2015. augusztus 16., vasárnap

Harmincadik


Sziasztok! :) 
Igen elértünk ide is, 30. Rész. Hát, nem tudom, mit mondjak :') még 10 rész, és vége is az első évadnak :) 
Csak jó olvasást szeretnék kívánni, nekem ez a kedvenc részem :) 






- Angyalom, ébresztő - érzek meg egy puha kezet az arcomon, és a lehelet csikizi a bőröm. A finom ujjak végigtáncolnak a homlokomtól egészen a vállam vonaláig, és vissza. Sóhajtva a hang felé fordulok, és beletemetem a fejem a meleg bőrébe.
Sose voltam egy nagy korán kelő, de mikor nem magamtól ébresztenek fel, hajlamos vagyok egész nap zombimódra váltani. Anya szerint ezt apától örököltem, mert ő mindig későn kelt fel. Mesélte, hogy mikor én megszülettem, és borzasztó hasfájós voltam, rengeteg sírtam, kikészítve ezzel a szülőket, ő minden egyes hangos szuszogásomra felébredt, ellenben apuval, aki még a leghangosabb bömbölésemnél is békésen aludt. Igen, sikerült neki.
Ha nekem kisbabám lenne, remélem, az anyai ösztön előtörne, és felébresztene, ha a picim sírna.
És megint témánál vagyunk.
A baba.
Azóta nem hagy nyugodni ez a gondolat, talán azért, mert a szívem mélyén én is szeretném, csak még magamnak se merem bevallani.
De mielőtt ebbe belemegyek, biztos, hogy rengetegszer átbeszélem Harryvel. Nem hagyom, hogy majd a kisbabám is hasonlóan nőjön fel, mint én. Félreértés ne essék, gyönyörű gyerekkorom volt, azt nem szeretném, hogy mi is elváljunk, és a pici apa nélkül töltse a gyerekkorát. Persze nem szeretnék egyből rosszra gondolni, mert nem fogok elválni tőle. De várjunk... Össze sem házasodtunk, alig két hónapja se ismerem, és máris az esküvőről beszélek tudat alatt. Mi történik vele?
- Angyalom, muszáj felkelned, ha oda akarunk érni nyolcra - zökkent ki a barátom hangja. Nyöszörögve megszólalok, de a szemem továbbra is csukva tartom, nincs kedvem kinyitni. Nem azért, mert hisztiznék, vagy valami, egyszerűen nem értem, miért kell ilyen korán indulnunk. A fél ház alszik még, mindenkit fel fogunk verni, és eszem ágában sincs találkozni egy morcos Gemmával. A rendes, nyugalmi állapotban lévő lány is megrémiszt, hát még ha dühös... 
- Nem akarok - motyogom halkan, mire egy kuncogást kapok. A fülem mögé simít egy tincset, és óvatosan a karjába emel. Elengedem maga, és szinte szétolvadok a karjaiban, miközben dúdolva ringat, akár egy kisbabát. - Ettől csak még álmosabb leszek - ásítok, és most már tényleg felnevet. 
- Indulunk kell, ha hozzám akarsz költözni - nyom puszit a fejem búbjára. Hátradőlök, kiesve a szorító tartásából, és fáradtan tapogatok a pólója után. Miután az alját megtalálom, kezem lassan vezetem fel a gallérjáig, és miután megmarkolom, sóhajtva megszólalok, bár hangom inkább suttogás. 
- És mi lenne, ha visszafeküdnénk aludni? - kérdezem, és magamra rántom. Érzem meleg leheletét, és a testmelegét, amit magából áraszt, ahogy felém tornyosul. Még mindig lehunyom a szemem, akkor is, amikor puha ajkai az enyémekhez érnek. Egy szenvedélyes ébresztőcsókot kapok, majd lemászik rólam, mire értetlenül kinyitom a szemem. Ajkaim duzzadtak az előző csókjától, és nem értem, hogy hagyhatott itt. Vigyorogva figyeli elkeseredett tekintetem, és a kezemnél fogva lassan felhúz magához. 
- Mehetünk? - kérdezi nevetve, mikor duzzogó fejet vágok. 
- Ez nagyon gonosz volt. Nem illik nőt így otthagyni az ágyban - húzom fel az orrom. 
- Hát, a gonoszság szexi - vonja meg a vállát. Megforgatom a szemem, és nyújtózok egyet. A póló kicsit felcsusszan a hasamnál, mire Harry keze akaratlanul is odatéved. Hirtelen levegőt is elfelejtek venni, a meleg ujjak simogatják, és egy picit csikizik is a hideg bőrfelületet, majd továbbáll, és a derekamon nyugtatja kezét. Fellélegzek, és gyorsan felállok, majd a táskámhoz sietek. Kikapom a tegnap bekészített nadrágot és felsőt, majd vetek egy pillantást az ablakra. A nap süt, tehát mégse voltam olyan hülye, amiért rövidnadrágot raktam be magamnak. A fürdőbe érve ledobom magamról a ruháimat, és beállok a jó forró zuhany alá. Most nem szabad sokat elidőznöm ott, pláne nem a gondolataimmal, mert akkor egy év múlva se fogok kiérni. 
El is zárom a vizet,  nyomok egy kis eper illatú tusfürdőt a kezemre, és elkezdem magam habozni. Miután ezzel végzek, újra folyatom magam a meleg vizet, elzárom, és kilépek. Magam köré tekerem a törölközőt, pont abban a szent pillanatban, amikor Harry belép. Meglepve fordulok felé, és érdeklődve húzom fel a szemöldököm. 
- Csak biztos akartam benne lenni, hogy nem aludtál el a zuhany alatt - vonja meg a vállát, és közelebb lép hozzám. Testét az enyémhez préseli, mire felnézek rá, az ajkamba harapva. Kicsi vágy villan a szemében az ártalmatlannak szánt mozdulat láttán, és mielőtt lecsaphatna ajkamra, halkan megszólalok.
- Azt mondtad, sietnünk kell - nézek mélyen a szemébe. Félresöpri a vállamról a hajam, és odahajolva elkezdi finom puszikkal belepni a felületet.
- Igen, sietünk - válaszol, belemorogva a nyakamba. Mosolyra húzom a számat, és a hasára téved a kezem.
- De ha így haladunk, nem fog összejönni - kuncogok, mire sóhajt egyet. A mellkasára vezetem a tenyerem, és kicsit eltolom magamtól. Felnézek gyönyörű smaragdzöld szemeibe, amik álmosan csillognak, és kisfiús mosolya ott bujkál a szája szélén, és keze lesiklik az enyémre.
- Akkor hagylak - enged el lefele gördülő szájjal, és kilép a fürdőből.
Mosolyogva megrázom a fejem, és magamra kapom a farmer rövidnadrágot és fekete topot, a hajamon párszor átmegyek a fésűvel, és hagyom, hogy természetesen a vállamra terüljön, aztán kimegyek. Harry éppen a nadrágja övét kapcsolja be, miközben meztelen felsőtesttel áll ott, göndör fürtjei össze-vissza lógnak. Nyelek egyet, és igyekszek nem rá nézni, mert arcom azonnal vörösbe borul.
Helyette inkább gyorsan berakom a kis utazótáskánkba a tegnapi ruhánkat, és a barátom felé fordulok, a kezembe nyomja a szennyesét. Megforgatom a szemem, és azt is beleteszem a táskába.
- Ha mázlink van, anyu még alszik. Útközbe veszünk valami kaját, jó? - kulcsolja rá a kezét az enyémre. Bólintok, és az ágyhoz lépve bevetem azt, mert ha Harryn múlik, akkor így hagyjuk itt. És jó benyomást szeretnék kelteni, ha már elsőre nem is nyertem el a családja tetszését.
Sóhajtva beletúrok a hajamba, majd a barátom mellé lépek, aki vigyorogva átkarolja a derekam, és kinyitja nekem az ajtót. Mielőtt bezárja, még aranyos mosollyal végignéz a szobán, és mintha eszébe jutnának az itt töltött évek. Aztán, a következő pillanatban már a keze a vállamon nyugszik, és miközben magához húz, mély levegőt vesz.
A házban csend uralkodik, mintha mindenki még az igazát álmát aludná. Ami részben igaz, mert fény sehonnan nem szűrődik ki, hangokat se hallunk, és mintha egy horrorfilmben járkálnánk. Harry bátorítóan megszorítja a vállam, és a bejárati ajtónál felvesszük a cipőnket.
- Hát, ez is megvolt - mosolyog, mikor halkan kinyitja az ajtót, és maga elé enged. Utánam siet, és bezárja az ajtót.
Alig hallhatóan fellélegzek, és hálát adok az égnek, amiért végre itt vagyunk, és hazamegyünk. A költözés miatt egyáltalán nem aggódok, hiszen eddig is sok időt töltöttem Harrynél. Látszólag ő is teljesen nyugodt, mert kinyitja nekem a kocsiajtót, és miután ő is beül, vigyorogva felém fordul.
- Köszönöm - mondja halkan, és beindítja a motort. Összeráncolt szemöldökkel felé fordulok, és érdeklődve várom, hogy folytassa.
- Mégis mit? - kérdezem, miközben elindulunk.
- Hogy nem akadtál ki a családomon - süti le a szemét. Anya néha rá tud ijeszteni az emberekre, Gemma pedig sokszor ok nélkül ideges, és nagyon meg tudja mondani, mit gondol éppen. És általában ez nem kedves dolog - simít végig az arcomon. Ha most elmondom Harrynek, mit mondtak, tuti, kiakad. És, mint barátnő nem az a célom, hogy összeugrasszam a családjával, így az lesz a legjobb, ha hallgatok.
- Nem történt semmi - hazudok szemrebbenés nélkül.
- Akkor jó - figyeli az utat.
Nem szólunk egymáshoz semmit, én pedig lehunyom a szemem. Igazából, annyira nem is volt gázos ez a két nap. Sőt, inkább egy volt, mint kettő. Jó, pár dolgot megtudtam, de ez semmin nem változtat. Azt tudtam, hogy Lana mindig is fontos volt Harry életében, eléggé meghatározó személy, de túllépett rajta. Mármint Harry. A lányról nem tudok nyilatkozni, de remélem, ő is hasonlóképpen tett, mert nincs kedvem bekerülni egy szerelmi háromszögbe, ahonnan tuti vesztesként kerülnék ki. Ki tudja, mióta ismerik egymást, de mi két hónapja. Lassan három. Ez valószínűleg kevesebb, mint az az idő, amit ők együtt töltöttek.
Ezer, meg ezer gondolat kavarog a fejemben, de győz az álmosság, és teljesen kizárom a külvilágot...

***

- Angyalom, megjöttünk - hallom meg Harry hangját, mire felriadok. A házunk előtt állunk, a szobám redőnye fel van húzva, anya kukucskál ki a nyitott ablakon, és valamit nagyon kiabál nekünk. A visszapillantó tükörből látom, hogy mögöttünk egy nagy kamion áll, Niall pedig vészesen közeleg felénk, nyomában Sophiával. Feltépik az ajtómat vigyorogva megszólal. Furán nézek rá, majd Harryre, de a srác is összeráncolt szemöldökkel figyeli barátját.
- Szép jó reggelt, fiatalok! Mint látjátok, mi már fittek vagyunk, költözésre készen, a dobozok összeszedve, szóval már csak pár dolog van hátra, és hivatalosan is összeköltöztök - húzza ki magát büszkén. - És mit gondoltok, kinek köszönhetitek ezt? - vigyorog még jobban. Sophia alig hallhatóan felkuncog, mi pedig kiszállunk a kocsiból.
- Neked? - kérdezek vissza mosolyogva.
- Talált süllyedt - kacsint rám, majd átkarolja Sophia derekát.
- Álmodozz csak, kicsi Niall - pacsizik le vele Harry röhögve, majd mellém lép.
- Tehát már minden kész? - szorul össze a szívem.
- Igen, már csak be kell pakolni, de azt nem mertük, mert még anyukád se tudja, melyik dobozba mi van - szól bele a legjobb barátnőm.
- Én tudom - indulok be a házba. Harry szorosan a nyomomban jön, és ahogy belépek a bejárati ajtón, kicsit ledermedek. Eddig fel sem fogtam, hogy talán ez az utolsó napom a házban, ahol felnőttem. Minden emlékem ideköt, és képesek vagyunk hátrahagyni ezt az egészet. Anyának szemrebbenés nélkül megy, talán ő nem is akar emlékezni, elvégre itt romlok meg a kapcsolata apával, és sehogy se tud szabadulni a háztól. A falon a képek talán mindent eszébe juttatnak, olyan dolgokat is, amiket el akar felejteni.
- Figyelj - fordít magához Harry. Mélyen a szemébe nézek, és sóhajtva lehunyom a szemem. - Minden oké? - kérdezi suttogva. Összeszorítom a fogam, és megfogom izmos karját. A derekamra helyezi kezét, és az ölelésébe von. Ő megérti, mennyire rossz, és mennyire nem tudom még felfogni, hogy az összes emlék, amit ebben a házban szereztem, már nem lesz kézzelfogható. Tudom, bármikor itt lesz a ház, kívülről megcsodálhatom, de amint az új lakók elfoglalják, már nem léphetek be, nem foghatom meg kedvemre a bútorainkat, mert nem lesznek itt.
- Nem - motyogom a vállába, és a sírás kerülget. Jó szorosan átkarol, egyik kezével a hajamat simogatja, a másikkal apró köröket ír le a hátamon. Nem hagyhatom, hogy kigördüljön akár egy könnycsepp is, mert tudom, hogy ezer követné. És nem akarok hisztizni, mert én választottam ezt.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok - nyugtatgat. Kicsit összeszedem magam, és kibontakozok az ölelésből. Felnézek rá,  megpróbálok egy őszintének tűnő mosolyt csalni az arcomra. 
- Igazából eléggé vicces ez a helyzet - nevetem el magam, mire furán felhúzza a szemöldökét. 
- Miért? 
- Mert örülnöm kéne, hogy összeköltözök veled. És örülök - vágom rá gyorsan szomorú arckifejezése láttán. - És itt bőgök most, pedig semmi okom rá. Mint valami rossz film főhősnője - vigyorgok, mire nevetve magához húz. 
- Mellettem lehetsz olyan, mint egy rossz film főszereplője, nem érdekel - puszilja meg a homlokom. 
- De most menjünk, segítsünk anyának - fogom meg a kezét, és a szobám felé araszolok. Még egyszer megrázza göndör fürtjeit, majd hosszú léptekkel követ.
Hatalmas levegőt veszek, és benyitok. 
Anya egy dobozt tart maga előtt, és egy zsepivel törli meg a szemét. Azonnal elengedem Harry kezét, aki megköszörüli a torkát, és zavartan hebeg-habog.
- Öhm... Én megnézem Niallt - mutat az ajtó felé, kilép, és bezárja. Anya felé fordulok, akinek teljesen elkenődött a szemfestéke, és szomorú nagy szemekkel vizslat. 
A szobában elszórva dobozok, az egész teljesen üres, egyedül a pucos polcok, és az üres ágy az, ami a helyet foglalja. 
Anyu az ágyon ül, és miután Harry ott hagy minket, próbálja összeszedni magát.
Szinte futva odamegyek hozzá, és leguggolok elé. 
- Hé - fogom meg a kezét, mire abbahagyja a szipogást, és végre megszólal. 
- Semmi baj, csak olyan rossz nézni, ahogy a kislányom felnő. Tegnap még pelenkában szaladgáltál, holnap meg már a barátodnál ébredsz, a cuccaid között - törli meg a szemét. Részben igaza van. 
- De te ettől még az anyukám vagy. Lehet, hogy Harryvel egy év múlva nem leszünk már együtt, de te mindig itt leszel nekem - motyogom könnybe lábadt szemmel. Említettem már, hogy túl érzékeny vagyok az utóbbi időben? 
- Igazad van. Csak nem tudod, milyen rossz. Majd ha lesz gyereked, rájössz - simítja meg a fejem, és nyom egy puszit az arcomra. 
- Szeretlek, anyu - ölelem át, és szorosan a karomba zárom. Hiányozni fog. Talán még most fel se tudom fogni, de borzasztó lesz nélküle. Harry végig ott lesz mellettem, de egy anya más. Szükségem van rá... 
- Szeretlek, kincsem. És csak azt akarom, hogy boldog legyél - suttogja a fülembe. - De most hagyjuk ezt, ezek a dobozok nem viszik ki magukat - áll fel mosolyogva. Ez az én anyám. Egyik pillanatban még bőg, a másikban összeszedi magát, és kutya baja. 
Mindketten felkapunk egy-egy könnyű dobozt, és nevetve lépünk ki az ajtón. A házban senki sincs, Harry, Niall és Sophia a nyitott ajtónál hülyéskednek, és észre sem veszik, hogy odaérünk. Egyedül Harry. Csak furcsa mosollyal néz minket, és azonnal elveszi anyutól a kis csomagot. 
- Gyerekek, gyertek, sose fogunk így végezni - csapja össze a kezét, mire mindenki újra a házba indul.

***

A listát szorongatom, amit Harryvek írtunk, és a bevásárlókocsival a megfelelő sorokat keresem. A bolt tele van emberekkel, már nem is tudom, hányszor mentem neki valakinek, vagy hányszor jöttek nekem. Szerencsére már csak a liszt, és mehetek is fizetni. Bár, ha nem állnának százan egy pénztárnál, talán könnyebb dolgom lenne. 
Sóhajtva befordulok, és elveszem az utolsó dolgot a listámról. Mikor a kasszákhoz érek, pont akkor nyitja ki egy húsz év körüli srác az egyiket, gyorsan odasietek, így én vagyok az első. Utánam azonnal beállnak páran, de így megúsztam az újabb egy órát itt. 
Sietve kipakolom az élelmiszereket, és az egyéb dolgokat, és várom, hogy a fiú lehúzza őket. 
- Szia - köszön, mire hasonlóan teszek én is. - Meleg van, nem? - kezd el csevegni unalmában, mire mosolyogva megrázom a fejem. A klíma megy, így az áruházban teljesen jó idő van. 
- Itt nem. Kint igen - biccentek a fejemmel az ajtó felé. 
- Unalmas ez a munka - sóhajt, majd megmondja a fizetendő összeget, kifizetem és távozok. Kint azonnal megcsap a meleg levegő, és gyorsan a kocsimhoz sietek. Bepakolom a csomagtartóba a vásárolt dolgokat, és beülök. 
Benyomom a rádiót, de igazából felesleges, mert két perc alatt odaérek Harryhez. A cuccok miatt jöttem autóval, más körülmények között simán sétáltam volna. 
Úgy beszéltük meg, hogy Harry megvárja Luxot, én meg elmegyek vásárolni. Kicsit meglep, hogy a ház előtt nem áll kocsi, de kiszállok, hátulról kiszedem a szatyrokat, és besietek a házba. Előhalászom a kulcsom, addig a joghurtokkal, és tejtermékekkel teli zacskót leteszem a földre, majd kitárom az ajtót, lábammal berúgom, majd a cipőmből is kilépek, és azonnal a konyhába sietek. 
Lepakolom a cuccokat, és kiálltok Harrynek egy 'Megjöttem'-et, és lassan elkezdem feltölteni a hűtőt a most vásárolt dolgokkal. Eléggé gyorsan haladok, és bár szinte biztos, hogy nem a megszokott sorrendbe sikerült bepakolnom, azért hamar végzek. A fürdőbe szánt dolgokat is odaviszem, bár mikor benyitok, nem számolok azzal, hogy Harryt találom ott, egy szál törülközővel a dereka körül. Kicsit lesokkolódok az ajtóban, de ő csak lazán rámnéz, és megvillantja mosolyát. 
- Szia - köszön lazán, és a pólóját a szennyestartóba teszi. Az tele van rakva pólókkal és nadrágokkal, vagyis nekem kell majd kimosni őket. - Leittam a pólóm, szóval ha már itt voltam, fürödtem egyet - vonja meg a vállát, és lazán nekitámaszkodik a csapnak. Még mindig kicsit zavartan kezdem kipakolgatni a vásárolt termékeket, és ügyetlenül keresem a helyüket a hatalmas fürdőszobában. - Amúgy, az összes normális pólóm szennyesben van, és már csak a rövidujjú ingeim maradtak - húzza el a száját. 
- Kíváncsi lennék rád ingben - jön ki a számon, de azonnal be is harapom. Hogy mondhattam ilyet? Jézus. 
- Igen? - húzza fel a szemöldökét, miközben közelebb jön hozzám. Próbálok azzal foglalatoskodni, hogy megfelelő helyre rakjam a kezemben tartott tárgyakat, de mikor megérzem a kezét a derekamon, a légzésem egy pillanatra kihagy. - És ha levenném a törülközőt akkor is kíváncsi lennél rá? - kérdezi perverh vigyorral, és óvatosan szembefordít magával. 
- Ezt ne most. Lux bármelyik percben itt lehet - sütöm le a szemem. 
- Igaz - sóhajt egyet, de azért ajkával megtámadja az enyémet. Puha fürtjeibe túrok, ő pedig lassan mozgatja a száját. Bármennyire is imádom, mikor hozzámér, csupasz mellkasára csúsztatom a kezem, és eltolom magamtól. Csalódottan nézz rám, de csak nevetve nyomok egy puszit az arcára. 
- Öltözz fel - bújok ki az öleléséből. 
- Jössz nekem egy hosszú csókkal - vág sértődött képet. 
- Miért? - nevetek az ajtóból, mire kihúzza magát. 
- Legyen kettő - fordul el, és a törülközője sarkához nyúl. Megforgatom a szemem, és mosolyogva elhagyom a fürdőt.
A nappaliban fáradtan pattanok le a kanapéra, és lustán eldőlök. 
Abban a pillanatban el is alszok, ahogy lehunyom a szemem.

***

Halk sutyorgásra ébredek, és mikor végre látást varázsolok magamnak, a világ egyik legaranyosabb látványa tárul elém. Harry a földön ül, előtte egy aranyos szőke hajú kislány, és közösen fakockákból valami várat építenek. A barátom egy sötétkék-fehér kockás inget visel, ami baromira, komolyan, baromira jól áll neki. A haját egy kendővel hátrakötötte, amitől még helyesebb, és szexibb lett az összkép.
A kislány vékony haja egészen a válláig ér, szemei álmosságtól csillognak, amit meg is értek. Ahogy az órára pillantok, nyolc órát mutat, és fel sem tűnt, hogy már egy kicsit be is sötétedett.
- Nem, Harry, ez nem oda megy - kiált fel hangosan a kislány, mire Harry szomorúan elveszi a kezében tartott kockát.
- Hanem? - kérdez vissza tettetett felháborodással.
- Oda egy rózsaszín megy, nem kék - magyarázza a kislány továbbra, édes háromévesekhez méltó selypítéssel.
- Bocsánat, Luxbébi - mosolyog Harry, és elvesz egy rózsaszín építőkockát. Fél szemmel felém les, és mikor látja, hogy ülőhelyzetbe tornáztam magam, és vigyorogva figyelem a jelentet, mosolya még szélesebb lesz. - Nézd, ki ébredt fel - biccent felém. Lux felém fordul, és édes kislányos vigyorral odajön hozzám.
- Felveszel az öledbe? - kérdezi csillogó szemekkel, és felemeli a karját. Alányúlok, és az ölembe ültetem. - Te vagy Harry bácsi felesége? - hajol közelebb hozzám, és egy cuppanós puszit nyom az arcomra. 
Kicsit meglepődök a kérdésén, főleg a 'Harry bácsi'-n, de nevetbe megrázom a fejem. 
- Lux, már mondtam, hogy ne hívj Harry bácsinak - pattan le mellénk Harry durcisan. Átkarolja a vállam, miközben végigsimít a hajamon. - És Angel csak a barátnőm, még nem a feleségem - hangsúlyozza kacsintva a 'még' szót. 
- Éhes vagyok - hintázik Lux a vállamon. 
- És mit ennél? - igazítom meg a haját. 
- Csinálj nekem szendvicset, légyszi - vigyorog.
- Ha leszállsz rólam, csinálok - mosolygok rá, mire átpattan Harryhez, és átöleli a nyakát. 
- Nekem is? - pillant rám Harry, és bólintok. 
- Szaladgálunk? - hallom meg Lux hangját még, majd kilépek a szobából, egészen a konyháig. 
Ez a kislány... 
Nagyon aranyos, és a cserfessége magamra emlékeztet. Pontosan ugyanilyen voltam én is, anya szerint. 
Gyorsan kenyeret veszek ki, tányérokat, és a hűtőből a kajához a dolgokat. 
Pár perc alatt összedobok ötöt (Harry úgyis többet eszik) és egy tálcára rakva besétálok. Lerakom a kis dohányzó asztalra, Harry és Lux kezébe nyomok egy-egy tányért, és nyomok egy puszit mindkettő arcára. Tökéletesen egyszerre nyúlnak a kenyerekhez, és egyszerre harapnak bele. Bár Luxéból kiesik a rengeteg dolog, amit beledobáltam, mindketten csöndben enni kezdenek. Az óra fél kilencet mutat, így lassan fürdésidő van a kislánynak. 
- Megyek, megcsinálom az ágyat - mosolygok rájuk, mire vajas szájjal bólintanak. Harry néha olyan, mint egy nagy gyerek... 
- Te nem eszel velünk? - kérdezi Lux nagy szemekkel. 
- Nem, majd később - hagyom ott őket. 
A vendégszoba, ami Harry (vagyis most már az enyém is) szobája mellett van, egy hatalmas ággyal, és rengeteg szekrénnyel van tömve. 
Sóhajtva terítek rá egy lepedőt (igen, az egyik fiókban találtam), egy kispárnát és egy meleg takarót. Mást nem találtam, pedig nem hiszem, hogy ebben a melegben jó a lánykának az ilyen meleg ágynemű. 
Mikor végzek, otthagyom a szobát, és a nappaliba megyek. 
Ott, tényleg a világ legaranyosabb képe tárul elém. Harry elterül a kanapén, a lába lelóg, Lux a hasán fekszik, az ujjával a szájában, és mindketten édesen szuszognak. Egy pillanatig mosolyogva nézem a jelenetet, majd egy pokrócot terítek rájuk. Szerintem, reggelig fel se kelnek. 
Bár mikor Harry elkapja a kezem, ez megcáfolódik. Félig kinyitja a szemét, és Luxra pillant, aki továbbra is a hasán pihen. 
- Szerintem - kezd bele suttogva. - Vigyük fel a szobába - ül fel óvatosan, miközben a kislányt a kezébe kapja. Imbolyogva áll fel, és elindul az emeletre. Természetesen a lépcsőfokoknak most támad kedvük nyikorogni, de szerencsére, Lux nem ébred fel. 
A lábával belöki az ajtót, és a kislányt az ágyhoz viszi. Óvatosan lerakja, én betakargatom, és nyomok egy puszit a homlokára. 
Harry kezét a csípőmre helyezi, és ahogy felállok, közelebb húz magához. Háttal állok neki, így egy mozdulattal félresöpri a hajam, és a nyakamat kezdi el puszilgatni. Feléfordulok, és átkulcsolom a nyakát. A füléhez hajolok, és megpróbálom az őrületbe kergetni, így egy picit cirógatom a puha bőrét. 
- Tudod, nagyon szexi vagy ingben - suttogom érzékien.  
- Megszabadulhatok tőle, ha gondolod - vigyorog, és levezeti a kezét a fenekemhez. A combom alá nyúlva felkap az ölébe, és lassan kioldalaz velem a szobából. Kint a falhoz nyom, halkan bezárja az ajtót, és azonnal rátalál ajkaimra. Érzékien mozgatja a száját, miközben a hajamba túr, és erősen a falhoz szorít. Csipőjét az enyémhez nyomja, mire akaratlanul is a hajába túrok, és egy kicsit meghúzom a göndör fürtjeit. 
A gallérjához simul a kezem, és sarkammal szorosabban húzom magamhoz. A köztünk lévő távolság milliméterekre csökken, szinte érzem, ahogy a szíve hevesen ver, mellkasa folyamatosan emelkedik és süllyed, édes csókjai a nyakamon erőszakosabbá válnak, és egy foltot kezd szívni. Ne úgy, hogy fájjon, inkább pont ellenkezőleg. 
Lassan kezdem el kigombolni az ingét, de mikor a végéhez érek, egyszerűen csak széthúzom. A vérem felforr, nem is tudom, hol vagyok, csak annyit, hogy Harryvel. Kezem azonnal az izmos hasára és mellkasára helyezem, miközben zihálva újra ajkaimra téved. A hátára simítom, és körmömet óvatosan, anélkül, hogy fájdalmat okoznék neki, végigsimítom a hátám. Kicsit felmordul, és az ujjai ügyesen megtalálják a pólóm alját, majd húzni kezdi, de megállítom. 
Vágyom rá. Vágyom az érintésére arra, hogy megcsókoljon, hogy végighúzza kezét az oldalamon, hogy érzékien a fülembe suttogjon, hogy teljesen az enyém legyen. Olyan szenvedély gyúl bennem, amilyet még sosem éreztem, semmi másra nem tudok gondolni, csak rá. A szavak nehezen jönnek ki a torkomon, és borzasztó nehéz rávenni magam bármire is. 
- Be kell mennünk a szobába - hangom csak egy egyszerű próbálkozás, és csak az agyam diktálja, hogy ez lenne a helyes, mert kezemmel továbbra is a hátán ügyködök. Erőtlenül bólint, és elindul velem a szobába. Közben megállás nélkül csókol, a fenekembe markol, és lábával löki be az ajtót. Az ágyhoz halad velem, és óvatosan lelök rá, az ajtóhoz siet, és kulcsra zárja. Értetlenül nézek rá, de csak legyint, és visszajön. 
- Nehogy Lux benézzen - motyogja, és máris felettem van. A gallérjához nyúlva húzom le magamhoz, és erőszakosan csókolom. A hátam alá nyúl, kicsit megemel, és rámnehezedik. Kezeimmel az ingje ujját keresem, és mikor megtalálom, elkezdem lehúzni róla. Kicsit rásegít, és hamarosan már egy szál farmerben fekszik rajtam. - Sok rajtad a ruha - dörmögi a fülembe, és felkapcsolja az olvasólámpát. Most már halvány fény uralkodik a szobában, és tökéletesen látom minden mozdulatát. Egy rántással megszabadít a felsőmtől, a rövidnadrágom egy gyakorlott mozdulattal lehúzza, így már csak a fehérnemű takar. Lábamat felrakom a hátára, és még jobban magamhoz húzom. Csípőjét az enyémhez löki, így megérzem magamnál férfiasságát. Akaratlanul is nyögés hagyja el a számat, és a hajába túrok. 
A nadrágja gombjához vezetem a kezem, és miután ügyetlenkedek egy sort, lerántom róla. Vigyorogva kilép belőle, és már a melltartóm csattjához is téved a keze. Egy mozdulattal meg is szabadít tőle, így már csak egy bugyi tart vissza a teljes meztelenkedéstől. 
Harry egy pillanatra megszakítja a csókunkat, és elhaló hangon megszólal. 
- Gyereket akarok tőled - mondja egyszerűen, és újra csókol. 
Talán az, hogy rajtam fekszik, vagy az, hogy milyen szenvedéllyel csókol, az oka annak, mennyire egyetértek vele ebben a pillanatban. Én is vágyom arra, hogy a közös gyerekünket tartsam a kezemben, így egy mosollyal adom tudtára, benne vagyok. 
Jelenleg nem tudok tisztán gondolkozni, így nem is foglalkozok a beszéddel. Holnap megbeszéljük, csak csináljunk már valamit...
- Szóval, nem fogunk védekezni - suttogja a fülembe, és szexin beleharap. A szemem lehunyom, még mindig a haját tépem, és csak bólintok. - Kezdődjön a babaprojekt - vigyorog, és újra megcsókol.
Lux tökéletesen időzít, de komolyan. Pont ilyenkor felsírni? Nem tudott volna egy óra múlva felkelni, vagy valami? 
Azonnal lelököm magamról Harryt, és az első ruhadarabot felkapom, ami a kezem közé kerül. Ez mondjuk pont Harry inge, de csak belebújok, begombolok néhány gombot, és kisietek a szobából. 
Betöröm az ajtót, és a kislányhoz sietek, akinek potyognak a könnyei. Felkapom, és nyugtatgatni kezdem. 
- Mi a baj, rosszat álmodtál? - simogatom a haját, és hallom, hogy nyitódik mögöttünk Harry. Ösztönös mozdulatokkal ringatgatom, hátha attól megnyugszik. 
- Hiányzik anyuci - törli le a könnyeit, és nagy, csillogó szemekkel néz rám. Igen, ez a 'hiányzik valamelyik szülő' az egyik leggyakoribb ok, amiért a gyerekek sírnak máshol. 
- Semmi baj, Luxbébi, anya holnap délelőtt jön érted - lép mellénk Harry, aki időközben magára kapott egy rövidnadrágot. 
- Felkelsz, játszol Harryvel, vagy elmegyünk játszótérre, és már itt is lesz anyuci - puszilom meg a homlokát mosolyogva. 
- Biztos? - dől a mellkasomra, mint egy picibaba. 
- Biztos - vigyorog Harry. - De most már alvás - mondja szigorúan.
- Jó - motyogja a kislány, akit lerakok az ágyába. Betakarom, és végigsimítok babás arcán. - Angel - szólít meg halkan mikor már menni készülünk. 
- Igen? - fordulok vissza.
- Miért van rajtad Harry inge? - kérdezi, mire arcom vöröses árnyalatot vesz fel. Basszus! Miért pont ebbe kellett átjönnöm? Harry rázkodó vállal áll mellettem, én meg nagy nehezen kicsikarok egy elfogadható választ. 
- Izé... Ez a pizsamám - sütöm le a szemem.
- De most már tényleg alvás. Nem akarok kikapni, amiért fent voltál éjszaka - nyom egy puszit a kislány arcára Harry, aki átöleli a nyakát, és nevetve tűri, mikor Harry megcsikizi. - Jó éjszakát - lép mellém Harry kisfiús mosollyal. Halkan bezárja mögöttünk az ajtót, és mielőtt észbekapnék, a térdem alá nyúlva felkap az ölébe, menyasszonyi stílusban. Kis sikoly hagyja el a számat a hirtelen mozdulatra, de utána csak nevetve a mellkasára hajtom a fejem. Az ajtót a lábával rúgja be, és lerak, mikor kulcsra fordítja a zárat. Felém fordul, derekamra helyezi a kezét, és közel ránt magához. 
- Biztos, hogy be tudjuk vállalni a gyereket? Rengeteg felelősség - motyogom, mielőtt megcsókolhatna. Összeráncolja a szemöldökét, és arrébb löki az egyik hajtincsemet. 
- Tudom - bólint. - De együtt megoldjuk. Együtt mindent megoldunk - suttogja, és két keze közé veszi az arcomat. 
- Rendben - adom meg magam sóhajtva, mire vigyorogva az ágy felé húz. Ledönt rá, széthúzza az ingét, és rámfekszik. Mielőtt száját az enyémre tapasztja, perverz vigyorral a nyakamat kezdi el szívni. 
- Hol is tartottunk? - kérdezi, mire a hátán végighúzom a körmöm. Végre megtalálja a számat, és azonnal szenvedélyes csókban forrunk össze, miközben az alsójával együtt letolja a nadrágját...

22 megjegyzés:

  1. Te jó isten! EZ A RÉSZ ELKÉPESZTŐ VOLT*0*0*0*

    VálaszTörlés
  2. Imadomimadomimadom!!!❤

    VálaszTörlés
  3. :OO
    Harry és Lux olyan édesek <33
    Angel meg elvesztette a maradék józan eszét... Mondjuk Harry bácsi mellett nem lehet nehéz xd
    Azt hiszem ez lett a kedvenc részem :D
    Várom a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))
      Ők mindig édesek <3

      Hát, Harry bácsi mellett könnyű :D
      Nekem is a kedvencem :D
      Köszönöm <3
      Sietek! :)

      Törlés
  4. TE-JÓ-ISTEN ez nagyon jo lett ❤️❤️❤️
    De Angelnek eszebe juthatott volna hogy még csak 19 éves dehát... Harry mellett... Na mind1 olyan aranyosak ❤️❤️❤️
    Siess a kovivel❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm <3
      Ha eszébe jutott volna, nem lenne második évad :D
      Sietek! :)

      Törlés
  5. Úristen! Te tökéletesen írsz! Két napomba tellett elolvasni az egész blogodat, és rájöttem, h ez a kedvenc blogom! Tökéletesen meg tudod fogalmazni a gondolataidat...:) Alig várom a folytatását, h mi lesz ebből a babaprojektből, Luxxal másnap, és az együttéléssel:)
    Ne hagyd abba, hiszen az írás benned van! <3 :)
    Olvasód: Réka :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon aranyos vagy, de nem írok tökéletesen! :) örülök, hogy tetszik és nagyon boldog vagyok, amiért ez lett a kedvenced :') köszönöm <3
      Hamarosan olvashatod, sietek! :)
      Köszönöm szépen <3 :)
      Rosa

      Törlés
  6. Fantasztikusan ííírsz! Kell nekem egy ugyanilyen Harry! <3
    Várom,h mi lesz ebből az egészből!!! :)
    Kövi mikorra várható? :)
    Kedvenc blogom örökre ez marad! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönööm <3 :)
      Szerezzek neked egyet? :)
      A következő szerda/csütörtök felé érkezik :)
      Köszönöm <3

      Törlés
  7. BABAPROJEKT???? Uristen ♥♥♥*-* egy kicsi Harry vagy egy kicsi Angel:')
    Annyira jol irsz:) siess a kovivel:)!♥♡

    Niki xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, babaprojekt :)
      Egy kicsi Harry nagyon aranyos lenne *o*
      Köszönöm, sietek! :)
      Rosa

      Törlés
  8. Szia!
    rgretr wáááá nagyon jó lett!!*-*Imádom ez a kedvencem(mondjuk van még pár de ez az egyik favorit).Xdd
    Várom már folytatást,mellesleg babaproject?hát ez jó..:DD
    XX
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nekem is ez a kedvencem *o*
      Köszönöm <3
      Babaprojekt, of korsz XD
      Köszi! <3
      Rosa

      Törlés
  9. Rosalya*-*

    GYerek?*-*

    Nagyon kíváncsi vagyok:3

    Köszönöm ezt a részt :)

    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      :)
      Gyerek :')
      Én köszönöm <3
      Puszillak! :)

      Törlés
  10. Szia!
    Nem igazam tudom hogy mit irjak mert ez egyszeruen csodalatos volt *-* ez a kedvenc reszem, izgatottan varom a kovetkezo reszt ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm <3
      Nekem is ez a kedvencen :')
      Sietek! :)

      Törlés
  11. Uristen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Imadom imadom imadom!!!!!!❤❤❤❤❤����������������
    Ez is tokeletes lett mindig!!
    Ez eletem legjobb blogja es mindig is"az marad!!!!!!!!
    Imadom amit csinalsz,imado ahogy irsz...mindent imadok!!!!!!!
    Csak igy tovabb!!!!������������������������������������������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm <3
      Tényleg ez életed legjobb blogja? :')
      Ha igen, nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm :')
      Köszönöm <3

      Törlés