Az első immáron újra egy párként töltött éjszakánk nem éppen úgy telt, ahogyan kellett volna. Felváltva járkáltunk Hope-hoz, egyikünk sem aludt szinte egy szemhunyást se, ami miatt hullafáradtan nyitom ki a szemem. Szerintem fekete karikák húzódnak alatta, a hajam kócos, de Harry ettől függetlenül mosolyogva puszil bele a hajamba, és temeti a fejét a nyakamba.
- Jól aludtál? - kérdezi, mire nevetve megrázom a fejem.
- Csak annyira, mint te - ásítok egy nagyot.
- Eddig is mindig ez volt, és csak én aludtam át? - meleg lehelete csikizi a bőrömet, és szorosan hozzábújok. Érzem, ahogy veszi a levegőt, felhevült teste az enyémnek nyomódik, ahogy átkarol, puha ujjaival csikizi a hasamat, és próbálom tartani magam, de hatalmas kacaj törik elő belőlem.
- Nem, ennyit még sose kellett felkelni hozzá - sóhajtok egy nagyot, mire megvonja a vállát.
- De együtt megcsináltuk - mosolyog.
- Mindig megoldunk mindent - mondom halkan, mire bólint egyet.
Még pár percig fekszünk az ágyban, majd lassan kiszállunk. Megtárgyaljuk hogy ma csinálunk helyet Harrynek a szekrényben, és a lakást is feldíszítjük karácsonyra. Úgy van megbeszélve, hogy felöltözünk, elugrunk egy kis dekorációt venni, mert eléggé hiányos a készletünk, majd sütünk mézeskalácsot, és egész nap együtt leszünk. Egy tökéletes újrakezdés...
Így tehát kikászálódunk a puha ágyikóból, Harry lemegy a nappaliba a ruháihoz, én pedig gyorsan magamra kapok egy világos farmert és egy fekete hosszúujjú felsőt. A hajamat megfésülöm, pár göndör tincset varázsolok magamnak, egy minimális sminket is felteszek, majd elhagyom a szobát, és Hope szobája felé araszolok.
Az ajtója előtt Harry-be ütközök, aki a derekamnál fogva húz magához. A nyaka köré fonom a karomat, és lábujjhegyre állva nyomok egy gyengéd csókot dús ajkaira. Egyik kezét felvezeti a hajamhoz, és miközben beletúr, nyelve csatára hívja az enyémet. Természetesen ő nyer, és kipirulva enged el, de én is zihálva veszem a levegőt.
- Mondtam már, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb férfije? - vigyorog rám, mire elnevetem magam.
- Nem - rázom meg a fejem, és még közelebb bújok hozzá. Mélyen belenézek smaragdzöld szemeibe, amik csodásan csillognak, tekintetem végigvezetem tökéletes vonásain, majd megállapodok dús, rózsaszín ajkainál. Beharapom a számat, mert tudom, hogy ezzel az őrületbe kergetem. Gyanúm beigazolódik, egy hatalmasat nyel, majd elszakítja szemeit rólam.
- Ha így folytatod, nem fogunk eljutni a gyerek szobájába, mert visszaviszlek a miénkbe - motyogja rekedtes hangján, és észreveszem a kis dudort a nadrágján.
- Egy csókommal fel tudlak izgatni? - kérdezem vigyorogva, mire bólint.
- Igen. Másfél évig nem voltam nővel, a kezem volt az egyetlen barátom. Még jó hogy akár egy csókoddal is fel tudsz izgatni - forgatja meg a szemét, de én a mondata első felén nevetgélek még mindig.
- Kielégítetted magad? - nyíltan képes vagyok a szexuális dolgairól beszélgetni vele, ami tőlem nagy dolog.
- Miért, te nem? - kérdez vissza, mire megrázom a fejem.
- Tudod, miközben terhes voltam nem az volt az első számú gondolatom, hogy milyen lenne szexelni veled - én is megforgatom a szemem, mire felkuncug.
- Hát, én nem voltam terhes, nekem csak te jártál a fejemben a nap huszonnégy órájában, és mivel fiúból vagyok, nekem szükségem van a szexre - biggyeszti le az alsó ajkát. Nevetve megrázom a fejem, és a mellkasára döntöm a fejem.
- Nekem is egész nap te jártál a fejemben - motyogom mosolyogva.
- Ezt örömmel hallom. Ezek szerint hiányoztam neked - vigyorodik el.
- Persze hogy hiányoztál. El sem búcsúzhattam tőled - nem válaszol semmit, csak nyom egy puszit a hajamba, és karkaiba von.
- De már itt vagyok - nyúl az állam alá, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzek.
- És soha többé nem mész el, igaz? - kérdezem mélyen a szemébe nézve.
- Soha többet - nyom újra egy szerelmes csókot a számra.
Hope-ot megetetem, tisztába teszem, felöltöztetem, majd berakom a kis hordozóba, amit Harry elvesz tőlem, és megvárja, amíg magamra kapom a kabátom és csizmám. Aztán csere.
Kézenfogva sétálunk az autóig, majd miután mindhárman beültünk és becsatoltuk magunkat, el is indulunk. A srác keze folyamatosan a combomon nyugszik, néha feljebb húzza, néha egészen a térdemnél támasztja meg, amivel az őrületbe kerget.
- Hol fogjuk tölteni az ünnepeket? - néz rám nagy szemekkel, mire megvonom a vállam.
- Első nap lehetnénk nálunk, áthívnánk a a szüleidet meg Gemmát, anyuék átjönnének, sütnék-főznék egész nap. Aztán másnap átmehetnénk Sophiáékhoz, utána itthon lennénk. Ha neked így jó - most találtam ki, hogy is legyenek a dolgok, de Harry szeme felcsillan, és bólint.
- Harmadiknap lepasszolhatnánk anyuéknak Hope-ot, és együtt tölthetnénk a napot - vigyorodik el perverzen.
- Nem is tudom - hezitálok egy kicsit. Nem szeretném egész napra otthagyni...
- Naa, Angyalom, kérlek. Most jöttünk össze újra. Nem gondolod, hogy kellene egy nap, amikor csak ketten vagyunk, és próbáljuk bepótolni az elvesztegetett időt? - próbál kiskutya szemekkel nézni, de én átlátok a szitán.
- Miért érzem azt, hogy egész nap szexelni fogunk? - sóhajtok fel, mire elvigyorodik.
- Mert pontosan így terveztem. Egész nap csak élvezni fogsz - karon csapon a perverzsége miatt, de ő csak vigyorogva megvonja a vállát. - Most miért? - kérdezi még mindig huncut mosollyal.
- Semmiért. Szeretem ha ilyen vagy - mosolygok rá.
- Szeretlek - mondja teljesen őszintén.
- Én is szeretlek - a világ legszélesebb mosolyát kapom válaszul, mire elpirulva nyomok egy puszit az arcára.
- Angyalom - néz rám Harry kicsit félve, mire félelem tölt el.
- Igen? - kérdezem előre félve a válaszától.
- Megölnél ha csináltatnék egy új tetoválást? - harapja be telt alsó ajkát, mire megforgatom a szemem. Komolyan csak ennyi?
- Persze, és ki is beleznélek érte - mondom unottan, mire felnevet.
- Szóval nem baj? - kérdezi meg megint, mire megvonom a vállam.
- Figyelj Harry. A te tested, azt csinálsz vele amit akarsz. Nem fogom megtiltani hogy tetkót csinálj, mert szeretem az összeset ami rajtad van - kuncogok fel, mire felcsillan a szeme.
- Angyalom - néz rám Harry kicsit félve, mire félelem tölt el.
- Igen? - kérdezem előre félve a válaszától.
- Megölnél ha csináltatnék egy új tetoválást? - harapja be telt alsó ajkát, mire megforgatom a szemem. Komolyan csak ennyi?
- Persze, és ki is beleznélek érte - mondom unottan, mire felnevet.
- Szóval nem baj? - kérdezi meg megint, mire megvonom a vállam.
- Figyelj Harry. A te tested, azt csinálsz vele amit akarsz. Nem fogom megtiltani hogy tetkót csinálj, mert szeretem az összeset ami rajtad van - kuncogok fel, mire felcsillan a szeme.
- Akkor jó. Bejelentkezek a szalonba, és majd meglátod milyen lesz - kacsint rám, mire bólintok.
***
Egy órát eltöltöttünk az áruházban, mert minden egyes dolognál, ami valamelyikünknek megtetszett, elidőztünk egy ideig, majd bedobtuk inkább a kosárba, hogy haladjunk. Néhány élelmiszer is bekerült a díszek közé, mert elfogyott a tápszer, Harry megkívánta a joghurtot, én pedig csokit akartam, így ilyeneket is vettünk. Azért eléggé gyorsan letudtuk, és már indultunk is haza. Nekiálltam főzni egy kicsit, Harry elugrott valamit segíteni Niall-nek, mert már a gyerekszobát tervezgetik Sophiával, és Hope-ot is vitte magával, hogy lefáradjon, hiszen a szöszi srác úgyis egész nap nyúzza. Egyszerűen imádja a lányunkat, mindig alaposan meggyomrozza ha látja, az öléből ki sem lehet húzni, mert Hope is mindig ott akar lenni.
Úgyhogy én leálltam egyedül összedobni az ebédet, hogy mire hazaérnek kész legyek. Elég jól haladok a hal panírozásával, a köret már készen is van, esetleg valami salátát fogok még csinálni, de egyelőre nem tudom. Nem szeretek főzni, utálok a konyhában álldogálni, de ha nekem nem is, Harrynek muszáj ennie, szóval hang nélkül megcsinálom. Ameddig ezt kisütöm, bedobtam egy adag ruhát a mosógépbe, és talán a fürdőt is ki lehetne már alaposan sikálni. De olyan nagy ez a ház, oké, hogy egész nap itthon vagyok, viszont Hope nem ülhet egész nap egy helyben semmit sem csinálva. De szokta úgy takarítani, hogy a kezemben van, mert bármennyire is fura, ha meglátja a porszívót, ahelyett, hogy elkezdene sírni, kacagva kezd el nyúlkálni a cső után, így ahelyett, hogy leraknám, néha együtt porszívózunk. Mikor felnő, remek háziasszony lesz belőle. Ha nem rám üt ebben...
Egyébként, még nem gondolkoztam azon, hogy mi lenne akkor, ha elmennék valahova dolgozni. Eddig se volt normális munkám, bár egy átlagos velem egyidős még egyetemen ül, nem pedig a konyhában főzőcskél, miközben várja haza a barátját és a gyereküket. Kicsit nagyon korán kezdtük Harryvel, de ott rontottam el talán, hogy nem mentem egyetemre. Bár a dolgok akkor is így alakultak volna, szóval már mindegy.
És ezzel nem arra akarok célozni, hogy bánom azt, hogy összejöttem a sráccal és gyerekünk lett, egyszerűen csak lehetett volna pár évvel később is. De ha már így alakultak a dolgok, én örülök neki.
Mert végre nem anyuéktól függök, nem náluk lakok, megtaláltam a fiút, akit tényleg szeretek és ő is szeret, lett egy gyerekünk, újra minden oké velünk és együtt vagyunk. Először fogunk hárman együtt karácsonyozni, ez lesz a lányunk első karácsonya, és szebben nem is telhet majd, mint így.
Miközben ezeken gondolkozok, hallom záródni a bejárati ajtót, mire félbehagyom a panírozást, kezet mosok, és kislisszolok az előszobába.
- Na, sikerült? - kérdezem mosolyogva a barátomtól, mire bólint és elveszem tőle a gyereket, majd leöltöztetem ott helyben. Nyomok egy puszit az arcára, majd a nappaliba sétálva lerakom a kis ágyikóba, ahol egyből egy játék után nyúl. Visszasétálok Harryhez, aki vigyorogva megragadja a csípőm és magához húzva csókol meg.
- Imádom hogy bármikor köszönthetlek így - mondja miután elenged.
- És remélem fogsz is - simítom meg az arcát kuncogva.
***
Egy órát eltöltöttünk az áruházban, mert minden egyes dolognál, ami valamelyikünknek megtetszett, elidőztünk egy ideig, majd bedobtuk inkább a kosárba, hogy haladjunk. Néhány élelmiszer is bekerült a díszek közé, mert elfogyott a tápszer, Harry megkívánta a joghurtot, én pedig csokit akartam, így ilyeneket is vettünk. Azért eléggé gyorsan letudtuk, és már indultunk is haza. Nekiálltam főzni egy kicsit, Harry elugrott valamit segíteni Niall-nek, mert már a gyerekszobát tervezgetik Sophiával, és Hope-ot is vitte magával, hogy lefáradjon, hiszen a szöszi srác úgyis egész nap nyúzza. Egyszerűen imádja a lányunkat, mindig alaposan meggyomrozza ha látja, az öléből ki sem lehet húzni, mert Hope is mindig ott akar lenni.
Úgyhogy én leálltam egyedül összedobni az ebédet, hogy mire hazaérnek kész legyek. Elég jól haladok a hal panírozásával, a köret már készen is van, esetleg valami salátát fogok még csinálni, de egyelőre nem tudom. Nem szeretek főzni, utálok a konyhában álldogálni, de ha nekem nem is, Harrynek muszáj ennie, szóval hang nélkül megcsinálom. Ameddig ezt kisütöm, bedobtam egy adag ruhát a mosógépbe, és talán a fürdőt is ki lehetne már alaposan sikálni. De olyan nagy ez a ház, oké, hogy egész nap itthon vagyok, viszont Hope nem ülhet egész nap egy helyben semmit sem csinálva. De szokta úgy takarítani, hogy a kezemben van, mert bármennyire is fura, ha meglátja a porszívót, ahelyett, hogy elkezdene sírni, kacagva kezd el nyúlkálni a cső után, így ahelyett, hogy leraknám, néha együtt porszívózunk. Mikor felnő, remek háziasszony lesz belőle. Ha nem rám üt ebben...
Egyébként, még nem gondolkoztam azon, hogy mi lenne akkor, ha elmennék valahova dolgozni. Eddig se volt normális munkám, bár egy átlagos velem egyidős még egyetemen ül, nem pedig a konyhában főzőcskél, miközben várja haza a barátját és a gyereküket. Kicsit nagyon korán kezdtük Harryvel, de ott rontottam el talán, hogy nem mentem egyetemre. Bár a dolgok akkor is így alakultak volna, szóval már mindegy.
És ezzel nem arra akarok célozni, hogy bánom azt, hogy összejöttem a sráccal és gyerekünk lett, egyszerűen csak lehetett volna pár évvel később is. De ha már így alakultak a dolgok, én örülök neki.
Mert végre nem anyuéktól függök, nem náluk lakok, megtaláltam a fiút, akit tényleg szeretek és ő is szeret, lett egy gyerekünk, újra minden oké velünk és együtt vagyunk. Először fogunk hárman együtt karácsonyozni, ez lesz a lányunk első karácsonya, és szebben nem is telhet majd, mint így.
Miközben ezeken gondolkozok, hallom záródni a bejárati ajtót, mire félbehagyom a panírozást, kezet mosok, és kislisszolok az előszobába.
- Na, sikerült? - kérdezem mosolyogva a barátomtól, mire bólint és elveszem tőle a gyereket, majd leöltöztetem ott helyben. Nyomok egy puszit az arcára, majd a nappaliba sétálva lerakom a kis ágyikóba, ahol egyből egy játék után nyúl. Visszasétálok Harryhez, aki vigyorogva megragadja a csípőm és magához húzva csókol meg.
- Imádom hogy bármikor köszönthetlek így - mondja miután elenged.
- És remélem fogsz is - simítom meg az arcát kuncogva.
- Imádom a csillogást a szemedben mikor együtt vagyunk - puszil bele óvatosan a nyakamba, mire felhúzom a vállam és elnevetem magam.
- Menni kéne megetetni Hope-ot - sóhajtok fel, mert perpill semmi kedvem hozzá. Magával húz a nappaliba, és lenyom a kanapéra, majd a kezembe adja a babát.
- Tessék, kész is - vigyorodik el mikor a szájába nyomom a jobb mellem. Lehuppan mellém, és a derekamra simítja a kezét.
- Jó, én ezt nem bírom így - nyög fel, mire furán ránézve rákapom a tekintetem.
- Mit? - kérdezek rá, mire lehunyja a szemét.
- Hogy itt vagy melltartó nélkül, félül majdnem csupaszon, de nem érhetek hozzád egy ujjal se - megforgatom a szemem válaszára. Hihetetlen, hogy lehet valaki ennyire perverz, és járhat egész nap a szexen az esze.
Harrynek sikerült.
Miután megetetem a kicsit, felviszem a szobájába, megbüfiztetem, és próbálom elaltatni. Mióta Harry visszajött, csak vele hajlandó elaludni, így vagy tíz percnyi sikertelen próbálkozás után leszaladok a srácért a konyhába. Persze szó nélkül, csupán egy bólintással jön, nem nagy akadály ez neki, és ki is küld a szobából, hogy csináljam inkább az ebédet, majd ő elaltatja.
Így tehát elkezdem sütni a halat, és mire leér, már csak egy adag maradt, a többi az asztalon. Miután végzek, gyorsan megterítek két főre, a kaját az asztalra teszem, és amíg Harry szed magának, poharakat is teszek ki.
- Várjál, jobb ötletem van - veszi ki a kezemből mindkettőt, és előveszi a hűtőből az egyik borunkat. Miután tölt magának és nekem is, lepattan velem szemben, és koccint velem. Kuncogva kortyolok bele az italba, miközben folyamatosan a barátommal szemezek. Tudom, hogy kikészítem ezzel, mert nyel egy hatalmasat, én pedig lerakom a poharam és látványosan lenyalom a számat.
- Mégse volt jó ötlet - nevet fel, mire megvonom a vállam. Csöndben enni kezdünk, majd én kezdeményezek beszélgetést.
- Mindjárt itt a szülinapod - hozom fel, mire megrázza a fejét.
- Még messze a február - megforgatom a szemem, mire felnevet. - Remélem nem készülsz rá már most - komolyodik el.
- Még nem. De lassan fogok - kapok be egy falat halat.
- Nem kell nagy felhajtás. Elég ha ti itt vagytok - mondja őszintén, mire elmosolyodom. Hogy lehet ennyire édes?
- Akkor nem lesz nagy felhajtás - bólintok.
- Remélem anyuék nem akarnak majd itt aludni karácsonykor - vakarja meg a fejét.
- Mert akkor nem tudjuk kiélvezni az ajándékod - vigyorodik el, mire kicsit félve pillantok rá.
- Inkább ne mondd el mit kapok. Jobban járunk - nevetek fel, mire huncut vigyorral bólint.
- Nem is fogom elmondani. Legyen meglepi.
Hamarosan befejezzük az ebédet, a mosogatónál állva teszem tisztává a koszos tányérokat, mikor a srác keze a derekamra vándorol, ajkai pedig megtalálják a nyakamat. Mosolyogva folytatom tovább a tevékenységemet, de neki úgy tűnik más szándékai vannak.
- Mit csinálsz? - kérdezem nevetve mikor keze fenekemre simul.
- A gyerek alszik - suttogja rekedtesen a fülembe.
- Harry, ezer dolgom van itthon, szalad a ház - kezdek el szabadkozni mikor végzek a mosogatással és elzárom a vizet.
- Utána megcsinálod. Segítek - motyogja elkeseredve.
- Megígéred? - húzom még egy kicsit az agyát, és lassan szembefordulok vele.
- Meg - már lecsapna ajkaimra, mire elfordítom a fejem.
- Biztos? - már elvigyorodok, ő pedig kiéhezve felnyög.
- Csókolj már meg - neveti el magát erőltetve, mire eleget teszek a kérésének, és ajkaimat az övéinek nyomom. Két kezem közé fogon arcát, ő pedig a combom alá nyúl, én pedig az ölébe. Nekicsapódok a férfiasságának, mire hatalmasat nyög. Elindul felfelé velem a lépcsőn, miközben folyamatosan ajkamat tépi, és testem simogatja. Fájdalmas nekitol a szobaajtónknak, mire felszisszenek, és egy kicsit tudtára adom, hogy ez fájt.
- Ne haragudj - süti le a szemét, mire megrázom a fejem.
- Ennyire nem tudlak kielégíteni? Egyre hevesebb vagy - nevetek fel, bár egy kicsit így érzek.
- Tökéletesen kielégítesz, ezért akarok mindig többet és többet belőled - puszilja végig az állam vonalát.
Belöki a szobaajtót, engem az ágyra lök, gyorsan bezárja az ajtót, és felémtornyosul. Puha fürtjeibe túrok, és hihetetlenül nagy boldogsággal tölt el, hogy itt van most velem. Úgy érzem, napról napra egyre jobban szeretem... Már ha ez lehetséges egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése