2020. február 29., szombat

II. Tizenhetedik

Elérkeztünk az évnek azon napjához, amit az egész családunk nagyon várt. Harry egész héten teljesen karácsonyi hangulatban égett, amint hazaért egyből berakott valami ünnepi dalt. 
Még tegnap ameddig dolgozott gyorsan elugrottam még véglegesen minden beszerezni a vacsorához, és bepácolni a húsokat, amikhez szükség van előkészületekre. Mivel mindenki nálunk vacsorázik, jól akarom csinálni, megmutatni nekik, milyen jó háziasszony vagyok. A házat is lesikáltam, minden csillog-villog, tehát az előkészületek is tökéketesen készen állnak.
A vendégeink hatra jönnek majd át, így nem keltem túl korán, nehogy az legyen, hogy kihűl az étel, mire megérkeznek. Nyolc órakor, magamtól nyitódik ki a szemem, és miután nyomok egy puszit a békésen szuszogó barátom arcára, lábujjhegyen állva felkapom a köntösöm, és a kisbabám szobájába sétálok. Napról napra nagyobb, rengeteg nő, fejlődik. Már fel tud állni, mászik, és lassan az első szavai is jöhetnek. Ő persze még semmit nem sejt az egész karácsonyos felhajtásból, de azérpultra, ezem s arcán látok egy kis izgalmat, bizonyára sejti milyen nap a mai. 
- Jóreggelt, babám. Boldog karácsonyt - nyomok egy puszit az arcára neki is, csakúgy mint alig pár perce Harrynek. Tisztába teszem, majd a karomra veszem a picimet, és lemegyek a lépcsőn kávét és reggelit csinálni, hátha felébred az illatra Harry. A halászlevet és a húslevest gyorsan odateszem rotyogni, és felütök pár tojást, hogy rántottát csináljak. Hope a hajamat tépi, de én csak mosolyogva figyelem. Megérzek egy kezet a derekamon, majd a srác egy puszit is nyom a nyakamba és elveszi a gyereket. 
- Hogy aludt apuci kis hercegnője? - csikizi meg a kislányt, aki csak babásan kacagva tűri. 
- És apuci hogy aludt? - kérdezem mosolyogva, mire rám emeli csillogó tekintetét. 
- Anyuci mellett mindig mesésen - kacsint rám, de csak vigyorogva megrázom megrázom a fejem. - Egyébként, azt hiszem ezt már megbeszéltük Szerelmem - csóválja meg a fejét, de csak összeráncolt szemöldökkel nézek rá. 
- Mire gondolsz? - végignéz rajtam, majd nyel egy hatalmasat. 
- Hogy ezt a köntöst nem hordod, mert meglátlak benne és legszívesebben ledöntenélek - válaszára felnevetek, és helyette kirakom a kaját az asztalra. 
- Lesz mára egy hatalmas feladatod, ameddig főzök - kezdek bele, és felmelegítem a tápszert. 
- És mi lesz az? 
- Le kell kötnöd a gyereket - vigyorogva Hope szájába nyomom a cumisüveget, és a srác csak bólint. 
- De előtte - itt hagy egy kis szünetet. - még rendes reggeli üdvözlést se kaptam. És karácsonyi üdvözlést se - biggyeszti le az alsó ajkát, mire megforgatom a szemem. Nyomok egy csókot a szájára, majd elválok tőle. - Emlélszel még arra, hogy ma nem vehetsz fel bugyit? És legyél valami szexiben a kedvemért - húz magához egy csókra újra. 
- Emlékszem, és szexiben leszek - bólogatok, de azért magamban kicsit tartok attól, vajon mit tervezhet. - Gyere kicsim, apuci hagy egyen - veszem el tőle a gyereket, és az etetőszékbe átrakom. Kirakok egy tányért Harrynek, mire a derekam után kap és az ölébe húz. 
- Te nem eszel? - ráncolja össze a szemöldökét, de csak legyintek. 
- Még nem vagyok éhes - piszkálom a pólóját. 
- Ugye nem azért nem eszel, mert azt hiszed meghíztál a terhesség alatt? - temeti a fejét a nyakamba, mire semlegesem megrázom a buksim. 
- Dehogyis. Csak reggel még nem tudok enni - mosolygok rá. Olyan édes, hogy aggódik értem. De néha már az őrületbe kerget vele. 
- Biztos? - izmai megkeményednek, és fogalmam sincs, mi váltotta ennyire ki belőle ezt a fajta aggodalmat. 
- Teljesen - igazítom meg egy kicsit göndör fürtjeit. 
- Akkor jó. Mert nem akarom, hogy azt hidd nem te vagy a világ leggyönyörűbb lánya - simít egy hajtincset a fülem mögé, mire megajándékozom egy zavart mosollyal. 
- Szeretlek - hajolok egy újabb csókért hozzá, de a romantikus pillanatunkat nagy csörömpölés szakítja meg. Hope leverte a cumisüveget és kiborult. Sóhajtva állok fel Harry öléből, és takarítom fel a tápszert a földről. 


***
Az egész napom kész rohanás volt. Rájöttem, hogy nem elég nagy a konyhánk ahhoz, hogy egy komplett karácsonyi menüt egyszerűen meg tudjak csinálni. A rengeteg mosatlan miatt vagy tízszer kellett mosogatnom. 
Kilenc órától egészen négyig meg sem álltam, és csak a konyhában voltam ezalatt az idő alatt. Miközben Hope aludt, Harry a konyhaasztalt bevitte a nappaliba, és sikeresen összeszerelte, hogy méretben a háromszorosa legyen. Segített teríteni is, és szerintem tök jól összehoztuk, eléggé ünnepi lett. Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a főztömhöz... 
Öt óra van, és Hope még mindig alszik. Nem volt szívünk felébreszteni, így a hálónkban akartul az időt eltölteni.
Éppen a mellkasán fekszem csukott szemmel, ő jobb kezét a tarkójánál pihenteti, a bal kezével a derekamat öleli át. 
- Imádom hallgatni a szívverésed - töröm meg a csendet, mire megvonja a vállát. 
- Amikor velem vagy őrült tempóban ver - nyom egy puszit a hajamba. 
- Nem izgulsz? - kérdezem lehunyva a szemem. 
- Miért izgulnék? - válaszomra vár, érdeklődve felhúzza szemöldökét, és már gyerekesnek gondolom az aggódásom az este miatt. 
- Mert itt lesz a te családod, anyu és a férje - kezdem el sorolni, de csak legyint egyet. 
- És Aaron? 
- A barátnőjével mentek a lányka családjához - vonom meg a vállam. 
- Mi is úgy csináltuk volna, ha nincs a gyerek - válaszol lazán, mire elmosolyodom. 
- De van. És már egy család vagyunk - könyökölök fel, így fejünk egyvonalba kerül.
- Még nem teljesen. Ahhoz hogy egy család legyünk hozzám kéne jönnöd - hozza fel, mire nagyot dobban a szívem. 
- Ahhoz hogy hozzádmenjek, meg kellene kérned a kezem - nyomok egy puszit a szájára, és feltápászkodok, majd a szekrényhez sétálok. Kiveszem a fekete ruhám, ami már régóta lapul ott, de sose volt rajtam. 
Kikapok egy harisnyát is a fiókomból, majd besétálok a fürdőbe. 
A fekete ruha térdig ér, derékvonalban húzott. A felső része a dekoltázsig tömött fekete színű, onnantól a pánt részig áttetsző. 
Eleget teszek Harry kérésének, és a bugyimat lekapom, majd így veszem fel a harisnyát, és rá a ruhát. Mivel hátul lehet becipzározni, ezért kimegyek Harryhez segítséget kérni. Amint meglát nyel egy nagyot, de én csak hozzávágom a bugyimat. 
