2015. július 26., vasárnap

Huszonhatodik

Tegnap anya hívását követően kicsit rágódtunk a dolgokon, de sikerült figyelmen kívül hagynunk a nyugtalanító információkat. Egész délután undorítóan romantikus filmeket bámultunk, és élveztük egymás társaságát. Félreértés ne essék, imádom a romantikus filmeket, de Harry nem volt túl jó társaság. Látványosan unta az egészet, aztán eszébe jutott, hogy a filmbeli főszereplők minden közös mozdulatát leutánozza. Így történt tehát, hogy két percenként megcsókolt, táncolt velem, vagy rámfeküdt. Mindenesetre, jobban élveztem, mint a filmet...

Este aztán elmentünk vacsorázni. Soha életemben nem voltam még ilyen aranyos sráccal étteremben. Kihúzta nekem a széket, lesegítette a kabátom, és kedves bókokkal árasztott el.

És még az sem zavarta, hogy a pincérnő egy húsz éves cicababa volt, aki végig flörtölni próbált vele. Persze, hogy borravaló nélkül távoztunk...
Az volt a legjobb az egészben, hogy Harry nem is figyelt rá, végig engem lesett, és kérdezgette, mit szeretnék. Persze a lány próbálkozásait is megértem, de még száz helyes srác megfordul ott, nem pont egy olyan vendégre kellene ráhajtani, aki egy lánnyal jön oda. És ha éppen egy első randit tesz tönkre, amin rengeteg múlhat? Erről beszélek...
Miután eljöttünk, lezuhanyoztam, és beestem mellé az ágyba. Igaz, még éjfélig beszélgettünk mindenfelé semleges dologról, szóval aludni nem tudtam, de jó volt kicsit kizárni a külvilágot, és csak kettesben lenni vele. 
És bátran kimondhatom, hogy minden egyes nap egyre jobban belezúgok ebbe a göndör hajú srácba, aki elrabolta a szívemet...
Ma reggel arra ébredni, hogy apró puszikkal halmoz el, pedig több, mint mesébe illő. Úristen, mintha valami tizenhét éves, halálosan szerelmes tinilány írta volna le ezeket...
- Jó reggelt, hercegnőm - puszil bele a nyakamba. Nyújtózva átkarolom a nyakát, és még mindig csukott szemmel szólalok meg.
- Jó reggelt.
- Meg van a mai programunk - suttogja a fülembe, és magára húz. Felül alvó szokásához híven teljesen meztelen, puha mellkasára helyezem a fejem, és mosolyogva hallgatom szapora szívverését.
- És mi lenne az? - kérdezem, miközben hajam simogatja.
- Inkább kik - javít ki nevetve.
Összeráncolt szemöldökkel nézek rá, mire azonnal kapcsol, és elárulja, kikre gondol.
- Sophia és Niall.
- Mikor jönnek? - nyújtózok.
- Már itt vannak - mondja, és kiugrok az ágyból. Villámgyorsan a szekrényhez rohanok, kihalászom az első kezembe akadó ruhát, és a fürdőbe sietek. Azért az ajtóból még visszanézek, és fejcsóválva megjegyzem:
- Azért hamarabb is szólhattál volna.
- Tudom. Én is a csengőre keltem fel - szabadkozik.
- Mióta vannak itt? - kérdezősködök tovább. Ha eddig nem avatott be, itt az idő...
- Egy fél órája - vallja be szemlesütve.
- És miért nem keltettél fel? - kérdezem idegesen.
- Mert most engedtek be a szobába. Valami fontosat akartak elmondani, de csak a jelenlétedben - túr bele hajába.
- Várjunk csak. Valami fontosat akarnak mondani? - húzom fel a szemöldököm.
- Igen - bólint furán.
- És még te se tudod?
- Nem.
- Akkor sietek - csukom be az ajtót. Összefogom a hajam, mikor Harry óvatosan belép a helyiségbe.
- Ezt ott hagytad - emeli fel vigyorogva a fekete csipkés melltartómat. Arcom azonnal vörös árnyalatot vesz fel, és remegő kézzel veszem el tőle. Csak én lehetek ilyen... - Ne maradjak itt, segíteni bekapcsolni? - kérdezi még mindig perverz vigyorral az arcán. - Nagyon profi vagyok a melltartó bekapcsolásában - fényezi magát.
- A sok rutin, igaz? - ugratom, de legnagyobb meglepetésemre helyeslő választ ad.
- Igen - bólint egyszerűen, majd leesik neki, és a fejéhez kap. - Mármint, izé... Nem - keresi a szavakat. Zavarán muszáj elmosolyodnom.
