2015. június 20., szombat

Tizennyolcadik

Sziasztok, rózsácskák! :) 
Igen, 18. rész, ami meglehetősen hosszúra sikeredett, remélem, tetszeni fog.
Azt hiszem, kifogytam a szavakból, de valamit mindig fogok írni Nektek a fejezetek előtt :D
Jó olvasást! :) 







Visszajöttünk, rendeltünk két pizzát, és elolvastuk apuék üzenetét, miszerint bevásárolni mentek.
Liamék elugrottak a gyógyszertárba, így Harryvel, mivel nem tudtunk mást csinálni, kiültünk a kertbe. Jelenleg is ott tartózkodunk, egy hintaágyban a medence szélénél.
- Tudom mit fogok csinálni holnap - mondom, miközben fejem a fiú mellkasán pihen.
- Mit? - nyom puszit a homlokomra.
- Kijövök ide napozni - hunyom be a szemem.
- Jó ötlet - mosolyog.
- Jössz velem? - pillantok rá.
- Kérdezned sem kell - kacsint. Belefúrom az arcom a mellkasába, és nagyot sóhajtok.
- És medencézni is fogok - sorolom tovább.
- Te is hoztál fürdőruhát? - vigyorog.
- Igen. Gondolom, te is.
- Igen.
- És Lana zaklat még? - térek rá arra, ami a legjobban foglalkoztat.
- Még? Persze... Az a csaj nem áll le egyik napról a másikra - csóválja a fejét.
- Hogy tudtál vele együtt lenni? Vagy, hogy tudsz velem együtt lenni? Ég és föld vagyunk - tolom a fejemre a napszemüvegem.
- Mikor megismertem, nem ilyen volt.
- Hanem? - kérdezem.
- Új lány volt a gimiben. Barna hajú, kék szemű, és ugyanolyan volt a természete, mint neked. Hamar összejöttünk, a második randinkon le is feküdtünk - mondja, mire rosszallóan megrázom a fejem. - Mi az? Ő siettette - magyarázza.
- Tovább? - sürgetem.
- Aztán, megváltozott. Először befestette a haját. Utána egyre feltűnőbb ruhákat hordott. A viselkedése is, mert egyre többször próbált társaságban kezdeményezni. Ismersz, milyen vagyok. Persze hogy feltűnt a dolog - forgatja meg a szemeit. - De még mindig ragaszkodtam a lányhoz, akit megismertem - fejezi be.
- Túl kedves vagy - reagálom le.
Mosolyogva megsimítja az arcom, és ad egy gyengéd puszit a számra.
- Nem igaz. Tudok én nagyon nem kedves is lenni - vigyorog.
- Nem szeretném azt a Harryt megismerni - rázom a fejem komolyan.
- Azt a Harryt senki sem ismeri - mondja.
- És senki sem akarja megismerni - teszem hozzá.
- Ha nem lennék kedves, akkor is szeretnél? - komolyodik el.
- Nem tudom. Nem szeretem az erőszakos embereket - szépítek.
- Szóval akkor nem - arcán megjelenik a szomorúság és a kétségbeesés.
- De. Akkor is szeretnélek, de akkor biztos, hogy később kezdtem volna el bízni benned. A volt barátom elérte azt, hogy örökre elveszítsem a bizalmamat a férfiak iránt. Aztán jöttél te. De ez még mindig nem százas - sütöm le a szemem.
- Mit tett veled, ami ilyen maradandó sérüléseket okozott? - kérdezi suttogva.
- Egy nagyon titokzatos srácról beszélünk. Mikor először megláttam, megakartam ismerni. Elhívott randizni, és azon az estén lefektetett. Nem volt gyengéd, pedig az volt az első - itt hangom elcsuklik, és nem merek Harry szemébe nézni - Rossz dolgokat műveltetett velem. Sokszor, mikor ideges volt, majdnem megvert, és eléggé zűrös ügyei voltak, amikbe egyszer engem is belerángatott. Aztán, megcsalt és lelépett. Azóta senkivel sem voltam együtt, és senkiben nem bíztam. Aztán jöttél te - fejezem be, még mindig a füvet bámulva. Az emlékek beugranak, és könnyek szöknek a szemembe. Egy könnycsepp gurul végig az arcomon, le egészen. Harry megfogja az állam és felemeli, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Shh... Ne sírj amiatt az idióta miatt - puszilja le a könnycseppet.
- De olyan rossz. Úgy szeretnék bízni benned... De nem megy... Mi van, ha te is elhagysz? - pillantok rá.
