2015. június 8., hétfő

Tizenötödik + FÉL ÉV!

Sziasztok, drága, egyetlen rózsácskák! :)
El sem hiszem, hogy ma féléves a blog! Persze, már az ezelőtt is megfogalmazott bennem, hogy mit is szeretnék kihozni belőle, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer itt leszünk. Eleinte hülyeségnek indult. Volt egy lány, aki beleszeret majd egy srácba, és történik még valami. Ennyi volt az elején. Aztán egyre több ötlet, és most, kábé a harmincadik részig minden fejezet tartalma megvan. Igaz, előreírva csak a huszonnegyedik fejezetnél járok, de mindig jön valami újabb ötlet. Az egyik olvasó mindig azt mondja, hogy a végére már ötven rész lesz, amiben igaza van. Egyszerűen szeretem írni, és szeretem azt, amit csinálok. 
És akkor jöjjön a hálálkodás. Köszönöm annak a 67 embernek, akik támogatnak, akár a kezdetektől fogva, akár nem. Azoknak is, akik nincsenek feliratkozva, de folyamatosan várják a részeket, hiszen attól, hogy nem követik a blogot, még szerethetik. Köszönök nektek mindent, nélkületek nem lennék most itt. Ti tartjátok bennem a lelket egy-egy rész után, mikor azt teljesen bénának érzem. Köszönöm, hogy vagytok nekem, imádlak titeket! 