- Vettél fel harisnyát? - kérdezi a hátam mögé érve. Miután a ruhámat becipzározza, felhajtja a derekamig. 
- Mit művelsz? - nevetek fel, mikor megragadja a harisnyám, és elkezdi lehúzni. 
- Ha ezt rajtad hagyjuk, nem tudom véghez vinni azokat a dolgokat, amiket tervezek - dörmögi a nyakamba. Miután megszabadít a ruhadarabtól, visszahajtja a ruhám. 
- Mit tervezel? - fordulok vele szembe, és átkarolom a nyakát. 
- Ha elmondom nem lesz meglepetés. Olyan gyönyörű vagy - pörget meg óvatosan. A hátamnál fogva húz magához, és elővesz valamit a zsebéből. A hajamat a bal vállámra söpri, a jobb vállamra egy puszit nyom. - Mivel ez személyes ajándék, most szeretném odaadni neked. Mielőtt elmentem, már adtam neked ilyen nyakláncot. Most a párját is sikeresen megvettem - a 'H' betűs nyakláncról beszél, ami most is a nyakamban lóg. Szembefordít magábal egy határozott mozdulattal, és a bal kezem után nyúl. Egy aranyláncot rak rá a kezemre, aminek a medálja szintén a neve kezdőbetűjét ábrázolja. Megbabonázva nézem a gyönyörű ékszert, majd a nyakába ugrok. - Még lesz ajándékod, de azt majd azután, hogy mindenki elment - kacsint rám, de csak vigyorogva nyomok egy hosszú csókot a szájára. Mielőtt a csókunk elmélyülhetne, a bébiőr megszólal, és gyorsan a babához sietünk. 
Miután Hope felkel, nem etetem meg, hiszen úgyis adok neki majd a kajákból, várhat még egy kicsit. 
Hat felé lassan megérkeznek az első vendégeink. Harry unottan túr bele a hajába, de azért a tükörnél még megigazítja sötétkék ingjét, ami egyébként baromi jól áll neki. A fekete szűk farmer amit felvett hozzá pedig fokozza az ellenállhatatlanul szexi külsejét. Az ajtót kitárja, és beengedi a szüleit, Gemmát, és a lány barátját. Egy hatalmas táskában becsomagolt ajándékokat hoznak, amit azonnal a már feldíszített karácsonyfa alá kell raknom. Amint visszamegyek, mindenki két puszival üdvözöl, Gemma megdícséri az öltözékem, és elveszi a kezemben tartott gyereket. Harry azonnal itallal kínálja őket, de időközben anyuék is befutnak. 
- Sziasztok - ölelem meg anyát, és a férjét is. 
- Nagyon csinos vagy ma - dícsér meg anyu, miközben szőke haját megígazítja. 
- Gyertek be - invitálom őket a nappaliba. 
Harryhez lépek, egy kis segítségért. 
- Segítenél kihozni a leveseket? - kérdezem, miközben a keze után nyúlok. A szívem a torkomban dobog, eléggé izgulok, és ezt nyílván ő is látja rajtam, mert megszorítja kezem. 
- Neked bármit szerelmem - kacsint rám, és követ a konyhába. Azt hittem, tényleg csak segíteni fog, de előtte megragadja a derekam. - Tisztázzuk a játékom szabályát - dörmögi a fülembe. - Nem szabad az asztalnál ülőknek tudniuk, mit csinálok veled. Próbálj pokerarcot magadra erőltetni majd bébi - nyom egy nedves puszit a nyakamra.
- Harry, ugye nem... - kezdek bele, de felkapja az egyik levesestálat és vigyorogva kisétál vele. 
- Csak lazulj majd el, bébi - szól vissza az ajtóból, mire idegesen megrázom a fejem. 
Miután mindent kihordunk, mindenki letelepszik az asztalhoz. Én Harry mellett foglalok helyet, Hope-pal a másik oldalamon, pont szélen, hogy a konyhához közel legyek. 
