2015. május 15., péntek

Tizenkettedik

Sziasztok, drága rózsácskák! :)
Igen, péntek van, én pedig egy újabb részt hoztam! Ez az egyik kedvencem, na meg persze az összejövős rész, de már ahhoz sem kell sokat várni. 
Akik benne vannak a Facebook csoportban, azok tudják, hogy hamarosan egy Zaynes blog is megnyitja kapuit, de bővebb infókat a csoportban (link itt is) szerezhettek! El szeretném mondani nektek, hogy csodásak vagytok. A blog elején bele sem mertem gondolni, hogy egyszer 50+ olvasóm lesz. És így erősen közelítve a hatvanhoz, egyszerűen eláll a lélegzetem. A csoportban  is egy híján 40-en vagyunk, és úristen...
Köszönök nektek mindent! :)






Idegesen csapok rá a bőröndöm fedelére. A ruháim szanaszét dobálva, mindenfelé egy-egy tárgyba ütközünk, és ha szétnézek, a szobámat egy katasztrofális természeti pusztulás maradványaihoz lehetne hasonlítani. 
- Ez mindig így megy? - kérdezi Harry a mellette ülő Sophiától.
- Nem. Az én pakolásaim szoktak így zajlani - sóhajt. 
Odapattanok közéjük, majd hanyatt vágom magam az ágyon. Fáradtan bámulom a plafont, miközben azon agyalok, mit vigyek. 
Egy órája, mikor Soph megérkezett, még csak egy üres bőrönd, tiszta szoba és nyugodt Angel várta. Majd mikor Harry megérkezett egy félórával ezelőtt, akkor kezdtek gyenge jelei mutatkozni annak, hogy ma nem leszek meg. És azóta ez az idegbeteg állapot uralja a szobát. 
Nem tudom, hogyan repült el ilyen gyorsan ez a hét, de ott tartunk, hogy holnap reggel fél ötkor kelek, mert már hatra a reptéren kell lennünk. Aaron felajánlotta, hogy elvisz minket, így ezzel sem kell bajlódnunk. 
- Nem megyek holnap - szorítok a fejemre egy párnát. 
- Miért? - kérdezi a Göndör kedvesen. 
- Mit kell vinni? Nem akarok találkozni apa új családjával, nem akarom - ülök fel. 
- Angel Black! - kezdi Sophia - Most azonnal befejezed! Holnap elmész, most pedig szépen bepakolsz, aztán áthúzol Harryhez - emeli fel a hangját. 
- Hozzám miért? - kérdezi Harry furán. 
- Te összepakoltál már? - áll fel, és teszi csípőre a kezét. 
- Nem - vallja be lesütött szemmel. 
- Nagyon szépek vagytok, komolyan - csapja össze a kezét. 
- Mit kellene tennünk? - nézek rá.
- Istenem. Bepakolod a legfontosabb dolgokat: Ruha, neszesszer, pénz, apró dolgok és a többi. Van erre egy órád - néz az órájára - Utána - emeli mutatóujját a magasba -, átmentek Harryhez, és ott is összepakoltok. Nekem most el kell mennem. Képesek lesztek húszéves létetekre bepakolni? - kérdezi gúnyosan. 
- Persze - jelentem ki. 
- Nagyszerű - forgatja meg szemeit - Akkor itt hagylak titeket. Este hívlak. Sziasztok - köszön, majd összeszedi a táskáját, és kimegy az ajtón.
- Ezt jól megkaptuk - mondja Harry egy perc gondolkodás után.
- De igaza van - túrok bele a hajamba.
Igen, néha nálam is előjön az a tipikus lányos viselkedés, amikor azt mondom, kevés ruhám van. Ilyenkor pedig, túl soknak tűnik.
- Akkor gyerünk - öleli át a vállam, majd magához húz. Normális esetben éveket eltudnék tölteni így, de most egyszerűen nem lehet. 
