2015. július 30., csütörtök

100 feliratkozós különkiadás

Sziasztok, rózsácskák! 
El sem hiszem, még most sem, hogy már 100 feliratkozós különkiadást írtam 2 nap alatt, és, hogy már túl is léptük ezt a nagy számot! Még most is úgy gondolom, hogy lehetetlen. Nem értem, mivel érdemeltem ki ezt a sok szeretetet, amit tőletek kaptam/kapok, esküszöm, mióta írom a blogot, sokkal boldogabbnak érzem magam, mert ti itt vagytok nekem! Minden egyes olvasót puszilok, és köszönöm neki, hogy támogat! :) 
Még 13 részünk van az első évadból, nekem már csak 6, de utána se féljetek, jövök a másodikkal! :) szóval, nem szabadultok tőlem! :) 
A Harry szemszöggel vegyes érzelmeim vannak, fogalmam sincs, mit fogtok gondolni róla, remélem sikerült egy kicsit is fiússá tenni:)
Köszönök nektek mindent <3







Idegesen markolásztam a kormányt, miközben egy szarul elsült családi vacsoráról tartottam hazafelé. Az anyám szokás szerint leállt velem veszekedni a kibaszott életemről, hogy mennyire elszúrtam a dolgaimat, a nővérem alapjáraton egy hárpia, a nevelőapám jelenléte meg csak úgy alapból idegesít. Mikor kiviharoztam az ajtón, anya még utánam ordított valamit, de a legnagyobb mértékben tojtam rá. Rá is, Gemmára is, és mindenkire, aki erre a földre született. Mert ha a barátnőd megcsal, és kidobod, az életed egyik napról a másikra elcsesződik. Esküszöm.
A mellettem lévő ülésen pihenő pálinkára pillantottam, amiből már egyetlen egy korty elfogyott addigra. Nem szeretem az ittas vezetést, de abban a pillanatban csak az tudott megnyugtatni. Így hát, egy korty pálinkával a gyomromban igyekeztem hazafelé, ahol egyből ágyba akartam dőlni. Aha. Pont nem így történt. 
Mikor újra az eszembe jutott, hogy anyám miket vágott a fejemhez, leszartam a körülöttem lévő csendet, max hangerőre tekertem az egyik rádióban játszódó szar zenét, amit még soha a büdös életbe nem hallottam. A zene egyszerűen megnyugtat, és ami a legjobb,  sose szól be nekem. Ha nem lenne ott Niall, a legjobb haverom, talán belehajtanék az első tóba amit meglátok. De mégis, mikor elindultam, úgy éreztem, nem tehetek ilyet, mert valami más lesz. És be is jött a megérzés.
Tehát, ott mentem szép nyugisan haza, a megengedett sebességnél jóval gyorsabban, előttem és mögöttem egy kocsi sem volt, a lehúzott ablaknál besüvített a szél és a göndör fürtjeimbe kapott, amiket imádok. És a csajok is, ha szabad ezt hozzátennem.  Pont tegnap mondta egy lány egy buliban, hogy mennyire szerencsés vagyok emiatt, meg mennyire imádja a göndör hajat. Nem kéne ecsetelnem, hol kötött ki ezek után...
A mellettem lévő telefon pontosan akkor szólalt meg, mikor újra a számhoz emeltem az üveget, így sóhajtva pillantottam a kijelzőre, és visszatettem a helyére a pálinkát. Hogy a napom még szuperebb legyen, az exem újabb szánalmas próbálkozással próbál visszacsalni magához, de ez sajnos nem jött össze neki.
Körülbelül egy hónapja szép nyugisan elindultam hozzá meló után, mert meg akartam lepni. Eléggé nagy meglepetés volt, csak nem olyan szempontból, mint vártam. Mikor beléptem a lakásba, már akkor hallottam hangokat, de azt hittem, éppen a húga játszik valami fiúval, szóval ugyanúgy hangtalanul a szobájához mentem, és csöndben benyitottam.
Akkora barom voltam egyébként. Már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy Lana egy ribanc, aki megcsal, mikor először összefutottam vele a suliban. De akkor még olyan átlagos volt, a fasz gondolta, hogy így megváltozik. Szóval, gyönyörű látvány fogadott. Az akkori barátnőm, hogy éppen egy szál bugyiban ül az egyik gimis haverom ölében, akin szintén csak alsónemű volt. És az a legviccesebb az egészben, hogy még csak fel sem tűnt nekik az érkezésem. Mikor aztán az a haver beakasztotta az ujjait a csajom bugyijába, akkor köhintettem egy nem túl diszkrétet, és abban a pillanatban történt, hogy Lana felugrott, és magyarázkodni kezdett, hogy ez még nem számít megcsalásnak, mert semmi olyan nem történt. Hát nem aranyos? Nyilván azonnal otthagytam, a srácot elküldtem melegebb éghajlatra, és szakítottam a lánnyal. megérdemelte, nem? Míg jártunk sose néztem rá egyetlen nőre sem, azóta ez persze megváltozott. Oké, lassan nekem is elegem van az egy éjszakás kalandokból, de a rengeteg agyatlan liba nem érdekel. Egy fiú szájából borzasztóan nyálasan hangzik, de még várom az igazit. Hm, ez egy tök jó csajozós duma...
Miután a telefon nem akarta abbahagyni a folyamatos idegtépő csörgést, kissé ingerülten kaptam fel, és szóltam be a lánynak, aki kicsit megilletődött durva hangnemem hallatán.
- Mit akarsz? - kérdeztem, miközben egy éles kanyart vettem be. Egy halk sóhajt hallottam a vonal végén, és Lana túl magas hangját. Komolyan, az a hang olyan magas néha, hogy az már természetellenesen.
- Harry... Te vagy az? - eléggé bizonytalanul festett ez az egész szituáció, így összeráncolt szemöldökkel meredtem újra a kijelzőre, de még mindig Lana neve volt rajta. Az első gondolatom az volt, hogy talán két Lanát is ismerek, de nem, a hang hozzá tartozott, erre esküdni mernék.
- Nem, a nagyanyám vette fel - forgattam meg a szemem, és az órára pillantottam. A rohadt életbe... - Vezetek, nem tudnád kinyögni mit akarsz?
- Te ittál? - kérdeztem vissza, mire egy pillanatra levettem a szemem az útról, és az ablakot kezdtem tanulmányozni.
- Csak egy kicsit - motyogtam, mire egy hangos kacagás volt a válasz.
- Hary Styles, te sose ittál vezetés közben. Csak nem szerelmi bánat? Nem tudsz túllépni rajtam? - láttam magam előtt azt a tipikus gúnyos mosolyát egy pillanatra, és igen, egy kicsit megtörtem. Általában az ilyen beszélgetésekben én kerülök ki győztesként, és jobb esetben a beszólásaim miatt rám csapja a telefont, de vannak ilyen kivételes alkalmak, mikor ez fordítva történik. 
- Csak úgy megemlíteném, hogy te hívtál - húztam diadalittas mosolyra a számat, mire fújtatott egyet, és végre lerakta azt az átkozott telefont.
Sóhajtva eldobtam azzal a céllal, hogy biztos az ülésen landolt, helyette becsúszott a lábamhoz. Káromkodva hajoltam le érte, és Istenem! Egyetlen pillanatban nem figyeltem arra a kibaszott útra, és máris besétált elém valaki. Gyorsan rátapostam a fékre, ami hangos kerékcsikorgatást hagyva maga után meg is állt, így éppen, hogy csak egy kicsit ütköztem össze a személlyel. A pulzusom az egekbe szökött, az adrenalin szintem szintúgy, a szívem a torkomban dobogott, és csak az járt a fejemben, hogy mi van akkor, ha meghalt. Ha amiatt, hogy ilyen kurva szerencsétlen vagyok, megöltem egy ártatlan embert. Esküszöm, nem akartam.
És ha meghalt, örökre a szemem előtt marad ez az egész. Muszáj voltam valamit csinálni, de az agyam lefagyott, hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, egyedül az az ember lebegett lelki szemeim előtt, akit éppen az előbb gázoltam el.
Ha nem alkotok akkor is azon a családi vacsorán, nem állok meg piát venni, akkor ez az egész nem történt volna meg.
Biztos voltam benne, hogy le fognak csukni, elvesztem az állásom, a családom soha többet nem áll velem szóba, vagyis, tényleg elcsesződik az egész életem. Jobb megoldás nem jutott eszembe, gyorsan hátrapillantottam, és örömmel állapítottam meg, hogy az egész utca üres. Az ajtót kivágtam, és szinte futva siettem oda a személyhez... Aki lány volt... Basszus! Ez így még rosszabb. Ha egy pasit ütök el, és mondjuk nem ölöm meg, annak nem sok baja lesz, de ha mondjuk egy nőt úgy sikerül elütni, akkor lehet, hogy nem lehet anya.
