a fürdő, szedd rendbe  magad, jó? Ha kellenék, itt leszek - felemel a karjaiba, és bevisz egy helyiségbe, majd letesz a földre. Azonnal fájdalmasan felkiáltok, mert egy üvegszilánk, amelyik belefúródott a talpamba, most elkezdett kínozni. 
- Mi a baj? - néz rám aggodalommal teli szemekkel. 
- Csak egy üvegszilánk - legyintek.
- Hozok majd tűt, de most fürödj le, mosd meg az arcod, oké? - mosolyodik el kedvesen. 
- Köszönöm.
- Nincs mit köszönnöd. Ez a minimum - kacsint rám. - Várj, hozok neked egy pólót, meg egy boxert - siet el.
A tükör felé fordulok, és szemügyre veszem magam. A hajam csapzott, a szemeim fáradságot tükröznek, és a jobb orcámon egy hatalmas piros folt éktelenkedik. A szemöldököm felett egy üvegdarab végigsértette az egészet, ezért egy nagy véraláfutásos seb éktelenkedik ott. Ki vagyok pirulva, és nagyon, de nagyon csúnyán festek.
- Itt is vagyok - lép be a szobába a göndör. - Itt lesz a tiszta ruha, itt találsz törölközőt, és így tudod beállítani a vizet - miután mindent elmagyaráz, mosolyogva megy ki, egyedül hagyva engem a démonjaimmal.
Kicsit megmosom az arcom, majd ruháimat levetve magamról, beállok a zuhany alá. Hagyom, hogy a forró víz bejárja egész testem minden porcikáját. A hajamra is engedek belőle. A zuhanyzóban koszos lé csöpög le, bizonyára az esést követően belekerült kosz maradványai.
Egész testemet lila, zöld, vagy éppen kék foltok borítják be, aminek látványától muszáj elundorodnom.
Miután végzek a fürdéssel, kikászálódok a zuhanykabinból, magam köré tekerek egy törölközőt.
Kicsit áttörölgetem magam, majd belebújok a kapott felsőbe, és alsónadrágba. Nem mondanám magam olyan kicsinek, mégis, a póló a combom közepéig ér, és háromnegyedes felsőként illik rám. Hajamat egy kisebb törölköző segítségével egy kicsit megszárítom, majd kiballagok a fürdőből.
A fiú ott ül a kanapén, és a tévét nézi. Idegesen rágcsálja a szája szélét, majd mikor meglátja, hogy kijövök, egyből felpattan, és odasiet hozzám.
- Itt a tű, segítek, ha kell - mutatja fel. Elveszem tőle, és értetlenül nézek körbe.
- Hova ülhetek le? - kérdezem, mire egy kényelmes kis bőrfotelhoz vezet.
- Kérsz valamit inni? - áll fel, majd indul el a konyhába.
- Egy pohár víz jól esne - motyogom, majd nekiállok kiszedni az üvegdarabokat.

***
Egy fél óra szenvedés, fájdalom, és égető érzés után megszabadítom testem az összes belekerült fájdalomtól, fáradtan sóhajtok fel.
- Nem vagy fáradt? Megágyaztam neked a vendégszobában - néz rám a fiú.
- De - mosolyogva megfogja a kezem, felállít, majd behúz egy szobába. A falak sötétkékek, és az egész berendezés egy hideg hangulatot tükröz. - De nem szeretnék zavarni, a barátnőd biztos nem örülne, hogy tudná, hogy idegen lányokat szállásolsz el.. - sütöm le a szemem, mire felkuncog.
- Nincs barátnőm. És ez a minimum, azok után, hogy elgázoltalak - komorodik el.
Lefekszem az ágyba, fejem a párnára hajtom. Rám húzza a puha takarót, megsimítja a fejem, és feláll az ágyról. Lekapcsolja a lámpát, majd kisétál az ajtón.
- Várj! - kiáltok utána, mire aggódva jön vissza. - Hogy hívnak? - kérdezem meg azt, amit már régen megkellett volna kérdeznem.
- Harry. Harry Styles.




10 megjegyzés:

  1. Istenem, megkönnyeztem, de szépen megírtad!
    Remélem hamarosan hozod a következő részt! Csak így tovább.
    Sok puszi. Gabi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Gabi! :)
      Nagyon szépen köszönöm! :)
      Ez a rész az egyik legkedvesebb rész a számomra, vagy háromszor újraírtam, kiszedtem néhány dolgot, aztán újra beírtam, míg úgy éreztem, így már tökéletes lesz. Oké, attól nagyon messze van, hogy tökéletes legyen, de akkor is. :)
      Köszönöm a kommented! :)
      Xxx

      Törlés
  2. Asdasdasd *-* Ez valami eszmeletlen lett. Hogy a halalba tudsz igy irni? Uristen. Imadom. Mindem resznel szamithatsz ram, ezt megigerhetem.:)
    Ps. Sok sikert a felvetelihez, en is most fogom irni ^^
    Remelem mihamarabb hozod a reszt.:)
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. :) Mindig öröm az ilyen kommenteket olvasni. :)
      Köszönöm szépen, neked is nagyon sok sikert! :)

      Törlés
  3. Szia!
    Csodálatos az írásod!!! *-* ♥Nagy érzelmeket kavart fel bennem a történeted. Uram Istenem. Olyan gyönyörű, ahogy leírtad. Nem tudok betelni vele, kb mint egy drog függő a napi adagjával. Sok sikert a felvételidhez!! :)
    Üdv: Dorcsixx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dorina!
      Nagyon szépen köszönöm neked ezeket a kedves szavakat, hihetetlenül jól esnek! :)
      Túl vagyok a felvételin, egyedül a matekkal voltak gondjaim. :) Hát, majd még meglátjuk, mi lesz.. :)
      xxx

      Törlés
  4. Szia nagyon jól fogalmazol.Imádom

    VálaszTörlés
  5. Eszméletlen jó :) Meghatott ez a rész.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett imádom! :) nagyon jol megfogalmasztad és meg nele is kömnyeztem! :) :*

    VálaszTörlés