Esküszöm, úgy tűnt, mintha két percre hunytam volna le a szemem. Az egyik pillanatban még Harry mellkasán feküdtem, és néztem azt a vígjátékot, a következőben meg már itt vagyok. Fogalmam sincs, mióta aludhattam, és hogy hány óra van, de mikor kinyitom a szemem, Harry már sehol sincs. Sóhajtva fordulok a másik oldalamra, nyomom bele a fejem a párnába. Hova tűnt? Olyan jó lenne, ha itt lenne velem...
Mióta megjöttünk, még nem volt alkalmam egyedül lenni. 
Apa nem sokat változott, és az új családja is eléggé kedves. 
Sophia az egyik legaranyosabb lány, akivel valaha találkoztam, Liam pedig egy lovag.
Harry fogalmam sincs, mit keresett tegnap, de biztos valami fontos dolog volt. Amit nekem akart adni... Ilyen érzés egy szerelmes tinilánynak lenni? Talán magamnak sem vallottam be eddig, de halálosan belezúgtam. És nem csak az ellenálhatatlan göndör fürtjei, és mosolya miatt. Sosem a tökéleteset kerestem egy fiúban, mindig a belsőt néztem. Harry a világ legaranyosabb, legfigyelmesebb, legkedvesebb, legmegértőbb sráca. És most, hogy ezt magamnak is sikerült bevallani, jó lenne, ha itt feküdne mellettem. Mert talán neki is bevallanám ezeket a kósza érzéseket, amiket kivált belőlem... 
És még azt sem tudom, hova tűnt, és mikor ment el. Őszintén örülök, hogy eljött velem, nélküle biztos, hogy nem mertem volna. Mondjuk azt, hogy gyáva vagyok, de akkor sem. Egyszerűen nem akartam egy nappal ezelőtt még jönni, mert nem tudtam, mire számítsak. De most, egyszerűen csak boldog vagyij. 
Érzem, hogy besüpped mellettem az ágy, majd, hogy egy kar karolja át a csípőm, és egy egyenletesen szuszogó srácot. Elmosolyodom, majd felé fordulok. Kinyitja a szemét, így találkozik tekintetem a zöld szemeivel. Álmosan csillognak, de még így is békességet árasztanak. 
- Hány óra van? - dörzsölöm meg a szemem. 
- Öt  - ásít. 
- Mi? Hány órát aludtam? - kérdezem.
- Ha jól számolom, nyolcat - nevet.
- Miért nem keltettél fel? - durcizok.
- Olyan békésen aludtál - vigyorog. 
- Aha - forgatom meg a szemem. 
- Na, ne legyél ilyen - nyom egy puszit a homlokomra. 
- Milyen? - hunyorgok a naptól, ami besüt az ablakon.
- Durcis - nevet. 
- Nem duzzogok - vonom meg a vállam. 
- Hogyne - mosolyog. 
- Talán csak egy kicsit - temetem a fejem a vállába. 
- De ezt is szeretem benned - nyom puszit a hajamba. 
- Ezt is? Mit még? - húzom fel a szemöldököm.
- Mit nem lehet benned szeretni? - teszi fel a kérdést. 
- Sok mindent - vágom rá. 
- Nem szeretném hallani az önbizalomhiányos megnyilvánulásaidat, mert semmi okod nincs rá - mondja komolyan. Erősebben szorít magához, mintha féltene. Önmagamtól.
- Oké - sóhajtok. 
Az ingje gombjait piszkálom, miközben ő a hajamat simogatja. 
- Karen? - jut eszembe az egyetlen az ember, akinek itthon kellene lennie. 
- Háromkor elment dolgozni. Egyedül vagyunk. És, kaptam egy kulcsot, hogy ne legyünk hozzájuk kötve.
- Szuper! Akkor akár egész este kint lehetünk? - pillantok rá.
- Akár - bólint. 
- Annyira fáradt vagyok - nyújtózkodom.
- Pedig most aludtál át nyolc órát - nevet. 
- Jól van na - lököm meg a vállát vigyorogva. - Te is aludtál? 
- Igen, de én délben felkeltem.
- És mit csináltál eddig? - vonom fel a szemöldököm.
- Tévéztem, próbáltam visszaaludni, aztán Karen szólt, hogy el kell mennie, és hogy kész az ebéd.
- Én nem vagyok éhes - húzom el a számat. 
- Ettél már ma valamit? 
- Igen, tudod, a reptéren! 
- De az csak egy szendvics volt - csóválja meg a fejét. 
- De legalább ettem - vigyorgok.
- Hova mész? - kérdezi, mikor felállok az ágyról.
- Jössz nekem egy fagyizással - mosolygok rá. 
- Értettem - mondja katonásan. Kezét játékosan a homlokához emeli, így tisztelegve. 
- Tíz perc, és mehetünk - nézek rá a fürdőajtóból, majd bezárom azt. 
A tükörbe nézve belenyúlok a kis táskámba, és előhúzom a korrektorom. Még egy apró próbálkozást teszek afelé, hogy eltüntessem a karikákat a szemem alól, majd a szempillasprirálból is teszek fel egy kicsit. Gyorsan fogat mosok, majd egy dinnyeízű szájfény kerül a számra. Nem számítok nagy dolgokra, így nem fogok egy órát eltölteni a rúzsozással...
A hajamon párszor átmegyek a fésűvel, majd végignézek magamon. Miután úgy ítélem, jó leszek így, kimegyek az ajtón. 
Harry a telefonját babrálja, majd érkezésemre felnéz. A táskámért nyúlok, beledobok egy csomag zsepit, majd leülök az ágyra. 
- Kész vagy? - mosolyog, miközben a zsebébe csúsztatja a készüléket. 
- Igen - bólintok. 
- Akkor menjünk - áll fel. Az ajtóban kicsit megtorpan, majd felém fordul - Öhm... Merre kell menni a városba? - vakarja meg a fejét, majd kinyitja az ajtót, és előreenged. 
- Fogalmam sincs - sóhajtok. - Csak fagyizni akarunk, nem? Fagyizó a parton is van, szerintem - vonom meg a vállam. 
- Vagy - mutatja fel az ujját - Megnézzük a neten - veszi elő újra a telefonját, és bepötyögi a térképbe. - Oké. 10 percnyi sétára van a sétálóutca, és táblák is vannak. Nem fogunk eltévedni - oda érünk az ajtóhoz, és előveszi a zsebéből a kulcsát. 
- Szuper. De majd később szeretnék vásárolni ott - mondom, miközben kiérünk. Azonnal megcsap a meleg levegő, és örülök, hogy egy topot viselek, és rövidnadrágot. 
- Itt mindig ilyen az idő? - kérdezi Harry, aki időközben lecserélte az ingét egy fehér pólóra. Ami tökéletesen kiemeli az enyhén izmos karját, amitől még szexibb lesz. Jó, Angel, itt fejezd be...
- Igen - mosolygok rá. 
Egymás mellett lépkedünk, és igaza volt Harrynek, valóban táblák segítenek a tájékozódásban. Néha véletlenül hozzáér a kezemhez, de nem próbál meg nagyon nyomulni. 
- És mond csak - kezdeményezek beszélgetést - Milyen gyakran jársz a családi nyaralótokba? 
- Őszintén? Soha - nevet, majd rám néz a napszemüvege mögül.
- Akkor hogy jött, hogy menjünk? - kérdezem. 
- Nem is tudom - von vállat, miközben arrébb rúg egy követ - Egyszerűen csak el akarok menni végre kikapcsolódni.
- És miért pont velem? 
- Mert szeretek veled lenni - mondja komolyan. A gyomromban ezer pillangó repked egy ilyen egyszerű kijelentéstől. Szeret velem lenni... - Szerintem - mutat egy táblára - Itt kell lemenni - érünk egy útkereszteződéshez. 
A városban ilyenkor még semmi sincs. Állitólag este tízkor megy mindenki bulizni, hiszen ilyenkor kezdődik az élet. 
A partra érve azonnal kiszúrok egy fagyizót. 
Az emberek már nem úszkálnak, a szél miatt hatalmas hullámok csapkodják a homokot. A szél erősen fúj, bár az ég teljesen tiszta, egy felhő sincs rajta. A hajam teljesen az arcomba csapja, így a kezemmel óvatosan szétcsapkodom. A mellettem némán ballagó srác mosolyogva figyeli a jelenetet, és dús hajába túr. 
- Milyen fagyit kérsz? - kérdezi Harry, mikor odaérünk. Az eladó lány tizenhat év körüli, és kedvesen mosolyog rám. Munkaruhája teljesen fehér, viszont körmei pink színben pompáznak.
- Hmm... Csokit - nézek végig a kinálaton. Harry megrázza a fejét. Persze, mindefelé különleges íz, de Angel Black az egyszerű csokinál marad. Jellemző...
- Akkor egy csoki lesz, és egy eper - mondja a Göndör. 
A lány odaadja a kezünkbe a két tölcsért, majd miután Harry fizet, mosolyogva elköszön.
Egy romantikus filmbe illő jelenethez tudnám hasonlítani, ahogy sétálunk ott a parton, miközben fagyit eszünk. 
- Tudod - kezdek bele, miután megízlelem a csokit. Még mindig ez a kedvenc ízem... - Mikor kicsi voltam, erről álmodoztam - vallom be. 
- Miről? - húzza óvatos mosolyra a száját 
- Hogy egyszer egy terngerparton fogok sétálgatni egy fiúval, akit szeretek - pirulok el. - Minden kislány erről álmodozik, nem? - nevetem el magam kínosan. 
- Fogalmam sincs - vonja meg a vállát nevetve. - Csokis vagy - néz rám, miközben megáll. 
- Hol? - törlöm meg a számat. 
- Itt.
Közelíti fejét az enyémekhez, majd mikor nem számítok rá, egy puszit nyom a szám sarkára. Megérzem mentolos illatát, és szívem hevesebben kezd verni. Göndör fürtjei csiklandozzák az arcomat, ahogy lepuszilja az ott maradt hideg finomságot. Szívem azonnal kiugrik a helyéről, mert nem számítok a hirtelen mozdukatra. 
Kicsit megugrok, és kikerekedett szemekkel bámulok rá. Nem tudom, hogy nézhetek ki, de lesüti a szemét. - Én... Sajnálom... Tudom, hogy még várni akarsz. Jézusom. Ne haragudj, egy barom vagyok - túr bele a hajába, és elfordul tőlem.
A számat rágva nézek rá. Itt az alkalom, hogy tegyek valamit. 
