2015. augusztus 7., péntek

Huszonnyolcadik

Sziasztok rózácskák! :) 
Igen, egy újabb részt hoztam, ami már a 28.! 
Remélem, ezzel nem okozok csalódást, igyekeztem eléggé szerethetőre írni, talán lehetett volna hosszabban kifejteni néhány dolgot, de már nem szamít...
Szóval, itt is a rész, jó olvasást! :) a következő valószínűleg kedden érkezik! :) 





Kinézek a kocsi ablakán, miközben a táskámat szorongatom. A táj mellettem elsuhan, Harry pedig egy kicsit feltekeri a fűtést. Felháborító egyébként, hogy nyár közepén simán felfér a kabát. A kezdetleges melegből egy éjszaka alatt tíz fok alá süllyedt a hőmérséklet.
Mióta elindultunk, hatalmas görcs van a torkomban, hasamban, tenyerem izzad, és fogalmam sincs, mire számítsak. A barátom eleinte próbált felvidítani, vagy legalább oldani a feszültségem, de aztán, mikor ráförmedtem, feladta.
Nem ismerem a szüleit, egyedül a testvérével találkoztam, vele is csak pár percre, és szerintem, nem számított rá, hogy ebből lesz valami. Én sem...
Egy picit megigazítom a copfom, és végignézek magamon. Egy egyszerű fekete cicanadrág, sötétzöld hosszúujjú lenge felső, és fekete kardigán. Harry szerint nem kellett volna ennyire kiöltöznöm, hiszen 'csak' a szüleihez megyünk. Igen, ami szerinte ilyen egyszerű, az nem az...
Két lehetőség van.
Az első, hogy a szülei kedvelni fognak. És ha a szülei kedvelni fognak, akkor szabadutat kapunk. Bármit megengednek majd, és nyugodt lelkiismerettel távozok. Bár sokszor elmondta, hogy nem érdekli az anyja és a nevelőapja véleménye, de persze, mint minden normális embert, őt is érdekli a dolog. Az apja pedig... Róla nem sokat tudok. Semmit. Nem is szeret beszélni erről, sosem hozza fel, én pedig nem kérdezem. Még egy közös pont az életünkben...
A másik, ami valószínűbb, hogy nem fognak kedvelni, és ez a két nap feszültséggel telik majd, aztán inkább nem jövünk. Azt tudom, hogy az anyukája nagyon elfogadó a barátnőit illetően, és általában Gemma veri ki a hisztit. De vele ne foglalkozzak, ő mindenkivel ilyen. Gondolom, félti a testvérét, vagy valami...
Egy óvatos mosoly jelenik meg a szám sarkában, miközben Harryre pillantok. Göndör fürtjei rendezetten állnak, teljes feketébe öltözött, és az utat figyeli. Jobb kezén, a gyűrűsujján valami hatalmas gyűrű éktelenkedik.
Mikor észreveszi, hogy figyelem, egy pillanatra felém fordul, elvigyorodik, és megszólal.
- Na, megnyugodtál? - kérdezi nevetve. Jobb kezével felém nyúl, és megsimítja az arcom, majd újra az utat pásztázza.
- Ami azt illeti, egy kicsit. Még mindig félek, de már nem annyira - bólintok, mire megköszörüli a torkát.
- Még mindig nem értem, mitől félsz - csóválja meg a fejét.
- Persze, hogy nem. Te nem izgultál, mikor először találkoztál a szüleimmel?
- Nem - vonja meg a vállát. - Tudtam, hogy úgyis szeretni fognak - vigyorog magabiztosan.
- Ez most komoly - rázom a fejem. - Ha a szüleid nem kedvelnek, az rád is hatással van. És akkor te se fogsz kedvelni - sütöm le a szemem.
- Ez lehetetlen - legyint. - Nem érdekel a szüleim véleménye.
- Mindenkit érdekel a szülők véleménye - tördelem az ujjam.
- Jó, figyelj. Tudom, hogy szeretni fognak, oké? Szerethető vagy, ráadásul tökéletes ellentéte a volt barátnőimnek, akiket utáltak - emeli rám a tekintetét.
- És Gemma?
- Gemma más - sóhajt. - Ne foglalkozz vele, de senkit nem szeret, aki a barátnál közelebb áll hozzám, és lány. Túlságosan félt, vagy nem tudom...
- Köszi, ezzel sikerült megnyugtatnod - hajtom a fejem az ülésbe.
- Jó, én csak elmondtam, mire számíts - védekezik.
Szótlanul szenvedek tovább az ülésen, miközben a szavai csengnek a fejemben. Tényleg ennyire nehéz lesz?
- És két nap? - pillantok felé.
- Igen. De ha nagyon durva lesz a helyzet, hamarabb eljövünk. És holnap is sietnünk kell, mert még át kell cuccolnod hozzám, és Lux is jön estefelé. Vagyis felkelünk, és megyünk - mondja komolyan.
- Úristen, még Lux is jön, tényleg - csapom fejbe magam. Hogy felejthettem el?
- Kiment a fejedből? - ereszt el egy óvatos mosolyt.
- Teljesen - hunyom le a szemem sóhajtva.
- Nyugi - nevet fel.
- Azt se tudom, hogy kell bánni egy gyerekkel - veszem gyorsabban a levegőt. Pánikolok? Csak egy kicsit.
- Ugyanúgy, mint egy felnőttel. Kaját adsz neki, lefürdeted, este lefekteted, és végigalussza az éjszakát - igen, Harry és a gyereknevelés...
Olvastam egy könyvet, amiben leírták, miből is áll felnevelni egy kisgyereket. Eteted (ha még baba, és szoptatod, akkor az háromóránként), lefárasztod, fürdeted, altatod, és egész éjszaka úgy pihensz, hogy bármelyik pillanatban ugrani tudj. Hulla fáradt leszel, sehova sem tudsz elmenni, mert neked is hiányzik a baba, meg te is neki, és bárkire bízod, üvölteni fog. A melleid hatalmasra nőnek a tej miatt, és ha nem eteted meg a babát, már fájni kezdenek. És igen, mint mondtam, a legrosszabb 'tünet' az alváshiány. Gyakran depressziósak az anyukák, és hamarabb vissza akarnak menni dolgozni, de azt a két-három évet, amit a kicsivel tudsz tölteni, azt jó nem elhanyagolni.
Szóval, igen, Harry ezeket nem tudja. És a szülésről még egy szót sem ejtettem...
- Pont nem ennyiből áll, de ha majd egyszer apa leszel, rájössz, mennyi minden még ez - nevetek, mire elhúzza a száját.
- Majd ha egyszer apa leszek, ott leszel te, és lerendezed a nagyját - vigyorog, nekem pedig a szívem hevesebben kezd verni. Jó, csak célzott rá, de arra gondolt, hogy majd én fogok neki gyereket szülni.
Igazából, nem félek ettől. Ha ez lenne az, amit akarna, biztos, hogy szülnék neki egy gyereket. Aztán ketten felnevelnénk, de nem most. Még én is fiatal vagyok, és Harry is.
- Persze - forgatom meg a szemem mosolyogva. - Úgyis ez a sorsom - sóhajtok.
- Most miért? Majd ha nem tudod bekötni a cipőfűződ a nagy hasadtól, akkor segítek - röhög, mire karon csapom. - Vigyázz, vezetek - komolyodik el.
Huncut mosollyal közelebb hajolok hozzá, egészen a füléhez, és szinte suttogva megszólalok.
- Akkor ezt ne csináljam, mikor vezetsz? - kezdem el puszilgatni a nyakát. Megborzong, és annyira szorítja a kormányt, hogy ujjai elfehérednek. 
- Ne, ezt határozottan ne - tol egy kicsit el magától, és elégedetten visszaülök a helyemre. - Mindjárt ott vagyunk - jelenti ki mosolyogva.
- Szuper - fújom ki szaggatottan a levegőt.
- Nyugi, minden rendben lesz - pillant rám bíztatóan.
- Hiszek neked - fordítom el a fejem.
Harry leparkol, majd felém fordul, de én csak a mellettem lévő házra koncentrálok. A kertben gyönyörű virágok nyílnak, amiből arra következtetek, hogy az anyukája szeret kertészkedni.
A zöld ház eléggé otthonos, már innen kívülről is. A teraszon egy kis asztalka foglal helyet, mellette négy székkel, és rajta mindenféle kacattal. A tető fehér színben pompázik, és bármennyire is fura, a zöld és a fehér eléggé jól hatnak egymásra, harmonikusak.
- Igen, itt a ház, amiben a gyerekkoromat töltöttem - mosolyog édesen. Teljesen elérzékenyülve nyomok egy puszit az arcára, és szorosan átkarolom.
- Tényleg? - kérdezem, a fejem beletemetve a mellkasába.
- Nem - röhög fel, mire eltolom magamtól, és csúnyán nézek rá. - De ezért már megérte - hajol közelebb ajkaimhoz. Egy szenvedélyes csókkal ajándékoz meg, miközben keze a hátamra siklik, és meg nem halljuk, hogy az ajtó csapódik. Mindketten egyszerre fordulunk a nő felé, Harry pedig a fülembe súg.
- Ő itt az anyukám - és elenged. Kiszáll az autóból, kinyitja az én oldalamat is, mire én is kikászálódok. Kicsit megszeppenve fordulok Harry anyukája felé, aki mosolyogva átöleli a fiát. Igazán aramyos ez az anya-fia pillanat. Harry nyom egy puszit az arcára, mire nevetve felém fordul.
- Anya, ő itt a barátnőm, Angel. Angyalom, ő itt az anyukám - mutat be minket egymásnak Harry, én pedig előveszem az udvarias arcom.
- Csókolom!
- Hívj nyugodtan Anne-nek - nem fogadja el a felé nyújtott kezem, helyette mosolyogva engem is átölel. Kicsit esetlenül karolom át, majd mikor elválik tőlem, jobban végigmérem.
Igazán csinos. Barna haja fényesen csillogva omlik a vállára, szemei szinte világítanak. Így első látásra nagyon szimpatikus, főleg a kisugárzása. Van benne valami megnyugtató, mégis vidám.
- Igazán örülök, hogy megismerhetlek - mosolyog rám, mire őszintén felfelé gördülő szájjal nézek rá.
- Én is - nevetek fel. Harry mellém lép, és ujjait az enyémekre kulcsolja.
- Gyertek be, a kedvencedet készítettem, kicsim - csípi meg Anne a fia arcát.
Követjük be a házba, de a lépcsőnél Harry halkan megszólal.
- Minden rendben? - kérdezi szinte suttogva, amit egy bólintással nyugtázok. Minden a legnagyobb rendben.
A házba beérve, rá kell jönnöm, hogy Anne-nek remek ízlése van. Már az előszobában is, a fal és a bútorok színe tökéletes összhangban vannak, ehhez társul még a falon lévő mintákat ábrázoló díszítő elem, ami tényleg, tökéletes passzol az aranybarna színekhez. Levesszük a cipőnket (esetemben csak kibújok a balerinámból), és Anne egyből a nappaliba invitál minket. Harry magabiztosan lépked, hisz tudja, merre kell menni. Mikor elhagyjuk az előszobát, egy hosszú folyosóra érünk. A falak, a szőnyeg, és a kis bútorok mind citromsárgák. Felkapom a fejem, és észreveszem, hogy tele van képekkel a tapéta. Megállok egészen a végénél, és elkezdem nézegetni a képeket. Harry és Anne észreveszik, az utóbbi egyből mesélni is kezd.
- Ez háromnaposan készült Harryről - mutat rá egyre, melyről egy aranyos kisbaba néz rám. Két hosszú csíkban helyezték el a képeket. Az egyiken Harry, és az ő élete képekben, a másik csíkot Gemmának szentelték. - Ez itt már háromhónaposan - a képről már egy nagyobb kisfiú néz rám, mire mosolyogva a felnőtt Harryre pillantok. - Itt az első nap az óvodában - a képen a kisfiú megszeppenve ül, egy plüssfigurát szorongatva. - Az ötödik szülinap - egy nagy asztalnál ül Harry, előtte egy hatalmas torta. - Az iskola - egy iskolatáskával álló, folyamatosan vigyorgó gyerek. Innentől a srác minden iskolaévéből egy kép. Ahogy az osztályok növelszenek, egyre nagyobb, egyre férfiasabb lesz a srác. - Itt az első szerelem - mutat rá egyre, amelyről egy szőke lány, és Harry pillant rám. Nem lehetnek tizenhatnál idősebbek. - Régebben itt a barátnőiről is képek voltak, de Lana miatt le kellett szedni, azóta meg nem raktam vissza - vonja meg a vállát Anne.
- Engem nem zavarnak - mosolygok rá.
- Itt a gimánzium - folytatja tovább. - Harry akkori legjobb barátai - a képen egy rakás srác ül, mind idiótán vigyorog a kamerába. Az egyik szőke elég ismerős, fel is vonom a szemöldököm, mikor vizslatom.
- Ez Niall? - kérdezem ledöbbenve.
- Igen - nevet fel Anne. - Itt pedig a gimnázium vége. A sötétebb, problémássabb korszak, Lanával az élen - szinte felismerhetetlen a fiú. Göndör haja rövidebb, mogorván pillant a kamerába. Tetkót éktelenkednek a karján (azok most is vannak, persze), és a mellette lévő lány inkább emlékeztet egy utcalányra a miniruhájában.
- Igen, erre nem vagyok büszke, ezt akár le is vehetnénk - nyúl oda Harry, de az anyja rácsap a kezére.
- Pedig egyszer ilyen voltál, most már nem éri meg letagadni - feleli szigorúan.
- Ahogy akarod - dünnyögi Harry.
- És itt egy mostani, nyaralásos kép. - Harry egy szál fürdőgatyába, amint kijön a tengerből. Izmos hasa kirajzolódik, haja vizesen tapad a homlokára. - Gondolom, Gemmáé nem érdekel - vigyorog Anne. - Gyertek - int, mi pedig követjük tovább.
A nappali zöld színben pompázik. És igen, teljesen zöldben. A falak, és a szőnyeg, ugyanaz az árnyalat, a kanapé méregzöld (ahogyan a fotelek is) a bútorok pedig egy világosabb árnyalatban pompáznak.
A tévé az egyetlen, ami kitűnik, fekete színével, de zöld tévét nehéz kapni. A könyvespolcon a könyvek szín szerint vannak rendezve, a plafonon hatalmas csillár terül el, de a kanapé felett is van kivilagítás. Az ülőgarnitúra előtt üvegasztal, a tévé mellett egy hatalmas tükör.
- Hú - csak ennyi jön ki a torkomon.
- Tetszik? - kérdezi mosolyogva Anne, és büszkén húzza ki magát.
- Nagyon - bólogatok. Harry az anyja felé fordul, és érdeklődve felhúzza a szemöldökét.
- Robin? Gemma?
- Robin dolgozik, egész hétvégén, Gemma pedig elment a barátjához, este jön - rágja a szája szélét Anne. - Csücsüljetek le, hozok valamit inni - mosolyog, és ott hagy minket. - Vagy meg is mutathatod a szobádat Angelnek - pillant Harryre.
- Rendben - húz maga után. - Csukd be a szemed - mondja, miután kiérünk a szobából. Engedelmeskedek, és szorosan behunyom. Erősen kapaszkodok belé, és hagyom, hogy maga után húzzon. Majd egyszer csak, lefékez, és kinyit egy ajtót.
- Kinyithatod - mondja aranyosan.
A szoba kék. Nem is lepődök meg, Harry szobái általában kékek.
Egy hatalmas franciaágy, szekrénysor, TV, és minden ami kell. Ez az egyetlen olyan része.a háznak, ahol nem a falak színe szerint vannak a bútorok kiválasztva, mert azok feketék.
- Mikor kicsi voltam, ott - biccent az ágy felé - játszósarkot csináltam. Napokig ki sem jöttem, csak a játékaimmal játszottam - mosolyog.
- De azt mondtad, nem itt nőttél fel - ráncolom a szemöldököm.
- Nem, de ugyanilyen volt a szobám. Ez a tökéletes mása. Egyedül az ágy más - húz közelebb magához. 
- Hát, nekem a gyerekszobám rózsaszín volt és hercegnős - szólalok meg, mire elkezd röhögni. - Hé, komolyan mondtam - húzom ki magam. - A hercegnők igenis menők. - Oké, ez röhejes volt, még az én számból is.
- Hogyne - fojtja vissza a nevetését.
- Kinézelődtétek magatokat? - jelenik meg Anne az ajtóban. - Kész a kaja  - mosolyog.
- Mit főztél? - indul el Harry, én pedig vigyorogva követem.
- Gyümölcslevest. Meg szezámmagos csirkét krumplival. Desszertnek pedig csokitortát, mert tudom, hogy azt szereted - nevet fel Anne. - Angel, remélem te is szereted - mosolyog.
- Persze - válaszolok vigyorogva.
- Akkor jó. Egyébként, igen, korai vacsora, mert még csak öt óra van.
- Máris? Kettőkor indultunk el - csodálkozok.
- Igen, két és fél óra az út - bólint Harry.
- Messzebbre nem is költözhettél volna - jegyzi meg Anne kötekedve.
- De ott volt az egyetem - vigyorog Harry.
- Ahova nem is jársz, mert abbahagytad - emlékezteti az anyja, mire a srác behúzza a nyakát.
A konyha színe a narancs. Még a tányérok is narancssárgák, ahogy a poharak is. Jó, ez azért már egy kicsit sok, még nekem is...
Leülünk az asztalhoz, Harry mellettem foglal helyet, Anne pedig idehozza a levesestálat.
Szedek egy kanállal, mert nem rajongok igazán a levesekért, de nem akarom megbántani, így megkóstolom.
- Hmm, nagyon finom - nézek a nőre, aki mosolyogva figyel minket. Harry szótlanul kavargatja, mintha feszélyezné az anyja társasága.
A csirke is istenire sikerült, ahogyan a torta is. A végére már nincs is hely a hasamban, annyira teletömtem magam.
Pontosan akkor, mikor befejezzük, a bejáratiajtó csattan, és a konyhában megjelenik...

16 megjegyzés:

  1. Egy ujabb szuper resz :)
    Harry annyira edes :D
    Orultem hogy az anyukaja Angelt orommel fogadta,de remelem Gemma is ilyen aranyos lesz es nem bunko :)
    Annyira imadom hogy Harry azt mondja hogy 'Angyalom' *--*
    Siess a kovi resszel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm! :)
      Harry mindig édes <3
      Hát, még változhatnak dolgok, khm... XD
      Köszönöm <3 sietek!

      Törlés
  2. Istenem,annyira imádom a blogodat!! :)
    Harry aranyos,ahogy az anyukája is.Na kíváncsi vagyok mi lesz a helyzet Gemmaval^^
    Jöhet a kövi rész! :)
    Réka xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm <3
      Harry mindig aranyos, az anyukája még változhat :') Gemma pedig... Gemma :D
      Sietek! :)
      Rosa

      Törlés
  3. OMG!Ez nagyon jó lett,és megint PONT jókor hagytad abba..XD
    Várom a következő részt!
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm! :D én mindig jókor hagyon abba XD
      Kedden érkezik! :) <3
      Rosa

      Törlés
  4. Szia! Eszméletlen jó a blogod! :) A kezdetektől fogva olvasom. Egyszerűen fantasztikusan írsz. Jól leírod a környezetet,aszerelőket és azoknak az érzéseit. Ez az egyik kedvenc Harry-s blogom. I love your blog , it's one of my favorites , I love Harry . ;) xx Dóra♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hú, köszönöm szépen! :)
      Hát, még messze nem tökéletes az írásom, de nagyon igyekszek... :')
      Ó, ezt nagyon jó hallani :') nagyon aranyos vagy, köszönöm <3
      Rosa xx

      Törlés
  5. Szia!
    Imádtam a részt mint mindig nagyon meglepődtem amikor láttam h új van de örültem neki. Véletlenül lefrissítettem az oldalt és hopp egy van új.
    Lenne egy kérésem betudod linkelni a csoportot mert nem találtam meg? Előre is köszi. :*
    SPOILER
    Gemma jött meg úgye?
    Remélem Angel lesz a kivétel és őt kedvelni fogja.
    Hát igen bocsi az össze vissza értelmetlen komi miatt nálam előfordul.������❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát igen, párszor velem is van az úgy, és én személy szerint akkor kiugrok a bőrömből :D
      Persze, itt a csoport: :) https://m.facebook.com/groups/1572898989615148
      Nem spoilezek többet :D
      Köszönöm <3 <3

      Törlés
  6. Nagyon remélem, hogy Gemma kedvelni fogja Angelt. Vagy, ha nem most idővel megszereti :3 Itt abbahagyni.... Harry anyukája kicsit túlzásba viszi az egy színű stílust xdd
    Várom a következőt! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemár, te mindig kitalálod a folytatás XDDS
      Hát, itt kellett abbahagyni ahhoz, hogy jó legyen :D
      Igen, kicsit sok az egyszínű stílus, de ez van :D
      Sietek és köszönöm a komidat <3

      Törlés
  7. Szia! Egy ujjab jo rész és várom.a következot! Harry annyira aranyos :) Ja es bocsi a helyes irasi hibakert de telon vagyok fenn :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm! Hamarosan érkezik! :)
      Harry mindig aranyos <3

      Törlés
  8. TE HOGY A KIBASZOTT ELETBE IRSZ ILYEN JOL ROSALYA?
    EZ TUL JO BASSZUS
    NEM LEHET LEALLNI VELE;)

    Lusta vagyok bejelentkezni a google izembe de Ammma vagyok:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ammma :)
      Nem tudom, annyira szerintem nem jó :D de köszönöm, imádlak <3

      Törlés