Miközben enni kezdünk, én Hope-ot tömöm húslevessel. 
- És mond csak, fiam - kezd bele Anne, mire Harry odakapja a fejét. - mikorra tervezed, hogy végre egy család legyetek? - a fiú megköszörüli a torkát, és zavartan beletúr a hajába. 
- Még nincs konkrét időpontom - válaszol zavartan, én pedig csak lesütöm a szemen. 
- Jaj, Anne drágám, ne faggasd szegényeket. Még fiatalok - kel a védelmünkre anyu mosolyogva. 
- Fiatalok, de gyerekük már van - forgatja meg a szemét, mire Harry felháborodva néz az anyjára. 
- Alig két hónapja jöttem vissza, anyu. Nem rég jöttünk újra össze. Majd megkérem a kezét - ezzel lezártnak is tekintik az ügyet, és bedobnak valami semleges témát.
Szerintem még ráérünk Harryvel. Nem akarunk semmit elsietni, és a házasság nagy dolog. A srác kétségbeesetten néz rám, de csak egy őszinte mosollyal a keze után nyúlok és megszorítom. 
- Angel, add ide a kis keresztlányomat, egyél te is - terem ott mellettem Gemma, mire mosolyogva megköszönöm, és gyorsan megeszem a maradék levest, ami a tányéromban marad. 
Miután mindenki végez, összeszedem a tányérokat, és a konyhába teszem őket. Harry hozza a levesestálakat, majd nyom egy puszit a számra. 
- Remélem tudod, hogy anya nem akart megbántani minket, csak kimondta amit gondol - állít meg egy pillanatra, mire bólintok. 
- Persze, ismerem már - nevetek fel. 
- Kezdődhet a játék? - vigyorodik el hirtelen, mire félve beharapom az alsó ajkam. 
Kivisszük a húsokkal teli tálakat, a köreteket, a salátákat, majd mi is leülünk enni. Én csak egy kis rizset szedek magamnak, hozzá narancsos csirkét vágok, és egy kis uborkasalátát is teszek a tányéromra. Nyugodtam fogyasztom a vacsorámat, mikor Harry kezét megérzem a combomon. Rosszalóan rápillantok, de ő csak vigyorogva eltátogja a 'Játék' szót. Nagyot nyelek, mikor egyre feljebb húzza a kezét, már-már megérintve a központomat. Amint  ujját hozzáérinti a csiklómhoz, majdnem a torkomon akad a falat, és köhögve iszok egy korty narancslevet. Közelebb húzza hozzám a székét, nehogy valakinek feltűnjön a dolog. Körkörös mozdulatokkal próbál az őrületbe kergetni, de csak próbálom rendezni a légzésemet. Diszkréten odahajolok a füléhez, és próbálok halk lenni, hogy csak ő hallja. 
- Megőrültél - sziszegem idegesen, mire csak vigyorogva megvonja a vállát. 
- Te őrjítesz meg. Ezt váltod ki belőlem - suttogja érzékien, miközben egy ujját felhelyezi. Hogy elfolytsam a nyögésem a füle mögötti érzékeny területre harapok, ami most belőle vált ki egy aprócska nyögést, amit csak én hallok.
Egy gyenge pillanatban eszembe jut, mi lenne akkor, ha visszaadnám neki a játékot. Újra a fülébe suttogok, miközben jobb kezemből átrakom a balba a villám. 
- Új játékszabály - vigyorodok el, és megmarkolom a nadrágján keresztül a férfiasságát. Szemei elkerekednek, és azonnal zihálni kezd, ahogy simogatom a nadrágon keresztül. Aztán észbekap, és ő is egyre gyorsabban pumpálni kezd. Anyuéknak feltűnik, milyen szótlanok vagyunk, és ezt fel is hozzák. 
- Mi van veletek? - nevet fel anya, mire Harryvel mindketten abbahagyjuk iménti cselekedetünket, de kezeinket a másikon tartjuk. 
- Hagyd őket, én is izgultam mikor először gyűlt össze a család a házamban és nekem kellett vendégül látnom őket. Mellesleg, Angel, isteni finom minden - szól közbe Harry nevelőapja. 
- Köszönöm - mosolygok, de le is fagy a mosoly az arcomról, mikor Harry köröz egy hatalmasat az ujjával. Ujjamat becsúsztatom a nadrágjába, ami őt is meglepi, és így már könnyebben tudom az őrületbe kergetni. 
A homlokán izzadságcseppek jelennek meg, zihálva veszi a levegőt, arca kipirult, nyakán kidagnak az erek. 
Gemma kése leesik, mire Harryvel ijedten nézünk össze. A lány csak vigyorogva megcsóválja a fejét, majd a barátjához fordulva beszélgetnek tovább. Azért egy cinkos kacsintást megenged magának, mire megkönnyebbülök. 
- Szerelmem, így nem lesz jó, el fogok menni - suttogja rekedtesen a fülembe, hogy csak én halljam. Gyorsabb tempóra kapcsolok, miközben beleharapok a fülébe, és azt hiszem, ez mindent visz nála, mert megremeg a kezemben, és érzem a folyadékot az ujjaimnál. Vigyorogva kihúzom a gatyájából az kezem, és alig észreveszi módon lenyalom róluk a ragacsos folyadékot. Harry lehunyja a szemét, és próbálja csillapítani felhevült testét. Az én játékomról el is feledkezett időközben, ezért észbekap, és folytatja.
Lassan mindenki befejezi a kaját, így Harryre nézek és megrázom a fejem. Veszi a lapot, és kihúzza belőlem az ujját, hogy összeszedhessem a tányérokat, és hozhassam a desszertet, ami duplacsokis torta, csokiöntettel. Természetesen segít, de amint az utolsó tányért js behozza, kulccsal bezárja a konyhaajtót maga után. 
Elkapja a derekam, és elsötétült szemekkel a konyhapulthoz szorít. 
- Mi volt ez? - kérdezi huncut vigyorral, és belemarkol a csípőmbe. 
- Csak játszottam - vonom meg vigyorogva a vállam. 
- Elég jól, mert vacsora után mehetek gatyát cserélni - kuncog fel. - De tudod, kölcsönkenyér visszajár, aranyom - a fenekemnél fogva felültet a pultra, és miközben megcsókol, a szoknyámat feltűri a derekamra. 
- Jól bezártad az ajtót? - kérdezem zihálva, mert a nyakamat csókolgatja.
- Itt a kulcs a zsebemben - morogja és egy ujját óvatosan felhelyezi. Talán a feszültség, talán az előző izgalmak miatt, vagy esetleg attól, hogy pár perccel ezelőtt még ugyanígy az ujjai bennem voltak, pár körzés után érzem a hasamban nőni az élvezetet. 
- Harry - motyogom a mellkasába, mire a nyakamat csókolgatja tovább. 
- Gyerünk, bébi - suttogja érzékien, és ennyi pont elég. Rámtör az orgazmus, egy hatalmas nyögés kíséretében. Miután lecsillapodok egy kicsit, leszállok a pultról, és megmosom a kezem, majd az előre felvágott tortát a barátom kezébe nyomom. 
- Hihetetlen, hogy még karácsonykor is ilyeneket csinálunk - forgatom meg a szemem. 
- De élvezted, ne is tagadd - kacsint rám. 
- Persze hogy élveztem - nevetem el magam, és rácsapok a fenekére, hogy vigye már. 

***
A vacsora után átadtuk az ajándékokat. Én anyuéktól egy tányérkészletet kaptam, Harry szüleitől egy pohárkészletet (mint kiderült összebeszéltek), Gemma ajándéka viszont eléggé meglepő volt. Egy fekete baromira csipkés fehérneműt kaptam tőle, mert állítása szerint ha Harry ebben meglát, tuti egy évig hálás lesz neki. A fiú csak vigyorogva bólintott erre, én pedig megköszöntem, és csak gyorsan felvittem a szobánkba. 
Hope-ot mi elvittük fürdetni és altatni, aztán még tovább beszélgettünk. Én végig Harry ölében ültem a fotelben, de ez senkit se nagyon zavart. Anyuék megjegyezték, hogy örülnek, amiért újra boldognak látnak minket. 
Gemma és a barátja is rendkívül aranyosak voltak, mondták, hogy szívesen babáznak bármikor, amikor kettesben szeretnénk lenni. Harry közölte, hogy élni fogunk a lehetőséggel. Az est folyamán voltak perverz megjegyzései, de ezek általában csak nekem estek le. Imádta, hogy zavarba hozhatott, és ennek hangot is adott. 
Tíz fele indult neki mindenki, azóta is mosogatok, Harry pedig besegít. 
- Kell egy nagyobb konyha - sóhajtok fel, mire felnevet. 
- Vagy csak egy mosogatógép - javít ki, mire megvonom a vállam. Már csak pár tányér van hátra, mikor megérzem kezét a derekamon. - Mostantól valami emlékeztetni fog a konyhapultra - jegyzi meg, mire elpirulok. 
- Teljesen kifordulok önmagamból ha veled vagyok - kuncogok fel. 
- Vagy velem vagy igazán önmagad. És ehhez ezek az apró, mocskos kis titkok is hozzátartoznak - nyom egy puszit az arcomra. Végzek a mosogatással, és sóhajtva elzárom a csapot. Harry a térdem alá nyúlva felemel menyasszonyi stílusban, de csak felnevetek, méghozzá jó hangosan. Felvisz az emeletre, egyenesen a hálószobánkba, és letesz az ajtó előtt. - Megteszel nekem valamit? - kérdezi érzéki hangján, miközben lehúzza a cipzárt a ruhámon, és a hajam félredobja. Az olvasólámpát kapcsolja csak fel, így az egész szobának romantikus a hangulata. Folyamatosan mosolyogva bólintok. 
- Bármit - mintha erre várt volna, hagyja, hogy a ruhám leessen a földre. Kilépek belőle, és már csak egy szál melltartóban állok előtte. 
- Vedd fel azt a fehérnemű szettet, amit vettem neked , és most kapod meg, mert eljött az ideje - leheli a nyakamra, borzongást kiváltva ezzel belőlem. Odasétál a szekrényhez, és előhúzza azt a vörös csipkés szettet, amit még anno a boltban kinézett. Nagyot nyelek, úgy veszem el tőle, majd szégyenlősen eltakarom magam. 
- Öhm. Itt vagy a fürdőben? - kérdezem feszengve. Elhelyezkedik az ágyon, és a fürdő felé int a fejével. Átszelem a szobát, és kulcsra zárom a fürdőajtót. 
Magamra kapom a csupa-csipkés csodát, és zavartan figyelem a tükörképem. 
Nem megyek ki elé így. Oké, látott már mesztelenül elég sokszor, de ehhez a fehérneműhöz, nekem nincs elég vadító kinézetem. 
- Kész vagy, szerelmem? - hallom lágy hangját, mire beharapom az alsó ajkam. 
- Harry én ebben nem megyek ki innen - válaszolok neki, mire egy pillanat múlva halkan bekopog az ajtón. Sóhajtva elfordítom a zárat, és feltárom előtte az ajtót. Amint meglát, nagyot nyel, és látom, hogy valami elindul benne. 
- Mi a bajod ezzel? Annyira szexi vagy - válaszol vággyal teli hangon.
- Nekem ehhez nincs alakom - elkapja mindkét kezem, és közénk ejti összekulcsolt ujjainkat. 
- Dehogynem. Tökéletes vagy - hajol hozzám egy lágy csókra, és olyan őszinteség árad belőle, ahogy mondja, hogy nincs kétségem afelől mennyire szeret.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése