2015. július 19., vasárnap

Huszonötödik

Sziasztok, rózsácskák! 
El sem hiszitek mennyire boldog voltam, mikor megláttam a 101 feliratkozót... Két napig nem vagyok itthon, és máris túllépjük ezt a számot! Hihetetlenek vagytok! :) 
És igen, még semmit nem írtam a különkiadásból, ráadásul egy hétig rész sem lesz, mert megyek nyaralniii :D
De itt a 25. rész, ami tudjátok miről szól ;) semmi 18+, esküszöm, nem írok olyat:) 
Jó olvasást!





Idegesen fordítom el a zárat, és fújtatva sétálok az autómig.
Mióta Harrytől egy cseppet sem megnyugtató üzenetet kaptam, gyomorgörccsel járkálok. Illetve, adagolom a fagyit. 
Miután anya hazavitt, nem is találkoztam vele. Anya viszont folyamatosan rágódott valamin, de ha megkérdeztem, semmit nem mondott. Aaront nem láttam szinte egész héten, mert vagy dolgozott, vagy Emilyvel volt. Ugye, így megkérdezni sem tudtam, mi van köztük, de szerintem, már rég kapcsolatban vannak. Még nem találkoztam személyesen a lánnyal, csupán egyszer, mikor az elvonón meglátogattam a bátyám. Szőke haj, kék szemek, viszonylag rendes lánynak tűnt. 
Sophiával egyszer elmentünk vásárolgatni. Hivatalosan is bejelentette, hogy együtt van Niallel, és boldognak érzi magát. Minden apró részletet megtudtam, kezdve azzal, hogy milyen aranyosan kezdtek el találkozgatni, egészen addig, hogy a srác milyen jól csókol. Az utóbbit nem akartam tudni, de ha már elmondta, elraktároztam az információt. Okosabb nem lettem tőle, de sebaj...
Apa is hívott, érdeklődött, mi van velem, és hiányolta Harryt. Amit azért furcsállok, mert mintha annyira nem kedvelte volna. De teljesen apásan reagálta azt le, hogy másra is hagyunk időt, nem vagyunk összenőve. Azt persze eltitkoltam, hogy mindennap beszéltünk telefonon, és erősen hiányoltam már két nap után. 
Anya azt is bejelentette, hogy hamarosan meglátogat az unokatestvérünk, aminek nagyon, de tényleg nagyon örülök! Egy éve láttam utoljára Asht, és már hiányzik. Igaz, idősebb nálunk, Harryvel egyidős, de mintha ő lenne a második bátyám. És ezzel nem túlzok. Kiskorunkban minden nyarat a nagyszülőknél töltöttünk (őket is meg kéne már néha látogatnom... ), és rengetegszer volt az, hogy mikor Aaron sárral dobált, igazi bátyként viselkedett, és visszavágott, helyettem is. 
Tehát, ő is jönni fog a következő hetekben, a szülinapomat követő héten. 
És persze, ott van Harry. Ugye, már említettem, hogy nem láttam személyesen egy teljes hétig! Na jó, csak öt napig, de akkor is. Mikor dolgozott (és én is) aranyos SMS-eket kaptam tőle, mikor viszont végeztünk, felhívott, és órákat beszéltünk, csak úgy a semmiről. Ezeket igazán élveztem, mert egy limonádé, pléd, és telefon társaságában kivonultam, kihangosítottam a telefont, behunytam a szemem, és olyan volt, mintha ott feküdne mellettem. 
És ma, nem is kicsit paráztam be attól, amit írt: 


Szia! 
Munka után fel tudsz ugorni hozzám? Fontos lenne.
All the love, H


Azért az "All the love"-on elmosolyodtam, mégis, egyfajta görcs keletkezett a hasamban, ha arra gondoltam, hogy miért fontos felmenni hozzá. Igen, paranoiásnak is mondhatom magam... 
Szóval, a rossz gondolatokat azonnal beférkőztek a fejembe, és még most se tudom, miért akar velem beszélni. Persze, evidens, hogy akar velem beszélni, hisz' egy hete nem látott, de akkor is.
Sóhajtva kinyitom a kocsi ajtót, és beszállok. Beindítom a motort, és gyorsan elindulok. Minél hamarabb odaérek, annál jobb, nem? 
Mikor leparkolok a ház előtt, gyér fény szökik ki a nappaliból, az is, mintha nem a lámpából jönne. Gratulálok, Angel Black, ez gyönyörű megfogalmazás volt... 
Gyorsan kipattanok, és futva az ajtóhoz sétálok. Ott egy kicsit megigazítom a szoknyám, meg a blúzom, és előveszem a kulcsom. Igen, én már hivatalosan is betehetem a lábam, amikor akarom... Elfordítom a zárat, és azonnal megcsap a rózsa illat. Hallom, hogy Harry szitkozódik egy kicsit, de nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy mindenfelé virágok vannak elszórva. Mosolyogva beszívom a tökéletes illatot, és megállapítom, hogy összeöltöztem a virágokkal. Mikor Harry negjelenik, még mindig elérzékenyülve állok, és csak nézek szét. Mindezt értem? Tényleg? 
- Szia! Azt hittem, később jössz - vakarja meg a fejét. 
- El is mehetek - motyogom, még mindig. Virágszirmok vannak szórva a lépcsőig, ott két felé ágaznak. Az egyik fele a konyhába vezet, a másik a hálószobába. 
- Dehogy - nevet fel feszülten. Az inget, amit visel, nem gombolta be rendesen, így mellkasa elém tárul. Két lépéssel átszeli a szobát, és a falhoz nyom. Göndör tincsei rendezetlenül állnak, és ahogy lassan közelít felém a szájával, beletúrok a hajába. 
Olyan érzelmeket, amiket Harry egy csók közben ki tud váltani belőlem, olyanokat még soha nem tapasztaltam eddig. Lélegzetelállító, szenvedélyes, olyannyira, hogy akárhányszor hozzám ér, a szívek hevesen kezd kalapálni, lábaim elgyengülnek, és szinte el tudnék veszni karjaiban. Tudom, most itt nyafogok az öt nap miatt, mikor valaki távkapcsolatban él, és hónapolig nem látja a szerelmét...
Mikor elhúzódik tőlem, üresség vesz rajtam uralmat. 
- Bízol bennem? - kérdezi, miközben a háta mögé nyúl. 
- Bízok - mondom teljesen őszintén. 
- Akkor hunyd be a szemed - suttogja. Eleget teszek a kérésnek, és érdeklődve várom, mit is szeretne. Egy puha anyagot érzek meg az arcomnál, és Harryt, aki szorosan mögém simulva beköti a kendőt. Óvatosan elkezd maga előtt tolni, miközben érzéki hangján beszél hozzám. 
- Remélem, nem baj, ha itt alszol. Anyuddal megbeszéltem - mondja halkan, miközben fordulunk egyet. 
- Rendben - bólintok mosolyogva. 
- És remélem, nem baj, hogy készültem egy kis meglepivel - harap bele finoman a fülembe, mire felkuncogok. 
- Nem - vigyorgok, majd megállunk. Az illatokból ítélve, a konyhában kötöttünk ki, de nem állítok semmit biztosra. 
Kiköti a kendőt, és elém tárul a tökéletesen kidíszített konyha. 
Végig rózsaszirmok vannak szórva, az asztal két személyre megterítve, középen egy gyertyával. Könnyes szemmel pillantok Harryre, aki csak engem vizslat, huncut mosollyal az arcán.
- Ezt csak nekem? - fogom meg a kezét. 
- Igen - von vállat lazán. Mire észbekap a nyakába ugrok, de szorosan átölel erős karjával. 
- Köszönöm - hajtom a fejem a vállára. 
- És még a java majd csak ezután jön - mosolyog huncutul. 
Kihúzza nekem a széket, és leültet. Helyet foglal velem szemben, és meggyújt még néhány gyertyát. 
- Hát, a csodás főzőképességeimet kipróbálva csináltam kaját - nevet fel, mire én is elmosolyodom. 
- Spagetti, mi? - kérdezem, miközben megszorítom a kezem. 
- Nem, most nem - vigyorog.
- Akkor? 
- Én, kérlek szépen anya titkos receptjét alkalmazva, csináltam csokitortát - húzza ki magát büszkén, mire felröhögök. - Hé, de gonosz vagy - szűkül össze a szeme. 
- Bocsi - villantom meg a legszebb mosolyom. 
- Ezért nem kapsz - durcizik. 
- Akkor mit eszek? 
- Na jó, talán mégis kapsz - esik gondolkozóba. - Egyébként, normális kaját is csináltam.
- Tudtam én - vigyorgok. - Mit? - kérdezem. 
- Spagettit - valja be fogcsikorgatva, mire felröhögök. - Mást nem tudok - vonja meg a vállát. - Nem baj, szeretem a spagettidet - mosolygok rá. 
Enni kezdünk, közben Harry végig engem bámul, pontosabban a számat. - És, egyébként, mik a terveid a nyár további részében? - teszi fel a kérdést. 
Na ez az, amire sosem tudok válaszolni... 
- Nincsenek konkrét terveim - pillantok fel rá. 
- De biztos van olyan dolog, amit szeretnél megcsinálni.
- Van, de nem nagy dolog - rágom a szám. 
- Ki vele - dől hátra a székbe. 
- Nem - makacsolom meg magam. Most komolyan mondjam el neki? Csak azért se! 
- Jó. Elmondom az én terveimet. Lássuk csak. Az első, amit szeretnék, bemutatni téged a családomnak. Aztán, elmenni veled nyaralni. És összeköltözni veled - fejezi be, én pedig köpni-nyelni nem tudok. Azt akarja, hogy költözzek össze vele. Azt akarja, hogy menjek el nyaralni vele. 
Nem túl gyors ez? 
Én talán még nem állok ezekre készen...
- Minden tervedben szereplek - csak ennyit tudok kinyögni. Kíváncsian közelebb hajol, majd halkan folytatja. 
- Igen. Miért ne szerepelnél? Elvégre együtt vagyunk, nem? - vonja fel a szemöldökét. 
- De, csak nem gyors ez? Mármint, azonnal összeköltözni...
Mindefelé nézek, hogy ne kelljen a gyönyörű, most szomorúan csillogó zöld szemébe bámulnom. 
- Nem azt mondtam, hogy most azonnal, ebben a percben - mondja feszülten. - Csak felvetettem az ötletet. De mindegy, ne törődj vele...
Csak ott ül előttem, beletúr göndör fürtjeibe, és engem vizslat. Kezét elhúzza az enyémről, és erősen kerüli a tekintetem.
Szeretem Harryt. Ez elég ok ahhoz, hogy összeköltözzek vele? 
- Én meg nem azt mondtam, hogy soha nem fogok veled összeköltözni. Csak nem ma - mosolygok rá bíztatóan, mire szeme felcsillan. 
- Tényleg? - vigyorog, majd újra megfogja a kezem. 
- Igen - bólintok. 
- Akkor jó. Egyébként, emlékszel, hogy meséltem Luxról? 
- Az aranyos kislány, akit bébicsőszködni fogunk? - kérdezek vissza nevetve.
- Igen. 
- Na, jövőhéten jön - rágja a szája szélét. 
- Oké - vonom meg a vállam. 
- Más lány már kiakadt volna, ha ezt mondom neki - vigyorog. 
- Akkor én nem vagyok más lány - tűnődök.
- Nem, te nem vagy más lány - mosolyog az orra alatt. 
Rövidesen befejezzük a vacsorát, és Harry a tányérokkal a mosogatóhoz sétál. Követem, és megállok mellette. 
Esetlenül nekiáll elmosni a tányérokat, de látva bénázását, inkább átveszem tőle. Mosolyogva kiveszem a kezéből a poharat, és játékosan arrébb lököm a csipőmmel. Huncut mosollyal a száján néz rám, és lazán nekitámaszkodik a hűtőnek. Nekiállok a mosogatásnák, miközben próbálom figyelmen kívül hagyni a folyamatosan engem néző fiút. Hirtelen felindulásból egy kis habot fröcskölök az arcára. Döbbent tekintetét látva óvatos vigyorra húzom a szám, egészen addig, míg ugyanazt meg nem kapom a saját arcomba, amit én az előbb adtam neki. 
- Ez már háború - húzom össze a szemöldököm. 
Mint két érett felnőtt, azonnal támadásba lendülünk. Én lövök, ő kitér, majd egy nagy adag habot dob a hajamba. Elkerekedett szemekkel nézek rá, és nekilököm a hűtőnek, majd egyenesen göndör fürtjeire célzok. 
Elkapja a kezem, és magához húz, miközben a füle mögé söpri a haját. 
Elzárja a csapot, és rámnéz. 
Zöld szemei játékosan világítanak, göndör haja vizesen tapad a homlokára, és mélyen a szemembe néz. 
Kezét a derekamra simítja. Tökéletesen egyszerre közeledünk egymás ajka felé. Mikor találkozunk, mintha szikrák pattannának. 
A hűtőnek dönt, és szenvedélyesen csókol. Mikor a fenekembe markol, szám elnyílik, nyelve mintha erre várt volna, azonnal bejut a számba. Belenyögök a csókba, és hagyom, hogy combom alá nyúlva az ölébe emeljen. Kicsit instabilan belekapaszkodok izmos karjába, és hagyom, hogy elinduljon velem az emeleti szobába. A lépcső aljánál áttér a nyakamra, és édes puszikkal hinti azt be. Sóhajtva lehunyom a szemem, és mikor a szobához érünk, beletúrok a vizes hajába. 
Belöki az ajtót, majd lábával becsapja. Óvatosan letesz az ágyra, és felémtornyosul. Vadul falja ajkaimat, miközben végigsimít az oldalamon. Bizsergés járja át az egész testem, mikor lassan felhúzza a pólóm, és ledobja a földre. A melltartóm pántját a fogával húzza le, mire kuncogva elkezdem kigombolni az ingjét. Újra feljön hozzám, és szenvedélyesen csókol. Izmos hátán végighúzom a kezem, majd elkapja, és a fejünk felett összekulcsolja. Elszakad tőlem, és zihálva néz rám. 
- Szeretlek - mondja halkan, majd a nyakamra tapad. 
- Szeretlek - hangos sóhaj hagyja el a számat, mire nevetve kigombolja a nadrágomat.


***

Mosolyogva nyitom ki a szemem, és Harryre emelem tekintetem. Kócos haja össze-vissza áll, smaragdzöld íriszei vidáman csillognak, és kisfiús mosolya elővarázsolja gödröcskéit. A vállára hajtom a fejem, majd a hasán lévő pillangó mintát kezdem átrajzolgatni. Éjszaka szemügyre vehettem az összes tetoválást, ami a testét borítja, és meg kell állapítanom, hogy igenis jól állnak neki. Nem lesz tőlük rémisztő, sőt, a legtöbb jól is áll neki. 
- Két éve csináltattam - gondolom, észrevette, mennyire a gondolataimba merültem, mert csak vigyorogva néz rám. - Akkoriban rosszba voltam a szüleimmel, szóval, lázadásképpen - vonja meg a vállát. 
- Nekem bejön - hajtom le a fejem. 
- A tetkók minden csajnak bejönnek - legyint. 
- Nem az összes. Van, ami nem tetszik. De, ez olyan művészi - mutatok rá az imént körberajzolt pillangó mintára. 
- Nincs nagy története - feszül meg az állkapcsa. 
- Nekem is van egy - ismerem be halkan. 
- Tudom. A hasadon - ha nem lenne rajtam a takaró, ezer százalék, hogy megmutatta volna...
- Igen - bólintok a nyakába. 
- Tegnap szemügyre vettem az egész tested, szóval nem volt nehéz kiszúrni - vigyorog, mire belecsapok a vállába. 
- Mennyi az idő? - dörzsölöm meg a szemem. 
- Fél tíz - néz rá az órára. 
- Ugye szombat van? - kérdezem lehunyt szemmel.
- Igen. Miénk az egész nap - karol át finoman. 
- Megyek felöltözök, aztán csinálok valami reggelit - ülök fel. 
- Jó - mondja folyamatosan engem nézve. 
Az az igazság, hogy mindketten pucéran aludtunk el, és csak egy takaró van. Így ha nem viszem magammal, Harry látni fog meztelün, és biztos vagyok benne, hogy nem bírná ki perverz megjegyzések nélkül. Ha viszont magammal viszem, és látom ruha nélkül, amit biztos nem bírnék ki pirulás, és egyéb dolgok nélkül. 
Mély levegőt veszek, és felé fordulok. 
- Öhm... Elmegyek felöltözni - mondom magabiztosságot színlelve. Harry összeráncolja a szemöldökét, és kicsit furán bólint. 
- Jó. 
- És... Öhm.. Khm... Megtennéd, hogy... Izé... Elfordulsz addig? - motyogom lesütött szemmel. Olyan hangosan kezd el röhögni, hogy még jobban a föld alá süllyedek. - Ne röhögj már - lököm meg a vállát durcisan. 
- Láttalak már meztelenül - emlékeztet vigyorogva. - Így jó? - a kezét a szeme elé teszi, de perverz vigyora még mindig ott van az arcán.
- Igen - vörösödök el. 
- Akkor így maradok - röhög még mindig. 
Gyorsan ledobom magamról a takarót, összeszedem a tegnap ruháimat, majd gyorsan bemegyek a fürdőbe. 
Miután felöltözök, a konyhába megyek, és nekiállok a reggelikészítésnek. Egészen addig, míg tökéletesen egyszerre meg nem szólal a telefonom és Harry át nem karolja a derekam. 
- Hol a telefonom? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel. 
- Nem tudom - teszi fel a kezét védekezően. 
- Segíts megkeresni - kérlelem. 
- Kapok érte valamit? - kérdezi vigyorogva. Megforgatom a szemem, majd a nappaliból visszakiálltok. 
- Ha nem segítesz, egy dühös barátnőt - mondom neki. 
- Akkor segítek - sóhajt fel. 
Azonnal keresésbe lendülünk, de a folyamatosan csörgő készüléket sehol sem halljuk. 
Egészen addig, míg Harry meg nem jelenik az ajtóban a mobilommal a kezében. 
- Köszönöm, köszönöm - nyúlok érte, de magasabbra emeli, hogy ne érjem el. 
- Akkor adom oda, ha... - kezd el gondolkozni, én pedig várok. - Ha megígéred, hogy többet fogsz nálam aludni - nyújtja felém a telefont. 
- Megígérem - puszilom meg a száját. 
A kijelzőn anya neve virít, így kicsit félve veszem fel. 
- Szia, kicsim! - kezdi. - Tudom, megígértem Harrynek, hogy maradhatsz nála egész hétvégén, de beszélnünk kell. Holnap hazatudsz ugrani? Ma délután dolgozom, és Aaron csak este ér rá, szóval olyan hét óra fele. De nagyon fontos - hadarja el. 
- Nyugi, anya, persze. Hétre? - kérdezek vissza.
- Igen. Csak ennyit akartam! Puszillak! Légy jó! - teszi le. 
Összeráncolt szemöldökkel nézek a telefonra, majd megrázom a fejem. 
- Mi történt? - érdeklődik Harry. 
- Holnap haza kell mennem hétre - biggyesztem le a számat. 
- Nem baj, addig van még időnk, nem? - lép közelebb hozzám, és ajkait az enyémekre tapasztja.

14 megjegyzés:

  1. Ahw
    Ez
    Tul jo
    Tul tokeletes
    Vagy nem tudom
    De imadom
    Tulsagosan imadom
    Annyira atelem
    Fuh
    Perf

    Bar 'addig' a reszig eleg perverz vigyorral az arcomon olvastam el:D
    De ez mellekes:'D

    Nincs hari.
    Ezzel a resszel Mindent karpotoltal♡
    Ilysm Rossie;)♡
    Ammma:)x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szijaaaa! :D
      Imádlak <3

      Te mindent perverz vigyorral olvasol, ne is tagadd :DD
      <3 szerizlek <3<3
      Rosoja

      Törlés
  2. Azt sem tudom mit írjak... xd
    Csak ennyi: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
    Uristen az rettenetesen édes volt
    Hát ezen nem tudom túl tenni magam :D
    Biztos ez lesz a kedvenc részem egy darabig <33

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. Sziaa! :)
      Én is így vagyok általában :DD
      Köszönöm <3 nekem is ez a kedvencem :D meg a 30. :)

      Törlés
  3. Nem is tudom, hogy mikor írtam utoljára, de...
    Most IS nagyon tetszett a rész, és mint mindig...türelmetlenül várom a következő eljövetelét!
    Sok puszi,
    Gabi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :)
      Köszönöm! A következő rész majd jövőhéten érkezik!:)

      Törlés
  4. Nagyon jo lett! Siess a kovivel!!

    VálaszTörlés
  5. Sziia!
    Fantasztikus lett. Egyszerűen mesésen írsz :3 Imádom!!! Siess gyorsan a következő résszel!!
    -Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! :)
      Sietek! :)
      Rosa

      Törlés
  6. mi?! mi?!miii?!! ahjj... 3 napja kezdtem el olvasni a blogod és egyszerűen PER-FECT !!! Kérlek minnél előbb hozd a következő részt, egyszerűen káprázatos az írásod!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!,
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik a blog! :)
      Hozom!

      Törlés
  7. Szia!
    Egy hétig nem voltam netközelben..:DÉs az volt az első dolgom,hogy beüssem a googleba,hogy Te vagy a végzetem.
    Na de nem hiszem,hogy hiányoztam,minden esetre most itt vagyok.
    A részre rátérve wáowé drgfbkjregre nem tudok megszólalni..ja és az őrült vigyort ha valaki látta volna a képemen..XD
    Na itt be is fejeztem tűkön ülve előkészítve az idióta vigyoromat várom a következő részt..:D
    Xoxo
    All the love
    Kk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Én se voltam netközelben egy hétig, pacsi ^^
      Hiányoztál! <3 :D
      Elképzelem azt az őrült vigyort... :D
      Mindjárt kiteszem:D
      Rosa

      Törlés