2015. augusztus 3., hétfő

Huszonhetedik

Sziasztok, rózácskák! :) 
Igen, egy napot késett a rész, de nem voltam itthon, szóval ne öljetek meg, légyszi. 
Viszont, alkottam, és már a 35. rész is teljes egészében csücsül kirakásra várva, ami azt jelenti, már csak 5 részem van hátra az első évadból. A következő rész érkezéséről halvány lila gőzöm sincs, de igyekszek írni :) 
És ezzel együtt már csak 4 hetünk van az iskoláig... Hát, én nagyon nem várom :D
Na, de még ne foglalkozzunk ezzel, itt is van a rész! :) jó olvasást! :)






Csak azt érzékelem, hogy Harry felránt. Hangom elhagy, testem elernyed, agyam kikapcsol.
Megáll, bezárja az ajtót, majd feszülten néz rám. Nyilván nem tudja, mit kell akkor csinálni, ha a barátnőd idegbeteg állapotban megérkezik hozzád, és egy szót sem szól, csak maga elé bámul.
Igyekszek nem rá nézni, mert akkor biztos, hogy újra elbőgném magam pedig már így is félő, hogy kiszáradtak a könnycsatornáim.
Megfogja a kezem, a nappaliba húz, leültet a kanapéra, és kimegy. Az utóbbin meglepődök, de mikor visszatér egy pohár vízzel a kezében, csak szó nélkül elveszem.
Elkezd járkálni a szobában, miközben vadul kattog az agya. Az enyém teljesen kikapcsol, és csak a tévét bámulom.
- Figyelj - térdel le elém, és a kezét a combomra rakja. - Nem tudom, mi történt, csak azt látom, hogy sokkos állapotban vagy - reagálja le a helyzetet. Belenézek gyönyörű zöld szemeibe, és halkan megszólalok.
- Elköltözünk - motyogom. Arcizmai megfeszülnek, szemei kikerekednek, és beletúr a hajába. 
- Csak ennyi? - kérdezi, nekem pedig összeszűkül a szemem. Azt hittem, majd ő megért, és kitalálunk együtt valamit, mint ahogy egy normális kapcsolatban élők teszik...
Hirtelen felugrok, és dühösen nézek rá.
- Nem érted? Ez azt jelenti, hogy elmegyek az ország másik végébe - kiáltom dühösen. Ő is felpattan, és elkapja a csuklóm. Állam alá nyúl, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzek. Magához ránt, így egy magasságba kerülök vele. Smaragdzöld szemei nyugodtságot tükröznek, és haragom ellenére, kedvesen szól hozzám.
- És? Ez nem a világ vége. Van egy csomó választási lehetőségünk - mondja, de csak dühösen elfordítom a fejem. Persze, majd elráncigálom magammal egy ismeretlen városba, hogy rúgja fel az eddigi életét.
Nem szeretnék távkapcsolatba élni. Csak egy mód van arra, hogy elmenjek, és ne jöjjön velem.
Ha szakítunk. Erre viszont még nem állok készen. Még csak most ismertem meg, és igen, bármennyire is hülyeségnek hangzik, el tudnám képzelni, hogy vele éljem le az életem.
- Nincs választási lehetőségünk - kiáltok könnyes szemmel. - Egyetlen egy dolog van, amit tehetünk. Hogy neked se fájjon, és nekem se - sütöm le a szemem. Izmai megfeszülnek, és leesik neki, mire gondolok.
- Szakítani akarsz? - kérdezi suttogva.
- Istenem Harry! Persze hogy nem! De muszáj lesz, ha nem akarok fájdalmat okozni neked - motyogom halkan. Arcára kiül a fájdalom, majd elenged. A telefonja ebben a percben szólal meg, és sóhajtva felkapja.
- Igen? Ö, jó estét! Igen, itt van! Nem. Olyan lelkiállapotban van, hogy jobb lenne, ha itt maradna éjszakára - visszahuppanok a kanapéra, és kezemet az arcomba temetem.
Most veszekedtünk először, és akkor is, nem önszántunkból. Eszemben sincs elhagyni Harryt, de nincs más megoldás. Szeretem, és el kell engednem...
- Rendben. Jó. Nem lenne jó ötlet most zargatni. Holnap hazaviszem, persze, de jobb lenne, ha most itt maradna. Szerintem igen. Nem. Rendben, megbeszéljük. Viszlát - teszi le, és lehuppan mellém. Átkarolja a vállam, és szavak nélkül, csupán egyetlen pillantásából kiolvasom, hogy eszében sincs hagyni, hogy elmenjek nélküle.