- Nyugi, tudom, hogy nem én voltam az első lány az életedben - puszilom meg az arcát. Nyilván tudom, elég ránézni, és máris látjuk, hogy megbabonázza a lányokat.
- Biztos nem zavar? - húzza fel a szemöldökét gyanakvóan.
- Biztos - ölelem át.
Hirtelen hangos kopogást hallunk, majd Niall éles hangját.
- Nem akarom tudni, mi folyik ott bent, fiatalok, de sietnétek egy kicsit?
- Hupsz - mondja Harry suttogva, ügyelve arra, hogy Niall ne hallja. - Majd máskor megvitatjuk, de most öltözz - és kimegy. Sóhajtva belebújok a ruhámba, de mikor a melltartóhoz érek, önkéntelenül is elmosolyodom.
Kilépek a fürdőből, és szinte beleütközök Harrybe, aki viszont ott áll előttem, és csak rám vár. Rákulcsolja a kezét az enyémekre, és kihúz a szobából.
A lépcsőn lefele szinte ráesek, ezért nevetve érünk be a nappaliba, ahol Sophia és Niall ül, éppen eléggé összemelegedve. Kuncogva nézek Harryre, aki megköszörüli a torkát, mire a szerelmespár szétröppen, és zavartan néznek ránk.
- Azt hittük, még el lesztek fent egy ideig - igazítja meg a blúzát Sophia. Barna haja kontyba rendezve áll, a fekete szoknya, és kék blúz, amit visel, kiemelik alakját. Mellette Niall egyszerű fekete nadrágot, és fehér pólót visel.
- Na, mi az a nagyon fontos dolog? - huppan le Harry a fotelbe, én pedig a karfát választom.
- Igazából, annyira nem fontos, csak reméltük, gyorsabb leszel, ha ezt mondjuk - beszél magukról Niall. Megforgatom a szemem, és várom a következő lépéseket.
- Bejött - biccent a mellettem ülő srác.
- Szóval. Arra gondoltunk - veszi át a szót Soph. -, hogy ha már ti is együtt vagytok, meg mi is járunk - mosolyog a barátjára - akkor csinálhatnánk pár közös programot - vigyorog, mire Harryvel egyszerre szalad fel a szemöldökünk a plafonig. Aztán tökéletesen egyszerre nézünk egymásra, és szó nélkül megállapítjuk, hogy a duplarandi gondolata egyikünket sem izgatja túlzottan.
- Most is sok közös programunk van - szólok bele.
- Igen, de nem kettes közös program, hanem négyes - mondja lelkesen a lány.
- Harry? - kérdezi Niall. A göndör hajú srác meredten néz maga elé, majd csak megvonja a vállát.
- Felőlem. Ha Angel is benne van - teszi hozzá.Mindhárom szempár rám szegeződik, és várják a válaszom.
Igazából, nekem teljesen mindegy. Ha ők szeretnék, akkor több közös programunk lesz. Elvégre Sophia az én legjobb barátom, szóval rengeteg időt töltök vele. Niall Harry legjobb barátja, ők is sülve-főve együtt vannak, ha tehetik. Bár az utóbbi időben, mintha kicsit elhanyagoltuk volna a barátainkat a másik miatt.
- Legyen - sóhajtok.
- Szuper. Kezdhetnénk ma - vigyorog Sophia.
- Mi a program? - igazítom meg a csurim.
- Grillezhetnénk - nyögi be Niall. - Anya odaállított hozzám egy csomó grill cuccal, este áthoznánk őket, és csaphatnánk egy nagy partit - mosolyog a srác.
- Nem jó. Ma haza kell mennem, anya beszélni akar velem - húzom el a szám.
- Ó, akkor holnap? - vakarja meg a fejét a szöszi.
- Nekem jó - vonom meg a vállam.
- Akkor, következő program. Mától bevezethetnénk, hogy minden szombaton együtt ebédelünk - veti fel Soph.
Harryvel furán nézünk rájuk, mire megvonják a vállukat.
- Oké. Mi ez a hirtelen ragaszkodás? - kérdezi Harry rekedtesen.
- Csak mióta együtt vagyunk, úgy érezzük, elhanyagoljuk a barátainkat. Ezért szeretnénk többet foglalkozni veletek. Fontosak vagytok nekünk - érzékenyül el a barátnőm. Niall átkarolja, és a haját simogatja, miközben Soph letörli a könnyeit. Biztosra állítom, hogy megvan neki. Akkor ilyen érzékeny.
- Nyugi, nem érezzük magunkat elhanyagolva - köszörüli meg a torkát Harry.
- Biztos? - kérdezi Niall nagy szemekkel.
- Igen - bólintok.
- Akkor jó - vigyorognak.
- Azért még áll az ebéd? - kérdezem, miután a hasam nagyot kordul.
- Áll - nevet fel a barátnőm.
- Akkor menjünk - pattanok fel, magammal húzva Harryt. 

***

Sóhajtva húzom fel a cipőm, és állok meg az ajtóban. Harry fekete pólóját megmarkolva húzom magamhoz, miközben számmal az övét keresem. Kezét a derekamon nyugtatja, és szenvedélyes csókot lehel az ajkamra. Majd elenged, és homlokát az enyémnek támasztja. 
- Holnap találkozunk - suttogom neki halkan, és átölelem. Szorosan erős karjaiba zár, majd elenged, és hagyja, hogy kisétáljak az ajtón. 
Az autómhoz érve sóhajtva szállok be, és fordítom el a kulcsot. Felveszem egy kicsit a fűtést, és elindulok. Pár perc autózás után megérkezek haza. 
Leparkolok Aaron kocsija mellé, és kiszállok. A kapun átérve észreveszem, hogy csak a konyhában ég a villany, és anya ül az asztalnál, mellette Aaron, aki idegesen dobol az ujjaival. 
Elfordítom a zárat, és belépek. Fahéj illata csapja meg az orrom, és miután lerúgom a cipőm, egyenesen a konyhába sétálok. Anya szőke haja rendezetlenül terül szét, Aaron barna sérója viszont tökéletesen áll. 
Szó nélkül leülök, és hagyom, hogy anya a hajába túrva belekezdjen. 
- Mielőtt bármit mondanék, valamit tudnotok kell: szeretlek titeket. Felnőttek vagytok, jogotokban áll saját döntéseket hozni, de most tiszteletben kell tartanotok az enyémeket, és szó nélkül követni az ismeretlenbe - kezd bele, nekem pedig gombóc keletkezik a torkomba. Milyen követésről beszél? 
- Miről van szó, anya? - kérdezi Aaron hasonló elkeseredettséggel, mint én. 
- Új állást kaptam, és megismerkedtem valakivel - hadarja, én pedig lehuynom a szemem. 
Nem. Nem. Nem.
Ha anya új állást kapott, és ha van valakije, az nem jelenthet jót.
- A főnököm szólt, hogy van egy álláslehetőség, és örülne, ha megpróbálnám. Megpróbáltam. Több száz jelentkezőből választottak ki pont engem! Még most sem hiszem el - mered maga elé mosolyogva. 
- És hol van a 'de'? - kérdezem keserű mosollyal. 
- Sokkal több fizetést fogok kapni, viszont. Az ország másik végére kell költöznünk - fejezi be halkan, nekem pedig elkerekedik a szemem. 
Nem. Nem. Nem. 
Soha. 
Persze, örülök anya sikerének, de nem hagyom itt a várost! Itt vannak a barátaim, az életem. És Harry. 
Legfőképpen miatta. 
Annyit szenvedtem már. És végre egyenesbe jött minden. Itt van nekem Ő, Sophia, mindenki. 
Lassan, kimérten válaszolok anyának. 
- Nem fogok mindent itthagyni - látom, hogy Aaronban is hasonló dolgok keringenek, mert helyeslően bólint.
- Angel, meg kell értened! - mondja halkan anya. 
- Nem! Én nem megyek sehova! - emelem fel a hangom hisztérikusan. 
- Már késő! Van vevő a házra! - süti le a szemét. 
Ez az a pillanat, amikor kirobban belőlem az eddig felgyülemlett düh. 
- Ó, szóval te az egész jövőnket eltervezted! Nem vagyok már gyerek, jogom van beleszólni a dolgokba! 
- Nem beszélhetsz így velem! Az anyád vagyok! - kiabál már ő is. 
- Nem mozgathatsz úgy, mint egy bábut! Aaron, mondj valamit! - kérlelem a bátyámat. 
Ő csak a hajába túr, és lesüti a szemét. 
- Rendben, menjünk - adja be a derekát, mire felpattanok. 
- Ez kész - szórok villámokat a szememmel. - Azt hittem, te megértesz! 
- Fogadd el, Angel. Az élet nem egy tündérmese - mondja keményen. 
- És az új palid? Biztos vagyok benne, hogy ő is közrejátszik ebben - húzom gúnyos mosolyra a számat. 
Egyszerűen nem értenek meg. Fel sem tudom fogni, hogy el kell mennünk. Az utolsó pillanatig harcolni fogok azért, hogy megakadályozzam ezt. Nem hagyom itt Harryt. 
Igen, miatta nem akarok menni. Igen, önző vagyok. Igen, fontosabb a kapcsolatom, mint a családom. Igen, szörnyű ember vagyok...
- Igen. Közrejátszik - süti le a szemét anya. 
- Nos - kezdek bele keserű mosollyal. - Biztos vagyok benne, hogy boldogok lesztek. De én itt maradok - jelentem ki, mire anya begőzöl. 
- Igen? Azt hiszed, mindent tudsz erről az elcseszett világról? Azt hiszed, Harryvel mindig minden veszekedésmentes lesz? Képzeld, mikor összejöttem apáddal, én is így gondoltam. De az élet nem habostorta. Csoda, hogy találtam egy kedves férfit, aki megért, érted? Az én koromban... És csak annyit kértem tőled, hogy fogadd el a döntésem. Tudod te, mennyit gürizek azért, hogy nektek mindenetek meglegyen? És ez a hála érte? Hogy az arcomba dörgölös, milyen szar ember vagyok azért, mert elszakítalak a szerelmedtől? Egyszer el fog múlni a szerelem. De a család mindig ott lesz neked! És csak azt bánom, hogy nem akkor mondtam el neked, amikor már csonagolni kéne! Mert még mindig túl kicsi vagy ehhez! Anyád nem érdemli meg a boldogságot? - kérdezi könnyes szemmel.
Felállok, és a konyhaajtóhoz sétálok. 
- Igen, emlékeztess még többször arra, mennyire szar ember vagyok - mondom, majd felkapom a cipőm. Anya utánam jön, és fenyegetően elveszi a kocsikulcsom. 
- Angel Black. El ne merészelj menni - hangja idegesen cseng, de nem érdekel jelen pillanatban. Csak el akarok menni innen. 
Feltépem az ajtót, és kiviharzok. 
Ezernyi gondolat repül át bennem. Talán most utáltattam meg magam örökre anyával. De az ország másik felére akar hurcolni, és ezt nem fogom hagyni. 
Sebesen szedem a lábam, lassan futásnak is mondhatom. A hideg nyári levegő megcsap, és erősen sajnálom, hogy nem hoztam magammal kabátot. Nem is nézem, merre megyek, csak azt veszem észre, hogy könnyek áztatják az arcomat. 
Megbántottam anyát. Minden szavammal. Pedig ő volt az az ember, akire mindig számíthattam, aki mindig ott volt nekem. 
És most, örökre magamra haragítottam a szavaimmal, amiket nem is gondoltam komolyan. Csak a düh beszélt belőlem. 
Bekanyarodok az ismerős utcába, és az ismerős ház előtt megállok, és nekidőlök. Lecsúszok a földre, és hagyom, hogy könnyeim utat törjenek maguknak. Hangos zokogásba török ki, arcom a kezembe temetem. Nem is értem, miért sírok most... 
Egészen addig, míg az ajtó ki nem nyitódik, Harry meg nem jelenik, rá nem nézek, és még jobban bőgni nem kezdek. 

18 megjegyzés:

  1. Bár ne lennék ennyire oda a blogodért, az idegeimmel és a türelmemmel játszik, annyira kíváncsi vagyok a folytatásra... sajnálom.
    Tudod, hogy imádom, amit írsz!
    És a TT-t se fejezd be, légyszilégyszi!!!
    Sok puszi, mint mindig
    Gabi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hogy is mondjam, szeretek az emberek idegeivel játszani..:D
      Köszönöm! :)
      Rosa

      Törlés
  2. Wah*-*

    Szegény Angel. Nehogymár. Siess:'c

    VálaszTörlés
  3. AMMMA A NYARALASON IS TVAVOT OLVAS
    MONDJAK MAST?:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ammma mindenhol TVAV-ot olvas <3 :d ezért is szeretem annyira nagyon :D <3

      Törlés
  4. Nagyon gyorsaaaan új részt!!*O* Annyira imádom<3

    VálaszTörlés
  5. Követelem az új részt! Hogy lehet így befejezni?? :D
    Amúgy szegény Angel!! :(
    Imádom a blogod,már annyira,hogy minden nap feljövök a blogodra,és megnézem,hogy van-e új rész!! :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan jön az új rész! :)
      Hát, sietek a résszel! :)
      Köszönöm <33

      Törlés
  6. Szia!
    Nagyon jó rész lett csak a vége szomorú..azt hittem már hozzászóltam,de mégsem szóltam hozzá amihez hozzá szoktam szólni..XDŐrült vigyor garantált!
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát, igen, a végét direkt ilyenre terveztem! :)
      Köszönöm szépen <3 :D
      Rosa

      Törlés
  7. Kovit gyorsaaan!!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jokat irsz,irj meg sokat es siess a foyltatassal mar varom!!��☺��☺������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm! :)
      Még egy darabig fogok írni :))
      Sietek! :) <3

      Törlés
  9. Uh azért szegény Angel, kiváncsi vagyok miért kezdett el jobban sírni:/ amúgy nem lesz majd olyan vagy esetleg nem gondoltál még bele hogy Harry darkosodjon be?;) ez nagyon hülyén hangzott:'DDDDD darkosodjon? Xdddd Úgy értem, hogy Harry legyen egy kicsit rosszabb. Nekem mindig is Dark Harry mániám volt. Tudom, hogy ez a blog nem olyan de ezt így is imádom ♥♥♥♡ így tovább nagyon siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! :)
      Hát, amúgy én is XD
      Ezt nem tudom, ez csak olyan jónak hangzott a rész végére XD
      Hát, nem gondolkoztam azon, hogy darkosodjon :D
      A történetben szeretném megtartani a viszonylag jófiús oldalát :D
      Esetleg a második évadban lesznek olyan jeleneteket, de ez egyelőre titok ;)
      Köszönöm <3
      Sietek! :)

      Törlés