Egy orvostól a legszarabb ötlet, ha nem hívod azonnal a mentőket, hiszen ki tudja, milyen belsősebei lehetnek. Képtelen voltam józan ésszel gondolkozni, mikor megláttam a sebhelyes arcot. A kurva életbe, Styles, mi a rákfrancot műveltél? Komolyan elütöttél egy ilyen törékenynek kinéző lányt? Gyorsan megállapítottam, hogy még él, és valószínűleg csak elájult, majd óvatosan a karjaimba vettem, és szinte futva közelítettem meg a kocsimat. A lehető legrosszabb döntést hoztam meg most, mert ha belső sérülései is vannak, akkor az egész életét tönkrecsesztem. Ezért hány évet kaphattam volna?
Szinte remegve raktam be az anyós ülésre, azonnal bepattantam, és elindultam. A ruhája pár helyen elszakadt, a haja vizesen és véresen tapadt a homlokára, az arca csupa sebhely és kosz volt, mégis, a szépsége átütött még így is. Ahogy erőtlenül feküdt az ülésen, azonnal a telefonom után nyúltam, és ahelyett, hogy normális férfi módjára a mentőket hívtam volna, a legjobb haveromat, Niallt tárcsáztam. A kezem remegett az idegességtől a dühtől, amit abban a pillanatban éreztem. Hogy lehettem ennyire felelőtlen? 
A lány egy pillanatra megmozdult mellettem, már készültem a magyarázatra, hogy nem elrabolni akarom, de aztán mintha újra elvesztette volna az eszméletét. Niall felvette, és szinte ordítva szóltam bele, amitől egy kicsit mintha megijedt volna, hiszen sose beszélek vele így. 
- A francba már, mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem ingerülten, miközben ezerrel száguldoztam haza felé. 
- Bocs haver, amiért jobb elfoglaltságom is van annál, hogy egyből felvegyem neked - morogta álmos hangon, de csak gyorsan félresöpörtem a szemembe hulló hajamat és folytattam. 
- Elütöttem valakit - mondtam ki egy nagy levegő után, de a vonal végén lévő srác nem mondott semmi. Pár másodpercig vártam a válaszát, majd miután nem kaptam meg, valamivel halkabban folytattam. - Egy lányt. Olyan tizennyolcnak saccolnám - néztem egy pillanatra a mellettem fekvő utasra. 
- És mit mondtak az orvosok? Jól van? És a rendőrség? Te nem vagy normális, ezért tuti lecsuknak! Én nem megyek be hozzád, az fix - éreztem a hangján, hogy csalódott bennem, de nem tehettem róla. Vagyis, tehettem, de nem szándékosan gázoltam el. 
- Nem vittem be a kórházba. Éppen hazafelé tartok. Lesokkolódtam haver, jó? - kérdeztem ingerülten, mire újabb perc hallgatás. Fasza. 
- Nem vitted kórházba? Megismétlem, de most már halál komolyan: Te nem vagy normális ember! És ha meghal a kanapédon? Vagy az üléseden? Jézusom, néha komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy lehetünk mi barátok - igaza volt. De akkor, kicsit szarul esett, hogy így az orromba dörgöli, milyen szar ember vagyok, mikor tudom. 
- Csak úgy megtörtént - válaszolta lesütött szemmel, és tudtam, hogy már nincs messze a lakás. Ha nem orvosként dolgoznék, szinte biztos, hogy bevittem volna a kórházba. De a külső sérüléseit én is el tudtam látni, és ha esetleg komolyan baja lett volna, bevittem volna megröntgeneztetni. 
- Harry, egy dugás történik meg csak úgy, nem egy baleset! Komolyan, semmit nem ért mikor apád egy napig a biztonságos vezetésről papolt? - hangja remegett az idegességben, én pedig bűnbánóan ingattam a fejem. Meddig kell még magyarázkodnom? Nem szándékosan csináltam... 
- Köszi, bassz le még te is, nem érzem magam elég szarul ezek miatt - motyogtam alig hallhatóan, mire a szöszi haverom sóhajtott egyet, és valamivel megértőben folytatta. 
- És most mit fogsz csinálni?
- Fogalmam sincs. Hazaviszem, várok pár órát, hátha magától magához tér. Ha ez nem történik meg, akkor beviszem a kórházba és vállalom a felelősséget a tettemért. Jól elcsesztem az egészet - morogtam még mindig a kiakadás szélén állva. Niall egy akkorát sóhajtott, hogy szerintem még a lány szempillái is megrebegtek egy pillanatra, de valószínűleg csak képzelődtem. 
- Egyet értek veled. De ne aggódj, te vagy Harry tökös Styles, tuti megoldod ezt is! - röhögött bele a készülékbe, mire nekem is mosolyt csalt az arcomra. Igaza volt!
Bekanyarodtam az utcámba, majd a házam elé leparkoltam és leraktam a telefont. Szaggatottan kifújtam  a levegőt miközben kipattantam a kocsiból, és gyorsan a másik oldalra siettem, a lányhoz. Az ajtót rekordsebességgel nyitottam ki, és óvatosan a karjaimba emeltem a szőke hajú lányt. Az egyik ujjammal kisepertem egy tincset az arcából, így elém tárult sebhelyekkel terített arca. Basszus! Ezt is én csináltam...
Lezártam a kocsit és gyors léptekkel elindultam a ház felé. A kulcsomat nagy nehezen kihalásztam a zsebemből, és miután kinyitottam az ajtót, azonnal a nappaliba rohantam. A lányt óvatosan lefektettem a kanapéra, majd azonnal a konyhába rohantam egy vizes törlőkendőért, majd a fürdőszobába  kötszerért, fertőtlenítőért, és minden szükséges dologért. 
Visszasiettem a lányhoz, aki még mindig ugyanolyan mozdulatlanul és falfehér arccal feküdt a kanapémon, majd letérdeltem elé, a haját kicsit hátrasöpörtem. Azonnal elkezdtem kitisztítani a sebeit, amitől alvadt vér és némi kosz maradt a kezemben tartott gézlapon. Miután megszabadítottam az arcát takaró hatalmas foltoktól, egészen más külsőt vett fel. Egészen angyalian hatott kiszáradt fehér ajkaival, ívelt szemöldökével, és gyönyörű hófehér bőrével, ami teljesen makulátlan volt. Arcát nem borította smink, mint a legtöbb vele egykorú lányét, és ahogy keze egyszerre ökölbe szorult, majd újra elernyedt, tudtam, hogy semmi komoly baja nem esett. Ott ültem, csillogó szemekkel, és vártam, hogy végre felébredjen, és elmondhassam neki, mennyire sajnálom ezt az egészet. Mennyire sajnálom, hogy nem fékeztem időben, és pont elsodorta az autóm, mennyire sajnálom, hogy egy felelőtlen barom voltam, amiért nem vittem egyből kórházba, és mennyire nagyon sajnálom, hogy ha miattam komolyabb belső sérülései vannak, vagy akár emiatt sose lehet majd gyereke. És tudnia kellett, hogy ha fel akart volna jelenteni, minden további nélkül vállaltam volna a felelősséget a tettemért, hiszen egy hatalmas barom voltam. Komolyan ez a sorsom? Hogy amiatt kerüljek börtönbe, mert a családom kiakasztott, és véletlenül elcsaptam egy lányt? Tényleg ez lesz a végzetem? 
Ezekkel a gondolatokkal vártam a pillanatot, mikor nyitja már ki a szemét, és még jobban felé görnyedtem, hogy amint felkel, belekezdhessek a dolgokba. Nem akartam hangosan kimondani ezeket az ágyánál, hiszen az olyan, mintha egy halott ember sírjánál beszélne az ember. És ennek a lánynak élnie kellett! Legbelül éreztem, hogy élni fog, ezért nem aggódtam. 
És mikor egyáltalán nem számítottam rá, végre kinyitotta a gyönyörű kék szemét. Zavart csillogást véltem felfedezni benne, és miközben folyamatosan őt néztem, egy hang se jött ki a torkomon. A szemöldökét összeráncolta, a kezét egy pillanatra felemelte, de az azonnal visszahanyatlott a puha kanapéra. Összezavarodva pillantott rám, látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban kiakadhat, ezért gyorsan megszólaltam. 
- Kérlek nyugodj le - a szívem hevesen vert, és már számítottam rá, hogy leüt majd elszalad, de helyette csak erőtlenül megszólalt. 
- Hol vagyok? - a hangja olyan volt, akár a suttogás, és látszott rajta, hogy komoly fájdalmat igényel akár megszólalnia is. 
- Nálam. Annyira megijedtem, azt hittem, meghalsz - jó, ez így nem volt igaz. Nem hittem, hogy meghal, tudtam, hogy életben marad, hiszen a külső sérülései alapján, csak egy kisebb ütközés volt. Ha meg kéne állapítanom, azt mondanám, a sokk hatására ájult el, de ha komoly baja lett volna, szinte biztos, hogy később ébred fel. 
- Szerintem a bátyám annak örülne a legjobban - mondta lesütött szemekkel, és könnyek kezdtek csillognak abban a gyönyörű kék szempárban. Istenem! Ez a lány nem fizikailag sérült meg, hanem lelkileg volt teljesen kiakadva. Nem tudtam, mi történt vele, amitől erre a következtetésre jutott, de borzasztóan kíváncsivá tett. Az egész lány teljesen rejtélyesnek számított, és úgy nézett ki, mint aki sose fog kinyílni nekem. Talán pont emiatt kezdett el annyira érdekelni az egész története. 
- Nem hiszem. A testvérek szeretik egymást - próbáltam őszinte mosollyal mondani mindezt, de nyilván tudtam, hogy ez sosincs így. A nővérem és én is utáltuk egymást régebben, pár éve rendeződött a viszonyunk, de néha még így is képes idegesítő hárpiát játszani, amit ki nem állhatok.
 - Ő nem. Megvert, aztán kidobott az utcára - legszívesebben képen töröltem volna azt a mocskot ennek hallatán! Nem csak fizikai, lelki sérüléseket is okozott ennek a szegény lánynak, pedig nyilván nem érdemelte meg. Senki sem érdemli meg, hogy megverjék, teljesen mindegy, mit tett. Én például sosem tudnék bántani senkit, ha nem muszáj. Egy nőt meg még annyira sem. 
- Micsoda? Miatta vannak ezek a hegek az arcodon? - óvatosan felvezettem az arcához a kezem, mire érdeklődve várta, mit teszek. Végigsimítottam a hegeken, de látszólag csak még nagyobb fájdalmat okoztam ezzel, mert felszisszent, így gyorsan elhúztam a kezem. 
- Igen - csendben lehajtotta a fejét, mire végre belekezdhettem a mondandómba. Bár nagy monológra készültem, csak ennyi jött ki a számon:
- Sajnálom, hogy elgázoltalak. Egyszer csak ott teremtél, és már késő volt.. Egyébként hogy hívnak?
- Angel - a neve is pontosan ugyanolyan angyalian csengett, mint ez a lány, és ezt nem  tudtam magamban tartani, kicsúszott a számon, pedig esküszöm, nem akartam flörtölni vele. Csak maximum a szívem mélyén. 
- A neved is annyira angyali, mint te vagy - mosolyogtam rá.. Ő is hasonlóképpen tesz, mint én, de hangosan felszisszen, mire aggódva a fejemhez kapok. - Mi történt? Jól vagy? Vigyelek kórházba? Úristen, miért nem figyeltem oda, amikor elsősegélyt tanítottak a suliban - gyorsan megvakartam a fejem, mire apró kuncogás hagyta el a száját. Milyen szuper, hogy én tökre kiakadtam, ő meg nevet ezen...
- Jól, csak az arcom. Nagyon fáj... - szinte azonnal felpattantam, felkínálva neki a fürdőt, és a karomba kaptam. Átkarolta a nyakam, és óvatosan odavittem a fürdőhöz, majd letettem, mire élesen felszisszent 
- Jól vagy? - kérdeztem aggodalmasan, mire csak bólintott egyet, és kedvesen nézett rám. 
- Igen, csak egy üvegszilánk - bólintott.
- Hozok neked tűt, és tiszta ruhát - azzal ott is hagytam, és egy hangos sóhaj kíséretében kikaptam egy boxert és pólót a szekrényemből, bevittem neki, megmutattam, mit hol talál, és otthagytam. 
Leültem a kanapéra, és pár perc múlva ő is csatlakozott hozzám. Óvatosan elkezdte kiszedni az üvegszilánkokat a talpából, addig vittem neki egy pohár vizet, amit aranyosan megköszönt. Miután végzett, érdeklődtem egy kicsit arról, hogy esetleg nem-e álmos, hiszen nagy dolgok történtek ma, ráférne egy pihentető alvás. Szerencsére ő is egyet értett, így bekísértem a vendégszobába, majd miután egy ártalmatlan célzással jelezte, hogy a barátnőm nem örülne, felvilágosítottam arról, hogy nincs barátnőm. Látszólag kicsit megnyugodott, és mielőtt kimentem volna az ajtón, megkérdezte a nevem. Hangos sóhajjal, szinte akaratom nélkül csúszott ki a nevem a számom, ezzel örökre megpecsételve azt, hogy emlékezzen rám. 
- Harry. Harry Styles. 

20 megjegyzés:

  1. Úristen*-* nagyon-nagyon-nagyon jó lett😍😍😍 következő rész mire várható?:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen <3
      Szerintem vasárnap körül érkezik :)

      Törlés
  2. Úúúúúúúúúristen!*-----* Imádooooooooooooooom<3 Nagyon nagyon jó lett!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöööm <3
      Örülök hogy tetszett! :)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Hazudik a halal
      ez tokeletes
      es tudod mit
      A tt is az lenne
      mert most elolvastam ujra az egeszet
      Es szerintem hulye vagy:)))))
      De te tudod:))))

      Törlés
    2. A TT nem lenne tökéletes :)
      És nem vagyok hülye :(
      Én tudom :D

      Törlés
  4. ATYAVILAAAAAAG!!!!*-*
    Olyan aranyos lett ez a rész:) Imádtam♥ De azt mégjobban imádom hogy lesz második évad*----* aaaah köszönöm/köszönjük. Csak így tovább, siess a következővel!!♡��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm! :)
      Lesz második évad! :)
      És nem értem, mit köszönsz :D én köszönök nektek mindent <3
      Sietek! :)

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  5. Szia!
    tetszett ez a Harry szemszög..:D...de már nagyon kíváncsi vagyok,mi lesz azzal,hogy Angel költözik..:(
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm <3
      Hamarosan érkezik a rész! :)

      Törlés
  6. Még facebookon a csoportban ajanlottad nekem a blogodat :)
    A blog olvasásával töltöttem el a fél éjszakát :D De megérte.Csodálatos ez a blog mást nem is tudok mondani annyira aranyosak a szereplők egyszerűen tökéletes :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igen, emlékszem rád! :) Mármint, a neved olyan ismerősen csengett :D
      Köszönöm szépen <3 nagyon jól esik ezt hallani <3

      Törlés
  7. Úristen végre Harry szemszög!! <33
    Nagyon jó lett és gratulálok a 100 feliratkozóhoz, megérdemelted :DD
    Alig várom a 27.részt.
    Most, hogy így leírtad a balesetet Harry szemszögéből én kíváncsi lettem az egész blogra Harry szemszögéből xdd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Végre :d Én is vártam, olyan jó volt Harry szemszöget írni :D
      Köszönöm szépen <3 Néha elgondolkozok azon, hogy mégis mivel érdemeltem ezt meg, de sose jövök rá a válaszra :'D
      Hát, szerintem az egész blogot nem tudnám Harry szemszögéből leírni :D
      Köszönöm <3

      Törlés
  8. Szia! Mikor lesz új rész? Nagyon tetszik a blogod. Remélem hamarosan lesz új rész is mert nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

    VálaszTörlés