- Mivel kezdjem? - sóhajtom, majd belenyomom a fejem a vállába. Nevetve nyom egy puszit a fejemre, majd feláll.
- A legfontosabb szerintem az, hogy legyen mit felvenned - kezdi el sorolni - Bár engem nem zavar, ha ruha nélkül leszel, csak na ...- vigyorog.
- Hülye vagy - forgatom meg a szemem, majd a szekrényhez sétálok. - Tehát a ruha. Jó, fogd meg ezeket - nyomok a kezébe néhány pólót, amit lerak az ágyra. Kidobálom az egész szekrényem tartalmát, majd vad válogatásba kezdek.
- Hány napra megyünk? - kérdezi a Göndör összeráncolt szemöldökkel.
- Egy hét - nézek át a vállam felett. 
- Akkor, mivel ott általában jó idő van, szerintem ne hozz sok meleg cuccot - mondja furán.
- Jó, akkor viszek három pólót, két ujjatlan felsőt, egy hosszú ujjú pulcsit és ezt a két ruhámat - teszem félre az említett darabokat egy másik kupacba.
- Te hordasz ruhákat? - hallom meg a hangját.
- Néha - vonom meg a vállam.
- Még csak egyszer láttalak ruhában - tűnődik.
- Hát, talán láthatsz többször is... - mosolygok.
- Remélem - mondja, miközben leül az egyik fotelba. 
- Akkor viszek öt nadrágot, a cipőm, amiben megyek, egy papucsot, egy zártabb cipőt, egy szandált, és azt hiszem, a ruhákat ennyivel letudom - mondom, majd visszahajigálok mindent a szekrénybe. Este majd összehajtom őket. A kiválasztott ruhadarabokat szépen összehajtogatom, majd beleteszem a bőröndbe. 
- Ez gyorsan ment - reagálja le a Göndör a helyzetet.
- Aha. De még a többi dolog hátra van - mosolygok rá - Szerinted lesz náluk hajszárító vagy ilyenek? -töprengek.
- Mivel nem egy múltbeli hotelba megyünk, így valószínű, hogy lesz - nevet, mire belebokszolok a vállába.
- Akkor csak a szükséges dolgokat vigyem, igaz? Mint például egy kis smink? Meg tusfürdő? Meg sampon? - kérdezem.
- Még ezek sem kellenek - mosolyog. - Nyugi, Angyalom, nem lesz gáz. Apádhoz megyünk, rémlik? - öleli át kedvesen a vállam.
- Akit két éve nem láttam? Ja, tényleg, nekem olyanom is van - motyogom.
- Angel Black! Mit hallottam? Most tényleg el kell mondanom anyukádnak? - húzza fel a szemöldökét.
- Nem! Nem mondtam semmit, megyek folytatom a pakolást. Nem vagy szomjas?
- Kitalálok - mondja az ajtóból.
Ameddig Harry kimegy, gyorsan berakom az olyan dolgokat, mint a fehérnemű. Elvégre, nem kell ezeket látnia.
Közben, összeszedem a fürdőszobából a szükséges dolgaimat. Egy kis táskába dobálom bele azokat, amik kifejezetten kellenek a mindennapokra, míg egy másikba a lányosabbakat, amiket nem szeretnék az egész világnak megmutatni.
Mire nagyjából végzek az egésszel, Harry is bejön egy pohárral a kezében. A bökkenő csak az, hogy a sok dologtól, nagyon nehezen lehet bezárni. Sőt, eddig sehogy.
- Segíts - nézek rá kérlelően. Leteszi a poharat, és odaugrik mellém.
-Hogy zárjuk össze? - vakarja meg a fejét.
- Passz. Üljek rá? - pillantok fel.
- Ülj - mondja, mire helyet foglalok a bőrönd tetején. Megfogom a cipzárt, és erőszakosan rángatni kezdem, de semmi - Ne így! Várj, majd én - löki arrébb a kezem és sikerrel jár. A bőrönd most ott fekszik az ágyon, becsomagolva. Minden megvan.
- Úristen, el sem hiszem - sóhajtok fáradtan.
- Nem muszáj jönnöd nekem segíteni, ha elfáradtál - ajánlja fel egyből.
- Megvesztél? - forgatom meg a szemem. - Nem számít, milyen fáradt vagyok, nem fogom hagyni, hogy egyedül szenvedj!
- Miért nem? - lép közelebb hozzám.
- Mert eljössz velem, amit nem tudok elégszer megköszönni. És amúgy is, fontos vagy nekem - motyogom az utolsó mondatot.
- Tényleg? - lép még közelebb. Már teljes mértékben előttem áll, és a kezem után nyúl. Lepillantok összekulcsolt ujjainkra, majd újra rá.
- Kész vagytok? - tör be hirtelen valaki az ajtón, mire szétrebbenünk. Aaron áll ott, és vigyorogva néz ránk. -Megzavartam valamit? - kérdezi, miközben folyamatosan cikázik a tekintete köztem és Harry között.
- Kopogni luxus? - forgatom meg a szemem.
- Kész vagytok? - ismétli meg az okot, amiért bejött és megzavart mindent.
- Igen. Mindjárt átmegyünk Harryhez, és ott is bepakolunk - nézek az órára.
- Hú, én annyira nem akartam menni. Köszi, hogy elmész helyettem - néz a Göndörre hálásan.
- Én kösz, hogy mehetek helyetted - nevet fel a göndör hajú srác.
- Na, jó, indulhatunk? - nézek Harryre.
- Persze. Szia - fog kezet Aaronnel, majd követ engem ki az ajtón.
- Sziasztok - kiált utánunk a bátyám, de azt már csak az előszobából halljuk. Miután felvesszük a cipőinket, kimegyünk a házból.
- Hölgyem - nyitja ki nekem az ajtót Harry.
- Köszönöm - mosolygok rá, majd beülök az autóba. A nap ezerrel süt, az utcában pár gyerek biciklizik, de ezenkívül nincs nagy mozgás. Nincs mese, az emberek a melegben szeretnek otthon lenni...
- Te várod már a holnapot? - teszem fel a kérdést a srácnak, miután elindulunk.
- Annyira nem izgat a dolog. Csak miattad csinálom - vallja be.
- Miért? - kérdezem suttogva, folyamatosan őt figyelve. Arcvonásai elgyengülnek a kérdésemre, és apró mosolyráncok jelennek meg a szeménél.
- Miért nem izgat? Nem szeretném, ha az apád kinyírna, mert fiút viszel - vonja meg a vállát.
- Nem arról beszélek. Miért csinálod ezt értem? Alig két hónapja ismerjük egymást.
- Igen. De mégis olyan, mintha ezer éve ismernélek. Nem tudom. Egyszerűen melletted tényleg önmagam lehetek. Meg mert fontos vagy nekem, és szeretem, ha boldog vagy.
- Mióta ismerlek, sokkal boldogabb vagyok, mint azelőtt - szólom el magam, de azonnal meg is bánom, mert abban a pillanatban, hogy ezt kimondom, elvörösödöm.
- Örülök. Mióta szakítottam Lanával, te vagy az első lány, akit szeretek - szavai hallatán, azonnal elmosolyodom, és szívembe beköltözik egy megnyugvás. Azt mondta, szeret... - Ez most nagyon nyálasan hangzott, mi? - nevet erőltetetten miközben engem vizslat.
- Nem - mosolygok rá. Leparkol az ismerős ház előtt, majd kiszállunk. - Niall itthon van? - nézek rá, miközben odasétálunk a bejárati ajtóhoz.
- Miért lenne itt? - ráncolja a szemöldökét.
- Mert itt lakik? Múltkor is itt volt - mondom ki a magától értetődőt.
- Dehogy lakik itt. Az kéne még csak nekem - nevet fel. - Festettek nála, ezért itt volt pár napig, de már hazament - magyarázza meg a helyzetet.
- Oké, így már világos - nevetek én is, majd belépek a házba.
Egyből megcsap Harry jellegzetes illata, és amint levesszük a cipőnket, rögtön a konyhába vezet.
- Kérsz valamit inni? - áll meg a konyhapult előtt.
- Köszönöm nem. Mennyire szoktál gyorsan pakolni? - kérdezem.
- Ha segítesz hajtogatni, tíz perc alatt megleszünk - vallja be.
- Jó - forgatom meg a szemem mosolyogva.
- Gyere - fogja meg a kezem, majd elkezd húzni a szobája felé.
- Tehát, te dobálod nekem, én meg hajtogatok?
- Valami olyasmi - nevet.
A Göndör ruháival tényleg nagyon hamar végzünk. Miután eltűnik a fürdőben, leülök az ágyára. Már nagyban elkezdenék gondolkozni, mikor kijön, és becipzározza a bőröndöt.
- Kész is vagyunk - fekszik le mellém az ágyra.
- Vagy tizenöt perc biztos volt - fordulok szembe vele, és csak nézzük egymást.
Gyönyörű íriszeiben elveszve észreveszem azt a bizonyos csillogást, amit csak a szerelmes embereknél tudok megtapasztalni. Tökéletes vonásai és kócos haja még tökéletesebbé teszik, nem is tudom, mivel érdemeltem ki, hogy pont én fekszek most itt vele. Bármelyik lány irigy lenne rám, annyi különbséggel, hogy engem nem a külső adottságai fogtak meg Harrynek. 
- Emlékszel arra, hogy menjünk el nyaralni? - kérdezi halkan. 
- Persze - bólintok. 
- Oda már nem úgy akarok elmenni, hogy a barátomnak tudlak - mondja ki.
- Hanem? - kérdezem. 
- A barátnőmként. Mennyi esélyt látsz erre? - kérdezi, miközben felkönyököl.
- Elképzelhető - mosolygok rá. 
- Csikis vagy? - kérdezi hirtelen, mire bólintok. 
Talán ezt nem kellett volna megosztani vele, mert abban a pillanatban őrülten csikizni kezd. Össze-vissza rángatózok, miközben szinte rám ül.
- Neee. Kérlek. Hagyd abba! - sikítom nevetve, mire a tevékenység abbamarad. 
- De csak mert ma kedves vagyok - vigyorog. 
- Miért kellett ez? - kérdezem könnyeimet törölgetve. 
- Hogy minél többet tudjak rólad - simít ki egy tincset az arcomból.
Beáll közénk egy kínos csönd. Folyamatosan mélyen a szemembe néz, miközben ajkait óvatosan közelíti az enyémekhez. Végigsimít az oldalamon az egyik kezével, a másikkal gyengéden megsimítja az arcom. 
Ösztönösen kulcsolom karjaimat a nyaka köré, miközben egyre közelebb ér hozzám. Ajkainkat már csak milliméterek választják el, aztán hirtelen a legrosszabb pillanatban megszólal a telefonja. 
Dühösen száll le rólam, és én is felülök. 
- Ki a rák az? Mindig ilyenkor zavarnak meg - dünnyögi. 
- Nyugi - teszem a combjára a kezem.
- Ki az? - veszi fel, majd ledermed. - Hogy? Mi? Nem. Igen. Felejtsd el! Hagyj békén engem is, őt is! Nem! Nem. Nem. Menj a picsába! - csapja le a telefont, és arcát kezébe temeti. 
- Mi történt? - nyúlok karja után. 
- Jó, elmondom - sóhajt, majd beletúr a hajába, és szembe fordul velem - Emlékszel Lanára? - kérdezi, mire bólintok - Mióta látott minket együtt, rá van kattanva arra, hogy mi újra együtt legyünk. Hívásokkal zaklat és fenyegetőzik. Azt mondta, tönkre fogja tenni a te életedet és az enyémet is. Nem bírom tovább! Hol van az a lány, akit én megismertem? Mi lesz a következő? Meg akar majd ölni téged? - suttogja. - Hidd el, Lana nagyon be tud indulni, és ha valamit a fejébe vesz, azt addig üldözi, amíg meg nem kapja. És... Féltelek téged - hajtja le a fejét.
Szavai csak most érnek el az agyamig és elgondolkozok. Ha Harry is fél, akkor valóban van miért aggódnom. 
- Miért nem mondtad hamarabb? - kérdezem, mire felemeli fejét, és rám néz smaragdzöld szemeivel. 
- Nem akartam, hogy aggódj. Nem akartalak megijeszteni, vagy valami, de nem akarlak elveszíteni - hangjában komolyság van, arcizmai megfeszülnek. 
- Ne aggódj, megoldjuk. Együtt - söpöröm ki a haját a szeméből. 
- Mit tudnánk csinálni? - sóhajt elkeseredve. 
- Kitalálunk valamit. Együtt - hangsúlyozom az utolsó szót. 
Óvatosan megfogja a kezem, és közelebb húz magához. Nyomok egy puszit az arcára, majd átkulcsolom kezeimet a nyaka körül és átölelem. Szorosan, szinte teljesen a testéhez von, és a hátamat simogatja. 
- Minden rendben lesz - súgja a fülembe.





6 megjegyzés:

  1. Drága Rosa:')
    Első^^ (remélem)
    kissé bűntudatom van mert csak egy órával később írok kommentet de így utólag üzenem hogy elnézem azt a 4 percet de csak hogy tudd: már készítettem a repülőt:'DD
    a részről annyit hogy azt hittem hogy nem fogod tudni űberelni az előzőeket de valószínűleg tévedtem..:'D
    sőz bizos^^:)
    Imádom. Ez valami fantörpikus ahogyan írsz és hihetetlen jó:'))
    Szerintem ha ez a Lana tovább szórakozik itt a Hangelünkkel akkor tényleg kell az a repülő:'D
    vagy marad a hajó:'DD
    A lényeg hogy a részek egyre jobbak lesznek és ahhw..már csak 3 rész ADDIG*-*
    ui: kuldom a kerdeseket:'D
    Anna:)x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna!
      Igen, első vagy <3
      Elképzelem, hogy miközben vásároltál, hogy készítetted a repülőt:DD
      Hát, ez a rész még annyira nem volt "húúúú, de izgi", de majd lesz:)
      Köszönöm szépen!
      Hát, akkor készítsd azt a repülőt...:DDD
      Igen, már csak három:)
      Válasz az ui.:-ra: rendben, várom őket:))
      Rosa:)

      Törlés
  2. Csodálatos rész lett!��^-^
    Annyira tetszik,hogy Harry ilyen aranyos és gyengéd...ÉS MAJDNEM CSÓKOLÓZTAK!!!*O*
    Ez a Lana pedig nekem nagyon nem szimpi.Basszus,fogadja már el,hogy Harry már nem szereti!(Amúgy erről a fiűkTaken szána jutott eszembe.(: )
    Nagyooooon várom a jövőhét pénteket!:D
    Kíváncsi leszek,hogy Angel apja mit fog szólni Harry-hez,lesz e férfias elbeszélgetés.:D
    Imádlak!
    Pusssz ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Névtelen!:)
      Köszönöm széépen <3
      Majdnem..:)
      Lana egy unszimpatikus karakter:DD
      Köszönöm <333
      Én is imádlak! :)

      Törlés
  3. Én meghaltam *-*
    Remek rész lett, alig várom a következőt!
    Remélem ott már el fog csattani egy csók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Olívia! :)
      Köszönöm szépen <3
      Én nem spoilerezek, de egyelőre ebben még ne reménykedj..:)

      Törlés