Igazából, eléggé önző vagyok. Egy este leforgása alatt magamra haragítottam anyát, összevesztem a bátyámmal, Harryvel, és erről semmit sem mondtam Sophiának.
Borzasztó ember vagyok. Ők azok, akik a legfontosabbak nekem, és amiatt, hogy maradni akarok, most mind utálnak. Anyát megbántottam a szavaimmal, amiket nem gondoltam komolyan, és talán már sosem szívhatom vissza őket. Aaronre azért haragszok, mert kiállt anya mellett, és szó nélkül felrúgná az életét. Mintha nem is számítana neki semmi. Már barátnője is van, állása, de az egészet itt hagyná. Nem értem...
És Harry. Fogadni mernék rá, hogy most is azon töri a fejét, hogy oldhatnánk meg a dolgokat. Ameddig elő nem drukkol valamivel, egyszerűen bele kell törődnöm a dolgokba.
Hirtelen magára húz, megpuszilja a fejem, és halkan megszólal.
- Van egy ötletem, de anyukádnak is bele kell egyeznie - néz mélyen a szemembe.
- És nekem - teszem hozzá sóhajtva. Bármit is mond, belemegyek. Amennyiben nem arról van szó, hogy eljön velünk. - De remélem, nem arról van szó, hogy velünk jössz - motyogom. Kicsit meglepődik, de megrázza a fejét.
- Nem akarnád, hogy veled menjek? - kérdezi szomorúan.
- Nem akarnám, hogy miattam mindent itt hagyj. Itt van a családod, a barátaid, a munkád, az egész életed. Én csak egy jelenlegi szakasz vagyok - vonom meg a vállam.
- Érted mindent hátrahagynék - mosolyog, és beletemetem a fejem a mellkasába. Megmarkolom a pólóját, és szomorúan válaszolok.
- De én nem szeretném ezt. Remélem, nem ez volt az ötleted - szívom be tökéletes illatát.
- Nem - rázza meg a fejét nevetve.
- Akkor? - nézek fel rá.
Kisimít egy hajtincset az arcomból, és komolyan válaszol.
- Költözz hozzám.
Két szó, ami talán örökre megváltoztathatja az életemet.
Két szó, ami azt jelenti, hogy tényleg komolyan gondolja a dolgokat.
Két szó, amit biztos, hogy nem fogok visszautasítani.
Kicsit ledermedek a válasza után, és csak nézem a vonásait. Komolyan gondolja, vagy csak viccel? Mert ha az utóbbi, akkor megölöm. Ilyennel nem poénkodunk.
De arca komoly marad, és várja a reakcióm. Mit mondjak? Persze, hogy összeköltöznék vele. Pontosan egy napja vetette fel az ötletet, és akkor még nemmel válaszoltam volna. Mi változott bennem tegnap óta?
De vannak kételyeim. Mi van akkor, ha egy nap meggondolja magát, és ő is elhagy, mint ahogy apa tette anyával? Mi van akkor, ha egy nap megun, és más lány után néz? És mi van akkor, ha megcsal majd?
Talán azért vagyok ilyen, mert a szüleim kapcsolata az egyetlen példa. Aminek ugye tudjuk a végét...
Ha most igennel válaszolok, boldog leszek. Ha nemmel, akkor szakítunk. Tudom, érzem, hogy mit kell válaszolnom, mégis, nehezen jönnek ki a szavak a torkomon. Sőt, egyáltalán nem jön semmi, ezért tátott szájjal bámulok Harryre, aki feszengve néz rám, majd végül megszólal:
- Angyalom, te is tudod, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy együtt maradjunk. Te sem állsz készen egy távkapcsolatra, ahogy én sem, nem hagyod, hogy veletek menjek, márpedig nem foglak elhagyni. Akkor maradj itt velem, költözzünk össze - logikus. Igaza van, ezt kell tennünk.
- Tudod miért akadtam ki? - kérdezem témát váltva.
- Miért? - húzza fel a szemöldökét.
- Mert ránk gondoltam, és tudom, hogy egy másik városból ez nem működne. De biztos vagy benne? Ez mégis csak a te lakásod - sütöm le a szemem. Beletúr a hajamba, és ajkait az enyémekhez közelíti.
- Ha veled vagyok, minden biztosabbnak tűnik - suttogja érzékien.
Szívem nagyot dobban, és átkarolom a nyakát.
- Akkor hozzád költözök - mosolygok rá, és megcsókolom. A derekamnál fogva közelebb húz magához, és szinte az ölébe ültet.
- Szeretlek - leheli az ajkamra.
- Szeretlek - mondom neki nevetve. - És köszönöm.
- Ezen nincs mit köszönni. Már tegnap is mondtam - túr bele a hajamba.
- Akkor viszont - teszem fel a kezem. - Meg kell beszélnünk anyuval. Bár nincs más választása, muszáj belemennie - szállok le róla, és felrántom magamhoz.
- Most? - kérdezi furán.
- Mikor máskor? Fogalmam sincs, mikor kéne indulnunk. És ha holnap? - esek pánikba, de megfogja a kezem.
- Angyalom, nyugi, ne stresszelj.  Itt vagyok - vezet ki a szobából. Gyorsan felkapom a cipőmet, és várakozva nézek Harryre.
- Kabátod? - húzza fel a szemöldökét.
- Nem hoztam - vonom meg a vállam. Megcsóválja a fejét, levesz egy pulcsit a fogasról (amit nem tudom, miért ott kell tárolni...) és felém nyújtja. Mosolyogva elveszem, és belebújok. Mélyen beszívom a jellegzetes Harry illatot, és kicsit felhajtom az ujját, mert nagy rám. Hát igen, ebből is látszik, a srác mennyivel nagyobb nálam... - Köszönöm. 
Hagyom, hogy rákulcsolja ujjait az enyémekre, és az autójához vezessen. Útközben megbotlok egy kavicsban, így szinte ráesek Harryre, aki kicsit komolyan rám néz. 
- Angyalom, most nagyon ideges vagyok - cövekel le.
- Miért? - ráncolom össze a szemöldököm. 
- Anyud nem kedvel annyira, hogy hagyja, hogy összeköltözzünk, szóval komolynak kell lennünk. Kérlek, most az egyszer ne szólj be neki - túr bele sóhajtva a hajába. 
- Megígérem - bólintok. 
Részben igaza van. De úgy érzem, anya bele fog menni. Most az egyszer, csak most az egyszer rá fog bólintani...
Kinyitja nekem az autót, és miután beül, elindulunk. Kibámulok az ablakon, és csak nézem, ahogy a fák elsuhannak mellettünk. Harry kicsit felveszi a fűtést, mert már eléggé lehűlt a levegő. 
Sóhajtva fordulok felé, és megkérdezem azt, ami régóta nyomja a szívemet. 
- Miért pont én? Ezer lányt találhatnál, összeköltözhetnél velük, vagy bármi. Miért pont én? - ujjaival a kormányon dobol, és szemöldökfelhúzva néz rám. Arcán meglepettség látható, és beletúr göndör hajába, mikor válaszol.
- Mert te különleges vagy - adja be a sablonszöveget, mire megforgatom a szemem. - Jaj, Angyalom ne csináld már. Mit válaszoljak? Nem kell az a több ezer lány, Te tökéletes vagy hozzám - fordítja vissza az útra a fejét. 
Nem mondom azt, hogy a válasza valamelyest megnyugtatott, de nem számít. Azt mondta, hogy nem kell neki több ezer lány, ez jelent valamit, nem? Ugye jelent? 
Lassan megérkezünk, és a házra vetek egy pillantást. A konyhában halvány fény pislákol, a többi rész sötétségbe merül. 
Idegesen rágom a számat mikor Harry leparkol, és nem nagyon szeretnék kiszállni. Tudom, hogy egyhamar nem fogja beadni a derekát, mégiscsak az egy szem lányáról van szó, ráadásul nem is vagyunk együtt olyan régen...
Harry rám pillant, majd kiszáll. A kocsi előtt elsétálva kinyitja az ajtóm, és várja, hogy kilépjek. 
Mikor észreveszi, hogy nem szeretnék, megrázza a fejét, és játékos mosolyra húzza a száját. 
- Gyere már - fogja meg a kezem, de hevesen tiltakozok. - Te már döntöttél, nem? - kérdezi, mire végre kiszállok. Becsapja az ajtót, lezárja az autót, és maga elé ránt. 
- De - bólintok bizonytalanul. 
- Akkor? Az anyukád. Tiszteletben fogja tartani a döntésed - simítja meg az arcom. 
- Te ezt nem érted - csóválom meg a fejem. 
- Jó, mitől félsz? - kérdezi sóhajtva. 
- Mi lesz, ha nemet mond? - bököm ki lesütött szemmel. 
- Nem fog nemet mondani - jelenti ki, mire felhúzom a szemöldököm. 
- Miért vagy ebben olyan biztos? 
- Mert ő is tudja, hogy nincs más megoldás, és te akkor se mennél, ha kényszerítenének - húzza óvatos mosolyra a száját. Látva még mindig rémült arckifejezésemet, közelebb lép hozzám. - Bízol bennem? - teszi fel a kérdést. 
- Persze - vágom rá kapásból. Miért ne bíznék?
- Akkor csak kövess - vigyorog, és megfogja a kezem. Magával húz az ajtóig, majd megnyomja a csengőt. 
Pár perc várakozás múlva, anya jelenik meg. Szőke haja rendezetlenül terül szét, rózsaszín köntösben álldogál, és szomorú arckifejezéssel mered ránk. Majd, mikor eljut az agyáig, hogy mi vagyunk azok, értetlenül néz minket. Én megmakacsolom magam, Harry kapcsol, és megszólal. 
- Üdv! - köszön illendően, mire összeráncolom a szemöldököm. Üdv? Komolyan? 
- Gyertek be - enged be minket sóhajtva anya. Belépünk a meleg házba, lerúgjuk a cipőinket, és a konyha felé vesszük az irányt. 
Anya leül egy székre, és érdeklődve várja, mit is szeretnénk. 
Harry megköszörüli a torkát, és belekezd. 
- Miután Angel eljött hozzám, beszélgettünk. És arra jutottunk, hogy a legjobb megoldás, ha hozzám költözik.
Anya először furán néz ránk. Majd kattog az agya, és az asztalt kezdi el bámulni. Gondolom, éppen érveket sorol fel magában. Vagyis, én azt szoktam ilyen helyzetekben. 
Harry bátorítóan megszorítja a kezem, és rám mosolyog. 
- Bárhogy is nézem, a válaszom nemleges lesz - szólal meg pár hosszú perc után anyu. Harry sóhajtva beletúr a hajába, én pedig picit összegörnyedek. 
- De miért? - szólalok meg nagyon halkan.
- Két hónapja ismeritek egymást - mondja a szerinte ésszerű érvet. 
- És? Ezek csak számok - csóválom meg a fejem.
- Ma mindenben ellent fogsz mondani nekem? - kérdezi sóhajtva. 
- Kérlek - veszem könyörgőre a figurát. 
- Nem - válaszolja kimérten. 
- Más megoldás nincs. Nem megyek veled. És nem magam miatt. Nem azért, mert nem akarom, hogy boldog legyél. Igen, lehet, hogy önző vagyok, de szükségem van Harryre - sütöm le a szemem. 
- És nekem is Angelre - szól közbe a mellettem álló fiú. 
Anya az orrnyergét dörzsöli, miközben hallgat minket. 
- Biztos vagytok benne? Egy összeköltözés nem kis dolog. Rengeteg mindent kell átfontolni előtte - adja be a derekát, mire vigyor szökik az arcomra. 
- Mennyi időnk van? - kérdezem előre félve a választól. 
- Négy nap - süti le a szemét.
- Micsoda? Te négy nappal a költözés előtt jelentetted be a dolgot? - háborodok fel, de Harry csitítóan visszaránt. 
- Angyalom, nem ez a legmegfelelőbb pillanat - suttogja a fülembe. - Megoldjuk - mosolyog anyára. 
- Gyerekek, ma már túl fáradt vagyok ehhez - áll fel ásítva. 
- Izé... Akkor ez igent jelent? - kérdezem félve. 
- Igen - sóhajt, mire a nyakába ugrok. 
- Köszönöm, köszönöm, imádlak - puszilom össze-vissza az arcát. 
- Jó éjt - mosolyog rám. 
- Izé... Harry itt maradhat éjszakára? - sütöm le a szemem.
- Persze - bólint, majd kimegy a szobából. 
Megfogom Harry kezét, és a szobába kezdem húzni. Belököm az ajtót, és hagyom, hogy a falhoz szorítson. 
Kezét a derekamra helyezi, meleg lehelete csikizi a bőröm, és mikor megszólal szexi rekedtes hangján, ajkaim elnyílnak egymástól.
Száját az enyémre tapasztja, és beletúr a hajamba. Kezeimet izmos hátára vezetem, és óvatosan végigszántom.
Zihálva elválik tőlem, és megszólal: 
- Ezt nem itt kéne - vigyorodik el, és újra megcsókol.

16 megjegyzés:

  1. Imádlak Rosa :D de többet ne írj ilyen részleteket a csoportba :D
    Folytasd :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Engem sokan imádlak :D
      Soha többet :D
      Sietek! :)

      Törlés
  2. Szia!:)
    Remek rész lett kíváncsi vagyok mi fog kisülni..hallod jókor hagytad abba..:DD Ez is jó rész lett.:)
    Xx
    KK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen <3
      A legjobbkor :DD

      Köszönöm! :)
      Rosa

      Törlés
  3. Tökéletes,mint mindig ��:')
    Nagyon imádom!!:)
    Remélem gyorsan hozod a kövit!❤

    VálaszTörlés
  4. Ajjjjjjjj.....ez a resz, kikeszitett te lany: 'DDDD nagyon jo volt (mint a tobbi:*)
    Gyorsan hozd a kovit:))♥♡♥♡♔

    Niki xx

    VálaszTörlés
  5. Hath... Ohm... Izee...
    Ez a resz is tokeletes es ahw..❤️❤️❤️
    Siess a kovivel❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
  6. Meg is fojtottam volna Angel anyját, ha nemet mond :DD
    Én úgy képzelem el, hogy mikor már minden rendben megy és Angel anyukájáék már elmentek, akkor fognak szétmenni és majd jön a szokásos szöveg, hogy látod kislányom, én megmondtam xd
    Várom a kövit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :3
      Ne bántsátok szegényt, ő csak egy aggódó anya :DD
      Hát, ez a szokásos duma,... khm... talán most is bejön XDDDDDDD
      Sietek!:)

      Törlés
  7. Ez a resz is nagyon jol sikerult!mint mindig
    Mar varom a kovit!szinte minden nap megnezem h meg van e mar a kovetkezo resz!!

    Ui:ez a legjobb blog azok kozul amiket mar olvastam!����<3<3csak igy tovabb

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sza!
      Köszönöm <3
      Akkor ezért olyan sok a napi oldalmegjelenítés :DD (csak viccelek)
      Köszönöm <3 Nagyon jól esik ezt hallani :')

      Törlés