2015. április 18., szombat

Kilencedik

Drága Olvasók! :)
Elérkeztünk egy újabb hétvégéhez, ami azt jelenti, hogy a rész is megjött! Egyszerűen, hihetetlenek vagytok! Egy nap alatt 2500 megtekintés érkezett, majd két újabb nap alatt már a 11000+ oldalmegjelenítésen is túl voltunk. Nagyon nagyon köszönöm annak a 43 embernek, akik feliratkoztak, és lesz egy meglepetésem, amit a Facebook csoportban  fogok közölni, valamint, elképzelhető, hogy ide is kiírom. :) Akik követnek Ask.fm-en , azok tudják, hogy a rejtett vágyam az, az 50 feliratkozó volt mindig is, és az, hogy hamarosan annyi lesz... Csodásak vagytok köszönöm nektek, hogy velem tartotok a történet során! :)





Ahogy a Göndör és a szőke hajú srác közelebb lépnek, egyre jobban fokozódik bennünk az izgalom. Sophia folyamatosan vigyorog, miközben a haját birizgálja. Kicsit kellemetlenül érzem magam, amiért ennyire kicsíptük magunkat. Jó, csak nagyon kivételes alkalmakkor történik ez, általában eléggé visszafogott vagyok, de néha az ember lánya is megengedhetek magának egy-egy estét.
Mikor odaérnek mellénk, a Göndör mosolyogva néz végig rajtam, majd áttér Sophra is.
- Sziasztok! Mi még nem találkoztunk - szólal meg a szőke srác, Harry háta mögül, miközben előrébb lép.
- Ó, tényleg. Angel, ő itt Niall, Niall ő itt Angel. Ő pedig.. - néz rám segítségkérően, miközben Soph felé biccent.
- Sophia - segíti ki barátnőm.
- Örvendek a találkozásnak, már sokat hallottam rólad - mosolyog rám Niall, miközben megrázza a kezem. Aztán Sophival is megteszi ugyanezt, miközben egymásra mosolyognak.
- Én is örülök, Niall - mondjuk egyszerre Sophiaval. Harry mosolyogva hallgatja végig a szituációt, majd szorosan mellém áll. Kezével néha hozzáér a hátamhoz, majd a derekamon nyugtatja meg azt. Igazából, fogalmam sincs, mennyire vigyoroghattam, de a barátnőm miután meglátta a kezet, azonnal kapcsolt.
- Nem vagy szomjas? - kérdezi Soph a szőkeségtől, miközben karon fogva odavezeti a büfének felállított kis asztalhoz.
- Hát, ez jól ment - reagálom le a helyzetet, mikor kettesben maradunk.
A szobában teljes káosz uralkodik. Mindenki kezében egy-egy poharat láthat az ember, és a fele társaságot nem is ismerem. Jó, szinte a nyolcvan százalékát. Aaron a haverjaival ökörködik, és teljesen úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Az ő kezében szerencsére nem látok semmilyen poharat, ami jó hír. Soph és Niall közben a tánctérre mentek, ahol már most egymásba gabalyodtak. Mi lesz itt este?
- Azt hiszem, Niall és Sophia egymásra hangolódtak - biccent a göndör a táncoló párocskára.
Soph világéletében olyan fajta lány volt, aki képes belemenni pár egyéjszakás kalandba, csak hogy jól érezze magát. Na, rólam már ez nem mondható el. Eddig egy kapcsolatom volt, az is csúnyán végződött, de ezt már elmondtam párszor.
A göndör egy fehér pólót és fekete nadrágot visel tornacipővel. A gyér lámpafény megvilágítja arcát, még jobban kiemelve ezzel smaragdzöld szemét. Az az édes mosoly most is ott bujkál a szája szélén, ahogy a körülöttünk nyüzsgő tömeget figyeli. Ahogy rám néz, pillantásában van valami egészen más, amit eddig még nem láttam. Minden arcot alaposan megnéz, és ha valaki közelebb jön, mint az megengedett, izmai megfeszülnek, és támadóállásba helyezi magát. Egyszóval, törődik velem.
- Tudod - suttogja a fülembe. Leheletét megérezve azonnal egyfajta bizsergés fut át rajtam, szívverésem felgyorsul. Közben ujjával gyengéden megfogja a karom, és a táncparkettre vezet. Egy szimpatikus helyen megállva, kezeim nyaka köré fonja, miközben átöleli a csípőm. A DJ, mintha csak nekünk szólna, bekever egy lassabb számot, így a körülöttünk állók is ösztönösen felveszik a pózunkat. - Mikor tizennyolc voltam, imádtam a bulikat. Minden pénteken hivatalos voltam egybe, de ez mára elhalt. Nem értem a sok fiatalt, akik csak azért buliznak, hogy leigyák magukat, és aztán más ágyában ébredjenek reggel. Jó, én is ilyen voltam, de azért na - kuncog fel, miközben jobban magához húz. Érzem az eper illatát, ahogy keveredik a mentollal körülötte.
