2015. december 24., csütörtök

Karácsonyi Larry One Shot

Sziasztok! :)
Megérkezett a karácsonyi különkiadás! :) Ami egyben az én drága Lizám szülinapjára is készült. Mivel a blogban lesznek karácsonyi részek, így egy LARRYS karácsonyit hoztam nektek. Nem kötelező elolvasni, ezzel készültem nektek karácsonyra! :) 
Utálatot nem kérek, köszönöm. 
Boldog karácsonyt mindenkinek! :)



Sóhajtva szedem ki a mézeskalácsokat a sütőből. Már megint késik. Jellemző. És én szokás szerint nem fogom ezért lecseszni, mert szeretem. Még jellemzőbb. Ma van a születésnapja, ezért nem fogok leállni hisztizni, de holnap tuti felhozom, hogy ez már így nem mehet tovább. Attól hogy ő Louis Perfect Tomlinson, ez nem fogja felhatalmazni az alól, hogy időben befusson.  De azért, remélem pár perc múlva befut, hiszen nagy nap ez a mai. Pontosan ma négy éve volt az a karácsonyi buli - és egyben a születésnapi bulija- amiről már úgy jöttem haza, hogy hivatalosan is egy párt alkottunk. Ő elvégezte az egyetemet, nekem van még két évem, és pár hónapja összeköltöztünk. Az életem mellette nem is lehetne fantasztikusabb. 
Most is, mint minden évben egyfajta izgalommal keltem fel, mert tudtam, hogy ma csakis az enyém, és egész nap velem lesz. Aha. Közbejött neki valami és egy órával ezelőtt elrohant. Pedig egyetlenegy napot kértem ebben az évben, mikor csak az enyém, és még ezt sem tudta betartani, valami fontosabb volt. Tipikus... 
Hallom az ajtót csapódni, de nem szaladok elé, ahogy általában szoktam, helyette inkább durcásan egy tálcára rendezgetem a kis mézeskalács figurákat. Egyszerűen imádom a karácsonynak ezt a jellegzetes illatát, a rengeteg villogó égőt, a karácsonyfát, hogy mindig együtt töltjük az ünnepeket a családjainknál. Louis reakcióját, mikor kibontja az ajándékomat, és a mocskos kis dolgokat, amiket ilyenkor vesz nekem és ki is próbáltatja őket. Imádom mikor együtt díszítjük a fát, és nem éri el a felső ágakat, és mindig megsértődik ezen, majd kiakad, hogy miért nem nőtt egy centit se tavaly óta. Általában ezen mosolygok, és biztosítom róla, hogy nekem tökéletes a mérete. Az emlékek hatására elmosolyodok, de amint ráeszmélek, hogy én most mélységesen haragszok rá, mert egyedül hagyott, elkomorodok. Pár pillanat múlva két kezét a derekamon, majd egy nedves puszit is hagy a nyakamon, de én csak megmerevedve állok.
- Hé, bébi - hangja kétségbeesetten cseng, és miután elenged, szembefordul velem. - Ne haragudj rám - néz kiskutya szemekkel, de csak elveszek egy mézeskalácsfigurát és leharapom a fejét. Eléggé csúnyán nézhetek rá, mert szerencsétlenül megvakarja a fejét, és újabb próbálkozást tesz arra, hogy megbékítsen.
- Csak egy napot kértem amikor nem rohangálsz el - hajtom le a fejem szomorúan. - Nem érdekel, hogy már egy hónapja folyamatosan elmész itthonról, semmit nem mondasz, merre vagy kivel, fogadjam el a helyzetet és higgyem el, hogy hűséges vagy hozzám - öntöm ki neki a szívem, mire beharapja az alsó ajkát. - Merre voltál Louis? - ejtem ki a nevét suttogva, mire ő is beletúr a hajába. Szóval hazudni fog. Nagyszerű.
- Úgyse fogod elhinni nekem, amíg nem látod majd - lép közelebb egy lépést hozzám.
- Ez nekem nem elég így - fordítom el a fejem, mire megragadja arcom és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.
- Babe, karácsony van. Nem lehet, hogy ma tökéletesen elfelejtjük a problémáinkat? A szülinapom kedvéért - ő is tudja mit mondjon ahhoz, hogy egy sóhaj kíséretében bólintsak, és szorosan az ölelésembe vonjam.
- De csak azért, mert karácsony van és a szülinapod. Egyébként borzasztóan haragszok rád. Úgy tűnik te fontosabb vagy nekem, mint én neked - vallom be őszintén, mire eltol magától.
- Erről szó sincs. A te szülinapi ajándékodat szervezem Liammel - Liam Louis legjobb barátja, de akkor is.
- De miért kell karácsonykor is az én szülinapi ajándékomat szervezni? - kérdezek vissza szomorúan.
- Mert közös szülinapi ajándék. Ígérem, az este folyamán elmondom. Most pedig, gyere, ideje megnézni valami karácsonyi filmet. Csak mi ketten - az enyémnél kisebb kezét a tenyerembe csúsztatja, és egy sóhaj kíséretében megadom magam. Mi értelme veszekedni? Csak feleslegesen felidegesítem magam. A nappaliban a DVD lejátszóhoz lép, én pedig egy hatalmas pokrócot keresek. A nappaliban az eddig elkészített étel és a mézeskalács illata terjeng, Lou pedig távirányítóval a kezében letelepszik mellém. Gyorsan elindítja a filmet, a mellkasára húz, én pedig őt is betakarom. Kezeim a mellkasán nyugszanak, göndör tincseimet mélyen a nyakhajlatába temetem. Belélegzem jellegzetes férfias illatát, és megmosolyogtat, hogy azt a parfümöt viseli, amit én vettem neki. Szaggatottan kifújom a levegőt, mire borzongás járja át a testét, ami mosolyt csal az arcomra. Imádom, hogy képes vagyok akár egy érintésemmel az őrületbe kergetni.
- Babe, ha nem hagyod abba, kihagyjuk a vacsorát, az ajándékozást és egyből a hálóban lyukadunk ki - markol bele erősen a derekamba, mire morcosan dünnyögni kezdek.
- De ma van a szülinapod. Szeretném ha felejthetetlen lenne - birizgálom a pólója alját, mire csak belepuszil a hajamba.
- Hidd el, felejthetetlen lesz - jelenik meg egy kisfiús mosoly a szája sarkában.
- Csak a mai nap teljesen a miénk - nézek magam elé szomorúan. - Holnap anyuékhoz kell mennünk, utána a te szüleidhez. Alig leszünk kettesben - sóhajtok fel. Talán túlságosan ragaszkodok hozzá.
- Bébi minden oké? Olyan feszült vagy. Ha lány lennél azt hinném éppen menstruálsz, de így nem tudom - vakarja meg tanácstalanul a fejét. Elnevetem magam a gondolatmenetén, és helyette szorosan lehunyom a szemem.
- Csak minden szar mostanában. Alig látjuk egymást, mert vagy én vagyok az egyetemen, vagy te melózol - sóhajtok fel, és olyan közel préselődök hozzá amennyire lehetséges.
- Hé. De legalább amikor látjuk egymást, együtt vagyunk - vigyorog rám, mire megforgatom a szemem. - Figyelj, édes. Négy éve járunk, rémlik? - úgy csinál mintha én felejteném el minden évben mikor jöttünk össze...
- Persze hogy rémlik - motyogom unottan.
- És most ez egy nehezebb időszak mindkettőnk számára. De a lényeg hogy itt vagyunk egymásnak - nyom egy puszit a homlokomra, mire mosolyogva bólintok.
- Imádom hogy egy hülyeségedet egy mondattal el tudsz felejtetni. Már nem haragszok, de legközelebb ha azt kérem, hogy legyél velem csak egy napra, és ne menj el, tartsd be az ígéretedet - felülök pont annyira, hogy szánk egyvonalban legyen, és óvatosan rátapasztom ajkaimat a szájára. Egy apró mosolyt megenged magának, de tudja, hogy utálom ha csók közben mosolyog, mert az olyan lekicsinyítő. Mintha rajtam nevetne, mert nekem ő volt az első - és egyben utolsó - ember, akit valaha megcsókoltam. Az utolsó első csókom... Még tisztán érzem, mikor először becézgette édesen az ajkaimat. Négy éve, pontosan ezen a napon.


*Négy évvel ezelőtt*
Idegesen igazítom meg huszadjára a hajam, hogy minden egyes tincs tökéletesen álljon. A sötétkék ingemet begondolom, de felül pár gombot kihagyok, így sokkal lazábbnak látszok. Hátha leplezni tudom az idegességem. Ha nincs a legjobb barátom, Niall és anya, akkor most valószínűleg a családommal tölteném a karácsonyom. Ehelyett az iskolai buliba készülök, ahová tuti nem mennék, ha Ő nem lenne ott. Az egész iskolában egyetlen ember sem keltette fel úgy az érdeklődésemet, mint Louis Tomlinson. A srác, aki a futball csapat kapitánya, ráadásul az összes lány utána sóvárog, tuti nem venne észre egy nála fiatalabb meleg srácot. Igazából, utálnom kéne, mert miatta jöttem rá arra, hogy a saját nememhez vonzódok, de Niall és a családom jól fogadták. Az az egyetlen probléma, hogy életemben először vagyok szerelmes, egy elérhetetlen személybe. Ez nem olyan, mint mikor valami világsztárnál érezzük ezt, hiszen az teljesen más. A világsztárok egy másik okból nem lehetnek soha a mieink. De itt vagyok én, Harry Styles, aki bele van zúgva Louis Tomlinson-ba, aki még csak egy pillantást se vetett rám sose. Illetve, én nem láttam.
És ráadásul, most végzős. Tehát még egy fél év, és valószínűleg soha többé nem láthatom őt. A nővérem szerint jobb lesz így, hiszen a rajongásom iránta csak egyoldalú, és úgyse fog összejönni a dolog. Említettem már milyen optimista egy nővérem van?
Az egész akkor kezdődött, mikor egy éve nekem jött az iskolában. Abban a pillanatban elvesztem a szemeiben, és igaz, csak gyorsan bocsánatot kért, már ment is tovább, az a találkozás örökre belevésődött az emlékezetembe. Akkor figyelhettem meg először kisfiús vonalait, kék szemeit, tökéletesen fehér fogait, és hogy mennyire istenien fest abban a kék csapatmezben.
Oké, fejezd be Harry, rosszabb vagy mint egy szerelmes tinilány. Mondjuk szerelmes is vagyok, annyi különbséggel, hogy én a srácok táborát erősítem.
- Harold, kész vagy már? - hallom meg a legjobb barátom, Niall hangját és a dübörgését az ajtómon. Megrázom a fejem, még egy utolsót fújok magamra a parfümömből, megigazítom a fekete szűk farmerem, és kitárom az ajtót.
- Hogy festek? - túrok bele a hajamba, mire végignéz rajtam, majd bólint.
- Ha most se vesz észre, akkor egy hatalmas farok - vigyorog rám, mire én is hasonlóképpen teszek. Igaz, Ni utálja Louis-t, azért mindig hagyja, hogy róla beszéljek neki. Bár néha kiakad, és megjegyzi, hogy nem a pszichológusom, és ő nem tud mit kezdeni a könnyes szememmel, mert nem vesz észre a kiszemeltem.
- Remélem tudod, hogy még mindig semmi kedvem ehhez az egészhez - vetem oda unottan, közben a szívem ezerrel ver, a tenyerem izzad, és alig várom, hogy odaérjünk, és lássam Őt.
- Hogyne  - forgatja meg a szemeit, és inkább gyorsan elbúcsúzok a családomtól, hogy indulhassunk.
Amint kiérünk a hideg levegőre, jobban összehúzom magamon a kabátomat, és átkozom az egész estét, hogy miért nem valami pulcsit vettem fel ehelyett a vékony kék ing helyett. De hát, tetszeni akarok Neki.
Mivel Niall már rendelkezik jogosítvánnyal, az ő kocsijával megyünk. Amint beülünk mindketten, beindítja az autót, de még gyorsan előhúzom az ajándékát, amit gondosan magammal hoztam.
- Boldog karácsonyt - nyújtom át neki a kis csomagot, amiben a kedvenc parfümje lapul. Minden évben megajándékozzuk egymást valami aprósággal, így vigyorogva nyúlok én is a felém tartott kis dobozkáért. Mikor meglátom az ajándékot, a szám egy hatalmas 'o' betűt formáz. Egy nyaklánc, méghozzá egy 'L' medállal.- Haver, ezt. Öhm, nem kellett volna. Köszönöm - nézek fel rá teljesen elérzékenyülve, mire csak vigyorog.
- Mielőtt örömödben sírni kezdesz, azt javaslom, induljunk - nevet fel, és rátapos a gázra.
Niall mellett ülni miközben vezet kész életveszély. Áthajt a piros lámpán, elő, 200 km/h-val megy mindenhol, így alig öt perc alatt oda is érünk, azonban végig halálfélelmem van. Soha többé nem ülök be mellé. 
- Neked hogy lehet egyáltalán jogsid? - szállok ki azonnal mikor megérkezünk, és hálát adok az égnek, amiért majd anyu jön értem ha hívom.
- Hát, negyedjére már meguntak és megadták - vigyorodik el, és szorosan mellettem lépked. A suli tornatermébe kell mennünk, hivatalosan az a buli helyszíne, és ahogy elnézem a diákokat, a puncsba valami ütősebb is került...
- Szerinted hányan ütik ki magukat ma teljesen? - kérdésemre vigyorogva megvonja a vállát, és röhögve figyeli a mellette elhaladó miniruhás lányokat. 
- Nem elegen - kacsint egyet, amint beérünk. 
Oké, azt gondoltam, hogy feldíszítik a termet, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire kitesznek magukért. A dekoráció piros és zöld színben pompázik, egy karácsonyfát is felállítottak. Pár asztalt összetoltak, így egy hatalmas svédasztalhoz hasonló terítővel lefedett, kajával és itallal teli pult lett. A DJ a színpadon keveri az unalmasabbnál unalmasabb karácsonyi számokat, amiket minden évben agyon játszanak a rádiókban, és rengeteg diák táncol rájuk. Kissé feszengek, hiszen mindenki jellegzetes téli színekben nyomja, és én tökéletesen kirívok innen a sötétkék ingemmel. Kellett volna egy sál, vagy valami... 
- Ott van Cat, megyek beszélek vele - int a szőkeség, majd el is tűnik a tömegben. Talán nem kellett volna eljönnöm. Mindenki elvan, beszélget, táncol, én meg szerencsétlenül megálltam az ajtóban. Tipikus én. Iszok valamit és hazasétálok inkább. Mégis mit hittem? Hogy majd más lesz a mai este? Persze. 
Csalódottan, és könnyekkel küszködve sétálok a pulthoz, és öntenék magamnak egy kis narancslevet, mikor meghallok egy hangot magam mögül. 
- Megkóstolhatnád a puncsot. A srácok elég jóra csinálták - megfordulok a tengelyem körül, és nagyon meglepve fordulok a srác felé. Csak álmodok. Lehetetlen, hogy Louis Tomlinson éppen velem szemben áll, miközben félénk mosollyal nyújt felém egy poharat. 
- Köszönöm - hangom és kezem egyaránt remeg amint az ital után nyúlok. Csak bólint egyet, és poharát szájához emeli. 
- Beszélhetünk négyszemközt? Az udvaron áll egy magányos pad - vakarja meg idegesen a fejét. 
- Persze. Csak elmegyek a kabátomért - megindulok, és fogalmam sincs, követ-e. Vajon mit akarhat tőlem? Miről akar beszélni? És miért pont velem? 
Hallom magam mögött záródni a tornaterem ajtaját, így biztos vagyok benne, hogy utánam jött. 
Mivel az ő szekrénye itt van a tornaterem mellett, megvárom, amíg kiveszi a szövetkabátját, és egy mosolyt is kapok tőle. 
Miután az én kabátom is előkerült, sóhajtva követem az udvarra. 
A szívem a torkomban dobog, a tenyerem izzad, és sokkal jobban izgulok, mint mikor elindultunk. Most álmodok, vagy tényleg Louis Tomlinsonnal fogok beszélgetni? 
Amint kiérünk a hidegbe, összevonom magamon a kabátot, és fogvacogva szidom magamban a hideget. 
- Fázol? - tesz fel egy értelmetlen kérdést, mire megforgatom a szemem. 
- Nincs meleg - válaszomra kuncogás hagyja el a száját, pedig nem is volt vicces a megjegyzésem. 
Mikor odaérünk a padhoz, amiről beszélt, gyorsan lepattanok rá, ő pedig leül, eléggé közel hozzám. Az egyik pillanatban megérzem tenyerét a combomom, mire nagyot nyelek. Szemeivel rámpillant, én is visszanézek rá, szerintem látszik rajtam az idegesség. 
- Harry, te ugye a fiúkat szereted? - a szél belesűvít a fülembe, és csak reménykedek benne, hogy ez egy hülyeség. Honnan tudhatja? Egyedül Niall-nek meséltem erről. 
- Ha ez egy hülye felelsz vagy mersz, amit a haverjaid találtak ki, azt hiszem inkább hazamegyek - már készülnék arra, hogy elinduljak, de visszaránt. 
- Semmi felelsz vagy mersz-ről nincs szó. Végre összeszedem a bátorságomat hogy elmondjak neked valamit, de tudnom kell, hogy te is hasonlóképpen érzel-e - ledöbbenve nézek a kék szempárba. Látszik rajta, hogy őszintén beszél, de akkor sem tudok hinni neki. Már hogy lenne meleg? Ő tuti nem születik úgy, mint én...
Fogalmam sincs, mennyi ideje nézek rá teljesen elpirulva és döbbenten, mert csak egy szomorú mosoly kíséretében megrázza a fejét. 
- Szóval nem vagy meleg. Felejtsük el amit az előbb mondtam.
Gyerünk Harry! Itt az idő, mondd el neki, különben elrontasz mindent. Ha megteszed ezt a lépést, talán elkezdtek járni. Ha nem, talán örökre bánni fogod...
- Ne felejtsük el. Egy éve várok erre a beszélgetésre - a kezemet az ölembe ejtem, de elkapja a jobb karomat és ujjait az enyémekre kulcsolja. 
- Tudom, hogy ez így ultragáz. De nem tudlak kiverni a fejemből. Imádom a hajad, a szemed, a vonalaidat. Mindent. És szeretném, semmit nem szeretnék jobban, csak ha megtennél nekem valamit. Elvégre szülinapom van - mosolyodik el őszintén, mire bólintok. - Csókolj meg - suttogja csillogó szemekkel. 
Jó, oké, hivatalosan is álmodok. Ideje felébredni. 
- Még sose csináltam ilyet - vallom be őszintén, mire felnevet és arcát lassan közelíti az enyémhez. Vár. Vár arra, hogy megállítsam, hogy azt mondjam, ez egy hülyeség és hiba. De nem teszem, helyette bizonytalanul nekinyomom a számat az ajkainak. 
A testemet forróság járja át, az egész kezem bizsereg érintése miatt, gyengéden beletúr a hajamba, miközben csókol. 
Mi lesz ezután? Mi van ha csak játszott? 
Gyengéden becézgeti ajkaimat, én teljesen elpirulva hagyom, hogy irányítson. Mosolyogva válik el tőlem, és dönti homlokát az enyémnek. 
- Szeretnél még maradni, vagy vigyelek haza? - kérdezi édes hangon.
- Menjünk haza - bólint egyet és nyom egy puszit az arcomra. 

*Visszaemlékezés vége*

Miután megnéztük a filmet, Lou hasa feltűnően nagyot korgott, szóval leültünk vacsorázni. Agyondicsérte a főztömet, ahogy általában szokta, mert ő egyáltalán nem tud főzni. Szerintem nélkülem éhen halna...
Egy pezsgőt is bontott, mert ünneplünk. Több dolgot is. Karácsony, a szülinapja, az évfordulónk. Mindig nagy bajban vagyok azzal, mit vegyek neki, hiszen ez három eléggé fontos esemény egy napon. Idén egy ezüstnyaklánc mellett tettem le a voksomat, ami a nevem kezdőbetűjét formázza, hogy mindig vele lehessek, akkor is, ha éppen nem látjuk egymást. 
A fát is feldíszítettük, és eljött az ajándékozás pillanata. Mosolyogva nyújtom át neki a kis dobozt, amit gondosan becsomagoltam szívecskés csomagolópapírral. Amint kibontja, vigyorra húzza a száját, és ad egy puszit a számra.
- Köszönöm, babe - leheli az ajkamra, mire csak vigyorogva kinyújtom a kezem, hogy feltehessem neki. Amint becsatolom a láncot, nyomok egy puszit a nyakhajlatába. - Szerintem az én ajándékom felülmúlja ezt - a zsebébe nyúl, és egy kis dobozt húz elő, majd olyat tesz, hogy akaratlanul is elkerekedik a szemem és a szám elé kapom a kezem. 
Letérdel elém, és kinyitja a dobozkát. Egy arany gyűrű, igazán férfias darab, és valami van bele karcolva, de könnyektől képtelen vagyok elolvasni. 
- Harold Edward Styles. Tudom, hogy néha egy barom vagyok, és sajnálom, hogy el kellett mennem, de most lett kész a gyűrűd. Felejthetetlenné akartam tenni az évfordulónkat, és itt az ideje annak, hogy férj és férj legyünk. - ennél a mondatnál elnevetem magam, de nem zavarja, folytatja - Én vagyok a világ legszerencsésebb férfije, mert elfogadsz úgy ahogy vagyok. Ugyanúgy izgulok most a válaszodtól, mint mikor anno a kocsimba ülve négy éve megkérdeztem, járnál-e velem, és bemutattál a családodnak. Tudod, hogy nem vagyok túl érzelgős, és már ez is ezerszer több tőlem, mint amennyit várni lehet. Tegyél engem a világ legboldogabb férfijává, ha már a legszerencsésebb is én vagyok, és gyere hozzám, babe - az ujjamra húzza a gyűrűt, de én csak vadul bólogatva felhúzom magamhoz. 
- Igen, igen, igen, igen - ajkaimat az övéinek nyomom, és átkarolom a nyakát. Istenem, mennyire szeretem... És mennyire boldoggá tesz, akkor is, ha olyan néha amilyen. Vigyorogva elválik tőlem, és az ölelésébe von. Könnyes szemmel próbálom elolvasni a feliratot, de nem sikerül. 
- Lou, mi van beleírva? - törlöm meg a szemem. 
- Always in my heart, Harry Styles. Yours sincerely, Louis. 

6 megjegyzés:

  1. Uristen nem vagyok Larrys, de ez a tortenet nagyon tetszett! Elkepeszto tehetseg vagy!❤
    Boldog karacsonyt:)

    VálaszTörlés
  2. Megríkattatok! :') Ez olyan gyönyörű lett! Reménykedek benne, hogy írsz még Larryt! :) Nagyon imádtam! Elképesztően tehetséges vagy! Így tovább a továbbiakban is! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tervezem, hogy fogok írni, de ez még a jövő zenéje (vagy mondjam inkább, hogy írása?)
      Köszönöm szépen <3

      Törlés