2015. december 20., vasárnap

II. Ötödik

A tegnapi eléggé érdekes veszekedésünket - ha fogalmazhatok így - követően Harry nem nagyon szólt hozzám. Persze teljesen normálisan viselkedett, de látszott rajta, hogy nem szeretne velem egy társaságban lenni. Igazából, bántott is a dolog, és egy kicsit dühös is voltam a hisztije miatt. Semmi joga nincs ahhoz, hogy kiboruljon, hiszen Ő ment el, nem én. Mióta visszajött, rengetegszer gondoltam már arra, hogy talán jobb lett volna, ha nem teszi. Ha nem tér vissza, nem forgatja fel az életem, nem kavarja fel az érzéseimet, ha egyszerűen csak nem jön vissza. Mindent megváltoztatott, és nem feltétlenül örülök neki. Nem vagyok tisztában a saját érzéseimmel, fogalmam sincs arról, mit akarok, csak azt tudom, hogy összezavarodtam. Mintha a régi, Harry iránt érzett érzelmek visszatértek volna, és elnyomnal minden mást. Annyira hiányzott, de nem szerethetek bele újra. Az nem lenne helyes. Egyszerűen nem tehetem meg, mert akkor bármikor leléphetne, és kedve szerint vissza, mert a naiv kis Angel mindig itr várja, és visszamegy hozzá. Hát nagyon nem. 
Gemma tegnap egy órán keresztül szabadkozott a telefonba, hogy nagyon sajnálja, most mindent elrontott, de nem ő tehet erről. Sophiát is felhívtam, aki most Niallel a srác anyukájánál segédkeznek egy felújításnál, így vele se találkozhatok kedvem szerint. Pedig már úgy beülnék egy kávézóba, és elmondanék neki mindent, hiszen mindig ezt csináltuk. 
Sóhajtva állok fel a kanapéról, Hope-ot ott hagyom a szőnyegen valami játékkal, és a konyhába érve az asztalon lévő kis cetlit az ujjaim közé veszem. Nekidőlök a konyhapultnak, és csak nézem Harry eléggé kiolvashatatlan írását, miszerint van egy kis elintéznivalója, majd jön. 
Pontosan ebben a pillanatban csörren meg a zsebemben a telefon, így miután gyorsan előveszem, meg sem nézve, ki keres, felveszem. 
- Igen? - szólok bele bizonytalanul. 
- Szia kicsim! - szinte ledöbbent, hogy apa hívott, mert nem nagyon szoktunk beszélni telefonon. Nagyon keveset látom, szinte soha, mióta Hope megszületett, még egyszer sem találkoztunk. Ők azt sem tudják, hogy Harry elhagyott... Francba... 
- Ó, szia apa - köszönök kissé feszengve, de ő lelkesen beszél, mintha nem is lenne semmi. 
- Otthon vagytok? - kérdezi, mire inkább előveszem a kedves oldalam, és válaszolok. 
- Igen, mondjuk ma Hope egy kicsit nyűgös, de megvagyunk - mosolyodok el, bár feleslegesen, úgysem látja. 
- Akkor remek, mert fél óra múlva ott vagyunk nálatok. Meglepetés! - kiált fel nevetve apu, én viszont lefagyok. Nem, nem, nem! Ó, francba! Mégis hogy hitetem el velük, hogy minden oké? Miért nem mondtam el nekik, hogy Harry egyszerűen elment? Istenem, Angel, egy szerencsétlen ember vagy... 
- De apu, nem is főztem, meg semmi ilyen - szabadkozok, miközben egy pohár vízért nyúlok. A torkom teljesen kiszáradt, egyszerűen nem tudom, mihez kezdjek most...
- Jaj, emiatt ne aggódj! Egész hétvégén sütöttünk, de már látni szeretném élőben is a kisunokámat. Meg persze titeket is - nevet fel a vonal végén, de én csak leblokkolok. Mihez kezdjek most? 
- Szuper! Várunk titeket! Most viszont mennem kell etetni - szabadkozok, és sietősre veszem a figurát. 
- Sziasztok! Legyetek jók, hamarosan megyünk! - gyorsan leteszem a telefont, és szaggatottan kifújom a levegőt. Mibe keveredtem bele?

***

Hope-pal a kezemben lépek oda az ajtóhoz, és tárom ki. Apa és Karen csillogó szemekkel üdvözölnek, majd apa egyből elkobozza a babámat, míg én Karent ölelem meg. 
- Jaj, befestetted a hajad? Milyen jól áll ez a szín! - lelkesedik a nő, mire mosolyogva bólintok. 
- Kellett egy kis változás - vonom meg a vállam, majd egyből témát váltok. - Liam és Sophia? Velük mi újság? - érdeklődök, de csak megrázza a fejét. 
- Tudod, most eléggé leköti őket a költözés, nem tudtak jönni, de puszilnak mindenkit, és üzenik, hogy hamarosan ők is jönnek majd. 
- Tiszta Harry ez a gyerek - nevet fel apu, aki könnyes szemekkel vizslatja az unokáját. Hope kacagva tűri a dobálózást, majd Karen is beszáll a 'csodáljuk Hope-ot' klubba. Egyszerűen hogy imádhatja mindenki? Ezt már tanítani kéne. 
- Semmiben nem hasonlít rám - nézem én is a kis csöppséget mosolyogva. 
- Szerintem meg igen - szól bele Karen is, mire észbekapok, és betessékelem őket. 
- Egy kávét kértek? - kérdezem a konyhába érve, de mindketten semlegesen megrázzák a fejüket. 
- Harry merre van? - néz rám apa ölében Hope-pal. 
- Akadt egy kis elintéznivalója, bármikor itt lehet - vakarom meg a fejem. Van egy ötletem igazából, amivel nem bukhatunk le...
- Annyit változtál mióta utoljára láttunk. Akkor még csak egy szerelmes tinilány voltál, most meg, egy kész nő - ámuldozik még mindig Karen, mikor hallom nyitódni az ajtót. Azonnal apuékra nézek, majd sietősen elhagyom a konyhát. 
- Egy perc és itt vagyunk - mosolygok vissza az ajtóból. 
Majd azonnal letámadom Harryt. A srác egyszerű fekete famert, és szürke pulcsit visel, ami annyira jól áll neki, hogy látványától azonnal beharapom az alsó ajkam, de aztán a feladatra koncentrálok. A srác elég furán néz rám, mikor pár centivel előtte fékezek le, és egyből belevágok a dolgok közepébe. 
- Itt vannak apuék - mondom ki halkan, mire felhúzza a szemöldökét. 
- Eljöttek idáig? - kérdezi furán, de csak legyintek egyet. 
- Nem ez a lényeg. Ők nem tudnak semmiről - vakarom meg a fejem, mire eléggé érdekesen viszlat. 
- Ó. Ők nem tudják, hogy én... - dadog össze-vissza, mire bólintok. 
- Igen. Máskor nem kérnék ilyet. De most muszáj eljátszanunk, hogy együtt vagyunk - zárom rövidre a témát, mire gondolkozóba esik. 
- És ez miért jó nekem? - veszi fontolóra a dolgot, mire sóhajtok. 
- Nem kell a kanapén aludnod - sütöm le a szemem. 
- Hanem? Aludjak a kocsiban? - háborodik fel, de csak összeszorítom a fogam. 
- Velem alszol ma. A franciaágyon, a szobánkban - bököm ki, mire elvigyorodik. 
- Van még egy feltételem - mondja perverz mosollyal. 
- Jézusom Harry, nem fogom lefeküdni veled ezért - forgatom meg a szemem, mire elneveti magát. 
- Nem ezt akartam. Ha el kell játszanunk, hogy együtt vagyunk, hozzád kell érnem. És te hagyni fogod - a szemében játékosság csillan, mire lehunyom a szemem. 
- Rendben. De nincs csók - szögezem le, mire lebiggyeszti az alsó ajkát. 
- Rendben. De akkor például egy ilyet büntetlenül megcsinálhatok - mire észbekapok, már keze a derekamon pihen, a hátam a falnak támasztva, és a srác vihorászva figyeli döbbent arckifejezésemet. 
- Meg - egyezek bele, mire ujjait rákulcsolja az enyémekre. A szokatlan érzéstől végigfut a hideg a hátamon, ahol bőre érinti az enyémet, mintha áramütés futott volna végig. Harry levakarhatatlan vigyorral lép be a konyhába, és üdvözli apuékat. 
- Jó napot - huppan le egy székre. Mielőtt kihúznék egy másikat, és leülnék rá, magára húz, így az ölébe kerülök. Gyilkos tekintettel fordulok felé, de beledörmögi a nyakamba úgy, hogy csak én halljam a válaszát.
- Azt mondtad játszunk - nyom egy puszit a nyakhajlatomba, mire megborzongok. A srác csak elfojt egy nevetést, és apuék beszélgetésére koncentrál. 
Képtelen vagyok figyelni a tudattal, hogy az ölében ülök, keze átkulcsolja a derekam, és a hasamnál állapodik meg, miközben az állát a nyakamba temeti. 
Jobban vágyom az érintésére, mint gondoltam, és ez nem lesz így jó. Túl gyenge leszek, és visszahódít... Vagy ez már megtörtént, csak magamnak sem merem bevallani? Ki tudja... 
Időközben különböző témákat vesézünk ki, hozok mindenkinek narancslevet, kekszet egy tálba, ropit, mindenféle rágcsálnivalót amit találok, és végre leülök. Újra Harry ölét választom, mert miért ne, és belekortyolok az italomba, mikor Karen egy olyat kérdez, amitől félrenyelek. 
- És Harry, nem tervezed, hogy megkéred Angel kezét? - A srác kicsit lefagy, én fuldoklok a kérdéstől, majd Harry rám néz, és mélyen a szemembe bámul. 
- Igen, akartam. De máshogy alakultak a dolgok - válaszol szomorkás mosollyal, mire Karen bólint. 
- Hát igen. Az élet néha igazságtalan. 
Képtelen vagyok megállni, hogy bele ne szóljak, pontosan Harryre nézve.
- Sokszor az.

***

Apa és Karen egész nap Hope-ot nyomorgatták. A kislány a nap végére már rendesen elfáradt, így Harryvel eléggé hamar, mindenfelé hiszti nélkül fürdettük le. Egy gyors tápszerezés és cumikeresés után már szinte ringatás nélkül elaludt.
Apaék már holnap korán reggel indulnak, amikor valószínűleg még mindenki aludni fog, így el is búcsúztak, miután megágyaztam nekik a vendégszobában. Harryvel megegyeztünk, hogy én kezdem a fürdést, így egy gyors zuhany után már nyakig betakarózva kapcsolgatom a tévét, ahol szokás szerint semmi nézhető nincs. 
A telefonom után nyúlok, pontosan akkor, mikor Harry belép, így nem kezdek SMS-ezni anyuval. Egy szál boxerben fekszik be mellém, és túl közel jön ahhoz, hogy már elfogadható legyen. 
- Nem fázol így aludni? - fordítom felé a tekintetem, mire vigyorogva felkönyököl. 
- Nem. De jó jel, hogy észrevetted - neveti el magát, de csak értetlenül nézek rá. 
- Mi? Miért? - kérdezem furán. 
- Mert így tudom, hogy végignéztél rajtam legalább egyszer mióta kijöttem onnan - mondja egósan, de csak megrázom a fejem.
- Ha nem néznék rád, akkor is eléggé szembetűnő lenne a sok csupasz bőrfelület - magyarázom szemforgatva, de idióta vigyorából ítélve, nem hatja meg, továbbra is neki van szerinte igaza. 
Miután nem válaszol, az éjjeliszekrény mellett lévő könyvemért és szemüvegemért nyúlok. Igen, ha sötétben olvasok, szükségem van rá. Egy egyszerű fekete keretes szemüvegről beszélünk, szóval semmi extra, mégis, milor felveszem, Harry egy 'uh' hangot hallatt. 
- És most mi van? - kérdezem sóhajtva. 
- Úgy nézel ki ebben, mint egy szexi titkárnő - válaszol, de zavaromban csak beharapom az alsó ajkam, mire felnyög. - Emlékszel mit mondtunk? Nincs szex a játék miatt. Ha nem hagyod ezt abba, nem garantálom, hogy nem teperlek le - motyogja túl közel hajolva hozzám, mire bólintok, és gyorsan leveszem a szemüvegem, mire szomorúan lebiggyeszti az alsó ajkát. 
Elhelyezkedek az ágyban, Harry kinyomja a tévét, de képtelen vagyok elaludni. A srác felé fordulok, aki mélyen a szemembe néz. Szó nélkül magához húz, a mellkasába temetem a fejem, és máris sokkal jobban megy az alvás. Egyszerűen megőrjít ez a srác...
- Harry - motyogom félálomban. 
- Hüm? - kérdez vissza már szinte alva. 
- Még mindig szeretsz? - szinte önkívületlen állapotban csúszik ki a számon, de miután belepuszil a hajamba, tudom, hogy semmi rosszat nem mondtam. 
- Igen. Még mindig ugyanakkora szenvedéllyel szeretlek - mosolyodik el a sötétben. 
- Jó éjt, Harry - a kezemet a hasán nyugtatom, de látszólag nem zavarja, mert újra belepuszil a hajamba, majd megszólal. 
- Jó éjt, szerelmem.

7 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Első voltam wow. Am imádlak és a részt is. Annyira jó lett és most már megbocsájthat neki Angel. Olyan cuki Hary és az az ágyas jelenet azt hittem elolvadok. Hope pedig aranyis kis kölyök kaphatna egy kicsit több figyelmet. Olyan jól írsz és várom a foltytatást. Puszi-FS

      Törlés
  2. Ooo pont jókor jöttek Angel apjáék :DDD
    Nagyon cuki fejezet volt és Angel most már beismerhetné az érzéseit Harry iránt :)
    Nagyon siess a kövivel! :D
    All the love M

    VálaszTörlés
  3. Mikor lesz mar uj resz? :(

    VálaszTörlés