Szeretem ezt a srácot. Talán már akkortól, mióta kinyitottam a szemem nála. Mikor először ölelt meg, éreztem, hogy valami elindul bennem. Amikor leütötte Aaront, hogy ne bántson, tudtam, hogy ő más. 
Annyi alkalmat szalasztottam el, mikor összejöhettünk volna, de én várni akartam. 
Két éve nem voltam boldog. Úgy érzem, hogy itt az ideje. És talán Harry lesz a boldogságom kulcsa. 
Hirtelen a keze után nyúlok, mire érdeklődve pillant rám. Arcán bűntudatot, félelmet, csalódottságot fedezek fel, mire könny gyűlik a szemembe. Én teszem ezt vele. 
- Készen állok. Mindenre - suttogom alig hallhatóan. Arca megrándul, és szemében valami megváltozik. 
Tökéletesen egyszerre mozdulunk a másik felé. Csipőmre helyezi a kezeit, miközben átkarolom a nyakát. A fagyim a földön landol, de jelen pillanatban nem érdekel. Most csak ő számít. 
Nagyon lassan közelíti ajkait az enyémekhez, majd félúton megáll.
- Most semmi sem zavarhat meg - suttogja, majd ráhelyezi száját az enyémre. 
Puha ajkai csiklandozzák az enyémeket. Szívverésem felgyorsul, ahogy hajamba túr, és még közelebb von magához. 
Harry csókja olyan, mint egy édes álom. Nem túl erőszakos, gyengéd és mámorító. Úgy bánik velem, mintha egy porcelánbabát csókolna.
Nyelvével bejutásért könyörög, amit azonnal megadok neki. Ha lehet, még közelebb von magához. Az előző barátom, sosem csókolt meg ilyen szenvedéllyel és vággyal. Harry teljesen más. 
Kezeim nem tétlenkednek sokáig, göndör tincsei közé túrok, és óvatosan meghúzom azokat, mire belemosolyog a csókunkba. Fogalmam sincs, mi lesz velünk ezután, most csak a jelen számít. És a jelenben Ő az egyetlen ember, aki mellett most lenni akarok. Ahogy felfedezi a számat, lábaim megremegnek. Harry a világ legaranyosabb fiúja, amiért képes volt rám várni.
Szenvedélye átalkul valami mássá, mikor óvatosan belemarkol a derekamba. 
Elszakad tőlem, majd a homlokomnak támasztja a homlokát. Gyönyörű zöld szemeibe bámulok, miközben végigsimít az arcomon. 
- Ha tudnád mióta várok erre - suttogja vággyal teli hanggal. 
- Én is - nyomok egy puszit a szájára. Mosolyogva figyeli a jelenetet, smaragd szemei csak úgy csillognak.
- Leesett a fagyid - néz alánk. 
- Megérte - mosolygok rá. - Nem megyünk lassan? 
- De, persze - lassan rákulcsolja az ujjait az enyémekre, és elkezdünk visszafelé menni. Közel húz magához, és ahogy puha kezei az enyémeken vannak, eleresztek egy mosolyt. Végre...
- Feltűnt, hogy végül nem is a városba mentünk? - pillantok rá.
- Igen. Gondoltam, jobban szeretnél sétálgatni a tengerparton - mosolyog rám. 
Ahogy ott lépked mellettem, annyira tökéletesnek tűnik az egész helyzet. Rápillantok összekulcsolt kezeinkre, és nem tudom megállni vigyorgás nélkül. 
Az egész olyan meseszerű, álomba illő. 
- Nem akartam tolakodó lenni az előbb. Sajnálom - süti le a szemét, és arcáról semmit sem tudok leolvasni. 
- Ne aggódj - szorítom meg a kezét. 
- Annyira gáz voltam - bántja tovább magát. 
- Fejezd már be! - állok meg hirtelen. - Ha nem teszed azt, ez - mutatok az összekulcsolt ujjainkra - talán nem történik meg - nézek mélyen a szemébe. 
- Tehát nem fogsz elkönyvelni egy nyomulós idiótának? - kérdezi suttogva. 
- Bolond vagy - forgatom meg a szemem mosolyogva. - Eszemben sem volt! 
- Akkor jó - puszilja meg a homlokom. 
- Holnap milyen programunk lesz? - érdeklődöm, miközben egyre közelebb érünk a házhoz. 
- Fogalmam sincs - húzza el a száját. 
- Apa úgyis kitalál valamit - reagálom le. 
Hamarosan már az ajtóban állunk, miközben Harry előszedi a kulcsát. Kinyitja az ajtót, és belépünk a házba. Azonnal megcsap a spagetti illata, és most veszem észre, hogy korog a hasam. 
- Én mondtam, hogy együnk - suttogja Harry.
- Imádom a spagettit - mondom lelkesen. 
- Megjöttetek? - jelenik meg Sophia lisztes arccal. 
- Csak fagyiztunk egyet - mosolygok rá. 
- Angel, tudsz nekem egy kicsit segíteni? - kérdezi a száját rágva. 
- Persze - megfogja a karom, és elkezd húzni a konyhába. Liam a kanapén ül, és tévét néz, majd Harry is csatlakozik hozzá. 
Sophia a konyhába húz, majd megáll velem szemben. 
- Miben segítsek? - mosolygok rá.
- Semmiben, minden kész - legyint.
- Akkor? - húzom fel a szemöldököm.
- Mesélj, mi történt! És lenne egy hatalmas kérésem - néz rám segítségkérően. 

26 megjegyzés:

  1. Atyaég! Erre várok már mióta! :)
    Hát ez valóban eseménydús részre sikeredett, ennél szebb " fél évfordulója" nem is lehetett volna a blognak :)
    Ez a rész a 'kedvencek' listámban a legelső helyre lépett.
    Eszméletlenül jó, csak így tovább!

    Lynette xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen 💝
      Igen, én is örülök, hogy így jött ki, és ez a rész esett az évfordulóra:)
      Kiváncsi vagyok a listád 2. helyére :D
      Köszönöm szépen 💝
      XxRosa

      Törlés
  2. Úr isten..ez hihetetlen..ez az egyik kedvenc részem persze van még pár..nagyon szép jelenet volt..elolvadtam,mint az a fagyi..Remélem még sokáig élvezhetem a remek írásaidat...!Megint elnézést a hosszú irományért,de nem bírok elmenni a nélkül..:))
    Xx
    Kk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia 😊
      Köszönöm szépen 💝
      A TVAV-ot biztos, hogy nem fogom befejezni, tehát még sokáig el kell viselnetek :'D
      Köszönöm a hosszú irományt, nagyon jól esik:)
      Puszil: Rosa

      Törlés
  3. Ezt se merd befejezni...:) Nagyon jó..nagyon..
    Majd valószínűleg,hogy ott is ilyen hosszú írásokkal foglak untatni..nyugi majd rövidebb leszek ha bírok..:D
    Szép napot estét.
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt se fogom abbahagyni, és a Zayneset sem:)
      Nekem semmi bajom a kommemteid hosszúságával, sőt:) :D
      Neked is! :)
      Rosa

      Törlés
  4. Akkor megnyugodtam!:)Kicsit bőbeszédű tudok lenni..
    Kk

    VálaszTörlés
  5. Jól el irogatunk..:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem nem zavar:D
      Szeretek sokat beszelgetni:)

      Törlés
  6. Engem se zavar,csak hát érted..:D
    oh a dumálásról ne is beszéljünk...:D

    VálaszTörlés
  7. Drága egyetlen Rose!:)
    Hogy a krumpliba lehet így abbahagyni???❤
    És hogy a krumpliba lehet ennyire tökéletesen írni??❤
    Puszil:Evi❤

    VálaszTörlés
  8. Drága Evelin!
    Nagyon köszönöm! <3

    VálaszTörlés
  9. Jó ez a smiley irogatás nem?:D

    VálaszTörlés
  10. Na hát akkor jó..:D

    VálaszTörlés
  11. Szerintem a beszélgetéseket folytassuk egy helyen,mert kezdek összekavarodni..:DD

    VálaszTörlés