- Tényleg? - húzom fel a szemöldököm nevetve.
- Nem néznéd ki belőlem, mi? - kérdezi suttogva. Szemem behunyom, és a vállára hajtom a fejem.
- Őszintén? Nem.
- Miért? - hallom meg hangjában a félelmet.
- Mert mindig megfontolt és nyugodt vagy - vágom rá egyből.
- És ez rossz dolog? - kérdezi vigyorogva.
- Nem. Ez egy olyan dolog, ami csak megnyugtatja az embert, és tud hosszú távra tervezni.
- Tehát te hosszútávra tervezel? - mosolyodik el.
- Hé, nem ezt mondtam - nevetek fel.
- De céloztál rá - kacsint.
- Na jó, talán - vonom meg a vállam.
- És abból lesz több is?
- Még nem tudom. Lehet. Olyan gyorsan telik az idő - fújom ki a levegőt lassan, miközben ránézek.
- Mihez képest gyorsan? - kérdezi.
- Már majdnem két hónapja, hogy Aaron kidobott, és megismertelek. Mintha egy hét lett volna.
- Ilyen lassan telik velem az idő?  Ennyire unalmas vagyok? - kérdezi nevetve, de látom rajta, hogy kicsit feszült.
- Nem. Pont az, hogy gyorsan. Túl gyorsan - suttogom. Az idilli pillanatunkat a zeneváltás zavarja meg. A lassabbról újra áttértünk valami mixre, ezért kicsit kellemetlenül állunk ott.
- Kérsz valamit inni? - érdeklődik, miközben valakit keres a tömegben.
- Aha, jól jönne valami - vonom meg a vállam.
A kis büféasztalhoz sétálunk, miközben tekintete folyamatosan a tömeget szeli. Fogalmam sincs, kit, vagy mit látott, de ideges lett tőle.
- Mit iszunk? - érdeklődök, mikor odaérünk.
- Mit kérsz? - mosolyog rám.
- Bármit, csak piát ne - nevetek rá. Igen, kicsit érdekes emlékeim vannak arról, amikor utoljára berúgtam. Na jó, nincsenek emlékeim. Szerintem, el lehet képzelni, hogy milyen állapotban voltam, ha semmire sem emlékszem..
A kezembe ad egy pohár kólát, miközben ő is elvesz egyet.
- Nem megyünk egy kis friss levegőt szívni? - teszem fel a kérdést. - Nagyon meleg van itt - húzom el a számat.
- De, persze - megragadja kezem, és elkezd kifelé vezetni a tömegből. Félrelökünk pár embert, mire odaérünk az ajtó, ahol Sophiát és Niallt találjuk. Mindketten kabátban állnak, és nagyon úgy tűnik, hogy menni készülnek.
- Hát ti? - kérdezi Harry a szöszitől.
- Jaaj, sziasztok! - köszön Soph eléggé furán. Már megint ivott. Remek.
- Soph, részeg vagy? - teszem fel a kérdést karba tett kézzel.
- Neem.. Csak Nivel ittunk egy kicsit, de csak egy nagyon picit - kuncog, miközben megpróbálja megmutatni, mennyi is az a kicsi.
- Hova-hova? - kérdezi Harry is a barátjától, aki vigyorogva megrántja a vállát.
- Csak, gondoltuk, otthon folytatjuk tovább a bulit. Ha érted mire gondolok, haver - kacsint a barátjára, miközben átöleli Soph derekát.
- Nem érdekelnek a részletek - rázza meg a fejét a Göndör. - És szerintem az lenne a legjobb, ha nem mennétek sehova.
- Ne már, haver! Megyünk, és kész - komorodik el a szőkeség.
- Na jól van, de hívjatok egy taxit - sóhajt Harry, miközben közelebb lép hozzám.
- Már itt is van. Sziasztok! - köszön el Soph vigyorogva, és kisprintelnek a házból.
- Mi lesz itt? - csóválom meg a fejem nevetve.
- Vad éjszaka - röhög fel Harry.
Kimegyünk a házból, és a kertbe vesszük az irányt. Az eget csillagok borítják be, nyoma sincs egy felhőnek sem. A kis hintaágyba ülünk le, jó szorosan egymás mellé, és az innivalónkat szorongatjuk. Egyikünk se szól egy szót se, csak ülünk, és gondolkozunk.
- Így utólag nem bántam meg - töröm meg a csendet.
- Mit? - emeli rám tekintetét.
- Hogy nem futottam el egyből, mikor felkeltem - mondom ki halkan.
- Miért futottál volna? - ráncolja össze a szemöldökét.
- Mert akár egy pedofil állat is lehettél volna? - kérdezek vissza, mire elneveti magát. - Ez nem vicces! - háborodok fel. - És egyébként is! Miért nem vittél egyből kórházba? Úgy szokás - faggatom.
- Az ott egy játszótér? - néz az ellenkező irányba. Igen, valóban egy kis mini játszóteret lát.
- Nem válaszoltál a kérdésemre - húzom fel a szemöldököm gyanakvóan.
- Orvostanonc vagyok. Illetve, voltam. Amíg ott nem hagytam a sulit. Szóval, tudok egyet s mást. De most komolyan, nézzük már meg - áll fel, és húz fel engem is.
- Jaj, nem nagy szám! Még apa építette, mikor tízéves voltam - legyintek, miközben egyre gyorsabban lépkedünk.
- De klassz! Nekem sosem csinált az apám. Még a nevelő sem - gondolkozik el.
- Kit kerestél bent? - teszem fel a kérdést, ami a szívemet nyomja.
- Tessék? - kérdez vissza.
- Nagyon kerestél valakit bent - ismétlem meg. A cipőjére pillant, majd újra ám.
- Az exem. Lana is itt van. És őszintén, nincs sok kedvem találkozni vele - húzza el a száját.
- Az én exem fogalmam sincs, hol van - nevetek fel.
- Hogyhogy? - kérdezi.
- Dobott, aztán lelépett - vonom meg a vállam.
- Sajnálom.
- Nem kell. Amúgy sem voltam túl boldog akkor - legyintek. - Lanával mi lett?
- Megcsalt, aztán dobtam - von ő is vállat.
- Megcsalt? - kerekedik el a szemem.
- Ja. Miért? - néz rám.
- Hát, nem tudom. Ha nekem ilyen barátom lenne, eszemben sem lenne megcsalni - motyogom, de sajnos meghallotta. Arcom vörösbe burkolózik, miközben az övén megjelenik egy perverz vigyor.
- Tényleg?
- Aha - motyogom magam elé. Hirtelen felindulásból elkezdek futni a vár felé. - Kapj el, ha tudsz! - kiáltom vissza.
Egy pillanatig csak néz utánam, aztán ő is elkezd futni. Felszaladok a kis csúszdához, és még mielőtt elkapna, gyorsan lecsúszok. Néha, jól esik kijönni egy kicsit ide, és nosztalgiázni.
Vagy öt perce kergetőzünk, mikor kellően elfárad, és sikerül utolérnie, hirtelen megtoppanok, aminek következtében nekem jön, és mindketten elesünk. Csak olyan szerencsétlenül, hogy ráesek, arccal felé. Így ajkaink tökéletesen egy vonalba kerülnek, és csak pár centire vannak egymástól. Kicsit felemeli a fejét, miközben kezét felvezeti a derekamon egészen a hajamig, és kisimít egy tincset az arcomból.
- Harry, te vagy az? - hallok meg egy nyávogós hangot, mire odafordulok. Egy rózsaszín miniruhába öltözött szőke cicababát látok, táskával a kezén és olyan magas magassarkú cipőben, amit én sose vennék fel.
- Lana - suttogja nekem a Göndör, és felül. Gyorsan leszállok róla, és leporolom összegyűrődött ruhám. - Micsoda meglepetés, Lana! - kiállt fel, mint aki élvezi a dolgot, és egy műmosolyt erőltet az arcára.
- Régen láttalak, szívi. Máris felszedtél egy csajt? - húzza össze a szemöldökét a lány, miközben halálosan fenyegetően néz.
Harry segítségkérően pillant rám, majd odasétál mellém, és ujjait rákulcsolja a kezemre. Meglepetten pillantok rá, de van valami segítségkérő a pillantásában, ezért csak rámosolygok, és szorítok egyet a kezén.
- Igen, Lana, bemutatom Angelt, Angyalom, ő itt Lana, az exbarátnőm - mutat be minket egymásnak, miközben lefehéredik.
- Örülök, hogy megismerhetlek - nyújtom a szabad kezem a lány felé, de esze ágában sincs megrázni azt, így kelletlenül ejtem magam mellé vissza.
- Aha, persze. Nem gondolod, hogy kicsit gyorsan túltetted magad rajtam?- fordul Harry felé.
- Nem. Angel sokkal emberibb, mint te, és azt a tényt se felejtsük el, hogy te csaltál meg - kicsit közelebb húzódok hozzá, és kisimítok egy tincset az arcából. Igazán baráti gesztusnak szántam, de ha szemmel ölni lehetne, én már halott lennék. Lana úgy méreget, mint valami húscafatot, Harry viszont aranyosan rám mosolyog, és egy puszit nyom a fejemre.
- Jó, elég ebből - szól közbe a lány idegesen. - Nem gondolod azt, hogy köztünk még lehetne valami? Én még mindig szeretlek, tudom, hogy te is így érzel!
- Igen, még mindig szeretlek - mondja Harry rezzenéstelen arccal. - De csak mint barátot. Angelt viszont teljes szívemből, oké? - kérdezi.
Tudom, hogy csak eljátsszuk ezt az egészet, de akkor is, úgy érzem, ennél szebb szavakat még nem mondtak nekem.
- Tényleg? - fordulok felé.
- Igen - hagyja figyelmen kívül a toporzékoló Lanát. - És nem csak azért mondom, mert ez a hárpia itt van - biccent a szőke hajú csaj felé.
A szívem hevesebben ver, és kitudnék szaladni a világból. Ilyen az, amikor az ember szerelmes?
- Jól van, pancserek, én itt sem vagyok - dobja át a (pót) haját a válla fölött, majd felém fordul. - Ha azt hiszed, hogy valaha is a tiéd lesz, akkor tévednek kell. Harcolni fogok a szerelmünkért! - kiálltja, miközben eltipeg. Csak nézünk utána, aztán egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.
Az, hogy most itt állunk, és kézen fogva nevetünk, az egyik legjobb dolog, amit így eltudok képzelni. Több van a levegőben, mint valami baráti nevetés, számomra már sokkal többet jelent. Nem tudom. Ilyen, mikor az ember kötődni kezd valakihez?
Miután kiröhögtük magunkat, visszamegyünk. Az emberek többsége már hazahúzott, szinte csak Aaron, a haverjai és mi maradtunk. Letelepszünk a kanapéra, a zenét halkabbra vesszük, és beszélgetni kezdünk. Illetve ők beszélgetnek, én meg hallgatom, miközben a Göndör mellett ülök, és figyelem az eseményeket. Ő is bekapcsolódik a csevegésbe, egész jól el van a srácokkal, még Aaron is. Ez azért érdekes, mert miután verekedtek, mindig úgy méregették egymást, mint az oroszlán a prédáját. Egyszer csak egy kezet érzek meg a derekamon, minek következtében ugrok egy kicsit, majd Harryre nézek, aki mosolyogva figyel engem.
Egy óra körül aztán fogják magukat a fiúk, és elmennek. Jellemző, hogy itt hagynak minket a sok takarítani valóval, míg ők hazamennek aludni.
Így nekiállunk. Hárman vagyunk, mindenki kap egy helyiséget. Illetve választ. Aaroné a kert, enyém a konyha, Harry pedig a nappalit kapta meg. És akármennyire is furán hangzik, a konyhában nagyobb rendetlenség van, mint a nappaliban, ahol mindenki ott volt.
Két óra fele már csak az utolsó simításokat végzem, mikor Harry besétál.
- A bátyád bejött, és elaludt a kanapén. Azt hiszem, lassan én is megyek - pillant az órára álmosan.
- Oké,várj kikísérlek.
Félbehagyom a dolgom, és kimegyek vele az előszobába. Ott aztán, megáll, lazán nekitámaszkodik az ajtónak, és mosolyogva néz rám.
- Köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam - mosolyog még mindig.
- Én. Izé.. Köszönöm.. Mármint.. Igazán jól esett. Mikor.. Mikor azt mondtad, hogy szeretsz - bököm ki pirosló fejjel.
- Csak az igazat mondtam - lép közel hozzám, és megfogja mindkét kezem. Bőre meleg, és ahogy hozzámér, bizsergés fut végig az egész karomon. - Nem szeretnék veled elsietni semmit. Most tényleg komolyan gondolom. Szóval, megkérdezem. Nagyon bánnád, ha megcsókolnálak? - teszi fel a kérdést, nekem pedig gyorsabban kezd verni a szívem.
- Nem. De nem ma, nem így, és nem most - nyomok egy puszit az arcára.
- Szóval, nem bánnád, de nem ma? - kérdez vissza, mosolyogva.
- Igen.
- Holnap ráérsz? - érdeklődik vigyorogva.
- Rá.
- Akkor tízre érted jövök - mondja, majd kisétál az ajtón.


5 megjegyzés:

  1. Kedves Rose!
    ELSŐ KOMIZÓ!
    Nagyon várom az következőt:3 [Túl sablonos de nem zavar]
    Hamar hozd:)
    Ölel,
    Hope Robson

    VálaszTörlés
  2. Jezusisten:o
    Erre szavak sincsenek. Mindegy ki mit mond nekem most ez a kedvenc blogom:))
    Miert nem csókolta meg??!:D
    meddig húzod még az agyunkat?:D
    ahjj..én nagyon Hangel shipper vagyok:)
    Mikor hozod a kövit?:3
    Anna.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna! :)
      Még nem csókolta meg, de majd..:D
      Még a tizenötödik részig..:)
      Hangel:3 mától ezt használni fogom.:D nagyon ötletes:D
      Két hét múlva:)
      Rosa

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés