2015. augusztus 31., hétfő

Harmincötödik

Sziasztok! 
SOS OLVASSÁTOK EL:
Tiltották az írói profilomat, ezért új facebook csoportot kellett csinálnom. Csatlakozzatok, ha szeretnétek! :)




Két hete jöttem haza Harryvel, azóta a kapcsolatunk rendeződött. Egy hét szabadságot is kivett csak azért, hogy velem legyen, én pedig kiléptem a munkából. Hamarosan beköszönt az ősz, akkor úgyis vége lenne, és szerintem ideje lenne már normális melót találnom. Mármint úgy normálisat, ami hosszútávra szól és viszonylag jól is keresek vele. Igen, tudom, borzasztóan válogatós vagyok, de ha egyszer már szeretnék valami komolyat tenni, el kell kezdeni. 
Tehát, mióta nem dolgozok otthon teszem magam hasznossá. Takarítok, főzök, pakolászok, bevásárolok. Azért meglátszik, hogy Harry egyedül lakott itt, mert már ráfért egy alapos takarítás az egész házra. Annyi kacatra bukkantam, hogy három dobozt meg is tömtem ezekkel és miután átválogattuk, ki is vittük a garázsba. De négyig az összes dolgommal végeztem, mert nem egyszerre álltam neki, mindig a ház egyik szobáját, aztán mire végeztem mindennel, kezdhettem előről. Tehát, azóta sem unatkozok és legalább már egy picivel otthonosabbnak érzem az egész környezetet. Harry nem szólt bele, sőt örült amiért nem neki kellett ezeket megcsinálnia. 
Négy után pedig teljes mértékben a barátomé vagyok. Jó, a héten hullafáradtan jött minden egyes nap haza, mert influenza járvány van, és  naponta rengeteg beteggel kell vitatkozni, hogy jó lesz az a gyógyszer, semmi komolyabb baja nincs. Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy kicsit jobban érezze magát és ez néha be is jött, de mintha valami nyomasztaná. 
Ma reggel hamarabb felkeltem, mint ő, hogy kávéval ébreszthessem, de elmondása szerint már most elege van ebből a hétből. Negyed óráig próbáltam mindenhogy felvidítani, és ahogy észrevettem, sikerült is, mert vigyorogva nyomott egy búcsúcsókot a számra, és közölte, hogy mindjárt itthon lesz. Azért még utánaszaladtam, mert nálam maradt a kajája, de végül elindult munkába, én pedig gyorsan felhívtam Sophiát, aki bármelyik pillanatban megérkeztem. Előre csináltam magunknak forró kakaót, hiszen úgy terveztük, hogy ma csak beszélgetünk, a teendők ráérnek. 
Még nyolc óra sincs, de barátnőm máris csenget, ami csak azt jelentheti, hogy itt van. Gyorsan felpattanok, és az ajtóhoz sietek, miközben a hajamat felgumizom, hogy ne lógjon bele a szemembe. Kitárom az ajtót és egyből Sophia nyakába ugrok, aki szintén vigyorogva szorongat meg. Egy fekete rövidnadrágot visel egyszerű fehér pólóval, a haját csak kiengedve hagyta, miközben a táskáját szorongatja. 
- Annyi hírem van - jön be ujjongva és lerúgja a szandálját. Egyből a nappaliba megyünk ahol a kezébe nyomom az egyik bögrét és egyből mesélni kezd. - Niallel összeköltözünk - mondja széles mosollyal míg nekem összeszalad a szemöldököm. De látva furán boldog arckifejezését, én is mosolyt erőltetek az enyémre, és őszinte boldogsággal faggatom ki a részletekről. 
- A szüleid mit szóltak? - ez az első kérdésem, mert Sophiát mindig is nagyon fogták a szülei. Az anyukája folyton arra hivatkozik, nem akarja, hogy a lánya is hasonlóan felelőtlen legyen, mint ő. Igen, Sophiát az anyukája tizenhét évesen szülte, de ez nem akadályozta meg abban, hogy egyetemre menjen, és legyen valaki az életben. Az apja pedig egyszerűen egyetért mindennel amit az anyja mond, szóval itt teljes ez az ördögi kör. 
- Bemutattam nekik Niallt, elmondtam, hogy mióta hazudok nekik, és közöltem, hogy nem érdekel a véleményük, már keressük a lakást - mondja ki, mintha ez teljesen hétköznapi lenne. Pedig egyáltalán nem az... De Sophia egy idő után megtanulta kezelni a szüleit, így már egyáltalán nem ad a vélemenyükre, vagyis teljesen immunis a fenyegetésekre. 
- Hu... - csak ez csúszik ki a számon, de ő csak legyint és fintorogva folytatja.
- Anya azt mondta, őt nem érdekli, csak örül, hogy végre van valakim. És azt mondta, beszállnak a lakásba, meg minden - sóhajt egy hatalmasat, amiből azt szűröm le, nem olyan boldog ettől. 
- És mi a baj ezzel? - kérdezem furán. 
- Egész életemben a szüleim tartottak el, és eléggé visszaéltek ezzel minden veszekedésnél. Nem akarok többé tőlük függni, huszonegy éves vagyok, az Isten szerelmére - forgatja meg a szemét, de csak megvonom a vállam, és ráhagyom a dolgot. 
- Értem. És mi a többi jó hír? - kérdezem kíváncsian. Úgy jótt ide, hogy többes számban beszélt a pozitív hírekről, nem?
- Hát, igazából, ezek már nem hírek. Képzeld, tegnap voltam gyógyszertárba és szerinted milyen ajándékot kaptam a vásárlásért? - vigyorogva belenyúl a táskájába, ami már csak rosszat jelenthet. Ha ilyen sejtelmesen mosolyog, akkor tuti, hogy valami számomra égő ajándékot kapok... 
- Jól kezdődik - motyogom az orrom alatt, mire végre előhúzza a... Terhességi tesztet? - Mégis miért adod ezt nekem? - ráncolom össze a szemöldököm. 
- Jaj, ti úgyis próbálkoztok, meg tudod, mikor nálam voltál, minden reggelt hányással indítottál, szóval rád gondoltam - magyarázza meg, én pedig kicsit gyorsabban kezdem el szedni a levegőt. A reggeli rosszulléteket betudtam a stressznek, éppen ezért is lepődtem meg, mikor itthon is folytatódtak. Szerencsére Harry nem vette észre, mert akkor tuti ágyba dugna. Azt hittem, hogy én is benyaltam azt a vírust, de lehet, hogy...? Nem, kizárt. 
- Lehetetlen. Az első együttlétünk egy hónapja volt, ha akkor fognat volna meg, még akkor se lenne kimutatható a dolog - inkább magamat próbálom nyugtatni, mintsem a barátnőmet, hiszen ő teljesen semlegesen pillant rám. 
- Szerintem meg igen. Jó, én nem fogom rád kényszeríteni ezt az egészet, vedd el, majd talán egyszer akkor hasznodra válik. Nekem is adták, de tényleg nincs szükségem rá, mi védekezünk - villantja ki az összes fogsorát, mire a számat rágva elveszem tőle a tesztet. 
- Jó, köszi - gyorsan felpattanok, és táskám legaljára süllyesztem, Harry nehogy észrevegye. Még csak az kéne nekem, hogy beleélje magát a dolgokba, mikor szinte biztos, hogy nem vagyok terhes. Én tudom. Az ember megérzi, ha egy pici embert hordoz a szíve alatt, nem? Vagyis, remélem, hogy így van... 
Igen, tudom, hogy tervezzük a babát, de nem tudom... Itt volt ez a veszekedés, és talán nem most lenne a legjobb, mikor újra akarunk kezdeni mindent. Bár talán egy gyerek tökéletes módja lenne ennek az egésznek, egyelőre nem tartom szükségesnek, hogy háromtagú család legyünk. Akkor vegyünk inkább egy kutyát, vagy valamit... 
Talán eléggé látszik rajtam, mennyire beparáztam, mert Sophia értetlenül mered rám, majd gyorsan észbekap, és megszorítja a kezem. 
- Angel Black, ugye nem bizonytalanodtál el? Harry órákat zeng Niallnek arról, mennyire szeretne már apa lenni - szigorúan néz rám, de csak egy picit lehajtom a fejem és motyogva kezdem el huzigálni a rövidnadrágomat. 
- Nem, csak... Még olyan fiatalok vagyunk. És... Ez az egész még csak három hónapja tart... - rengeteg kétely van bennem, és talán Sophia az első ember, akinek így kiöntöm ezekkel kapcsolatban a lelkem. 
- Nem az számít, mennyi ideje ismeritek egymást, Angel - rázza meg a fejét és hitetlenül felnevet. - Az számít, mit érzel iránta. És szerintem, nem gyors a tempótok - biztatóan elmosolyodik, és mélyen a szemembe néz. - Vagy csak attól félsz, hogy nem állsz készen ilyen nagy dolgokra? 
- Nem erről van szó - hatalmas sóhaj hagyja el a számat, mert valaki rájött, mitől rettegek minden este, mikor álomra hajtom a fejem. - Nem Harryben nem bízok, hanem magamban. Mármint, elég jó leszek az anyasághoz? Mi van akkor, ha elszúrom az egészet? Ha nem tudok pelenkázni, nem lesz elég tejem? Félek ettől az egésztől... Úgy érzem - fújom ki szaggatottan a levegőt - kevés leszek ehhez. 
Ahogy a szavak elhagyják a számat, kicsit megkönnyebülök. Jól esik megosztani valakivel ezeket a dolgokat, bár nem vagyok abban biztos, hogy nem adja tovább Niallnek, aki mint tudjuk Harry legjobb barátja, vagyis Ő is tudni fog mindenről. Azt bánom, hogy nem neki mondhattam el ezeket, nem hallotta ő is, mit gondolok. Szinte biztos, hogy megnyugtatott volna az ellenkezőjéről, mert a szemében én csodálatos anya lennék. De ő is máshogy lát, és én is máshogy látom magam. 
Sophia elneveti magát és egy hatalmas ölelésben részeit. Kicsit meglepődök, de azonnal visszaölelem, és lehunyom a szemem.
- Olyan butaságokat tudsz beszélni - ingatja a fejét miután elenged. - Tudom, hogy tökéletes anya leszel egy nap. Nem számít, hogy egy év múlva, vagy harminc évesen, jó anya leszel. Higyj nekem. Jobban ismerlek, mint bárki más, minden egyes mozdulatodból képes vagyok következtetni a következőre és egyetlen nézésedből tudom mire gondolsz. Szóval, bízz bennem, én látom benned azt az Angel Blacket, aki ringatja a kisbabáját Harryvel az oldalán. Jó szülők lennétek, de ezt nyilván nem tudjuk meg akkor, ha tovább halogatod a dolgokat. Csak engedd el magad, és csináld meg valamelyik nap azt a tesztet, oké? Nem muszáj ma, csak győződj meg arról, hogy terhes vagy-e, vagy nem. Ha igen, mondd el Harrynek, és legyetek tényleg boldogok. Ha nem, akkor egy időre fellélegezhetsz, de Harry nem fog sokáig várni, ezt jegyezd meg. És ha nem, ajánlom, menj el orvoshoz, vizsgáltasd meg magad, hogy egyáltalán képes vagy-e teherbe esni.

***

Olyan dél körül Sophia hazament, én pedig itt maradtam a rengeteg kérdésemmel, valamint a táskám mélyén lapuló teszttel. Hogy eltereljem a gondolataimat, főztem, aztán az ujjaimat tördelve vártam, hogy Harry hazaérjen és beszélni tudjak vele. 
Sophia szavai ha lehet még jobban összezavartak és nem hagytak nyugodni. Részben igaza van, hiszen a gyerekvállalás nem csak az én döntésem és megesküdtünk Harryvel, hogy mindent meg fogunk osztani egymással. Még az ilyen dolgokat is, sőt, főleg ezeket. Csak úgy lehetek vele teljesen őszinte, ha elmondom neki, mit érzek legbelül, nem számít, mennyire ki fog akadni a kételyek miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl még jobban próbálkozni akar majd, hogy bebizonyítsa, mennyire jó anya lennék szerinte, éppen ezért nem akarom neki elmondani. De a legjobb barátnőmnek mint mindig, most is igaza van, és gondolnom kell a közös jövőnkre, ami remélhetőleg létezik.
Próbálom valamennyire lenyugtatni magam, hogy mikor beesik azon az ajtón a lehető legnyugodtabban lásson. Nincs szükség arra, hogy beparázzon attól, ami bennem játszódik most. Az órámra pillantok, és a bejárati ajtó előtt tűnődve várom, hogy megérkezzen. Mikor végre kattan a zár, és belép, kicsit mintha meglepődne azon, hogy itt lát, de még köszönni sincs ideje, egyből letámadom, és a számat az övére tapasztom. A hirtelen mozdulattól kicsit megtántorodik, de azonnal derekam után kap és meg se várva válaszomat, nyelvével utat tör a számhoz. Fogalmam sincs, mi hozta ki belőlem ezt a vadságot, szenvedélyt amivel nekinyomom a falnak, de látszólag tetszik neki. Fél kézzel beletúr a hajamba, de mikor elkezdem felfelé húzni a pólóját, nevetve megszakítja a csókunkat, és fordít a helyzetünkön. 
- Lassíts egy kicsit - vigyorog, mire csak a számat kezdem el harapdálni. Mikor mélyen a szemébe nézek, nyel egy hatalmasat, majd megrázza a fejét, és vággyal teli hangon folytatja. - Ha nem hagyod abba a szájrágást, nem tudok romantikus hangulatot teremteni, egyből felkaplak, és ágyba viszlek - mondja őszintén, mire egy hatalmas vigyor terül szét az arcomon. 
- Romantikus hangulatot akarsz teremteni? - kérdezek vissza, mire megforgatja a szemét. 
- Látom megfogtad a lényeget - nevet fel, és magához húz a konyhába. Nekidőlök a pultnak, de ahelyett, hogy leülne enni, megáll előttem, és megtámaszkodik a derekam mellett, sarokba szorítva ezzel. - Mit szólnál ahhoz, ha kibontanánk a hűtőben lévő pezsgőt, és jégkrém társaságában elfoglalnánk a fürdőt? - miközben megkérdezi, csípőjét az enyémhez döfi, majd elenged, és kiveszi az említett italt, valamint két poharat. 
- Jégkrém? - csillan fel a szemem, mire nevetve a fagyóba nyúl, és kivesz egy doboz epreset. 
- És, hogy lásd, mennyire tudok, ha akarok, vettem epret és csokiöntetet is - visszanyúl a hűtőbe, kiveszi a dobozos epret, aztán csokiöntetet a szekrényből, és vigyorogva leáll keresni egy fagyis kimérőt. Miután megtalálja, két kehelybe szed nekünk, eper darabokat és csokit önt rá, majd a kezembe nyomja őket. Ő megfogja a pezsgőt és a két poharat, majd elindul az emeleti fürdőszoba felé a nyomában velem. Mikor beérünk, lepakol a csaphoz, és megengedi a jó meleg vizet. Két lépéssel már mellettem is terem, kiveszi a kezemből a jégkrémeket, majd hátulról átöleli a derekamat, pontosan úgy, hogy szembe legyek a tükörrel. Huncut mosollyal előrenyúl, megállapodik a rövidnadrágom gombjánál, és úgy szabadít meg a ruhadarabtól, hogy közben folyamatosan az arcomat bámulja a tükörből. A nadrágot a fürdő egyik sarkába hajítja, akit hamarosan a felsőm követ, így már csak egy szál fehérneműben ácsorgok előtte. Gyorsan szembefordulok vele, és lekapom a pólóját. Végighúzom a kezem a mellkasától egészen a nadrágja vonaláig, ahol egy picit elidőzik a kezem, majd kigombolom a farmerjét, és lehúzom róla. Kezem a boxere vonalához siklik, és egy mozdulattal lehúzom róla. Mielőtt végignézhetnék rajta, újra mögöttem áll, és már a melltartóm kapcsát keresi, de aztán összeráncolt szemöldökkel mered rám. Még mielőtt kérdőre vonhatha, megfogom a kezét, és előre vezetem, ugyanis ott keresheti a kapcsát. Vigyorogva kipattintja, és a többi ruhámhoz hasonlóan a sarokba dobja. Az utolsó ruhanemű is lekerül rólam, így Harry megfogja a kezem, és belép a kádba. Kényelembe helyezi magát, így az egyik fagyikelyhet a kezébe nyomom, a másikkal pedig beszállok. Nem tudom, hogy üljek, vele szembe, vagy neki háttal, de mikor leülnék szembe vele, megfordít, így csak megvonom a vállam és ráülök a lábára. 
Mielőtt észbekapnék, valami hideget helyez a vállamra, de mikor odanézek, csak egy eper darabot látok. 
- Ha már így letámadtál - adja meg a szerinte egyértelmű választ, miközben a nyakamra tapad. Idegtépő lassúsággal halad az eper felé, de mikor odaér, gyorsan bekapja, és egy picit leöblíti a helyét. - Azt hiszem, mától minden gyümölcsöt a testedről eszek - temeti fejét a nyakhajlatomba, miközben a derekamat átöleli, és a hasamnál támasztja meg a kezét. Kuncogva nekidöntöm a fejem a mellkasának, és egy picit feljebb tornázva magam egy vonalba kerül az arcom az övével. A copfom vége belelóg a vízbe, így vizesen tapad a bőrömre, miközben megpróbálkozok szembefordulni a barátommal. Egy picit rásegít, így hamarosan átkulcsolom a derekát a lábammal és a nyakát a kezemmel. Mielőtt megcsókolhatna, egy picit lehajtom a fejem és a szavak csak kijönnek a számon, meggondolatlanul. 
- Ha azt mondanám, talán terhes vagyok, mi lenne? - meglepődik, hiszen gondolom nem ilyen kérdésre számított, és döbbenten von kérdőre. 
- Terhes vagy? 
- Nem, csak így eszembe jutott ma, hogy mi lenne, ha talán... Mindegy, felejtsd el - legyintek semmitmondóan, de egyre szorosabban kulcsolom a lábammal a derekát. Ideges vagyok... 
- Figyelj, normál körülmények között én lennék a legboldogabb ember a világon, de most, talán nem lenne a legjobb - valja be mosolyogva, mire értetlenül meredek rá. 
- Miért? 
- Költözzünk el. Kezdjük új életet, együtt egy városban, ahol nincs Lana, és semmi zavaró tényező. Persze, csak ha akarod - simít végig az arcomon. Kicsit nagyon meglepődök, és hirtelen nem tudok mit mondani, de mielőtt végiggondolhatnám a dolgokat, a szavak kicsúsznak a számon. 
- Rendben - válaszomra ajkait az enyémekre tapasztja, és végigsimít az oldalamon.

19 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett!!!meg mindig eletem legjobb blogja!!!siess a kovivel!!!!!!!❤❤❤
    Puszi R~*^ ;* ;*

    VálaszTörlés
  2. Ui:elso kommentelo!!!*_*
    R~*^

    VálaszTörlés
  3. Nagyon aranyos lett a rész ^^ Viszont bizti terhes ,van egy olyan megérzésem :D Kiváncsi vagyok nagyon ,hogy mi lesz a költözéssel vagy a babával vagy mindennel,MINDENRE NAGYON KIVÁNCSI VAGYOK :D Na de nem szaporítom a szót :D Várom nagyon a köviit <3 Puszii❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa:)
      Köszönööm <3
      És ha rossz a megérzésed? :D
      Mindenre? :)
      Imádlak, köszönöm <3

      Törlés
  4. Áww.nagyon jó,szerintem Angel terhes lesz,valahogy érzem..:D
    Ésss Harry megint nagyot alakított.*-*
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
  5. Irjal vissza salalalal

    VálaszTörlés
  6. Én komolyan mondom nem tudom, hogy csinálod de mindig meglepsz ezekkel a részekkel. Gratulálok

    VálaszTörlés
  7. Annyira jo lett:))) nagyon varom a kovit:) ;) <3

    VálaszTörlés
  8. Imadoooooom!!!!!!!*-* <3 <3
    Mikor hozod a kovit????:)

    VálaszTörlés
  9. Imadoooooom!!!!!!!*-* <3 <3
    Mikor hozod a kovit????:)

    VálaszTörlés