2015. augusztus 21., péntek

Harminckettedik

Sziasztok, rózsácskák! :)
Megérkezett a 32. rész is! :) 
Nekem már csak a 39. részem van hátra, az epilógust is megírtam, a blogból még 8 fejezet van hátra. Hát, nem is tudom, mit mondjak. 
Talán azt, hogy köszönöm a 110 feliratkozót, és jó olvasást a részhez! :) 







Fáradtan csapom be magam mögött az ajtót, és lerúgom a cipőmet, egyenesen a konyha felé haladva. A pultra helyezem a most vásárolt élelmiszereket, és egy joghurt után nyúlok, majd leülök a asztalhoz, és erősen gondolkodva kezdem el enni. 
Egy hét telt el azóta, hogy Luxra vigyáztunk, azóta igyekszünk még több időt egymással tölteni, több-kevesebb sikerrel. Harry a fejébe vette, hogy a babprojektet még ebben az évben aktiváljuk, de csak megforgattam a szemem. Igazából, nem mondtam el neki, de nem szedek semmilyen tablettát, vagyis gyakorlatilag a kezdetektől a babaprojekten dolgozunk, mert szerintem kiakadt volna. Én is azt tettem volna hasonló esetben, de nem azért nem szedek, mert annyira kisbabára vágyom. Bár, most talán már teljesen mindegy, hisz gyereket akar. 
Először kicsit tartottam a gondolattól, de kezdek beletörődni. Így is napi szinten célozgat rá, meg a lelkem mélyén talán igenis szeretnék gyereket Harrytől. Bár még mindig ott van a gondolat, hogy milyen rossz lenne a picinek, ha mondjuk elválnánk, de eddig ezt még nem mertem mondani a barátomnak. Meg, azért titkon reménykedek benne, hogy a pici majd házasságba születik, ha bejön a babaprojekt. Persze, erről sem szóltam semmit Harrynek, most lehet beszarinak, vagy bármi másnak hívni, de nem fogom rákényszeríteni, hogy két hónapnyi járás után vegyen feleségül, ennyire még nekem se ment el az eszem. 
Igazából, elég fura belegondolni, hogy még csak két hónapja vagyunk együtt. Mert néha olyan érzésem van, hogy tökéletesen kiegészít, és egész életemben ismertem. persze ezek hülyeségek, de mikor egyetlen szóból kitalálja mire gondolok, ilyen gondolatok járnak a fejemben. 
És bátran kijelenthetem, hogy Harrynél jobb barátot el sem lehetne képzelni. Általában egyszerre ébredünk, és az kelti a másikat, aki hamarabb meghallja az ébresztőt. Jó, ez általában Harry, és rendszerint tíz percig tart neki kiszedni az ágyból, akkor is úgy, hogy még mindig csukott szemmel felülök, de addig szólítgat, puszilgat, amíg ki nem nyitom a szemem. És ilyenkor van az, hogy mindketten rohanunk, mert Angel megint ráhúzott egy értékes negyed órát... Ez van... 
A hét minden napján ő ér haza hamarabb, kivéve ilyen kivételes alkalmakkor, mikor Josh hamarabb elenged egy kicsit. Főzni sosincs időm, mire hazaér, de legalább nekiállhatok, addig is beszélgetünk. És igen, ezek a legértékesebb percei a hetemnek. 
Meg persze, mikor anyáék felhívnak. Igen, időközben ők is odaértek, és bár legalább fél óráig sírtunk anyával, kicsit megnyugtatott, hogy Aaron is vele lesz. Harry kicsit értetlenül és furán mosolyogva figyelte, ahogy taknyom nyálam egybefolyik miközben anyát ölelem, de később mondta, hogy csak azért vágott olyan fura arckifejezést, mert sosem látott embert még így bőgni. Igen, az ő családja nem az az érzelgős fajta, ehhez képest Harrynek eléggé sok kedvesség jutott. 
Sophia teljesen be volt zsongva mikor kedden átjött hozzánk, mert Harry segített Niallnek egy kicsit szerelni. Persze, ezt mi terveztük így, mert megbeszéltük, hogy az utóbbi időben nagyon keveset láttuk őket, és jól jönne mindkettőnknek, ha csinálnák ilyen programokat. Egyszerre (persze nem egy helyiségből) hívtuk fel őket, és bár eleinte mindketten nemet mondtak, a meggyőző képességünk itt is bejött. Igaz, féltem egy kicsit Niall válaszától, mert a lányt sokkal könnyebb volt rábeszélni, hamarabb is végeztem, de mikor vigyorogva, feltartott hüvelykujjal jött vissza, tudtam, nyert ügyünk van. 
Még nyúlnék a kanállal a joghurt után, de szomorúan meg kell állapítanom, hogy már elfogyott az egész. Sóhajtva feltápászkodok, kidobom a kukába, mikor pittyegve jelzi a telefonom, hogy SMS-em jött. Vigyorogva felkapom az asztalról, már felkészülve, hogy Harrytől jött valami aranyos üzenet, amiben leírja, úton van hazafelé, de mikor meglátom, hogy ismeretlen számtól jött, csak összeráncolom a szemöldököm. 
Megnyitom, és egy képet hoz be, bár nem tölti be azonnal. Kihúzom a széket, készülve arra, hogy leüljek, mikor még mindig tölt a kép. Kicsit furcsa, hogy csak így semmi szöveg nélkül, valami ismeretlen számról jön egy kép. Már éppen letenném a készüléket, mikor végre betölt a kép, és teljesen ledöbbenek. A szívem összeszorul, a torkomban gombóc keletkezik, és kiesik a kezem közül, az asztalra. Csak a képre tudok koncentrálni, és arra, hogy mi van rajta, illetve, ki és milyen helyzetben. Hogy tehette ezt velem? Azt mondta, szeret. Hogy soha, senki mással nem lenne, csak velem. 
Nyilván az egész egy rohadt nagy hazugság volt. Biztos vagyok benne, hogy csak azért kellettem neki, hogy elfelejtse, vagy féltékennyé tegye az exét. Kihasznált. Azt mondta, gyereket akar tőlem. 
Akaratlanul egy könnycsepp gördül le az arcomon, amit tuti száz követ. Erőszakosan letörlöm azt a kósza jelét a fájdalomnak, ami belülről égetni kezd, és felállok. Pontosan abban a pillanatban, hogy hallom csapódni az ajtót, a zsebembe mélyesztem a készüléket, és legszívesebben kifutnék a világból. 
Hogy tehette ezt velem? Csak nekem volt fontos az, hogy mi volt köztünk? Neki tényleg ennyire nem számított az egész, hogy más nőt csókolgat valami bárban? 
Igen, a képen Harry látható, ahogy egy nagymellű szőke fiatal csitri fenekét fogdossa, és nyelvével a szájában turkál. Undorító, komolyan mondom. És ezek után képes volt a szemembe nézni, és azt mondani, szeret? Tudtommal, ha valaki szereti a másikat, nem csalja meg. 
Bár nem tudom az előzményeket, nyilván nem csak egy csókig jutottak el. Tudhattam volna, már abban a pillanatban, mikor a lakásán kinyitottam a szemem, hogy egy ilyen srác, aki minden nőt megkaphat, nem lesz hűséges. Mégis vakon hittem benne, mert túl jól hazudik. A rengeteg rutin teszi, gondolom én. 
A kezem akaratlanul is ökölbe szorul, és mikor meglátom Harryt az ajtóban, elfordulok. Nem tudnék a szemébe nézni ezek után. 
Érzem ahogy mögém áll, a testéből áradó meleg megcsap, de ahogy keze a derekam köré fúródik, és nyakamba temeti az arcát, nem bírom tovább, és kifakadok. Durván előre lépek egy lépést, és döbbent arcába nézek. Mikor észreveszi kiborulásom első jelét, a könnybe lábadt szememet, még furábban vizslat. 
- Ne érj hozzám - suttogom halkan, bár legszívesebben ordítanék. Közelebb lép hozzám, de újra hátrálok egyet lépésnyit. Értetlenül, és tehetetlenül maga mellé ejti a karját, és aggódva fürkész. Lehajtom a fejem, és próbálok nem az imént látott képre gondolni. Nem megy. 
És az a legborzasztóbb, hogy ezek után hozzámért. Fogadni mernék rá, hogy szemrebbenés nélkül lefeküdt azzal a lánnyal, aztán hazajött hozzám, és este én is az ő ágyában kötöttem ki. Undorodom tőle, magamtól, és a lányt legszívesebben megfojtanám. Bár, ha jobban belegondolok, nem az ő hibája, hogy Harry elfelejtette megemlíteni azt az apró tényezőt, hogy barátnője van...
- Angyalom - kezdi kétségbeesetten, de a sajátos becenevem hallatán robban a bomba, és mindent a nyakába zúdítok. 
- Ne merészelj többé így hívni! Ki tudja hány lánynak mondtad már ezt - még értetlenebbül néz rám ennek hallatára, és újra megpróbálkozik azzal, hogy közelebb jöjjön hozzám. Idegesen magam elé tartom a kezem, és bármennyire próbálok keménynek tűnni, könnyeim utat törnek maguknak. Normális esetben Harry vigasztalóan lecsókolná őket, e szerintem tudja, hogy ha jelen esetben megpróbálkozna ezzel, behúznék neki. - Neked komolyan csak ennyit jelentettem? Csak arra kellettem hogy féltékennyé tedd Lanát, igaz? - kérdezem, és újra letörlöm a könnyeimet. 
- Angel - szűri a fogai között, mintha bánná, hogy nem hívhat 'Angyalom'-nak. -, elmondanád, mégis miről beszélsz? - dönti kicsit oldalra a fejét, mire hisztérikusan elröhögöm magam. Még tetteti is a nyilvánvalót. 
- Ne tegyél úgy, mintha semmiről nem tudnál - lököm arrébb, erősen azzal a szándékkal, hogy elmenjek mellette, de ő nem így gondolja, és megragadja a kezem, visszaránt. Zöld szemei nyugodtságot tükröznek, és egy pillanatra el is felejtem, mit tett, olyan ártatlan az arckifejezése. Aztán újra eszembe jut az a kép.
Mintha örökre belevésődött volna az agyamba, és talán már sosem fogom tudni elfelejteni. Pedig semmit nem tennék szívesebben ebben a pillanatban...
- Angel, nyugodj le. Mi rosszat csináltam? A gyereken vagy így kiakadva? Ne stresszelj, nem muszáj, ha nem akarod - simít egy hajtincset gyengéden a fülem mögé. Szememmel követem a mozdulatot, és összeszorítom a fogam. Nem, Angel, nem gyengülhetsz el. Megcsalt...
- Nem hiszem el, hogy még most is tagadod - nézek mélyen a szemébe.
- De mégis mit? - kérdezi egy kicsit hangosabban a kelleténél mire akaratlanul is összerándulok. Utoljára Aaron kiabált velem, és annak se volt túl jó vége...
- Ne kiabálj - kérem csöndesen, de már késő. Valami elpattan benne, és dühösen vizslat, hátha valami elárulja rajtam, mi a bajom.
- A faszt ne kiabáljak. Mi történt? - kérdez kicsit nyugodtabban, és kezét felemeli erősen azzal a szándékkal, hogy megsimítsa az arcom. De mikor látja, milyen csúnyán pillantok rá, maga mellé ereszti a karját.
- Meg... Megcsaltál - bököm ki, és újra beugrik a szőke lány képe. Szemeim megint megtelnek könnyekkel, és hiába próbálok erősnek mutatkozni, belülről összetörtem. Harry volt az egyetlen személy akiben hosszú idő után megbíztam, és még Ő is képes átverni. Sikerült lerombolni a falat, amivel elzártam magam a férfiaktól, de ezzel a tettével a semmiből újra ott termett az a bizonyos fal. És erősebb mint valaha. 
- Miről beszélsz? - ráncolja össze a szemöldökét, és görcsösen szorít magához, mint aki fél attól, hogy elveszít. És joggal fél, mert vagy ő megy-e, vagy én. 
- Szóval ezt hogy magyarázod ki? - nyúlok idegesen a zsebembe, és megnyitom a képet. A felismerés megcsapja, arca elborzad, és azonnal vad magyarázkodásba kezdene, de heves reakciója csak egy szomorú mosolyt csal ki belőlem. Tehát igaz. Minden egyes szava igaz a dolognak. 
Csak arra tudok gondolni, hogy miért nem voltam elég jó neki, miért keresett inkább egy másik lányt. - Tudod mit? Inkább ne mondj semmit - hajtom le egy picit a fejem,  hátrálok egy lépést, megfordulok, és erősen azzal a szándékkal, hogy most elmegyek kisétálok az előszobába. Reménykedek benne, hogy Harry nem követ, de persze nem lesz szerencsém, meghallom magam mögött a lépteit. 
- Angel, várj. Most hova készülsz? - húzza fel a szemöldökét, mire bólintok. 
- Szeretném, ha elmennél a házból - bököm ki, mire ledermed, száját gondolkodás nélkül hagyják el a szavak, amiket örökre megjegyzek.
- Itt lakok - mondja, de persze azonnal észbe kap, és a karom után nyúl. Már késő. Kimondta azt a két szót, amitől eléri, hogy elhagyjam a házat. Ellépek mellőle, és gyorsan felnyargalok a lépcsőn. Már nem sírok, egyszerűen képtelen vagyok ezek után bármilyen érzelmet is kicsikarnom magamtól miatta. Tönkretett, megalázott, és nem értem,hogy képes ezek után a szemembe nézni. Idegesen becsapom magam után a hálószobánk ajtaját, és egy nagyobb táskáért nyúlok. Gondolkodás nélkül beledobok pár cuccot, mikor nyitódik az imént bezárt ajtó, és Harry lépbe rajta. Kicsit gyorsabban kezdi el venni a levegőt, mikor meglátja mire is készülök, és automatikusan közelebb lép hozzám. - Angel, nem úgy gondoltam - mondja elkeseredetten, de csak gúnyosan nézek rá.
- Értettem, mire célzol, ne aggódj - nézek rá megvetően. Szeméből értetlenség, tehetetlenség sugárzik, és normális esetben azonnal a karjai közé vetném magam, és eloszlatnám ezeket. Csakhogy most nincs normális eset, így némán tűröm a lelkemben tátongó űrrel.
- Nem teheted ezt, kérlek - el sem jutnak a tudatomig a szavai, idegesen dobálok bele pár ruhadarabot a táskámba, mert ha figyelnék rá, elgyengülnék. és most nem szabad gyengének mutatkoznom. Jelen pillanatban nem.
- Csak pár napra. Ki kell tisztítanom a fejem - motyogom, és a fürdőszobába vágtatok. Kulcsra zárom magam után az ajtót, és amint meghallom, hogy Harry odaér, lecsúszok a földre. Térdeimet felhúzom, és átkarolom a kezemmel, míg fejemet rádöntöm az ajtóra.
Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ezt tette. És hogy azt fontolgatom, elmegyek egy időre. Mégis kihez? Anyáék az ország másik felén tartózkodnak, és nyilván nincs szükségük a drámázásomra.
Hirtelen felindulásból a zsebemhez nyúlok, és gondolkodás nélkül ütöm be az üzenetet.
"Nálad maradhatok pár napra? És értem tudsz jönni most?"
És küldés. Harry időközben odaért az ajtóhoz, és miután sikertelenül megpróbált bejutni, a könnyebb utat választja: dörömbölni kezd.
- Angel, kérlek. Beszéljük ezt meg. Mégis hova tudnál menni? - hallom meg elkeseredett hangját, és z én távolinak tűnő hangomat.
- Az egyetlen személyhez, akiben feltétel nélkül megbízok: Sophiához.
- Angyalom, kérlek - végre abbahagyja az ajtó kínzását, és érzem, ahogy fáradtan követi a példámat, és lecsusszan a hideg padlóra a másik oldalon. Fejemet félrebillentem, és megpillantom a ruháktól teli szennyes kosarat. Harry egyik pólója kicsúszott belőle, és gondolkodás nélkül gyömöszölöm a darabot a táskámba. Mikor Sophia válaszát elolvasom, miszerint öt perc és itt van értem, majd utána kifaggat, felállok, és óvatosan kitárom az ajtót. Harry az ajtó előtt ül, tenyerébe temetett arccal, kósza göndör tincsekkel, amiket legszívesebben elrendezgetnék, és gyorsan felpattan, mikor érzékeli, hogy ott vagyok. Felém lép, de kitérek érintése elöl, és az előszobába megyek. Természetesen követ, bár most nem kezd magyarázkodni, nem kérlel semmire, csak csendben és fájdalmasan nézi végig, ahogy éppen elhagyom a lakását, és annak tudatában engedi, hogy talán most lesz vége a kapcsolatunknak. Felkapom a cipőm, és habozva megállok, és felé fordulok.
- Tudod, Harry - kezdem lágyan, mire zöld szemei kíváncsian vizslatnak. Tényleg azt hitte, hogy egyetlen szó nélkül elmegyek? - Nem akarom ezt. Nem akarom elhinni, de az a kép... Mindent megváltoztatott - nézek mélyen a szemébe, mire óvatosan közelebb lép hozzám, szinte az ajtóra présel.
- Nem kell ezt tenned. Gyere vissza, beszéljük meg egy kávé mellett - mosolyog szomorúan, de csak megrázom a fejem.
- Nem. Pontosan ezt kell tennem. Csak időre van szükségem, hogy ezt az egészet átgondoljam - sütöm le egy pillanatra a tekintetem.
- Vagyis nem szakítasz velem? - kérdezi értetlenül. Ő komolyan azt hitte, hogy ez azt jelenti, szakítok vele? Biztos nem teszem. Szeretem Őt...
- Nem. Csak gondolkozni szeretnék. És pár napig távol lenni tőled - vallom be őszintén, mire kicsit felcsillan a szeme.
- De nem tettem semmit, esküszöm. Hinned kell nekem. Szeretlek, Angel - arca vészesen közeledik az enyémhez, de elfordítom a fejem. Nem érti meg, hogy ez az egész arra megy ki, hogy tisztán tudjak gondolkozni?
- Harry, ne nehezítsd meg - kérem halkan, majd mikor meghallom a dudát, kinyitom az ajtót. Mielőtt kilépnék, visszafordulok hozzá, de ő csak tehetetlenül bámul maga elé. Kezét ökölbe szorítja maga mellett, majd felém kapja a fejét. Tudnia kell. Mielőtt elmegyek, muszáj tudnia. - Szeretlek - mondom ki, majd gyorsan kisietek.
- Angel - kiált utánam, de nem foglalkozok vele, egyenesen Sophia kocsijához rohanok. Útközben a könnyeim utat törnek maguknak. Szinte azonnal bepattanok, és a ház felé fordítom a fejem. Sophia szótlanul elindul, de én még a visszapillantó tükörből látom, ahogy Harry erőből belevág a falba, majd a kezét kezdi tanulmányozni.
- Szeretlek, Harry - suttogom könnyes szemmel.

22 megjegyzés:

  1. Lattad a reakciovideot
    Kell mast mondanom?:)

    VálaszTörlés
  2. Aaaaaaaaaa! Ez isteniiii! :)))
    Koviiit!!! *-*

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Na én itt lesokkolódtam..:DDNagyon nagyon jó rész lett(persze az összeveszés nem az,de akkor is..).Huh várom már a folytatást naaaagyon.
    Xx
    KK(bocsi a sok nagyon-ért.Xd)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm :)
      Holnap érkezik! :)
      Rosa

      Törlés
  4. Jajj, Harry miért???
    Remélem megbeszélik és Harry megkapja a magáét...
    (Egy elfenekelős részt olvasnék *perverzfej*)
    Bízom benne, Harry lesz olyan tekintéllyel a másik kérésére, hogy nem fogja egyből Niall-éknél zargatni Angelt.
    Várom a következőt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry hibát követett el, az biztos :')
      Elfenekelős részt? Hmm
      Hát, öhm XD Harry nem mindig lesz tekintéllyel a dolgokra XD
      Sietek vele! :)

      Törlés
  5. Hey! - megint én ;)
    Mint minden rész ez is (természetesen) nagyszerű lett. Azon kívül,hogy majdnem elbőgtem magam,nagyon tetszett. De ilyen részeket írni hát meghalok. Itt abba hagyni?! :') Gyorsan kövit! :) XxDóra♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen <3
      Miért sírtál majdnem? :')
      Itt hagytam abba, mert hát, néha gonosz vagyok :D
      Sietek! :)
      Rosa

      Törlés
  6. Ez is jo lett bar jobb lett volna ha"mast csinalnak(*perverzfej*)de bizok benne"h csak felreertes tortent!!!
    Kerlek hozd a kovit minnel gyorsabban!!#
    Puszii R;*:):*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3 hát, igen, elêggé perverz olvasóim vannak XD

      Sietek :)

      Törlés
  7. Ez olyan szomoru resz:( erre azert nem szamitottam, de csak igy tovabb! ;) tovabbra is a kedvenc blogom lesz, te pedig a kedvenc blogirom:))) *-*�💛💛

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Lesz ennél szomorúbb :')
      Köszönöm, nagyon aranyos vagy <3

      Törlés
  8. Ez a resz is jo lett!!
    Csak mond h kibekulnek!!!����:( :)
    Am imadom a blogod es teged is
    Puszii!!!!<3��❤����

    Ui:mikorra varhato a kovi resz???:) :)��

    VálaszTörlés
  9. Nem tudom mi van ebb n a blogban ami ennyir megfogott, de imádom. Sajnálattal hallom, hogy már nincsen sok hátra. Sokkal jobb ez a blog mint az én bármilyen blogom. Gratulálok hozzá.

    Xoxo Orsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :).
      Én sem tudom, Mi tetszik bennede örülök, ha szereted :')
      Már csak 8 rész :)
      Köszönöm, de biztos vagyok benne, hogy a te a blogod is jó :)
      Rosa

      Törlés
  10. Neemáár!! :'(
    Beszéljék meg, biztos nem az aminek látszik. Csak egy szörnyű félreértés!
    Siess a kövivel, már nagyon várom <3

    VálaszTörlés
  11. MOst nem értem:O Most megcsalta vagy nem? :o

    VálaszTörlés
  12. Atya úristen annyira jól írsz h nem tudom le tenni ,úgyhogy kövtelem a következő rész :) annyira jó hogy vannak ilyen írók akiknek hála elfelejthetem a külvilágot és belemerülhetek a blogba ami ha könyv lenne megvenném azt garantálom :) Gratulálok !Várom a következő részt :) ❤

    VálaszTörlés
  13. Úristen ezen elsirtam magam :( remélem megbeszélik.....

    VálaszTörlés