2015. július 14., kedd

Huszonnegyedik


Sziasztok rózsácskák! :)
Igen, itt is lenne egy újabb fejezet! Tudom, hogy tegnapra ígértem, de mostanában kicsit sok a magánéleti problémám, ezek miatt kevesebb időm jut az írásra, de tényleg igyekszek. :)
A részről röviden annyit, hogy ez az egyik kedvencem... :)
Köszönöm szépen, hogy mellettem álltok, támogattok, és el is kezdem írni a 100 feliratkozós különkiadást, hiszen már 97 ember *o* Álmomban sem gondoltam volna... :'))
Jó olvasást! :)





Mikor kinyitom a szemem, teljesen össze vagyok tekeredve Harryvel. Az egyik keze a derekamon nyugszik, a lábam a csípőjét öleli, a fejem a csupasz mellkasán, az összekulcsolt kezeink közöttünk fekszenek. Nem tudom, mikor és hogy kerültünk ebbe a pózba, de ahogy mellkasa minden levegővételnél felemelkedik, nyugodtság árad szét az egész testemben. Göndör haja a szemébe lóg, telt ajkai kicsit szétnyílnak, és gödröcskéi most is ott vannak az arcán. Leemelem róla a lábam, és csak nézem férfias vonásait. Kicsit szorosabban húz magához, mikor kisöpröm kósza tincseit, és puszit nyomok a szájára. Sóhajtva beszívom jellegzetes illatát, és átrajzolom az egyik tetoválását. Lélegzetvétele egyre szaporább lesz, és még erősebben markolja a csípőm. Mosolyogva folytatom az előző tevékenységemet unalmamban, mikor elkapja a kezem, és magára húz, miközben a hátára fordul. Kicsit imbolyogva ülök rá a derekára, de még mindig nem nyitja ki a szemét, csak mosolyogva fekszik. Végighúzom az ujjamat a mellkasán, mire kicsit felmordul, de még mindig nem mond semmit. Húzza az agyam. Mosolyogva megforgatok a szemem, és lehajolok hozzá. Hajamat oldalra dobom, és a nyakát kezdem el puszilgatni. Még mindig mozdulatlanul fekszik, csak a derekamba mélyeszti a körmét. És felsóhajt. Végighúzom alsó ajkam a  kulcscsontján, és tovább megyek. A mellkasát is apró puszikkal hintem be, mire még jobban felmordul, és egy apró nyögés hagyja el formás ajkait. Vigyorogva felnézek rá. Zihálva veszi a levegőt, kipirult egy picit az arca, és szemei csodálkozva nyitódnak ki. Nem szól semmit, csak mélyen néz a szemembe, és közelebb húz magához. Rózsaszín ajkait az enyémekre tapasztja, és a hajamba túr, majd az állam alá nyúl. Szenvedélyes táncot járnak nyelveink, miközben a fenekemhez nyúl, és belemarkol. Sose csókolt még meg így... Egyszerűen imádom ezt az oldalát. Végigsimít az oldalamon, belenyögök a csókba, mire vigyorogva elenged.
- Ezt kaptad az előbbiért - mondja huncut mosollyal a száján.
- Hé, én csak unatkoztam - vonom meg a vállam látszólag durcásan.
- Úgy látom, nem vagy már beteg - vált témát.
- Ha te is itthon maradsz ma, akkor nagyon beteg is tudok lenni - temetem a fejem a vállába. Megrázkódik, és rekedtesen megszólal. Imádom, mikor reggel teljesen rekedt. Olyan férfias, és szexi lesz ettől...
- Ma szabadnapos vagyok - vigyorog. - Akkor miénk az egész nap? - kérdezem én is hasonlóan.
- Ma azt csinálunk, amit akarsz, bébi - kacsint. Felhúzom a szemöldököm, és az arcába meredek.
- Bébi? Ez lesz a becenevem?
- Nem tetszik? Bár igaz, te egyedibbet érdemelsz, Angyalom - puszil bele a nyakamba.
- Angyalom? Ez már jobban tetszik - kuncogok.
- Így hívlak, mióta tudom a neved - néz hosszan a szemembe. Gyengéden megfogja a kezem, és puszit nyom rá. Annyira szeretem benne, hogy egy durvább pillanatból egyre gyengédebb tud lenni. Olyan szerencsésnek érzem magam, mikor belenézek a smaragdzöld szempárba..
- Titokban Göndörnek hívtalak régen - bököm ki lesütött szemmel. Jó, igazából ez így nem igaz, mert még most is így hívom néha. Összeráncolja a szemöldökét, majd hitetlenül elröhögi magát.
- Göndör? Hallottam már párszor - játssza az agyát, mire a vállába bokszolok.
- Most megölted a romantikus pillanatot - fújom ki szaggatottan a levegőt.
- Ó, ez egy romantikus pillanat volt? - kérdezi vigyorogva.
- Igen. És te legyilkoltad - durcizok. - Néha olyan vagy, mint egy ötéves kislány, akinek elvették a nyalókáját - nyújtja ki a nyelvét.
- Miért, te nem így szoktál?
- Nem. Én úgy viselkedek, mint egy huszonegy éves Isten, akinek ellenállhatatlan göndör fürtjei vannak, csábos mosolya, és egyetlen szóval le tudja venni a csajokat a lábukról - fejezi be vigyorogva, mire megforgatom a szemem.
- És az egója is rendben van - teszem hozzá, miközben kisimítok egy tincset a szeméből.
- Az egója? Minden tökéletes rajta - mondja halál komolyan, majd elröhögi magát.
- Lökött vagy - lököm meg a vállát.
Elkapja a kezem, és magára ránt.
- De azért szereted ezt a lököttet, nem? - kérdezi huncut mosollyal.
- Hmmm, nem is tudom - nézek az égre, nyomatékosítva mondandómat.
- Imádod, ne is tagadd - nyúl az állam alá.
- Nem tagadtam egy percig se - fészkelődök. Körülnézek a tökéletesen fiús szobában. A falak halványkékek, szinte már fehérek, a bútorok sötét színekben pompáznak. A hatalmas franciaágy takarója is fekete, míg a lepedő és a két párna fehér. Az ágy a TV-re néz, ami felett DVD lejátszó, és hifi torony foglal helyet. Mintha egy középiskolás srác szobájában lennék, nem egy huszonegy éves dolgozó fiúéban.
Megakad a szemem a szekrénysor mellett álló gitáron, és Harryre pillantok. Most veszem észre, hogy ahogy félig lehajolok, tökéletes belátás nyílik a dekoltázsomba. Azonnal elvörösödök, és karon csapom Harryt.
- Te perverz - húzom fel a felsőm pántját.
- Egyszeri alkalom volt, ki kellett használni - vigyorog, mire megforgatom a szemem.
- Mi az, hogy egyszeri alkalom? Akkor nyúlsz hozzám, amikor akarsz - válaszolom kihívóan. Nagyot nyel, és megnyalja a száját. A mozdulat egyébként borzasztó szexi, de az eredeti témára koncentrálok. - Tudsz gitározni - biccentek az említett eszköz felé.
- Nem, csak dísznek van ott - fogja meg a derekam, és úgy ül fel, hogy még véletlenül se csússzak le róla.
- Komolyan kérdeztem - fojtom vissza a nevetésem.
- Igen, tudok, de nem nagy szám - vonja meg a vállát lazán.
- Játszol valamit? - kérdezem megrebegtetve szempilláimat.
- Muszáj? - sóhajt, és beletúr hajába.
- Ha nem akarsz, miattam nem fontos - legyintek, és nem nézek a szemébe. Persze hogy szeretném, ha játszani nekem valamit, de semmit nem fogok erőltetni.
- És most megsértődtél? - kapja el a karom mosolyogva.
- Nem - szállok le róla, és elfordulok tőle.
- Dehogynem - mondja sóhajtva, és felém hajol.
- De nem - erősködök.
- Angyalom, jobban ismerlek, mint bárki más - nyom puszit a homlokomra.
- Hol van a "de"? - kérdezem, miközben az arcát tanulmányozom. Talán így alulról még jobban néz ki... - De nem tudok kiigazodni rajtad - fejezi be nevetve.
- Azt hiszed, csak én vagyok ilyen? - csattanok fel. - Téged sem olyan könnyű kiismerni - mondom dühösen. - Mi van veled? Menstruálsz? - akad ki, mire elkeredik a szemem.
- Jó, bocs, igen - motyogom halkan, és erősen próbálok másfelé nézni.
- Akkor este se lesz huncutkodás - mondja egyszerűen, mire hitetlenkedve felé fordulok, és beleverek a vállába. Hogy lehet néha ennyire perverz, most őszintén? - Most mi van? Csak mondtam - kapja el a kezem.
- Perverz vagy - forgatom meg a szemem, mire a nyakamba fújtat. Megborzongok, de próbálom kiverni a fejemből a rossz gondolatokat.
- De te mennyire szereted, mikor perverz vagyok - suttogja a fülembe érzékien. Felsóhajtok, és a hajába túrok. Utálom az érzéseket, amiket kivált belőlem...
- Harry - ülök fel egy kicsit, mire lepattan rólam. - Ma este már haza kell mennem - bököm ki, mire egy döbbent pillantással ajándékoz meg.
- Nem érzed jól magad itt nálam? - biggyeszti le a száját.
- Nem erről van szó - érintem meg a karját. - Anya tiszta ideg lesz, ha nem megyek haza - vallom be.
- Beszélek vele - ajánlja fel.
- Nem. És már nem is vagyok beteg, holnap melózni megyek - jelentem ki ellentmondást nem tűrően.
- Ahogy akarod - legyint, majd feláll, és kimegy a szobából. Becsapja maga mögött az ajtót, és egyedül hagy.
Döbbentem nézek utána. Sose sértődött meg semmi apróságon a közelemben, most mégis történt vele valami. Menjek utána, vagy hagyjam az egészet?
Végül az előbbi mellett döntött, és gyorsan kiszállok az ágyból. Hajamat esetlenül felcsurizom, és Harry után megyek. A lépcső tetejéről hangos kiabálás csapja meg a fülem.
- Menj innen! Mit képzelsz, milyen jogon jössz te ide? - hallom meg a barátom mély hangját. Sose láttam még így kikelve magából. Nem tudom, kivel ordibál, de az illető tuti nem érdemli meg ezt a hangnemet.
- Engedj be! Muszáj beszélnünk!
Az az ismerős női hang... Lana.
Mit keres ez itt? És mégis mit akar ez Harrytől? Milyen alapon jött ide? Azonnal menjen innen, semmi keresnivalója itt. Gyorsan lesietek, és nem bírom ki, hogy ne menjek oda. Harry ingerülten áll az ajtóban, és érkezésemre felém kapja a fejét. Szemei dühösen villognak, arccsontja megfeszül, szemöldökét összeráncolja. Ahogy végignéz rajtam, mintha kicsit megenyhülne, majd visszafordul az ajtóban toporgó lányhoz. Lana hosszú, szőke loboncát szabadon hagyta, és a falatnyi top és rövidnadrág, amit visel az orbitálisan nagy magassarkújával eléggé utcalányos külsőt kölcsönöz magának. Odalépek Harry mellé, és észrevétlenül izmos hátára csúsztatom a kezem. Apró köröket írok le rajta, mire gyengéden átkarolja a derekam. Lana követi a mozdulatot, és hitetlenül elröhögi magát.
- Menj el - mondja Harry egyszerűen. Hangjában közömböt vélek felfedezni, ami rosszabb még a haragnál is.
- Á, szóval már ide is költöztetted a kis csitrid? - néz végig rajtam. Egy egyszerű fehér pólót viselek, amibe bele se lehet kötni.
- Fejezd be! És tűnj el a házamból - Harry szemei villámokat szórnak, mire Lana inkább megtámaszkodik az ajtófélfában.
- Azt hiszed, csak te tudtál túllépni a szakításunkon? Képzeld, nekem is van pasim - jelenti ki határozottan a lány.
- Igen? Akkor menj, és boldogítsd őt, köszi - morogja Harry, mire felkuncogok. Lana megrázza a fejét, és megszólal.
- Te ne szólj bele, Amanda, vagy bárhogy is hívnak - legyint, mire összeráncolom a szemöldököm.
- Angel - javítom ki.
- Ne keljen hívnom a rendőrséget, Lana - mondja Harry nyíltan a lánynak.
- Értettem. Elmegyek. De ezzel még nincs vége - azzal sarkon fordul, és eltipeg.
Harry bevágja az ajtót, és sóhajtva felém fordul. A kezemnél fogva magához húz, és a nyakamba temeti az arcát. Olyan szorosan fog, mint még soha, és olyan magányosság árad belőle, hogy megsajnálom.
- Szükségem van rád - suttogja alig hallhatóan. Lehunyom a szemem, és a vállára hajtom a fejem.
- Itt vagyok - motyogom halkan. Sose gondoltam, hogy Harryt ennyire megviselik ezek a beszélgetesek. Lana pedig nem szereti igazán, ha ezt teszi vele.
Esetleg, ha Harry még mindig érezne iránta valamit, most nem itt tartanának. Ebben száz százalékig biztos vagyok.
A srác izmai megfeszülnek, és elenged. Mereven maga elé bámul, majd megszólal.
- Sajnálom, csak... - a mondandója felénél elhalkulnak szavai, és csak gondterhelten a hajába túr. - Csak nem gondoltam, hogy felbukkan - fejezi be halkan.
Megrázom a fejem, és smaragdzöld szemeibe bámulok.
- Nem tudhattad - suttogom halkan, és megsimítom arcát. - Még mindig vált ki belőled érzelmeket?
Félek válaszától. Hiszen láttam az előző jelenetet, majd az összetört Harryt, aki marasztalni akar. Szinte biztos vagyok benne, hogy érez még valamit a szőke lány iránt, amit nem biztos, hogy el tud felejteni.
- Lana volt az első nagy szerelmem. Persze, hogy kötődtem hozzá - mondja egyszerűen, nekem pedig remegni kezd a lábam. - De mikor szakítottunk, lezártam vele mindent. Illetve, magamban lezártam. Ő volt a múlt, te vagy a jelen, és ki tudja, mit tartogat a jövő? Jelen pillanatban úgy érzem, hogy te leszel az, és nem akarok más opción gondolkozni - jelenti ki mosolyogva.
Annyira megkönnyebülök válasza hallatán, hogy hangos sóhaj hagyja el a számat.
Tehát, velem tervez. És hosszútávra.
Lana bármennyire is fontos volt neki, értem hajlandó felhagyni vele.
El sem hiszem, hogy Harry ilyen figyelmes, és kedves velem. Egyszerűen szeretem, és kész...
Éppen szorosan a karjába kapaszkodom, mikor megszólal a csengő, újra.
- Ha megint Lana az, fejbevágom - mondja Harry mérgesen, mire felnevetek.
Kinyitja az ajtót, és... Anya áll ott.
Szemei dühösen villognak, szőke haja az arcába tapad, és fenyegetően megszólal, mielőtt bármit mondhatnék.
- Angel Black. Mégis hogy gondoltad, hogy pár napra lelépsz a barátodhoz?! Egy napról volt szó! - tör utat magának a lakásba. Harry elhúzza a száját, és bezárja az ajtót.
- Szia anya, hogy vagy? - próbálom csillapítani a haragját. Nem jön össze...
- Ne kezd most! Mégis mit képzeltél? Tudod, van telefonod, szépen felhívhattál volna, és benyöghetted volna, hogy "Jaj, szia anya. Jól vagyok, kicsit beteg, de itt maradok Harrynél, ne aggódj!". Bármit. Halálra aggódtam magam, és még azt a mobilt sem vetted fel! Mire véljem ezt? - karját átfonja a mellkasa előtt, és fáradtan néz rám.
A számat rágva tűnődöm a válaszom, de végül csak ennyit tudok kinyögni:
- Legközelebb nem lesz ilyen.
Anya szeme szikrákat szór.
- Nem lesz legközelebb. Most pedig hazajössz velem - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Egy teát esetleg? - kérdezi Harry.
- Köszönöm - sóhajt anya. Hé, ez nem ér! Engem leszólnak, Harry meg azt csinál amit akar?
A srác eltűnik, anya pedig közelebb lép hozzám.
- Ha lejárt a haragom, mindent elmondasz, ugye? - veszi barátnősre a figurát, mire felnevetek.
- Persze.
- De ilyet tényleg ne csinálj többe. Legalább egy SMS. Tudom, hogy felnőtt vagy, de akkor is, legalább ennyit, rendben? A fenébe is, nem tudok szigorú anyát játszani - mosolyog.
- Én szeretem, ha nem vagy szigorú - jegyzem meg, és megölelem. Megszorítja a karom, mintha sose akarna elengedni, majd nyom egy puszit a fejemre. Vonásai megenyhülnek, arca kisimul.
- Ha már az idősebb gyerekem felnő, a kisebb maradjon még egy kicsit kicsi - nevet a szemét törölgetve.
Harry hamarosan visszatér, és beszélgetésbe kezd anyával. Én csak mosolyogva ülök, és hagyom, hogy barátom keze a combomra simuljon. Anya is követi a jelenetet, de nem szól semmit, csak vigyorog.
Néhány sablonos téma hozódik fel, majd anya szedelőzködni kezd.
- Ne haragudj Harry, de elrabolom a lányomat - áll fel. Sóhajtva követem, majd Harryre nézek, aki csak megvonja a vállát.
- Persze - mondja semlegesen.
- A kocsiban várlak - lép ki anya az ajtón, mire azonnal megérzem a göndör srác kezeit a derekamon.
Feléfordulok, ajkait az enyémekre tapasztja, és közelebb von magához. A hajamba túr, de mielőtt nyelveink vad táncot kezdenének járni, elhúzódik tőlem, és zihálva néz rám.
- Este felhívlak - nyom puszit a homlokomra.
- Szia - mosolygok, majd sóhajtva kilépek az ajtón, és anyára nézek aki már vadul integet. Kösz...

19 megjegyzés:

  1. Jajj milyen édesek <3
    Imádom Harry gyerekes oldalát :D
    Lana meg menjen már el a... khm... búsba!
    Nagyon várom már a kövit!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!:))
      Igen, Harry mindenhogy cuki, de...:D azért így a legaranyosabb:)
      Lana még sokáig itt lesz... Sajnos...
      Hamarosan érkezik:)
      És köszönöm, hogy írtál!:)

      Törlés
  2. Uuuuu.. imádom! *---* Gyorsan folytasd!! És Lana eltakarodhat melegebb éghajlatra. Harry meg... olyan aranyos! Alig várom az új részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Köszönöm szépen <3
      Lana eltakarodhat szerintem is :D én nem bánnám :D
      Harry mindig aranyos *o*

      Törlés
  3. Szia!
    Elég ideges hangulatomba vagyok...mindegy hosszú..de a résznek nagyon örültem ennek ellenére,uh nekem is ez lett az egyik kedvenc részem..de Harry és Lana nekem kicsit gyanús..persze nem kételkedem Harryben de azlrt mégis..Lana az meg elmehet a ...De imádtam a részt félre ne értsd!*-*
    Xx
    Kk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia!
      Mi történt? :o
      Köszönöm <3
      Gyanúsak? :c hm...
      Egyébként, mikor elolvastam, és rájöttem, hogy Lana is benne van, inkább változtatok :D
      Köszönöm <3
      Rosa

      Törlés
    2. Szia!
      Hosszú..
      Értem..minden esetre nagyon kíváncsi vagyok mi lesz..

      Törlés
  4. Jujjcis, nagyon szuppper rész lett - ez is!! Csak ígxy tovább, várom a kövit. :)
    Csodás nyári szünetet, légy rossz! :D xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm széoen! :)
      Még nem tudom, mikor érkezik a következő, de hamarosan:)
      Köszönöm, te is! :D <3

      Törlés
  5. Harry maga a csoda*-*

    Annyira imádom ezt a párost*O*

    Angel anyukája tök jó fej :D :3

    <3 Várom a kövit:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Harry maga azt Isten :D

      Köszönöm <3333

      Törlés
  6. Imádom Harry szenvedélyes oldalát, és amikor próbál szerény lenni!! :-D Nagyon szeretem ezt a történetet, és nagyon várom a következő részt!! :-) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry? Ő mindig szerény:D
      Köszönöm szépen <333

      Törlés
  7. Most találtam a blogod de imádom folytasd hamar !!!!! ❤❤❤ *.*

    VálaszTörlés
  8. Nagyon nagyon imadom a blogodat ! Remelem hamar jon a kovi!

    VálaszTörlés
  9. Századik feliratkozó lettem! :3
    Nemrég találtam rá a blogra. Egyszerűen imádom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszönöm <3
      A feliratkozást is, és azt is, hogy tetszik:) igazán jól esik <3

      Törlés