- Nem foglak. Ígérem. Eléggé mélyről kell kezdenünk, de el fogjuk érni, hogy bízz bennem, rendben? - mosolyog.
- Rendben - ölelem át.
- Addig semmi olyan nem lesz köztünk, ígérem - puszilja meg a hajam.
- Annyira szeretlek - suttogom a mellkasába.
- De ez nem elég ahhoz, hogy bízz bennem - húzza szomorú mosolyra telt ajkait.
- Nem ezt mondtam... Kérlek, ne csináld ezt - gyűlnek könnyek a szemembe - Így is rosszul érzem magam emiatt - sütöm le a szemem.
- Sajnálom, nem úgy értettem - simít végig az arcomon. - Én vártam rád. Képes vagyok még várni - mosolyodik el.
- Köszönöm - hunyom le a szemem, és a vállára hajtom a fejem.
- Ha az ember szeret valakit, képes áldozatot hozni - puszilja meg a számat. Közelsége jól esik, és érezni, hogy itt van velem, felemelő.
- Szeretlek - suttogom a mellkasába, és komolyan gondolom.
- Tégy meg nekem valamit - simít ki egy tincset a hajamból.
- Mit? - pillantok rá.
- Gyere el velem a szüleimhez - mondja ki, nekem pedig gombóc keletkezik a torkomban. Gemmával már találkoztam, és őszintén, fogalmam sincs, mit gondol rólam. Csak jött, és máris ment.
- És ha nem tetszem nekik? - kérdezem, miközben lesütöm a szemem.
- Imádni fognak - mosolyog. - Lanát nem kedvelték - néz maga elé. Nagyot nyelek. Vajon őt is ilyen hamar bemutatta nekik? Mintha kitalálná a gondolataimat, elvigyorodik. - Nyugi, őt három hónap járás után vittem el, de akkor is úgy, hogy ő akarta.
- Miért nem vitted önként?
- Mert nem éreztem, hogy szeretni fogják. És beigazolódott a gyanúm - motyogja az orra alatt az utolsó mondatot.
- Nem bírták?
- Anya nem szól bele a dolgaimba, de sokszor láttam rajta, hogy nem tetszik neki sok minden. Apa örült, hogy végre van valakim. De Gemma... Ő ki nem állta - csóválja meg a fejét.
- Miért?
- Utálja a ribancokat. Te viszont tetszel neki - kacsint.
- Pedig úgy otthagyott minket, mikor találkoztunk - motyogom. - Oké, hogy programja volt, de akkor is.
- Rosszul esett? - kérdezi, és megjelennek gödröcskéi.
- Kicsit...
- Nem volt programja. Előtte öntöttem ki a szívem, és látta rajtam, hogy beszélni szeretnék veled, ezért hagyott ott. Bír téged, szimpi vagy neki, nyugi - puszilja meg a fejemet.
- Rendben, megyek veled. Az én családom már úgyis ismer - ölelem át. A derekamra teszi a kezét, és az állát a nyakhajlatomba temeti.
- Az enyém pedig meg fog ismerni - suttogja.
- Jó napot, fiatalok - jelenik meg Liam az ajtóban, Sophiával az oldalán.
- Csak négy évvel vagyok fiatalabb - nyújtom ki a nyelvem.
- Miért? Tizenkilenc vagy? - lepődik meg, majd lepattan egy székre.
- Igen. Három hét múlva lesz a szülinapom - válaszolok.
- Idősebbnek néztelek - kapcsolódik be Sophia.
- Mindenki mindig idősebbnek néz - nevetek.
- És te, Harry? - biccent Liam.
- Huszonegy - mosolyog a fiú.
- Úristen, én vagyok itt a legidősebb - röhög a barna hajú srác.
- Amúgy hányra megyünk? - kérdezi Harry.
- Teljesen mindegy, egy klubba megyünk - von vállat Sophia.
- De úgy nagyjából - szólok bele.
- Mondjuk nyolckor indulunk. Úgy jó? - kérdezi Liam.
- Akkor hatkor el kell kezdenem készülődni - gondolkozik Sophia.
- Hatkor? - vonja fel a szemöldökét Harry.
- Igen! És Angelnek is! Majd segíthetsz neki felhúzni a cipzárt - vigyorog a lány, és Harry megforgatja a szemeit.
- Mennyi az idő? - kérdezem a sráctól.
- Három óra - válaszol mosolyogva.
- Akkor van három szabad óránk - hajtom vissza a fejem a mellkasára. - Maradjunk itt, és élvezzük az életet - dől hátra Liam.
- Édes - kezdi ravaszul mosolyogva Sophia.
- Igen? - néz rá a srác.
- Segíts már egy kicsit. Meg kéne mérni, hány fokos a medence - válaszol, nekem meg beugrik mit akar. Láthatólag Harrynek is, mert csak bólint.
- Medencézni akarsz? - áll fel sóhajtva a fiú.
- Igen! Olyan jó idő van - nyújtózkodik a lány.
- De csak mert olyan szépen kéred - sétál oda Liam Sophiával a nyomában.
A srác megáll a medence szélénél és leguggol. Sophia vigyorogva néz ránk, majd a következő pillanatban meglöki Liamet, aki a hirtelen nyomástól elveszti az egyensúlyát, és a medencébe esik. Harryvel egyszerre röhögünk fel, és sétálunk oda. Liam prüszkölve jön a felszínre, és nevetve néz a kedvesére.
- Héé. Ez nem volt szép - lubickol.
- De vicces volt - kacsint a lány, majd leül a medence szélére, és belelógatja a lábát a vízbe. Liam odaúszik hozzá, és megáll előtte.
- Normál körülmények között belerántanálak - nyom puszit a lány arcára.
- Mi az akadálya? - kacsint Sophia.
- Ilyenkor szokott megjönni neked - mondja, Sophia pedig lefehéredik, és nyel egyet. Felém fordul, és segítségkérően pillant rám. Harry követi a mozdulatot, és először furán néz, majd leesik neki.
- Angyalom, segítenél megkeresni azt a pólómat? - fordít maga felé Harry. Liam és Sophia nem figyelnek, így a fülembe suttog. - Hagyjuk őket most - bólintok, és követem be a házba. A hosszú folyosó végén lévő szobába megyünk, és Harry bezárja az ajtót. Az ágynál hirtelen megfordul, és mosolyogva megfogja a kezem.
- Gondolom, te tudod, miért fura Sophia - suttogja.
- Igen - bólintok, miközben kezét a derekamra csúsztatja. Fejemmel követem a mozdulatot, és széles mosolyra húzom a szám.
- És nem fogod elárulni, igaz? - hajol a fülemhez.
- Nem - mondom egyszerűen. Ajkait a nyakamra tapasztja, és nedves puszikat hagy ott. Sóhajtva a hajába túrok, és óvatosan meghúzom a tincseit. - Hé, nem ér így kiszedni belőlem - tolom el magamtól nevetve. Mosolyogva megrázza a fejét, és nekitámasztja homlokát az enyémnek.
- Már rég nem ott járok. Úgyis elmondod, ha fontos - vonja meg a vállát.
- Egyébként, elmondanám, ha szabadna. De megígértem neki - puszilom meg az arcát.
- Rendben - mosolyog. - Várom az estét - kacsint.
- Miért? Csak egy egyszerű táncos dolog - ráncolom a szemöldököm.
- Nem igaz - csóválja meg a fejét. - Sokkal több. Én szeretek táncolni - fogja meg a kezem.
- És tudsz is? - nevetek.
- Nagyon is jól táncolok - erősködik.
- Tényleg? - mosolygok.
- Megmutassam? - vonja fel a szemöldökét.
- Nem kell. Hiszek neked - nyomok puszit a szájára. Mosolyogva lehuppan az ágyra, és az ölébe húz. Kicsit feszengve, és vörös fejjel pillantok fel rá.
- Mikor megyünk a szüleidhez? - hajtom a fejem a mellkasára.
- Ha visszaértünk, dolgozni megyek - húzza el a száját.
- Te jó ég - csapok a homlokomra.
- Mi az?
- Nem is tudom, mivel foglalkozol - rágom a szám szélét.
- Mondtam már, hogy orvosnak tanultam, nem? - mosolyog.
- De. De azt sose mondtad, hogy hol.
- Egy magánrendelőben vagyok az orvos helyettese. Heti öt nap vagyok bent, vagy délelőtt, vagy délután - válaszol.
- És most hogy leszel? - hajtom a fejem a nyakhajlatába.
- Délelőtt.
- És fáradt szoktál lenni utána? - kérdezem suttogva.
- Nem. Csak üldögélek, egy-egy beteget megvizsgálok, igazolásokat gyártok, elmegyek kajáért és ennyi. Mr. Wends jó fej - nevet.
- Akkor délután találkozhatunk? - hunyom le a szemem.
- Majd ha hazaértünk, adok neked egy kulcsot, és akkor bármikor jöhetsz - mondja halkan. Nagyot dobban a szívem kijelentésére, és ösztönösen elmosolyodom. A hajába túrok, és sóhajtok egyet.
- Nem! Az a te saját lakásod! - ellenkezek, bár legszívesebben a nyakába ugranék.
- Egyszer úgyis odaköltözöl - kacsint, mire megforgatom a szemem.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Sose voltam ennél biztosabb semmiben - mondja és megcsókol.

***

Sóhajtva nézek a tükörbe. A kék ruha tökéletesen simul rám, viszont a hajammal nem tudok mit kezdeni. Ha csak úgy simán hagyom, akkor túl közönséges. Ha összefogom, akkor nem illik a programhoz. A sminkem most nem nagyon érdekel, ezért csak egy kicsit felfrissítettem, és a számra tettem egy kicsit élénkebb szájfényt.
Erős karok fonódnak a derekam köré, és göndör fürtök csikizik a bőröm.
- Segíts - sóhajtok.
- Miben? - fordít szembe magával.
- Hogy legyen a hajam? - túrok bele idegesen.
- Mindenhogy tökéletes - mosolyog.
- De komolyan - forgatom meg a szemem.
- Kérj Sophiától valamit - ajánlja - Egyébként, talán a göndör jól állna - vigyorog.
- Oké.
Sophiától egy hajsütővasat kapok, amivel visszatérek a szobába.
- Szerinted - nézek a srácra. - Nagyon durván legyen göndör, vagy csak hullámos?
- Bár imádom a hajam göndörségét, a hullámosra szavazok - húzza elő a telefonját.
Mosolyogva elkezdem a hajamat begöndöríteni. Harry sóhajtva elrakja a telefonját, és gondterhelten néz rám.
- Mi történt? - húzom ki a konvektorból a sütővasat. A hajam laza hullámokban terül szét, és beleteszem a sötétkék virágot. Lehuppanok az ágyra, és előveszem a fekete szandálom.
- Lana, de már nem is érdekel - legyint, és magához húz.
- Változtasd meg a számod - teszem a kezem a mellkasára.
- Jó lenne, de nem - sóhajt. - A sok beteg, meg minden - rázza meg a fejét.
- Akkor nem tudom. Ne foglalkozz vele - hajolok közelebb hozzá.
- Fenyegetőzik - suttogja elkeseredve.
- Nem tud ártani neked - túrok bele a hajába.
- Nem is magam miatt aggódom. Miattad - süti le a szemét. Ösztönösen elmosolyodom, de egy kicsit félek is. Nem tudom, mire képes Lana, de biztos nem százas, ha fenyegetőzik.
- Ne aggódj. Én sem félek - mosolygok rá biztatóan.
- Pedig lehetne rá okod - mondja komolyan.
- Most nem akarok foglalkozni vele - fogom meg a bicepszét. - Arra gondoltam, hogy keresek valami munkát.
- Az egyik ismerősöm alkalmazottat keres a fagyizójába. Beszéljek vele? - húz az ölébe.
- Megtennéd? - kérdezem, miközben átkulcsolom kezeimet a nyaka körül.
- Persze - hajol közelebb és megcsókol.
Éppen elveszek karjaiban, mikor kopogást hallunk. Gyorsan leszállok, és zihálva nézek az ajtóra. Sophia jelenik meg, nyomában Liammel. A lány már a vörös ruhát viseli, és Liam valami elképesztően ronda színes inget. Harryvel összenézünk, és egyszerre tör ki belőlünk a röhögés.
- Hé, mi az? - háborodik fel a srác.
- Borzasztó ez az ing - mondja Harry.
- Neked is hoztam egyet - dob neki egy hasonló darabot. Annyi a különbség, hogy ezen kék minta van, így passzol a ruhámhoz.
- Kizárt dolog - jelenti ki Harry.
- Na, a kedvemért - nézek rá bociszemekkel.
- Bocs, de nem - csóválja meg a fejét.
- Harry - sóhajtok - Elmentem egy egzotikus üzletbe, felháborítóan sok pénzt ott hagytam ezért a ruháért, csak azért, mert táncolni akartál. Leszel szíves felvenni - vigyorgok.
- De nem szívesen - dünnyög.
- Na, akkor vedd fel, és gyertek - megy ki Sophia.
Harry sóhajtva lekapja a pólóját, így pár pillanatig meglátom izmos hasát és tetkóit. Mikor azt hittem, hogy csak pár tetoválás borítja testét, nagyot tévedtem. Sóhajtva nézek rá, mikor vigyorogva begombolja az inget.
- Tudod, nem zavar, ha nézel, de azért egy kicsit zavarba hozol - vallja be.
- Én.. Nem... Izé - dadogom.
- Na, milyen? - fordul szembe velem. A rövidnadrág és az ing tökéletesen passzolnak, és mosolyogva nézek rá.
- Tökéletes - csúszik ki a számon, de azonnal elvörösödöm.
- Gyere, menjünk - fogja meg a kezem nevetve.
Az előszobában Liam és Sophia már türelmetlenül állnak.
- Na végre - nyitja ki az ajtót Liam.
Követjük őt az autójához, és miközben Sophia előreszáll be, mi Harryvel hátra.
- Tudtok táncolni? - fordul hátra a lány.
- Nem - vallom be.
- Igen - vágja rá Harry. - Tudsz táncolni - fordul felém.
- Nem igaz - mondom.
- Azon a bulin is táncoltál velem - emlékeztet.
- De akkor is te vezettél - csóválom a fejem.
- De attól még tudsz táncolni - mosolyog.
Sóhajtva ráhagyom, és az ablakon bámulok kifelé.
Egy tíz percnyi kocsikázás után Liam leparkol. Egy klub előtt...
- Liam, ez mi? - ráncolja össze a szemöldökét Sophia.
- Itt vagyunk - helyesel a fiú.
- Te idióta! Nem ide jövünk - csapja karon Sophia.
- De ott van - mutat előre Liam. És valóban. Ki van világítva egy épület és Sophia sóhajtva odanéz.
- Akkor, kedves Liam, megtennéd, hogy mondjuk ott parkolsz le? - emeli fel a hangját a lány.
- Jól van na - hajtja le a fejét a srác.
- Furcsa páros - suttogja nekem Harry.
- Az - tátogom neki.
Liam már a normális hely előtt leparkol, és kiszállunk. Egy ittas fiútársaság áll mellettünk, és füttyögve néznek ránk. Harry megfogja a kezem, és mosolyogva néz rám, majd megfeszül, mikor a srácoktól a következő szavak hangzanak el:
- Nézd már, milyen jó bige!
- Ja, dugnám!
- Ez a két pöcs...
- Hé, cicák, nincs kedvetek itt maradni bulizni?
Sophia megalázóan elröhögi magát és odafordul.
- Soha az életben - vágja rá szemrebbenés nélkül.
- Meggondolhatnád - lép közelebb hozzá az egyik fiú, de Liam arrébb löki.
- Ebből ma nem eszel, barátom - mondja neki, mire az ittas szőke sértődötten visszaballag.
- És a másik? - pillantanak rám, mire Harry védekezően elém áll.
- Ideje tovább menni - mondja parancsolóan, mire megcsóválom a fejem.
- Harry - suttogom neki halkan. - Nem éri meg, gyere - húzom tovább.
- Nem akarlak még egyszer meglátni - fenyegeti meg a gyereket, de elhúzom onnan.
- Ez mi volt? - kérdezem, mikor arrébb érünk.
- Ezek a kis pöcsök rád másztak - fújtat. Bevallom, nagyon édes, mikor féltékeny, de azért ez egy kicsit sok.
- És? Nem jelentett semmit, a szívem már a tiéd - mosolygok rá biztatóan, mire ellágyul.
- Elegem van ebből az estéből - sóhajt.
- Nyugi - szorítom meg a kezét.
A hely előtt Liam vált pár szót a biztonsági őrrel, aki mosolyogva enged be minket.
Belül van egy hatalmas tánc tér, jobb oldalon néhány asztal, és egy hosszú bárpult. Ahhoz képest, eléggé sok ember lébecol ott. Füst és eper illat terjeng a levegőben vegyítve egy kis alkohollal. Harry a derekamra csúsztatja kezét, és magához húz. Mosolyogva néz rám, és ahogy közelebb érünk a pulthoz, egyre hevesebben kezd verni a szívem. Ahogy ujjait rákulcsolja az enyémekre, és ahogyan kifejezi, hogy hozzátartozok, boldogságot vált ki belőlem.
- Kértek valamit inni? - fordul felénk Liam.
- Én egy kólát kérek - szólalok meg.
- Én is - helyesel Harry.
- Ne már! Igyatok valamit! Neked a szokásos, drágám? - kérdezi Sophiától, aki elhúzza a száját.
- Izé... Most nem kérek semmit - habog a lány lefehéredve. - Beszélhetnék veled majd négyszemközt?
- Mi oda leülünk - mondja Harry, és elveszi a kólánkat. Mosolyogva követem egy asztalhoz, és lepattanok mellé.
- Te ugye tudod, miről beszélnek? - hajol közel hozzám, hogy a zenétől halljam, amit mond.
- Igen - bólintok, és követem a kezét, amit a combomra helyez.
- És elmondod? - suttogja, úgy, hogy alig hallom. Lehelete csikizi a bőröm, és ahogy puszit nyom a nyakamra, ösztönösen felhúzom a vállam, és felnevetek.
- Úgyis megtudja ma Liam, szóval el - vonom meg a vállam sóhajtva. - Sophia terhes - mondom, és összeráncolja a szemöldökét, majd széles mosolyra húzza a száját.
- Ez tök jó. Mindig is arról álmodtam, hogy majd a karomban tartom a kislányomat - mosolyog, én pedig akaratlanul is elképzelem újra a jelenetet.
- Vagy fiadat - jegyzem meg.
- Vagy lányomat - javít ki.
- Szóval lányt szeretnél?
- Igen. A keresztlányomat is imádom - húzza mosolyra a száját.
- Van keresztlányod? - kérdezem, miközben Sophiáékra pillantok. A lány megállás nélkül hadar, szinte már a sírás határán van, a fiú pedig maga elé mered. Arcán a kétségbeesés és az öröm fut át, majd mosolyogva felnéz, és magához húzza Sophia. Ő megnyugszik, és a fejét Liam mellkasára teszi.
- Van. És imádom - nyom puszit az arcomra.
- És egyszer majd találkozhatok vele? - hajolok közelebb hozzá.
- Persze. Szereted a három éves gyerekeket?
- Ők a legaranyosabbak - nézek mélyen a szemébe.
- Eléggé sokszor szoktam rá vigyázni. Legközelebb segíthetsz - suttogja az ajkaimra.
- Mi van itt, fiatalok? - pattan le Harry mellé Liam, mellém pedig Sophia.
Harry sóhajtva elválik tőlem, de kezét továbbra is a combomon tartja.
- Mi történt? - kérdezi Harry, miközben beleiszik a kólájába.
- Apa leszek - mondja Liam még mindig extázisban.
- Gratulálok - pacsizik le vele Harry.
- Köszi - mosolyog a srác.
- Gyertek táncolni - áll fel Sophia, és megfogja Liam kezét. Harry nevetve felhúz, és a táncparkettre vezet. - Tudjátok, hogy kell? - próbálja túl kiabálni a tömeget.
- Igen - bólint Harry, majd egyik kezét a derekamra vezeti. A másikkal megfogja a kezem, és közel húz magához.
- Én viszont nem - húzom el a szám.
- Csak bízz bennem - suttogja a fülembe.
A zene felcsendül, Harry pedig lép. Megpróbálom követni, és vele együtt mozdulok. Beindul a zene, és megfordítva magához ránt. Csípőnk egyszerre mozdul, és ahogy a fülembe liheg, akaratlanul is bizsergés járja át a testem. Karjaiba simulok, és mosolyogva hagyom, hogy vezessen. A nyakamra hint lágy puszikat, majd újra szembe fordít magával, és elkezd húzni. Megforgat, és hátradönt. Felhúz, majd a karjaiba zár, és hozzámsimul. Sophia és Liam felveszik a pozíciót, és gyors csókot váltanak.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - suttogja Harry rekedtesen a fülembe. Sóhajtva beletúrok a hajába, és lehunyom a szemem.
Újra megpörget, majd megint magához húz, és hátradönt. A zene véget ér, és kifulladva emel fel. Mosolyogva nyomok egy csókot az ajkaira, és belenézek a szemébe.
- Mehet még egyszer? - kérdezi suttogva.

10 megjegyzés:

  1. Kedves Rosa!
    Első komment!
    Tegnap vagy mikor kezdtem olvasni a blogod es a harmadik fejezetnel tartottam es ma reggel felkeltem es ez volt az elso es mar el is olvastam! Ahw Angel es Harry annyira cukik!
    Xx Sára

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sára! :)
      jaj, nagyon aranyis vagy <3
      Örülök, hogy ilyen gyorsan 'kivégezted' :D
      Hangel <3

      Köszönöm, hogy írtál <3

      Rosaxx

      Törlés
  2. Van egy meglepetésem: http://summer-friends-love.blogspot.hu/p/dijak.html

    xo, Vivian P.

    VálaszTörlés
  3. Ismét elvarázsoltál...jaj bárcsak én lennék Angel,márcsak a táncest miatt is..imádok táncolni,na és Harry..Wáá eszméletlen..
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Örülök neki:)
      Én is imádok, csak nem tudok:D
      Rosaxx

      Törlés
  4. Uristen!!! Imadom nagyon jo lett!!!

    VálaszTörlés
  5. Én 3 éve járok társastáncolni..bár még nincs párom tehát helyben topogok..:DD

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó :D
    Imádom egyszerűen csodát művelsz ezzel a "pár" szóval <3
    Harry és Angel egyszerűen ááááááááá
    És Liam meg Sophia is *-*
    Nincsenek szavak a blogodra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Olívia! <3
      Köszönöm szépen <3
      És azt is, hogy rendszerint hagysz valami kedves kommentet a részek alatt <3

      Törlés