2015. május 8., péntek

Tizenegyedik

Sziasztok, rózsácskák! :)
Újabb hét, újabb rész! Aki benne van a Facebook csoportban, az tudja, hogy múlthéten nem voltam otthon, így nem tettem ki részt, de most itt vagyok! :) Egy játékról is olvashattok, aminek meghosszabbítottam a határidejét! :) Még egy hetetek van, de bővebben IDE kattintva olvashattok erről! :) 
Mit is mondjak még? Köszöntöm az új feliratkozókat nagy szeretettel, és ha belépsz a Facebookos csoportba, egy új blogról is pár infót szerezhetsz... 







Kiszállok az autóból, majd Harryre nézek, aki másodperceken belül mellettem terem.
- Nem állok erre készen - suttogom elkeseredve.
- Dehogynem. Csak anyud beszélni szeretne az útról, meg apádat felfogja hívni, és dumálsz vele. Ennyi, nyugi - mosolyog rám biztatóan.
- Akkor is. Nem érzem magam késznek ehhez az egészhez. Nem akarok menni - túrok bele a hajamba.
- Miért? Ismered apádat, nem? - kérdezi.
- Két évvel ezelőttig azt hittem, hogy ismerem. Most már semmit sem tudok - sóhajtok.
- De attól még az apád.
- Tudom... - motyogom.
- Jó, Angel, fejezd be.
- Mit? - kérdezem furán.
- Ott leszek veled, találkozol az apáddal, az új családjával, semmi gond nem lesz, bízz bennem - fordít szembe magával.
- Megígéred? - nézek mélyen a szemébe.
- Minden rendben lesz, oké?
Hirtelen megfogja a kezemet, és rákulcsolja ujjait az enyémekre. Ahogy bőre hozzám ér, egy kicsit elterelődnek a gondolataim arról, ami előttem áll. Érzem, hogy bízhatok benne, mert segít nekem. És akármennyire is fura, két hónapnyi ismeretség után úgy érzem, szerelmes vagyok. Hogy feltétel nélkül tudok bízni egy srácban, mert tudom, hogy megvéd.
- Oké - nézek rá, majd elindulunk. Szorosan egymás mellett lépkedünk. Még mindig fogja a kezem, és mosolyogva néz maga elé. Talán magamnak is nehéz bevallani, de egyre közelebb kerülök Harryhez. Sosem voltam annak a híve, hogy egyik hónapról a másikra valakibe szeressünk, de a szerelem olyan dolog, amit nem lehet megakadályozni, ugye? Ahogy hozzámér, egyre jobban vágyom az érintésére, arra, hogy végre bármikor hozzáérhessek, mert hozzám tartozik.
Az út alatt, kezdeményezhetnék én is egy kicsit. És utána, lesz ami lesz. Vagy barátok maradunk, vagy kialakul más is. És, talán, megkaphatom azt, amire régóta vágyom: a boldogságot. 
Az ajtóhoz érve elengedem a kezét, és előveszem a kulcsom. Mikor kinyitom, belépek, és felkapcsolom a villanyt. Igen, kicsit hosszúra nyúlt a programunk, így már besötétedett. Otthon csoki illat terjeng a levegőben, és zene hallatszik Aaron szobája felől.
- Megjöttünk - kiálltok.
- Végre itt vagytok! - jelenik meg anyu, miután levettük a cipőnket.
- Üdv! - int Harry is.
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte.
Harryvel egymásra nézünk, és szavak nélkül beszéljük meg, hogy szerintem, délután két hétre elegendő kaját ettünk össze. Sétáltunk, közben megálltunk hamburgert venni, de az messze nem volt olyan jó, mint amit a kajáldában lehet kapni, így megpróbálkoztunk a máshol, majd vettünk egy fagyit. 
- Szerintem nem - mosolygok, mire anyu összecsapja a két kezét.
- Sütit se? - húzza fel a szemöldökét. 
- Azt kérünk - nevetek, majd követjük anyát a konyhába.
Harry szorosan mellettem jön, néha hozzáér a kezemhez. Biztatóan rám mosolyog, majd az ajtónál előreenged. Ahogy belépünk, helyet foglalunk az asztalnál.
- Na, ideje beszélnünk pár dologról - rakja le elénk a sütit anya.
- Az útról? - teszem fel az amúgy nyilvánvaló kérdést.
- Mi másról? - forgatja meg a szemeit anya - Nem örülök, hogy csak így a nagy semmiből előjön az ötlet, és jövőhéten már mentek is. De nem tehetsz róla, apád hibája ez az egész - forgatja meg a szemét.
- Na, köszönöm. Akkor nem kell mennem? - Harry megcsóválja a fejét, és a kezét a combomra simítja. - Anya szerencsére ebből semmit sem érzékel, de nem is baj.
 - Tisztázzunk pár szabályt - ül le mellénk.
- Jó - bólintok
- Először is. Megpróbálsz kedves lenni apáddal, a barátnőjével és annak a fiával, aki egyébként már nem biztos, hogy otthon él, mert huszonhárom éves, és eljegyezte a barátnőjét - hadarja.
- Öhm.. Anyu. Te honnan tudod ezeket? - nevetek kínosan.
- Beszéltem apáddal. Annak ellenére, hogy elváltunk, még szokott érdeklődni rólatok. Na, de folytassuk! Mivel, csak egy vendégszobájuk van, együtt fogtok aludni, gondolom, ez annyira nem baj - mosolyodik el.
- Igen, tovább? - sürgetem. Harry lopva rám pillant, és elvigyorodik. A közös szoba gondolatára kisit összerándul a gyomrom, de reménykedek, hogy Harry nem fog az első adandó alkalommal ágyba vinni. Az exem ilyen volt... Az első randinkon a szobájában kötöttem ki, és annak ellenére, hogy az volt az első, nem volt gyengéd. Sőt...
- Igen. Akkor ezt elmondtam.. Nézzük. Szabályok! - kiállt fel - Nincs pia.
- Mert amennyit én inni szoktam... - forgatom meg a szemem.
- Harry, ezek a szabályok rád nem vonatkoznak - mosolyog a fiúra.
- Amúgy sem szoktam inni - vonja meg a vállát.
- Remek. Nincs cigi, drog, tehát, a tiltó listás dolgok - sorolja - Tessék kedvesnek lenni, ne égess le! Este addig maradtok ki, ameddig akartok, de azért ne egész éjszaka. Rengeteg szórakozóhely, kávézó, étterem van, szóval ez sem akadály. Minden napra lesz valami programotok, kivéve kettőt, akkor azt csináltok, amit akartok. A város tele van látnivalóval, rengeteg hely van, ahova menni fogtok. De mivel apád dolgozik, így nagyrészben egyedül kell majd ezt teljesítenetek. És tessék fotózni ezerrel - nevet.
- Ennyi? - húzom fel a szemöldököm.
- Nagyjából. Most, majd apád fog hívni, és mindkettőtökkel beszélni szeretne.
- Mindkettőnkkel? - húzza fel a szemöldökét Harry.
- Igen, de ne aggódj, tájékoztattam, hogy fiút visz magával a gyereke, nem akad ki ezen - kacsintott rá a fiúra, aki fellélegzett.
- Nincs is joga - motyogom, de anya meghallja.
- Angel Black! Ilyen beszólásokat nem mondasz az apádnak, értve vagyok? Harry, te fogsz erre figyelni - biccent.
- Hát persze - vigyorgok erőltetetten.
- De komolyan. Ne aggódjatok - veszi elő a haveri stílusát.
- De mi.. - kezdek bele.
- Tudom, tudom, nem is vagytok együtt - legyint.
- De még bármi lehet - vigyorog Harry, mire karon csapom. 
- Na. Nyolc óra van, ami azt jelenti, hogy Michael mindjárt hív. Addig is, Angel, beszélhetnék egy kicsit Harryvel? - kérdezi anya, mire furán bólintok.
- Persze - állok fel sóhajtva - A szobámban leszek - jelentem ki, mire Harry bólint.
Amint elhagyom a konyhát, a szobám felé veszem az irányt. Illetve, venném, mert Aaron szobaajtója nyitva van, ezért inkább odamegyek.
A srác az ágyon ül, a gitárjával a kezében, és érkezésemre felkapja a fejét.
- Szia. Bejöhetek? - mosolygok rá.
- Persze - válaszol - Anya most tárgyal a göndörkével?
- Aha. Fogalmam sincs, miről van szó, de kiküldtek - vonom meg a vállam.
- Egyértelmű - röhög - Anya elmondja neki, hogy vigyázzon rád, és ne bántson meg.
- Tudok vigyázni magamra - duzzogok.
- De ő még jobban tud. Törődj bele - öleli át a vállam és magához húz.
- De te nem is kedveled - motyogom.
- Eleinte nem kedveltem, mert azt hittem, hogy csak egy olyan srác, aki megakar fektetni, aztán eltűnik - mondja ki őszintén - De mikor megütött, tudtam, hogy komolyabban gondolja. És az, hogy még azok után sem jött össze veled, amik történtek, mert te várni akarsz... Jó srác, ne várj vele sokáig - fejezi be.
- Hű... - mondom ki őszintén.
- Mi az? - mosolyog.
- Hát, azt hittem, ha valaki ellenezné azt, hogy együtt legyünk, az te vagy. De nem. Szeretlek - mondom neki, majd szorosabban ölelem.
- Ugyan, húgi, a tesókért bármit. És remélem, tudod, hogy csak egyszer bánt meg, én azonnal intézkedem - ad egy puszit a fejemre.
- Köszönöm - érzékenyülök el.
- Bár nem hiszem, hogy megfog bántani. Szeret téged.
- Miből gondolod? - kérdezem.
- Ugyan, nézz rá. Egy fiú látja a másikon, mikor habarodott bele egy lányba. És egyébként, illik hozzád. Nem olyan, mint az előző - borzad el.
- Ne is beszéljünk róla, kérlek - feszülök meg.
- Ahogy akarod hugi. 
- Na, megyek, még Sophiát is fel kell hívnom - állok fel.
- Oké.
Kimegyek az ajtón, és felsóhajtok. Még Aaron is úgy gondolja, hogy lehetne köztünk valami, nem bánnám meg. Ez azért jelent valamit, nem?
A szobámba érve lehuppanok az ágyra, és előveszem a telefonom.
Tárcsázom Soph számát, aki azonnal felveszi.
- Na, mizu? Mikor mentek? - kérdezi köszönés nélkül, mert persze, hogy tud mindenről.
- Jövőhéten - válaszolom.
- Közös szoba, vagy külön?
- Közös - válaszolom vigyorogva. Ezután egy félpercnyi sikongatás után, Soph újra megszólal.
- Ez szuper - lelkesedik - Hozol nekem ajándékot?
- Persze - nevetek fel.
- És aztán tessék összejönni Harryvel - nevet ő is.
- Nagyon vicces - forgatom meg a szemem.
- Komolyan mondtam. Jó srác. Nem is értem, miért vársz eddig. Ó, David, hagyjál már, telefonálok! - kiállt valakinek.
- Az uncsid? - vigyorgok.
- Igen. Idehozta az idióta tizennégy éves barátait, akik egész nap engem néznek. Kezdek félni tőlük - hallom hangjában a rettegést.
- Na, akkor hagylak is - röhögök - Szia - mondom, majd leteszem a telefont.
Elterülök az ágyon, és igyekszem összeszedni a gondolataimat.
Most, tehát elmegyek egy hétre Harryvel. Olyan lesz, mintha nyaralni mennénk, annyi különbséggel, hogy apám és az új családja is ott lesz.
Közös szobába leszünk, szóval még többet lehetek vele.
Sóhajtva nézem a plafont.
Igen, régen volt már, hogy szakítottam, és igen, Harry az egyik legcsodásabb srác, akivel valaha találkoztam, de nem tudom. Mi van, ha összejövünk, aztán ő is elhagy? Vagy, ha mondjuk megcsal?
Ezeken gondolkozok, miközben kopognak az ajtómon.
- Igen? - kiálltok ki.
- Harry vagyok - hallom meg mély, rekedtes hangját.
- Gyere be - ülök fel.
Mikor belép, beletúr kócos hajába, ami azután rendezetlenül terül el. A fehér pólón, amit visel, tetoválások látszódnak át, és miközben leül az ágyra, van időm végignézni rajta. Lábait minden nő megirigyelhetné, gyönyörű zöld szemei mindig csillognak, arról nem is beszélve, hogy az egész srác titokzatosnak tűnő.
- Megvolt a nagy beszélgetés? - kérdezem mosolyogva.
- Anyukád jó fej - biccent.
- És én sose fogom megtudni, miről beszéltetek? - húzódok közelebb hozzá.
- Röviden annyi a lényeg, hogy vigyázzak rád, és ne hamarkodjunk el semmit - mosolyog.
- Mit hamarkodnánk el? - kérdezem értetlenül.
- Mindegy - legyint. - Apád hívta anyudat, beszéltem vele, ő is jó fej, csak egy kicsit.. Khm.. Számon kért pár dologról - nevet.
- Például?
- Hány éves vagyok, dolgozom-e, mik a szándékaim veled - mondja ki.
- És mit mondtál?
- A korom, hogy igen, dolgozom, és elmondtam a szándékaimat - meséli sejtelmesen.
- Amik? - próbálom kiszedni belőle.
- Boldognak lenni a lánnyal, akit szeretek - vonja meg a vállát. Jó, talán ez burkolt vallomás volt, akkor is, ha nem is biztos, hogy rám gondolt. Vigyorogva hajtom a fejem a vállára, miközben ő a hátamat simogatja. Ujjaival köröket ír le, amik megnyugtató hatással vannak rám.
- Nem megyünk el sétálni? - kérdezem.
- Ilyenkor? - néz az órára.
- Még ilyenkor kezdődik az élet a városban - vonom meg a vállam.
- Jobb ötletem van - csillan fel a szeme.
- Mi az? - kérdezem előre félve.
- Menjünk el... - kezdi.
- Hova?
- Egy közös nyaralásra - böki ki, nekem pedig felszalad a szemöldököm, kábé a plafonig.
- Most? - kérdezem értetlenül.
- Nem - nevet. - Ha visszajöttünk apádtól.
- Nem is tudom.. - szabadkozok - Nem is vagyunk együtt, meg ilyenek, így olyan fura - mondom ki azt, ami a szívemen van.
- Baráti nyaralás? - kérdezi.
- És ha igent mondanék, mégis hova mennénk? - nézek rá.
- A családi nyaralónkba. Nem kerülne semmibe, és tengerparton van.
- Nem is tudom..
- Na, angyalom, jó lesz, hidd el - mosolyog.
- Rendben - adom be a derekam.
- Szuper! Akkor majd beszélünk róla az út alatt - kacsint.
- Okés.
 - Szerintem lassan indulok, késő van - néz mélyen a szemembe.
- Hát jó - mondom szomorúan.
- Holnap? - kérdezi félve.
- Én ráérek - mosolygok.
- Akkor majd hívlak - áll fel.
- Kikísérlek.
Az ajtónál aztán felveszi a cipőjét, majd mosolyogva felém fordul.
- Akkor holnap - biccent, majd felém lép. Egy puszit nyom az arcomra, majd megfordul, és kilép az ajtón. Ledöbbenve állok a küszöbön, majd csak megrázom a fejem, és bezárom az ajtót.

8 megjegyzés:

  1. Juj de édes *.*
    Hozd minnél hamarabb a kövit, különben megőrülök :D

    VálaszTörlés
  2. Drága Rosa:')
    köszönöm a szivárványt^
    Majd küldök egyet én is:')♡
    Miután kifejtettem már pozitív 'összegzésemet'
    a részről gondoltam ide is írnom kéne valami cukit:')
    ez eddig az egyik kedvenc részem^
    Úgyis tudod szerintem hogy melyikek lesznek a kedvenceim.:'D (Hangel4ever♡)
    Már úgysem kell sok Addig:')
    és tényleg egyre hülyébb leszek:'DD
    Anna:)x
    Ui: ügyködsz a Zlairen?:'))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna! :)
      a szivárvány a kedvencem most:DD
      Örülök neki:) ár nincs sok az "összejövős" részig...:))
      Ui.: Igen, ügyködök, hamarosan:)))

      Törlés
  3. Szia
    Most olvasom a blogod es nagyon tetszik !! :)
    Varom a kovi reszt :) *-*

    VálaszTörlés
  4. Úristen nagyon jó lett!
    Hamar hozd a következőt! Jujj... Harry nagyon édes volt :3

    VálaszTörlés